Adminisztrátor's picture

Segítse adó 1%-ának felajánlásával Szeged egyetlen állatmenhelyét! sticky icon

Tappancs adószám: 18469453-1-06

ADÓSZÁM: 18469453-1-06

A Tappancs Állatvédő Alapítvány 2002 óta dolgozik azon, hogy a gazdátlan kutyáknak, cicáknak biztonságos menedéket nyújtson. Ezalatt az idő alatt közel 7000 állaton tudtunk segíteni.

Gondozóink mindent megtesznek azért, hogy ezek a kidobott állatok semmiben ne szenvedjenek hiányt, és a szerető gondoskodást is megkapják. Fontos, hogy állatmenhelyünkön NINCS helyhiány miatti altatás!

Adminisztrátor's picture

Adhatvonal adományok felhasználása sticky icon

Mentett állat szállítása

Szerencsére nagyon népszerű az ADHAT vonalas adománygyűjtő kampányunk, egyre többen hívják az adományvonalunkat, és ez igen nagy segítség alapítványunk védencei számára.

Számokban ez a következőképpen alakult 2013-ban:

+157.000 Ft: adományok, a tárcsázott hívások száma 658 volt
- 10.357 Ft: telefonszolgáltatóknak átadott hívásvégződési díj
- 50.940 Ft: adhatvonal fenntartási kts.
-------------
+ 95.703 Ft felhasználható adomány

szerkeszto's picture

Kapcsolatfelvétel sticky icon

Kedves Olvasóink! Az utóbbi időben észrevettük, hogy a honlapunkon nem működik a Kapcsolat menüpontban az üzenetküldés. Amit ott küldtek/küldenek nekünk az utóbbi hetekben (pl. önkéntesnek jelentkezés), sajnos nem kaptuk/kapjuk meg. Dolgozunk a hiba elhárításán, de úgy tűnik, nem fog gyorsan megoldódni.

Kutyás történések ápr. 5-12.

Fürge

A hosszú bevezetőm láttán talán sokan meglepődnek, igyekszem lényegre törően, röviden írni. Ez alkalommal talán nem sikerül, de hiszek abban, hogy ha valaki elolvassa az írásomat, akkor egy kicsit azonosulni tud az életünkkel, és megérti, hogy semmi sem történik véletlenül.

Amikor ezt a blogot írom a menhelyi létszám 163. Ahány élettörténet, annyi jellemvonás. Kölykök és felnőttek, idősek és fiatalok, feketék és barnák, mindenki más, de az életük egy mozzanata mégis összekapcsolódik: Nem kellettek senkinek. Most gazdikeresők. Sokaknak gyorsan sikerül, van akiknek nehezebb, és vannak, akik itt maradnak, talán örökre.

Állatbarát emberek figyelik minden pillanatukat, és lesznek gazdájuk helyett gazdáik főállásban, napi tíz órában, hogy megkaphassák azokat az elemi dolgokat, amik járnak nekik: tiszta hely, étel, friss víz, gyógyszerek, és szeretet. Mégis sokszor bántják a dolgozókat az emberek: mert "megélhetési állatvédőnek" látnak minket. Minden egyes napon, legyen az családi ünnep, vagy egyszerű hétköznap a kutyáknak szükségük van ránk. Egy jó csapat, állatbarát gondozók, akik néha hazaviszik váltásban a kutyákat, mert épp ez segíti a felépülésüket. Nem tesszük le a munkát, sokszor 11-12 óra is jut egy napra, de azért nekünk is szükségünk van pihenésre. Van aki panelben lakik kutyákkal, cicákkal, van akinek az az álma, hogy tanyája legyen sok-sok állattal, és van akinek nagy családja van, és a munka mellett fajtamentő, és van olyan, aki a menhelyről örökbefogadott, senkinek nem kellő, zárkózott kutyákkal osztja meg az otthonát, és sohasem lesz gyereke, mert a párjával az állatmentésre tették fel az életüket.

Cicás történések 140.

Frida

2015.04.06-04.12.

A hetet két gazdisodott cicánk nagy napjának beszámolójával indítjuk. Lea műtéti hege begyógyult, ezért megtörtént a varratszedés. Jól tűrte, nyugodt volt, így gyorsan át is esett rajta. Értesítve lett a gazdijelöltje, aki másnap már jött is a cicalányért. Nagy volt a boldogság mindkettejük részéről. Lea megkapja a napi több órás simogatást, amire mindig is vágyott, a család pedig egy tündéri kis szőrmókot, akit lehet kényeztetni és aki mindezt irgalmatlan ragaszkodással és szeretettel honorálja.

A másik szerencsés befutó Frakk lett. Egy kedves gyakori látogatónk fogadta őt örökbe. Hétfőn kilátogatott hozzánk újfent, Frakk világra rácsodálkozó tekintetének nem tudott ellenállni, és hétvégén eljött érte, hogy magával vigye. Amikor az úrfi megérezte, hogy valami turpisság van a levegőben, bebújt a szekrény alá. Mézes-mázas gügyögéssel ki lehetett csalogatni, odakocogott hozzám, megdédelgettem és beraktam a hordozóba. Úgy, de úgy mondta a magáét, be nem állt a szája! Hazaérvén begubózott gazdija ágyába, és attól kezdve már minden a helyére került.

Kutyás történések márc. 30. - ápr. 5.

Lövi, a "Linda kutyája"

Állatvédők vagyunk, és a rengeteg rászoruló kutya miatt várólistával dolgozunk, de a várólistát gyakran felborítják olyan kutyák, akik azonnali segítségre szorulnak. Ilyen Sajti és Gina esete. Sajtit, a fekete keverék kiskutyát nemes egyszerűséggel a tömbházak elé hajította ki valaki, Gina pedig a szomszédos utcában bőrig ázva várta, hogy valaki segítsen rajta. Épp Sajtiért ment a munkatársam, így Ginában is ellenőrizhette a chipet. Mindkét esetben néma maradt a leolvasó. Erőn felül igyekszünk a balesetes kutyákon és kölykökön segíteni, így ők rövid időn belül a Tappancs menhelyén várhatták a meleg ételt.

Sajti bekerülése senkinek nem szúrt szemet, hiszen ő egy fekete keverék kutya, de Gina miatt néhány ember enyhén szólva nehezményezte, miért vittük be a menhelyre a Ginát, amikor Sajtiért mentünk. Mint kiderült, Gina egy spániel, akit gazdája mindenféle kitalált indokkal elfelejtetett bechipeztetni. Amint előkerült, fenyegetőzött és kiabált, neki hiába a törvény, amely kimondja: minden utcán talált kutya veszettség szempontjából aggályosnak tekinthető, így két hét veszettségi megfigyelés alá kell vonni. Menhelyi kutyák nem hagyhatják el ez idő alatt a menhelyet sem. Gina gazdája ezt nem fogadta el, így néhány hangos megmondóembert maga mellé állítva megindult a szájkarate a Tappancs ellen, ami szerint eladjuk Ginát jópénzért, és csak azért hoztuk be, mert fajtatiszta.

Mindeközben Sajti az egyszerű fekete keverék kislány ugyanezzel a történettel, vele egy időben érkezett a menhelyre, félretéve a várólistán sorakozó kutyákat. Mégsem érdekelt senkit sem! Ő nem, csak Gina! Gina bosszúéhes gazdájával csak azután lehetett szót érteni, amikor elmondtuk neki, hogy főállatorvosi engedéllyel kiviheti a kutyáját a menhelyről. Több telefonváltás és a menhelyi kutyák elől elvett idő, idegeskedés, nyomdafestéket nem tűrő szavak. Ezeket kaptuk, mert segítettünk.

Cicás történések 139.

Roni

2015.03.30-04.05.

Frida, Folti és Fufru segítőkész önkéntesünknek hála Makóra utazott dr. Sebő Ottó rendelőjébe, ivartalanításra. Az estét is nála töltötték, reggel kerültek vissza a menhelyre. Nyoma sem volt a bágyadtságnak, frissen és vidáman üdvözöltek mindenkit.

Adminisztrátor's picture

Ember, ha

Ember, ha képes vagy a következőkre:

Kutyás történések márc. 23-29.

Hektor

Az ünnep közeledtével, legyen az húsvét, vagy karácsony, sokan úgy gondolják, hogy nagyszerű lesz a gyerekeknek élő állatot ajándékozni. A lelkes első napok után azonban sorra érkeznek a vadasparkokba, menhelyekre a megunt kisállatok, már ha túlélik egyáltalán a néhány napos-hetes csöppségek a nem megfelelő táplálék és a gyönge csontjaikat, belső szerveiket szétzúzó kontrollálatlan "szeretgetés" következményeit. A számukra gyötrelmes néhány napot túlélő napos csibék, nyuszik tömegei végzik az utcákon és a kukákban, mert az emberek nem gondolják át a cselekedeteiket.

Egész évben ez a jellemző, de ünnepek alatt még inkább.

Csodálom a kutyákat, ők sohasem hazudnak: sem maguknak, sem az embereknek. A szemük, a mozdulataik pontosan tükrözik az érzelmeiket, és nem próbálják meg jobb színben feltüntetni magukat. Elfogadják önmagukat olyannak amilyennek, és sohasem vesznek fel álarcot.

Az emberek igen. Megígértetik a gyerekeikkel, hogy gondoskodni fognak az állatokról, pedig még önmagukról sem tudnak, ami nem bej, hiszen még gyerekek. A felelős állattartás a gyerek a szülők példáján keresztül tanulhatja meg szép lassan, és ahogy egyre önállóbbá válik, úgy tud egyre inkább egy állatról maga is gondoskodni. Egy élőlény örökbefogadása egy életre szóló döntés, és nem szabad egy gyerekre bízni az összes felelősséget. Pedig nagyon sokan megteszik, sőt, sokan nem is akarnak felelősen cselekedni, mert csak egy játékot vesznek a gyereknek. Az idő múlik, felnőnek a kisállatok, és így már nem lesznek annyira érdekesek a gyereknek.

Cicás történések 138.

Frédi

2015.03.23-03.29.

Ahogy a múlt héten már említettem, Tobira is rámosolygott a szerencse. Hogy a gazdijelölt megtudja szemlélni, ezért a megbeszélt időre bekerült egy kutyaszállító ketrecbe. Megérkezett a hölgy barátnője kíséretében, hogy szemügyre vegye választottját. Elérzékenyülten csodálták őt, jutalom falattal is kényeztették, holott Tobi a legmorcosabb, leghisztisebb arcával fogadta Őket. Szép lassan kivettem a ketrecből, hogy átkerüljön a hordozóba, de mind a négy lábával kitámasztotta az ajtaját, egy Istenért nem akart oda bemenni. Kis gügyögés és nyugtató simogatás után beadta a derekát, és szinte magától beballagott a dobozba. Útnak indultak, hogy beköltözzön új otthonába, és miután kialakul a kellő bizalom, lehetősége nyílik bogarakra vadászni az udvarban.

Search

Languages

Recent comments

Who's online

There are currently 0 users and 130 guests online.

Syndicate

We are presented

iWiW Tappancs klub Tappancs a Twitteren Facebook rajongótábor Youtube