Ez a hét a blogírás szempontjából meglehetősen “laposra” sikerült. Hihetetlen, de új kutya nem érkezett a menhelyre, Így most új történeteket sem fogok tudni megosztani az olvasókkal.
Ennek ellenére borzasztó nehéz héten vagyunk túl, amit pszichésen és fizikailag is nagyon megviselt bennünket.
Ahogy múltheti blogomban írtam, a parvo ezúttal nem került el minket, mi több, két menhelyi kutyus is áldozatául esett ennek a szörnyű betegségnek.
Akkor még imádkoztunk, hogy ne terjedjen tovább, de sajnos nem tudtuk útját állni. A szegedi gyepmesteri telepről múlt héten behozott kölykök is lebetegedtek, tehát már az ő életükért is folyik a küzdelem.
Az időnk nagy részét a beteg kutyák ápolása, a napi többszöri takarítás, állapot figyelés, folyamatos fertőtlenítés, és állandó takarítás tette ki. Minden nap ugyan erről olvasni meglehetősen egyhangú, de a való életben leírhatatlan stresszt jelent egy-egy ilyen nap. A betegség pedig nem arról híres, hogy olyan gyorsan elmúlik, mint amilyen gyorsan jött. Így aztán egész héten küzdöttünk, izgultunk, fertőtlenítettünk, takarítottunk, ápoltunk minden erőnkkel…
Kedd
Kenéz és Kendra után Kobak is bekerült a beteg szobába, nála is mutatkoznak a parvo jelei. A tegnapi kis betegeink viszonylag jó állapotban vannak, már ha lehet ilyet mondani parvos kiskutyákra.
Viola, és két testvére szerencsére már sokkal jobban vannak, ők szép lassan kezdenek a gyógyulás útjára lépni. Persze ilyenkor még ez is hosszú folyamat. A betegség kezdetén nagyfokú elesettség, hányinger, hányás a jellemző, természetesen étvágyuk nincs. Ilyenkor szigorúan tilos az etetés is. Amikor a tünetek pedig enyhülnek, hirtelen farkasétvágy lép fel. Ennek mindenki nagyon örül, viszont nagyon veszélyes is, pici adagokban kaphatnak újra enni, mert nem szabad leterhelni a gyulladt bélcsatornájukat.
Szerda
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe indultunk vizsgálatokra:
Olivának újabb teszteket csináltattunk, és nagyon boldogok voltunk, amikor kiderült, hogy az új szívféregtesztje már negatív lett.
Shakira emlőit ismét megnézettük, ő már a csomói miatt többször volt állatorvosnál, és hiába írtak fel rá bármit, nem múltak el. Ő korábban kölykökkel érkezett, így azt feltételezték, hogy ezek a csomók nem rosszindulatúak, hanem a tejelválasztással összefüggő elváltozások. Ennek azonban mára már el kellett volna múlnia, de a csomók mégis jelen vannak. A diagnózis szerint Shakira sajnos emlődaganatos, így hamarosan műteni kell.
Tarack fején egy nagy csomót találtunk, ami ugyan nem fáj neki, de mégsincs ott semmi keresnivalója, ezért megvizsgáltattuk. Ez egy gennyel teli képlet volt, amit felvágtak, és a tartalmát kiürítették. Elvileg többé már nem fog neki nehézséget okozni.
Fidel vizsgálatra utazott, mert bármennyire is igyekszünk, egyszerűen nem tud hízni, és még mindig olyan súlyban van, mint egy madártoll. Nála semmilyen eltérést nem találtak.
Bogár már szintén rutinos vizsgálatra járó. Őt nemrégiben garatgyulladással kezelték, akkor az volt a panasza, hogy minden indok nélkül vicsorgott, úgy nézett ki mintha valami a szájába fennakadt volna. Akkor látszólag elmúltak a tünetei, viszont a napokban újra jelentkeztek, így jobbnak láttuk ha újra megvizsgáltatjuk.
Most viszont semmilyen gyulladásra utaló jel nem volt, az állatorvos szerint ezek enyhébb epilepsziás rohamok lehetnek, amik nem járnak eszméletvesztéssel, csak némi furcsa a viselkedéssel. Erre egyelőre gyógyszert nem is javasoltak.
Eközben a menhelyen is zajlott az élet: menhelyünk állatorvossal, dr. Farkas Attila most 11 veszettség elleni védőoltást, 12 kombinált oltást, valamint egy veszettségi-kombinált oltást osztott ki.
Nem szeretném elkiabálni, de úgy tűnik, hogy lassan sikerül úrrá lenni a parvovíruson is. A betegek már vállalható kondícióban vannak, illetve halkan megjegyzem, hogy új megbetegedés sem tapasztaltunk.
Csütörtök
Zseni mától nem menhelyi kutya többé, hiszen családjával ma Szegedre költözött. Boldog gazdis éveket neked pici Zseni!
Nagyon vártuk már a tavasz érkezését, illetve a melengető napsugarakat. Tavasszal minden menhelyi kutya ki van éhezve a napsütésre. Ha lehet ilyet mondani, akkor az idősebb kutyák talán még inkább igénylik a napsütest. Órákig el lehetne nézni, ahogy az idősek kifekszenek a napra, és csak élik a boldog pillanatokat. Talán ez az egyik legnagyszerűbb dolog a kutyákban, hogy mindig az adott pillanatnak élnek, nem aggódnak a jövő miatt, és nem rágódnak a múlton. Egyszerűen csak élvezik a jelent.
Tengo egy másik szervezet segítségével érkezett hozzánk, mert nem volt biztonságban. A menhelyen megtalálta a nyugalmat, illetve a biztonságot. Több idős kutyával él egy udvarban. Ő egy nagyon jó természetű kutya, mindenkit elfogad, mindenkivel toleráns, olyan igazi csendes társ lehetne valakinek. Egyelőre a gazdijelöltek azonban nem tolonganak érte, de Tengó ezen nem aggódik. Egyszerűen csak élvezi a jelent, és azt hogy végre úgy néz ki, hogy vége a télnek.
Péntek
Azért nem minden öreg kutya olyan egyszerű, és kedves természetű, mint Tengó. Buksiról már nagyon sokszor beszámoltam az évek alatt: Ő apró termete ellenére egy igazán karakán természetű kutya, akinek nem lehet csak úgy megmondani, hogy mit tegyen. Tekintve, hogy ő is már igen koros, így az előkészítőben lakik. Neki azonban nagyon sajátságos világnézete van. Például mindenhol ott van a másodperc töredéke alatt, és mindig azon töri a fejét, hogy miként tud magának bármit zsákmányolni.
Fő szempont, hogy ezek a zsákmányolandó tárgyak lehetőleg szétszedhetők legyenek, az még külön jó, ha mondjuk csörög is. Azt figyeltük meg, hogy Buksi egyik kedvenc zsákmánya a kartonpapír, amit miszlig darabokra tud szedni, de szívesen ellopja a vécépapírt, jegyzettömböt, tollat, vagy épp másnak a játékát is. És ha ő megszerez valamit, akkor azzal elrohan egy kényelmes helyre, és elkezdi elemeire szedni. Ebben megakadályozni sem lehet, mert az élete árán is megvédi, ami az övé. Tekintettel hogy ilyen szenvedélyes papírtépő, Így hagyni szoktuk, hogy kicsit érvényesüljön…
Szombat és vasárnap
Nos, a “Zs” testvérek a szélrózsa minden irányába gazdisodnak: Zseni pàr napja Szegedre költözött, még testvére, Zsebi ma Budapestre költözött az új családjával, Zselé pedig Hódmezővásárhelyre.
Nem csak ide haza, hanem bizony külföldre is költözött a hétvégén egy nagy csapat menhelyi kutya, akiknek az élete csak most kezdődik el igazán.
Teca, Tallér, Tara, Sábi, Gimes ès Lipton Ausztriába, Leon, Oliva, Fifi, Henk, Doris, Miki, Hugó, Penta, Millow, Őzi, Dió, Kalánka és Kalász pedig Németországba költözött.
A menhelyen maradt társaik pedig várják továbbra is az álomgazdit, de azért próbálják a mindennapjaikat tartalmasan élni. A hétvégén ismét volt kutyasétáltatás az önkénteseinknek köszönhetően.
De természetesen nálunk nincsenek szürke hétköznapok, vagy unalmas napok, hiszen a kutyák együtt vannak, így játékkal ütik el az időt.
Bizony vannak olyan csapatok is, akik egész nap kergetőznek, játszanak egymással. Haver és Gábor például hatalmas barátok, sülve-főve együtt vannak, de amolyan “olaszos” a kapcsolatuk. Amennyire jóban vannak egymással, olyan könnyen meg is tudnak pukkadni a másikra. A mosolyszünet azonban nem tart sokáig, mert senkivel nem tudnak úgy játszani, mint egymással.
Köszönjük a 172 mentett kutyus nevében,hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebben menhelyi hírekkel.
Linda
