Adminisztrátor képe

Adhatvonal adományok felhasználása sticky icon

Adhatvonal felhasználása 2014

Szerencsére nagyon népszerű az ADHAT vonalas adománygyűjtő kampányunk, egyre többen hívják az adományvonalunkat, és ez igen nagy segítség alapítványunk védencei számára. (hívás: 13600, majd a 38 kód, SMS: 13600, szöveg: 38)

Az adományok és felhasználásuk 2015-ben:

A Tappancs Állatvédő Alapítvány adhatvonalas adományvonalát a 2015-ös évben 2219-en hívták. Az ebből befolyt összeget, 716.920 Ft-ot az alábbiak szerint használtunk fel:

szerkeszto képe

Kapcsolatfelvétel sticky icon

Kedves Olvasóink! Az utóbbi időben észrevettük, hogy a honlapunkon nem működik a Kapcsolat menüpontban az üzenetküldés. Amit ott küldtek/küldenek nekünk az utóbbi hetekben (pl. önkéntesnek jelentkezés), sajnos nem kaptuk/kapjuk meg. Dolgozunk a hiba elhárításán, de úgy tűnik, nem fog gyorsan megoldódni.

Adminisztrátor képe

Kutyás történések 2016. okt. 24-30.

Valter

Igazán nagy felüdülést jelentett a hétvégén beérkezett Valter gazdijának emberséges hozzáállása a menhelyi szabályokhoz. A heti bevezetőm szóljon hát Valter és gazdija történetéről.

Péntek későn este csörgött a várólistás telefon, kutyát találtak az utcán, aki Valter névre hallgat, volt Tappancsos kutya volt. Éjszakára a megtalálónál maradt, majd reggel elindult érte a menhelyi autó. Gazdája hamarosan jelentkezett is érte, megszökött otthonról, amíg ő távol volt.

Kutyás történések 2016. okt. 17-23.

Miló

Mostani blogom témája az állatvédő, aki sohasem alszik.

Kutyás történések 2016. okt. 10-16.

Madlen

A heti bevezetőm témája ezúttal Madlen, a Tappancsos kutya, aki öregségére újra menhelyre jutott. Az örökösök nem találták a kutya oltási könyvét, senki sem tudta megmondani, hogy mikor volt utoljára oltva, féreghajtva, vagy egyáltalán bármit is, amit vele kapcsolatos. Egy biztos: szerető gazdái halála után ő magára maradt a házban, ahol addig élt. Az örökösök jártak át etetni (mint később kiderült, kétnaponta), de mivel messze laktak ( kb. 20 perc biciklivel), így aránytalanul nagy terhet rótt rájuk ez a kötelezettség...

Cicás történések 2016. szept. 19-25.

Ciprián

Hétfő reggel Ciprián ügyében jártunk el, időpontot egyeztettünk Dr. Sebő Ottóval, aki beiktatta a kandúr fogadását. Óvatosan kiemeltem a kis helyéről, ölbe vettem, körbe vakargattam a fejét, amit nagyon élvezett, dorombolt hozzá nagy elánnal. Majd hordozóba be és irány a rendelő!

Pong véreredményétől nem sokkal lettünk okosabbak. Nagyon alacsony fehérvérsejt száma van. Újra nézték a FIV/Felv értékeket, mivel a fehérvérsejt szám hiánya a leukózis egyik tünete, de negatív. Találgatni lehet továbbra is, hogy mi a baj, hisz konkrét eredményt ez sem hozott.

Kutyás történések 2016. okt. 3-9.

Géza hosszú türelmes várakozás után Németországban

A bevezetőmet 3 kutya rövid bemutatására szentelném, akik hosszú ideig a menhelyet tekintették végleges otthonuknak, most mégis minden megváltozott körülöttük.

Tapira talán különösen igaz, hogy "összenőtt" a menhellyel. Igaz, hogy csak 2015 februárjában érkezett a Ballagi tóról a sok-sok utódjával, és az is igaz, hogy a beilleszkedésük nem volt zökkenőmentes, de Tapi végül ráérzett a menhelyi életre, és foggal-körömmel ragaszkodott is hozzá. Gondozóiért odavolt, ahogy azokért a kutyákért is, akikkel együtt élt. Egyszer családot is talált magának, akiknek megtetszett Tapi jókedve és játékossága, de a családnál kifordult régi önmagából: támadóan, agresszíven lépett fel, ezért visszakerült a menhelyre napokon belül, és ott folytatta, ahol korábbi életét abbahagyta, de többé idegenekkel nem barátkozott. Gondtalan életet élt a menhelyen, és boldogat. Külföldi családja épp emiatt szeretett bele.

Cicás történések 2016. szept. 5-18.

Vica

Két heti eseménybeszámolóval jelentkezünk most. Első héten én szabadságra mentem, Vica pedig át a szivárványhídon... Pár hónap kihagyás után végre együtt lehet gazdijával, már biztos boldog, ott már nem fáj a szíve és azzal lehet, akit világ életében szeretett, ölelő karok között. Drága Vica mind a 19 évével jó példa arra, hogy odafigyeléssel, gondoskodással és korlátlan szeretettel tényleg egy életen át lehet hű társunk a választott négylábú. Felelősséggel tartozunk értük, ezért érdemes százszor is meggondolni, hogy biztosítani tudja-e az ember nekik mindazt, amire szükségük van.

Kutyás történések 2016. szept. 26. - okt. 2.

Beni

A heti bevezetőm Bennyről szól, aki körülbelül egy hete érkezett a menhelyre. A története szokványos: leadták költözés miatt. Döbbenetes, de egy időben a menhelyen két fajtatiszta beagle is várja, hogy gazdisodhasson, és meglehetősen nagy a hasonlóság a sorsukban: mindkettő idős, és költözés miatt került hozzánk, és mindkettőnek jelentős problémája van az egészségével. Bigi gyógykezelése folyamatban van. Ő a hátsó két lábán keresztszalag-szakadással érkezett, valamint gerincproblémával. Gyógyulása több mint fél évet fog igénybe venni, ha egyáltalán helyrejön. Szívférges, de borítékolom, hogy Benny is az.

Benny bajairól a heti blogomból értesülhetnek az olvasók:

Bekerülése óta furcsán viselkedik, figyeljük. Az eledelét soha nem rágja meg, csak lenyeli. Először azt gondoltuk, hogy valami furcsa szokás, hiszen ahogy lenni szokott, semmi információt nem kaptunk a kutyáról, leszámítva azt, hogy miért került menhelyre. Talán azért nem, mert a családból talán senki nem figyelte, hogy hogy eszik ez a kutya. Mint mondtam, először valami furcsa szokásra gondoltunk, hiszen látszólag jó kedvű kutyusról van szó, akinek a kondíciójára sem lehet panasz. Ahogy teltek a napok, úgy mindenkinek feltűnt, hogy valami nem stimmel, egyáltalán nem szokványos a viselkedése. Ahogy jobban szemügyre vettük, feltűnt, hogy mintha valami lenne a szájába: először fennakadt húsdarabra, vagy csontra gondoltunk, de nyomát sem láttuk, ezzel szemben egyre feszültebben kezdett viselkedni, ahogy az érzékenyebb területre értünk. Észrevettük, hogy a csomó fájdalmas, így állatorvoshoz küldtük, ahol rögtön meg is műtötték a száját. Mint kiderült, daganat volt. Nem, ez egyáltalán nem meglepő, még csak az sem, hogy a tulajdon gazdái sem vették észre, hiszen miért is vették volna?

Cicás történések 2016. aug. 29. - szept. 4.

Nézelődés

A várólistáról sorra került, majd beérkezett egy fiatal felnőtt testvérpáros. Ők kölyökkorukban kerültek a házhoz, anyuka vitte gyermekeinek a cicákat. Akik útközben nőttek, már nem voltak annyira cukik, a család elköltözött és nem tartottak igényt a szőrmókokra. Ott hagyták őket a nagyszülőknél. Mivel Nekik kutyájuk van a lakásban akitől rettegnek a cicák, sajnálták volna ha kint kell élniük az udvarban. Ők ellátták őket, de nem cicás beállítottságúak és finanszírozni sem tudták volna hosszú távon a rájuk szakadt "terhet". Mivel felelős állattartók és azonnal látták, hogy a cicák boldogsága és jóléte ennél többre érdemes, bízva a gazdisodásukban és egy boldog élet reményében jelentették, majd behozták őket. A leányzó Selyem, gyönyörű fekete bundával, testvére Suba, a cirmos félhosszú szőrzettel megáldott kandúr. Első nap még nagy volt a riadalom, de másnapra feloldódtak és mindketten végtelenül kedves teremtések.

Szöveg szerkesztése

Keresés

Online felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 104 vendég van a webhelyen.

Tartalom megosztás

Friss hozzászólások

Jelen vagyunk

iWiW Tappancs klub Tappancs a Twitteren Facebook rajongótábor Youtube