Csapatunk

"Nagyjából ugyanazzal a hozzáállással és ugyanazokkal az elvekkel lehet a kutyából és a gyerekből is egészséges, boldog, jó személyiséget nevelni."
Csányi Vilmos 

A menhelyi dolgozóink és állandó önkénteseink:

Abonyi Csilla

menhelyi önkéntes, önkéntes koordinátor

Csilla és Kobak

2014-ben látogattam ki először a Tappancs tanyára önkénteskedni, de igazán aktívvá 2016-ban váltam, ugyanis az akkori menhelyszépítő napon ismertem meg leendő önkéntes partneremet és barátnőmet. Onnantól nem volt megállás, minden héten a menhelyre jártunk felüdülni, kikapcsolódni, hiszen egy kutyával a hónunk alatt a mosogatás is jó dolog. Közben megismertük a kutyákat, cicákat és kialakultak a kötődések, így vált a Tappancs Állatvédő Alapítvány az életem fontos részévé. Nemrég elindult a kutyasétáltatás program is, és védenceink bizony majd kiugranak a bőrükből, amikor meglátnak minket, mert tudják, hogy ma egy kicsit szétnézhetnek a nagyvilágban. Csodás dolog látni a kutyákat, ahogy séta közben hempergőznek a fűben, és jó tudni, látni, hogy egy kis örömet okozhattunk nekik. És nem csak az állatok miatt jó kijárni, de bizony egy fantasztikus csapatba csöppenünk bele, akikkel együtt nevetünk és sírunk, vagy épp sírunk a nevetéstől.

Abonyi Tünde

menhelyi önkéntes

Tünde, Csontos és Csatár

2017 áprilisban mentem ki a Tappancshoz először önkéntesként kutyát sétáltatni. Ez annyira magával ragadott, hogy azóta minden szombaton megyek. A kedvencem a sétáltatást, de szívesen végzek bármilyen munkát, amivel segíteni tudok az ott dolgozóknak. Nincs ahhoz fogható érzés, mint amikor reggel megérkezünk, és az ebek izgatottak lesznek, mert tudják, hogy séta lesz. Ők boldogok, hogy foglalkozom velük, engem meg feltölt lelkileg, hogy örömet okoztam nekik. Egy kis siminek is nagyon örülnek, de ha a póráz a kezemben van, máris a nyakamban vannak, ez csodálatos érzés és minden fáradságot és szabadidőt megér nekem. Természetesen azóta saját négylábúm is van már a Tappancs Tanyáról.

Csatordai Ilona

állatgondozó

Icu, Antónió, Dodó és Csatár

2015-ben kezdtem önkénteskedni a Tappancsnál. Először rendezvényekre jártam kb. fél évig. Fél év múlva rendeztek egy menhelyszépítő napot a Tappancs Tanyán, amire nagyon vártam. Nem csalódtam, nagyon jól éreztem magam, élveztem a kutyák közelségét és a körülöttük végzendő munkát. Innentől kezdve nem volt megállás. Alig vártam a hétvégéket, hogy legyen lehetőségem kimenni a tanyára. Már egy éve kijártam, egyre jobban megismertem a kutyákat, egyre többen a szívemhez nőttek. Ekkor adódott egy lehetőség arra, hogy itt töltsem a mindennapjaimat, és ez legyen a főállásom. Nem kellett sokáig gondolkodnom, szinte azonnal igent mondtam. Azóta már megismertem és megszerettem a cicákat is. Azon szerencsés emberek közé tartozom akiknek a munkája a hobbija is.

Csekő Richárd

állatgondozó

Ricsi, Mokit és Szuzi

2017 nyarán csatlakoztam a Tappancs csapatához. Az egyetemi alapképzés tárgyait a vártnál hamarabb befejeztem, így lehetőségem nyílt főállású munkát vállalni. Amikor elolvastam a Tappancs álláshirdetését, azonnal tudtam, itt a munkámnak értéke van, és ez rendkívül fontos. A próbanapomon igazolást is nyert, hogy itt a helyem. Az elmúlt 4-5 évben a zöldségválogatástól a telefonos ügyfélszolgálatig rengeteg munkahelyen megfordultam, és szilárdan állítom, hogy a Tappancsos munkakörnyezet felülmúlhatatlan.
Már kisgyermekként is két jókora német juhász őrizte az álmom a diófa alatt délutánonként. Az állatok – kiváltképp a kutyák – szeretete azóta is végigkíséri az életemet. A hajnal négy órai ébredés és a sok utazgatás ellenére minden munkanapom után lelkileg feltöltődve, jókedvűen és energikusan távozom, mert ismét egy hasznos napot tölthettem el egy remek csapat részeként. Kollégista vagyok, nem tarthatok saját kutyát (pedig régóta vágyom rá), de nem panaszkodhatok, mert a Tappancs Tanyán rengeteg szeretnivaló kutyus vár mindig.

Farkas Gabriella

mindenes, kuratóriumi tag

Gabi kölykökkel

Egész pici gyerekkorom óta szeretem az állatokat, főleg a kutyákat. Pár évet leszámítva mindig is volt állatom. 2002-ben néhány addig ismeretlen emberrel összefogva hoztuk létre a Tappancsot kezdetben azért, hogy segítsünk, majd rövid idő után már azért, hogy működtessünk egy leendő állatmenhelyet Szegeden. A kezdeti szándék ma már elkötelezettség és felelősség. A munkámat 2002 óta a Tappancsnak rendelem alá, ami sokszor nehéz helyzetek elé állít. Mostanában sokkal kevesebbet tudok kint lenni a menhelyen a kutyák között mint szeretnék, de minden kintlétem ajándék. Különösen az idős kutyák érintenek meg, a titkaik, a múltjuk. Örülök, ha kellemesebbé tehetem az ittlétüket, ezért leginkább a fésülésükkel, szőrápolásukkal töltöm az időt, vagy csak játszom, beszélgetek velük. Megnyugtató, hogy a mentett állataink biztos kézben vannak, maximálisan megbízom a menhelyen és a menhelyért dolgozókban. Igazi, összehangolt csapatot alkotnak, megtiszteltetés közéjük tartozni.
A Tappancs megalakulása óta a saját kutyáim is természetesen a Tappancstól származnak. 2016-ban egy csodálatos 8 éves, szívférges kutyát fogadtam örökbe a menhelyről.

Farkas Gábor

karbantartó

Gábor és Said

2015 óta dolgozom a Tappancs Állatvédő Alapítványnál közfoglalkoztatási program keretében, mint karbantartó. Szakmai- és élettapasztalatomat jól tudom kamatoztatni a munkám során. Mindig akad feladat a menhelyen, de a kutyák simogatására is kell időt szakítani, hogy a menhely lakóinak a lelkét is karban tartsam. Imádom a kutyákat, annak ellenére, hogy rövid időn belül a legtöbb kutyaharapást én gyűjtöttem be. Sokat kaptam az alapítványtól, és bízom benne, hogy a munkámmal sokat is tudok visszaadni.

Fogarasi Judit

menhelyi önkéntes

Judit Vacakkal és Buksival szőrápolás közben

Több mint tíz éve vagyok önkéntes segítő a Tappancs Alapítványnál. Igyekszem úgy élni, hogy ne ártsak másoknak és segítsek a rászorulókon. Elsősorban a menhelyi munkát szeretem. A "szőrös gyerekek" mindig felvidítanak, sokat tanulok tőlük.

Gácsi Mária

felelős állattartás témavezető, kuratóriumi tag

Marcsi, Nala és Molly táborozó gyerekekkel

2010 óta dolgozok vizsgázott terápiás kutyákkal, emellett szívügyem a felelős állattartásra nevelés is. 2016-ban örömmel csatlakoztam a Tappancshoz, mert innentől sokkal több lehetőségem nyílt erre a tevékenységre. A foglalkozásokat gyakran a menhelyen tartom meg, ami sokkal hatékonyabb, hiszen a gyerekek/felnőttek nemcsak elbeszélésből, hanem közvetlenül láthatják az emberi felelőtlenség áldozatait, és azt is, hogy hogyan történik a menhely lakóinak ellátása gondozása. Sokszor kérdezik tőlem, hogy szerintem a foglalkozások hatására változni fog-e a felnövekvő generáció szemlélete az állattartással kapcsolatosan? Igen, azt gondolom, hogy igen. Ha nem hinnék benne, nem csinálnám.
Jelenleg az információs telefont is én kezelem, ami nem könnyű feladat. Lelkileg rendkívül megterhelő, mivel a felelőtlen emberek miatt sajnos minden állaton nem tudunk segíteni, legalábbis azonnal nem. Az állandó és folyamatos telt ház miatt kénytelenek vagyunk várólista alapján dolgozni. Sajnos ezt a legtöbb ember nem érti meg. Várólistáról a kutyákat mérlegelés alapján én hívom be, mindig azt a kutyát, akinek legnagyobb szüksége van arra, hogy mielőbb bekerüljön. Ezt a feladatot csak szorosan együttműködve a menhellyel kell és lehet végezni. Hetente több alkalommal járok a menhelyen, így nemcsak papíron, hanem fizikálisan is mindig találkozok azokkal a kutyákkal, akiknek segítettem a bejutását. Ennek a feladatnak ez a szép oldala.
 

Kovács Linda

menhelyvezető

Linda és Lompos

Gyerekkorom óta nagyon szeretem az állatokat, mindig is kutyákkal akartam foglalkozni, persze akkor még mindenki csak legyintett rá. Amikor Szegedre költöztem, akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy önkénteskedni szeretnék, így kerültem az alapítványhoz. Hamar rájöttem, hogy számomra a legjobb, ha a kutyákkal lehetek, így leginkább a menhelyi munkákból vettem ki a részem. 2012-ben változott meg minden, teljesült az álmom, mert állatgondozó lettem. Azóta már nagyon sok minden történt velem, de máig úgy érzem, hogy ez volt életem fordulópontja. A menhelyi dolgozók és önkéntesek valódi csapatként dolgoznak együtt, így a hangulat nagyon családias, számíthatunk egymásra.
Otthon hat csodaszép, Tappancsos kutya várja az érkezésem, akik mellett előfordul egy-két bajba jutott négylábú is, ha a szükség úgy kívánja. Emberekkel nehezen kommunikálok, ritkán mosolygok, emiatt sokan látnak tartózkodónak. A kutyák erre nem szoktak panaszkodni. Kreatív oldalamat a blogírással csillogtatom.

Lehőcz Róbert

állatgondozó

Robi és Greg

Az állatok iránti szeretet gyermekkorom óta meghatározója az életemnek. A szülői házban körülvettek a háziállatok, így az értük vállalt felelősség fogalmát hamar megtanultam. Az állatvédelemmel 2008-ban kerültem közelebbi kapcsolatba, a véletlenek egybeesése folytán, akkor még fajtamentőként segítettem a bajba került kutyusokon szabadidőmben. Az évek teltével többször kerültem kapcsolatba a Tappancs Állatvédő Alapítvánnyal. Az általa képviselt értékrendet magaménak éreztem, így amikor 2012-ben lehetőség adódott, hogy az addig megszerzett tapasztalataimat kamatoztassam és továbbfejlesszem a menhelyen, úgy éreztem itt a helyem. Állatgondozó vagyok... Számomra varázsa van a szónak, történetek jutnak eszembe a hallatán, az én történeteim, amik egybeforrnak a menhelyre beérkező meggyötört lelkek sorsával... Mind a részemmé válik, a szívembe zárom őket, és ha eljön az ő nagy napjuk, és egy gazdi oldalán kilépnek a menhely kapuján, magukkal visznek egy darabot belőlem is. Büszke vagyok, hogy egy olyan csapatban tehetek az állatokért, ahol mindannyian elkötelezettséget vállalva hivatásként tekintünk az állatok védelmére.
Hazatérve nem lépek egy másik világba, belépve a kapun egy falkányi mentett kutyusom ugrik a nyakamba nap mint nap, és egy boldog nagy család vár rám.

Micsik Renáta

állatgondozó

Reni és Tüszi

2014 óta vagyok tagja a Tappancs állatgondozók körének, de amióta az eszemet tudom, imádom az állatokat. Az itt élő cicáknak is igyekszem a lehető legtöbbet nyújtani, hogy minél komfortosabban és a tőlem telhető legnagyobb szeretetben töltsék itt az időt. Sokat fejlődtem az évek alatt, sajnos szörnyű esetekkel is szembe találtam magamat, amire nem voltam felkészülve, de le kellett küzdeni a félelmet, hisz egy sérült állatnak sokkal több figyelemre van szüksége. Ez a munka érzelmileg elég megterhelő, bármennyire is azt hinné az ember, hogy cicákat simogatni gyerekjáték. Pályafutásom alatt sokat sírtam és nevettem, kollégáim nagyon jól tolerálják érzelmi kilengéseimet . Ennyi cica között otthon érzem magamat, minden velük töltött perc ajándék, mert mint tudjuk, a dorombolás gyógyító hatása bizonyított tény! Nem vagyok a szavak embere, a blogírással is bajlódom, de az eseményeket színezet nélkül továbbítom.

Oláh Tamás

fotós önkéntes

Tomi és Tökmag

2016 óta járok a Tappancshoz fotózni. Az állatok közelségét már gyerekkorom óta élveztem, a fotózással pedig 2006-ban kezdtem hobbi szinten foglalkozni. A menhelyi fényképezés az első amit munka-szerűen csinálok, ami sokszor kihívások elé állít, ez pedig a fejlődésemet is elősegíti. Heti egy alkalommal járok ki, és igyekszem minél kreatívabb lenni, és megörökíteni a menhelylakók személyiségét, ezzel is növelve az örökbeadási esélyüket. Örülök, hogy ilyen hamar befogadtak, és ilyen jó társasághoz tartozhatok, és itt nem csak a kutyákra és cicákra gondolok .

Sárközi Kitti

Utcamacska program önkéntese, koordinátora

Kitti és Kázmér

Fiatal egyetemistaként 2007-ben kezdtem önkénteskedni a Tappancsnál. Mivel életkörülményeim nem tették lehetővé, hogy saját kisállatom legyen, ezért igyekeztem minél többféle feladatban részt venni, ahol segíthettem az állatokon. Pár év kihagyás után végül 2014 augusztusában megérkezett hozzám egy súlyosan sérült, elütött cica többszörös medencetöréssel. Sziszi több hónapos gyógyulása mellett kezdtem el foglalkozni a kóbor cicákkal. A korlátozott lehetőségek láttán már korán megfogalmazódott bennem, hogy csak egy apró tűzoltás, amit a macskamentő önkéntesek végeznek. Hiába szedjük össze ugyanis a kölyköket, ha a mamacica pár hónap múlva ugyanúgy az utcára szüli a babacicákat.
Ebben az időszakban láttam meg egy hirdetést, ahol kóbor cica ivartalaníttatási programhoz kerestek önkénteseket. Jelentkeztem. 2016 áprilisában vittük ivartalaníttatni az első utcai kóbor cicát, és onnantól kezdve nem volt megállás. Létrehoztuk az önkéntes csapatunkat Utcamacska Projekt - Szeged néven. Önkéntes munkánkat a Tappancs segíti (állatorvosi költségek, élőcsapdák és lábadozó kennelek). Mindennapi küzdelmeinkről, az utcán élő cicákról blogot vezetek, ahol kezdőzetlenül mutatom be az utcamacskák sokszor rendkívül szomorú sorsát, vagy éppen csodával határos gazdisodását. Egy-egy siker után talán mi is nyugodtabban alszunk kicsit, mert legalább néhány cica életét könnyebbé tettük.
A saját munkám és az Utcamacska Projekt csapatának koordinálása mellett, amikor tudok, kilátogatok a menhelyre is, ahol igyekszem segíteni a cicás gondozók munkáját. Célunk, hogy minél kevesebb kóborka kerüljön a menhely várólistájára, amelyet az utcamacskák ivartalaníttatásán túl a rászoruló gazdik számára elérhető kedvezményes ivartalanítási programunkkal is segítjük. Legtöbbször ugyanis a felesleges házi szaporulatokból származó cicákból jönnek létre a később teljesen elvadult, beteg kolóniák városszerte.

Simon Attila

állatgondozó

Attila és Bundi

2007-ben kezdtem az alapítványnál dolgozni, mint állatgondozó. Nem tagadom, akkor a biztos jövedelem volt a fő szempont az életemben. Mindig szerettem a kutyákat, de nem volt annyi lehetőségem foglalkozni velük, nagyon kevesen voltunk, a kutyák pedig nagyon sokan. Ahogy teltek az évek sok minden megváltozott, főleg a hozzáállásom. Rájöttem, hogy az állatok gondozása egy hivatás, és egyre nyitottabbá váltam. Az állatgondozás mellett az állatmentésből is szívesen kiveszem a részem, nagyszerű érzés életet menteni. Szívügyem a balesetes, valamint idős, elesett, magára hagyott kutyák mentése, segítése, ápolása. Boldog vagyok, ha részese lehetek egy sikertörténetnek, ha egy kutya a segítségemmel megmenekül. Leginkább az idős kutyák elveszítését nehéz feldolgoznom, talán azért is, mert mindig magamban őrlődöm, az érzéseimet nem szívesen mutatom ki. A véleményemet viszont annál szívesebben mondom el!

Szeibel Máté

állatgondozó

Máté Dórival

2017 januárjában végeztem az egyetemen, és nem találtam a végzettségemnek megfelelő munkát. Az állásajánlatok egyike sem nyerte el a tetszésem, valami olyasmit akartam csinálni, aminek értelme is van. Ismerősöm hívta fel a figyelmem, hogy a Tappancsnál állatgondozót keresnek, mivel tudta, hogy nagy állatbarát vagyok. A próbanapomon egyértelművé vált, hogy ez az a "munka", ami nekem való. Olyan emberek közé kerültem, akik hivatásukat szívből végzik, és a munkaidőn kívül is számíthatnak egymásra. Örülök, hogy részese lehetek a Tappancs tanya életének, ami véleményem szerint egy sikertörténet, és bárhová sodorjon az élet, önkéntesként mindig számíthatnak rám.

Szerencsés Tilla

Forrásteremtés, rendezvényszervezés, kuratóriumi tag

Tilla

Már gyerekkoromban is mentettem az állatokat. Igaz akkor még csak a bogarakat és a kismadarakat. Nem volt nehéz, ezt a mintát láttuk... 2002-ben még egyetemistaként összehozott a sors a jelenlegi elnökkel Farkas Gabriellával, és elhatároztuk, hogy létrehozzuk Szeged első - és azóta is egyetlen - állatmenhelyét. Mivel kutyás szakember nem vagyok, csak imádom őket, így már az elején próbáltam a pénzszerzésre, rendezvényekre és a támogatókra koncentrálni. Tudtam, hogy fontos, hogy a támogatónk által belénk fektetett bizalmat el kell nyerni, és meg is kell tudni tartani. Azóta is ezen dolgozom! Az álmom, hogy egy Magyarországon egyedülálló formátumú menhelyet hozzunk létre oktatási és támogatói programokkal. Azt hiszem, jó úton vagyunk...
 

Ujj Alexandra

menhelyi önkéntes

Alexa Elmóval

Szociálisan érzékeny embernek tartom magam, észreveszem mások problémáit, fájdalmait - legyen szó emberről vagy állatról -, és nem szeretek mellettük szó nélkül elmenni. Úgy gondolom, mindenkinek kötelessége ott segíteni maga körül, ahol tud, ezért az önkéntes munka gondolata sosem állt tőlem távol. 
Úgy vélem, az állatokban lévő őszinteség és szeretet egy emberben sincs jelen ilyen tiszta, önzetlen formában, mint bennük. A Tappancs által képviselt értékekkel maximálisan egyet tudok érteni; az ott dolgozók igazán lelkiismeretes, kedves emberek, a kutyák és cicák pedig nagyon szeretni valóak, ezért szívesen töltöm velük az időmet. 2017 áprilisában csöppentem bele a menhelyi életbe, önkéntesként, és remélem, még sokáig részt vehetek a munkájukban, hogy visszaadhassak az állatoknak valamit mindabból, amit én kapok tőlük.

 

Alapítványunk hálásan köszöni a menhely dolgozói, önkéntesei áldozatos munkáját, aminek köszönhetően a Tappancs Tanya azzá vált a hétköznapokban, amire mi nagyon büszkék vagyunk.

Csapatunkra jellemző, hogy amikor napvilágra került ez az ötlet, hogy a megújult weboldalunkon bemutatkozzunk, mindenkinek az volt az első gondolata, hogy akkor melyik menhelyi kutyával vagy cicával is fotózkodjon le, hiszen a megannyi kedvenc közül nehéz a választás...