Ez a két heti beszámoló főképp egy cica kálváriájáról szól. Még az éjszakánk is gondolatban körülötte forogtak, de erről majd egy kicsit később. Szóval a bejegyzés főszereplője Alexi. Alexi farokvég amputációja miatt varratszedésre robogott a Vezér Állatorvosi rendelőbe. Őt Csilla önkéntesünk párja, Tomi vitte el újfent, hisz a kontrollra is együtt mentek, azonnal összebarátkoztak. Hálásan köszönjük neki! Minden tökéletesen zajlott, a műtét helye is szépen begyógyult, már csak pár napig kell laza fedőkötést viselnie a biztonság kedvéért. Igazából semmi sem zökkenti ki a kicsi lányt a jókedvéből és a bolondozásból, az állandóan mozgásban lévő Alexi közvetlenségével a rendelőben is tarolt, valamint visszatérte után is csak a játszáson járt az esze, ebből is látszott, hogy köszönte szépen, tökéletesen érezte magát.
Majd folytatódott a hét, mikor is állatorvosunk kombinált oltást osztott ki Yoyonak, Yuccának, Choppernek, Chillinek és Leopoldnak. Szteroid injekciót kapott Gyapjú és Néda. Gyapinak megint nagyon hangos és nehézkes volt a szuszogása, még a korábbi kivizsgálásánál javasolták, hogy szteroiddal lehet próbálkozni csillapítani. Nyilván ezt nem szeretnénk gyakran bevetni, de most szükségét éreztük, mert szörcsögött, röfögött, mindezt váladék nélkül. Néda pedig megint lerobbant, ilyenkor tépkedi a szőrét, és nem is eszik, neki a szájbetegsége lobbant be, és így is nádszál vékony, ha nem tud enni, sokkal hamarabb leépül...
Tesa is rossz evő lett hétvégén. Ő szerencsére már hónapok óta jól volt, a lehetőségeihez képest. Viszont most elkezdett nyáladzani és nem enni, úgyhogy bevetettük a fájdalomcsillapító gyógyszert, ami rövidesen meghozta gyümölcsét, és ugyanúgy tudott jóízűen falatozni. Tényleg nagyon régóta nem élt gyógyszereken, hála egy cseppnek, ami hatalmas javulást hozott az életében. Reméljük, most sem lesz visszatérő vendég a gyógyszer, és újabb tünetmentes hónapok következnek nála.
Az évben nagyon kicsi volt a mozgás a cicák háza táján. Javarészt olyan lakók érkeztek, kiknek mindenféle betegségei, bajai voltak. Az örökbefogadások száma is minimális volt, így a várólistáról is alig tudtunk fogadni, tényleg csak a nagyon rászoruló, beteg, sérültek tudtak bekerülni. Többen lettek idén FIPesek, ami megintcsak megnehezítette a gazdisodást, de sikerült meggyógyulniuk, amit a legnagyobb sikernek könyveltünk el az évben.
30 cica érkezett alapítványunkoz, ebből 21 gazdisodott, 7 cicát sajnos elvesztettünk.
Egyik önkéntesünk, Helga több hétvégén is betért a cicák lakrészébe megfigyelni. Korábbi védencünk, Kirill gazdija volt ő, aki sajnos szívbetegség miatt elhunyt, és most úgy gondolta, eljött az idő, hogy új cicának nyissa meg a szívét, és meglévő cicájának is legyen új kis barátja. Az elsődleges szempont az volt, hogy választottja szeresse a cicákat, így több hétvégi látogatás eredményeképp Fáncsira esett a választása. Fáncsi nagy közimádatnak örvendett a cicák között, mindig valakivel bújcsizott, és az is szempont volt, hogy egy régi lakó kapjon esélyt. Az nem probléma, hogy félős, majd türelemmel, szeretettel és remélhetőleg a meglévő cica segítségével feloldódik.
Majd az új év első hetét azzal nyitottuk, hogy bár Alexi lehetne jól is, hisz lekerült a farkáról a kötés, és minden adott a boldogsághoz, mégsem volt jól. Gubbasztott. Ott már jött a gyomorgörcs és a kétségbeesés. Az még hagyján, hogy nem aktív, de alig evett. Gondoltuk fogzik, valamelyik cicát megviseli. Fájdalomcsillapítót kapott, hátha. Telefonos értekezésen állatorvosunk is ezt tudta javasolni, eszerint jártunk el.
Szerdára sem értünk el változást Alexinél, sőt! Már ott tartottunk, hogy ment a hasa, és hányt is reggelre. Mivel Latte aznapra kapott időpontot a FIP kezelés záró kontrolljára, ezért őt is elküldtünk a Vezér rendelőbe. Latte önmagát meghazudtoló módon ügyes volt, és hála a magasságosnak, minden értéke tökéletes lett.
De, hogy egy pillanatig se örüljünk, kiderült, Alexi parvós. Hogy ez a pár hónapos macska miken megy már keresztül, nem is akartuk elhinni. Hogy mitől, hogyan, vajon hozta magával, vagy honnan szedte össze? Ezek a kérdések pörögtek a fejünkben, nem utolsó sorban, hogy ezután mit tegyünk, mert mi van, ha a többiek is elkapták? Lili kísérte el a lányokat vizsgálatra, majd átbeszélte a doktornővel a teendőket, és ahogy visszatért, mindannyian, kik a karanténban tartózkodtak, parvó ellen megelőző injekciót kellett, hogy kapjanak. Aggódtunk miattuk, árgus szemekkel figyeltük őket minden nap, és aggódhattunk Alexi miatt is, akiről nem tudtuk, hogy mi van vele egész nap, mivel bent fogták a rendelőben.
Közben megérkezett állatorvosunk, ki Lekvárnak veszettség elleni, Herkulesnek pedig kombinált oltást adott.
Másnap már kaptunk hírt Alexiről, aki a rendelőben önállóan evett kicsit, és újfent előadta magát, zajongott a figyelemért, és dorombolt mindenkinek szüntelen. Ezek már igazán biztató hírek!
Fiatal pár látogatott ki Juharhoz. Igaz, hogy az irodában történt találkozó, az új hely kicsit visszább vett Juhar lendületéből, és nagyon visszafogottan indult az ismerkedés, de kis idő elteltével már elindult a barátkozás és dorombolt, játszott a fiatalokkal.
Pénteken megérkezett Alexi újra a menhelyre. Még nem az igazi az étkezése, de többször kap keveset, mindenféle extrákkal fűszerezve. Nagyon jól reagált a kezelésre, igazi kis túlélő a kiscsaj! Őt egy teljesen másik épületben szállásoltuk el, hogy még véletlenül se érintkezzen társaival. Mondanom sem kell, úsztunk a fertőtlenítőben, naponta többször a biztonság érdekében, de így is maximálisan próbáltunk elővigyázatosak lenni, esélyt sem adni az esetleges fertőzés átvitelnek. Bármennyire is megszakadt a szívünk, hogy kevés időt tudtunk vele tölteni, de a többiek védelmében kellett cselekednünk.
Viszont az év első gazdisodására is sor került. Lekvár cica több év menhelyi élet után végre családba költözött, ahol már korábbi védencünk, Lóri várta. Lekvár jelenlétét talán egy kávéfőzőhöz tudnám hasonlítani, akivel kezdődik a reggel. Tudjuk, hogy ott van, megbízható, csendes, mindig kéznél van és a mindennapjaink része. Vele könnyebben indul a nap, jó ránézni, megérinteni, megszokta a szemünk a jelenlétét, és hiányzik, ha nem látjuk. Nélküle minden kicsit nehézkesen indult, kerestük, hisz ő a száraztáp reggelijét külön kapta, forgolódtunk a szobájukban értetlenül, majd Timike is délutánonként kereste segítőjét, mivel mindig Lekvár volt a támpont számára. Neki is idő kell, nekünk is, de a lényeg, hogy Lekvár végre szerető otthonra lelt, hisz nagyon megérdemelte már! Lekvár Szegedre költözött.
Közben havazott is, amit nagy izgalommal figyeltek a srácok, úgyhogy kaptak egy kis kimenőt, hogy ismerkedjenek a hóval. Többüknek is nagyon tetszett, Fókusz kifejezetten élvezte a hóban totyogást, de igazából mindannyian jó alaposan körbe szimatolták és egyszer legalább belemártották mancsukat.
A kis szoba lakói ennél sokkal óvatosabbak voltak, ott csak Poppy és Kleopátra képviselték a szobát, ők voltak elég bátrak és érdeklődőek, hogy puha mancsaikat összehavazzák.
A kis szoba lakók ilyen szolidak voltak :)
43 cicával zártuk a hetet, köszönjük figyelmüket!
Reni
