Adminisztrátor's picture

Adhatvonal adományok felhasználása sticky icon

Adhatvonal felhasználása 2014

Szerencsére nagyon népszerű az ADHAT vonalas adománygyűjtő kampányunk, egyre többen hívják az adományvonalunkat, és ez igen nagy segítség alapítványunk védencei számára. (hívás: 13600, majd a 38 kód, SMS: 13600, szöveg: 38)

Az adományok és felhasználásuk 2014-ben:

A Tappancs Állatvédő Alapítvány adhatvonalas adományvonalát a 2014-es évben 2704-en hívták. Az ebből befolyt összeget, 658.618 Ft-ot az alábbiak szerint használtunk fel:

szerkeszto's picture

Kapcsolatfelvétel sticky icon

Kedves Olvasóink! Az utóbbi időben észrevettük, hogy a honlapunkon nem működik a Kapcsolat menüpontban az üzenetküldés. Amit ott küldtek/küldenek nekünk az utóbbi hetekben (pl. önkéntesnek jelentkezés), sajnos nem kaptuk/kapjuk meg. Dolgozunk a hiba elhárításán, de úgy tűnik, nem fog gyorsan megoldódni.

Cicás történések 2016. jan. 25-31.

Argó

Az öt újonccal (Kapor, Kasmír, Korall, Kármen és Kámfor) megkezdtük az ismerkedést, a közös együttműködés reményében. A kandúrok nyitottak minden újdonságra továbbra is, a lányok közül Korall nyitogatja szárnyait. Kármen és Kasmír csak akkor hajlandó kapcsolatba lépni az emberrel, ha már kézben van, akkor elviselik a simogatást, hangyányi dorombolással szánnak meg, de amint leér a földre a lábuk, visszarohannak a sarokba.

Kutyás történések 2016. jan. 25-31.

Gixer

A héten egy apró, illetve több apró hősről szeretnék bevezetőt írni, akik közül egy még most is az életéért küzd.

Mint azt már sokszor említettem, a menhelyre beérkező kutyák nagyon gyakran érvényes veszettségi oltás, mikrochip és oltási könyv nélkül kerülnek hozzánk. Arról már nem is álmodunk, hogy esetleg kombinált oltása is legyen a kutyának. A legnagyobb gond viszont az, hogy a kölykök, akik a legveszélyeztetettebbek mindenféle kórokozóval szemben- mindig oltatlanul érkeznek hozzánk. Amíg meg nem kapják az első két védőoltásukat, addig bizony nagyon nagy veszély leselkedik rájuk, és a blogomban le is írom, hogy a menhelyi kölykök közül sokan le is betegedtek. Egy részük viszonylag könnyen átvészelte a parvóvírusos bélgyulladást, de vannak, akik nagyon nehezen gyógyulnak meg. Az sem ritka, hogy elveszítjük őket.

A mai bevezetőm olyan kiskutyáról szól, akinek az életéért bizony nem sokan adnának akár egyetlen centet sem, de ő mégis küzd. Az ő neve Gixer, a mi kis hétköznapi hősünk, aki olyannyira beteg, hogy önállóan lábra sem tud állni, és ha segítünk, akkor nagy nehézségek árán ugyan, de pár lépést képes tenni. Minden izma, minden ereje odaveszett abban a harcban, amit most az életéért folytat. Hogy mi lesz a történet végkimenetele, az sajnos nem tudjuk, de az élni akarása példaértékű.

Kutyás történések 2016. jan. 18-24.

Piroska

A megszokott blogtól eltérően eltekintek a szokásos bevezetőmtől. A héten ismét annyira sűrű napjaink voltak, és annyi minden történt a menhelyünk életében, hogy nem szeretettem volna csupán egyetlen dolgot kiemelni.

Nem szerettem volna bevezetőt írni a héten elveszített kutyusokról, pedig mindketten megérdemelték volna.

Mindössze két számot szeretnék megosztani, ami beszédesebb minden szónál: Vétek 10, Szende 12 évet töltött a menhelyen, és sohasem volt gazdájuk!

Cicás történések 2016. jan. 18-24.

Jágó

A hét zavartalan nyugalommal indult a cicaház lakói táján. A kezdeti frusztrációt legyőzve Argó Abigélhez hasonlóan nagyon simulékony, bújós, szeretetéhes cica lett. Jáde, Jágó és Jaffa is maximálisan alkalmazkodott az ittléthez, Jágó nem győzi felhívni magára a figyelmet, megkísérli ezt csizmán való körömélezéssel, babacica hangon való keserves, elnyújtott nyávogással, vagy épp futkározik szerteszéjjel. Jáde egyenes úton halad a radiátorra, onnan szemléli a kutyákat, Jaffa pedig oda oson a lábam mellé, hogy itt vagyok, lehet simogatni, vakargatni a hasamat!

Kutyás történések 2016. jan. 11-17.

Tódor

Ezen a héten ismét el kellett búcsúznunk valakitől, aki hosszú- hosszú évek óta velünk él, az életünk része volt. Ő Tódor, akiről akár könyvet is lehetne írni, hiszen olyan hihetetlen dolgai voltak egész életében. Azt hittük, hogy sohasem hal meg, hiszen az élete annyira összefonódott a menhelyével, és annyira nagy karaktere volt a mindennapjainknak, hogy nehéz felfogni ami történt.

Cicás történések 2016. jan. 11-17.

Pong

Szomorú eseménnyel indítottuk a hetet. Az eddig, minden vele történt atrocitás ellenére életvidám Red cicát holtan találtuk reggelre. Időpontja volt röntgenre, de Ő másik úton indult el... Egyszerűen döbbenet, hogy orvosi vizsgálat után, törött láb és combcsonttal ez a látvány fogadja az embert. Valószínű belső sérülés is érte, ami szemmel és tapintással nem volt érzékelhető, bár az erős szájszag gyanús volt, hogy valami nincs rendben, de azt a szájában lévő tályognak tulajdonítottuk. Mindenesetre ez az váratlan és lesújtó történés megpecsételte a napunkat.

Érkeztek újoncok is, kik az Abigél és Argó nevet kapták. Ők egy cirmos testvérpár, kik Szeged belvárosából kerültek ki a menhelyre a gondos, szerető, nevelő kezekből, hogy szerencsét próbáljanak egy új családnál. Idős hölgy gondoskodott eddig róluk, pontosabban menedéket nyújtott anyjuknak, ki megajándékozta őt a csemetékkel. Harmadik testvérüknek lett gazdija, nekik pedig mi próbáljuk megtalálni az igazit. Abigél félős lánykának lett titulálva, itt viszont ő volt a közvetlenebb, barátságosabb, dorombolósabb. Argó, a nyúlánk fiúcska olyan stresszes volt az első napokban, hogy nem győzött hőbörögni, akkor is morgott mikor simogatva volt. Ez az állapot nem tartott sokáig, hétvégére már alig győzte bepótolni a pár nap simogatás, hízelkedés kimaradást.

Kutyás történések 2016. jan. 4-10.

Jancsi

Kicsit úgy írom ezt a blogot, mintha elveszítettünk volna valakit, aki nagyon fontos volt a számunkra. Valójában nem elveszítettük, hanem örökbefogadták, de mégis olyan furcsa nélküle, mert az életünk része volt.

A történetünk még tavaly szeptemberben kezdődött, amikor valaki reggel a szakadó esőben a menhely kapujában hagyott két újszülött kiskutyát. Felmelegítettük kihűlt testüket és megetettük őket.Anyjuk helyett anyjuk voltunk, és szó szerint minden időnket velük töltöttük, hiszen éjszaka is hazavittük őket, mert 3-4 óránként enniük kellett.

Jancsi miatt sokat aggódtunk, hiszen rosszul evett, és sokszor nagyon passzív volt.

Juliska ezzel szemben egy életrevaló, örökmozgó baba volt. Ahogy kinyílt a szemük, és kiárult előttük a világ, úgy formálódott a jellemük is. Juliska egy nyugodt, kiegyensúlyozott kiskutya lett, míg Jancsit gyakran "ördög"-nek becéztük. Mindig valami rosszban törte a fejét: széttépett dossziék, ellopott dolgozói uzsonnák, megrágott kutyaágyak, tépett függönyök jelezték, hogy Jancsi nagyon is életrevaló. Persze eközben Juliskát is tanította a csínyekre.

Jancsi és Juliska az előkészítő udvarban éltek az öreg kutyákkal és velünk. Igaz barátságot kötöttek Cseplinnel, akit mi csak a szájkaraté feltalálójának hívunk. Bizony sokat tanultak tőle. Néha zengett az egész udvar Jancsitól és Cseplintől, mert ők naphosszat csak játszottak, és ugatták egymást.

Cicás történések 2016. jan. 4-10.

Gyémánt

A héten újabb cicák leltek szerető gazdikra. Egyazon napon jött értük új családjuk. Először Cimpa cica állt csatasorba. Telefonos egyeztetés után, miután minden információ birtokába került akkor még gazdijelöltje, nem tántorodott el Cimpa volt betegsége, korábbi, idegenekkel szembeni vehemens természete miatt, mivel az idő minden problémát megold. Nem is kellett sokat várni, hisz a hordozóból már érdeklődően szaglászta a hölgy kezét, majd az aznapi beszámolóból kiderült, Ők egymásnak lettek teremtve. Kézből elfogadta az ételt, és visszavonulva a rejtekhelyére, dorombolt is kicsit. Másnap már dorombolva tűrte, hogy fésűvel rendbe szedjék bundácskáját.

Search

Languages

Recent comments

Who's online

There are currently 0 users and 146 guests online.

Syndicate

We are presented

iWiW Tappancs klub Tappancs a Twitteren Facebook rajongótábor Youtube