Igazából egész csendesnek mondható hetet tudhattunk magunk mögött. A megfigyelés volt a fő tevékenységi körünk, hogy bárkinél bármi tünetet észlelünk-e. Rettentő nyomasztó, mikor valamelyik védencünk fertőző betegségben szenved, ilyenkor nem csak ő van porondon, hanem mindannyian, akik vele egy légtérben voltak. Hisz például a parvó nem tudja hol van a ketrec határa, nem válogat és nem kímél... Úgyhogy minden karanténlakót figyeltünk, nyilván a többieket is, mert lappanghat a vírus, mielőtt lecsap bárkire is. Közben megejtettük egy hét után a parvó megelőző oltás ismétlését állatorvosi utasítás és a protokoll szerint. Szerencsére többen is már megkapták az ismétlő kombinált oltásukat, de éppen hogy csak pár nappal azelőtt, hogy Alexinél felütötte a fejét a betegség. Valamint a kezelő állatorvosa is azt mondta, hogy érdemes mindenkinek beadni az injekciót, úgyhogy nem is szerettük volna vitatni. Mindenki jól van, Alexi is egyre nagyobb mennyiségeket eszik, és végtelenül gyűlöli a bezártságok és az egyedüllétet. Korábban legalább látott cicatársakat, és tudtunk vele foglalkozni többet, míg ott ténykedtünk, és most minimálisra csökkentettük a kontaktot, ami mindkettőnket megvisel.
Pénteken pedig időszerűvé vált a parvó teszt ismétlése nála. A gyógyszerei is lassan a végére érnek, a teszt eredménye negatív lett, úgyhogy végtelenül bizakodóak vagyunk, hogy túl vagyunk rajta, és amint véget érnek a gyógyszerek, visszaköltözhet a közösségbe, még ha csak ketrecbe is, de akkor sem lesz már elszeparálva a világtól. Kezelő állatorvosa is azt mondta, amint negatívat tesztel ezen a bizonyos napon, utána visszaköltözhet. Mi azért még rá várunk pár napot.
Merlin a FIP szuszpenziós kezelése félidején túl van már, ezért elkezdtük kiszoktatni a szobába. Mivel csak ketrecben tudjuk megfogni könnyen és stresszmentesen, ezért ott eszik bent. Olyan ügyes, hogy rohan mindig vissza etetésidőben. Reggeli után becsukjuk, és a déli szuszpenziójáig ott pihen, majd mehet újra felfedezni, nézelődni.
Alexi is túl van a gyógyszeres kezelésen, visszaköltözött a karanténba. Nagy boldogság volt ez neki, legalább nézegethette a többi cicát, valamint a játék arzenálját is végig tudta zongorázni. Kapott új játékokat, hisz mindent, mi korábban a karanténban volt, összes textil, ágy, játék lefertőtlenítve, átforralva lett, ami pedig olyan volt, kidobásra került. Úgyhogy Alexi boldog, nyugodt, és ami a legfontosabb, úgy tűnik egészséges.
Bekerült a Vezér Állatorvosi rendelőbe a Les Degesz tésztaház előtt pár napja felbukkant sérült lábú cica. A bejelentők most tudták befogni, mert eddig minden próbálkozáskor bevonszolta magát a susnya mélyére. Megbeszéltük, amint becserkészik, be tudják vinni a rendelőbe, ami most megtörtént, és nagyon hálásak vagyunk nekik ezért. Konzultáltunk a rendelővel, a cicát bent tartották, és olyan rossz állapotban volt a sérült jobb hátsó lába, hiányos és elfertőződött, hogy tőből amputálni kellett. A cicát kreatívan Degesznek neveztük el.
A menhelyen sem állt meg az idő, elérkezett Chilli és Chopper ivartalanításának ideje. Ilyenkor az ivartalanítás mellett Dr. Tímár Endre kipucolja a cicák füleit, amennyiben szükséges, valamint elvégzi a FIV/FeLV gyorstesztet. Úgy éreztük magunkat, mint akit leöntöttek egy vödör forró vízzel, Chilli FeLV pozitív lett... Mondanom sem kellett, hogy rengeteg kérője akadt a kölyöknek a különleges fizimiskája miatt. Vártunk is látogatókat hétvégére hozzá. Amint felocsúdtunk, igyekeztünk mindenkivel felvenni a kapcsolatot, és jelezni a kapott infókat. Ennek tudatában mindenki visszalépett, akik elgondolkodtak rajta, sem léptek velünk utána kapcsolatba, vagy vették fel a telefont nekünk. De ez várható volt, hogy így reagálnak, azért mi hisszük, hogy előbb-utóbb biztos valaki így is szeretni fogja, mi mindenképp. Másnap már robogott is ki a kis elkerített lakrészbe, Chopper pedig maradt egyedül a "szobácskájában".
Pénteken anya lánya páros érkezett ki a menhelyre, akik kölyök lány cicát szerettek volna. Mivel Yuccára már volt érdeklődés, csak a látogatás nem történt még meg, ezért Harperrel és Yoyoval ismerkedtek. Yoyoval kevésbé, de Harper hozta a kötelezőt. Ő egy díva, és addig ott ült a szoba közepén, míg valaki hozzá nem szólt, akkor viszont teljesen átadta magát a simogatásnak. Ő vonul, figyel, kedveskedik, hízeleg, de mégsem rabolta el a kamaszlány szívét. Yoyo sokkal inkább érdekes volt számára, mondjuk lehet azért, mert kb. feleakkora a kicsilány, mint Harper, ennek ellenére nagyon nehezen adta be a derekát egy kis siminek, azt is csak akkor, mikor Harper a segítségére volt, szorosan ott volt mellette. Abban maradtunk, még alszanak rá párat.
Lili bent járt Szegeden, és úgy intézte személyes dolgait, hogy visszafelé felvette Degeszt a Vezérből, és kihozta a menhelyre. A hordozóban is, és ahogy kikerült a ketrecben is úgy üvöltött, mint akit nyúznak. Egyszerűen elviselhetetlen volt a fájdalmas üvöltése, nem azért mert zavaró lett volna, hanem mert beleszakadt a szívünk. Próbáltuk nyugtatni, kajával elterelni a figyelmét, de semmi. Ezt a fajta hangot szerencsére nagyon kevésszer hallottuk, de még éjjel is a fülünkben csengett, mert bemarja magát az ember szívébe, lelkébe, agyába.
Másnap reggelre mintha mi sem történt volna, már bújt, dugta tölcséres buksiját a kezünkbe, és akkor tudtuk jobban szemügyre venni őt. Döbbenten konstatáltuk, milyen hatalmas méreteket ölt a nagyfiú. Nem csak a feje nagy, hanem a magassága is irigylésre méltó. Degesz fiatal, kb. 2 éves már ivartalan kandúr, nem is értjük, hogy került oda ilyen állapotban, és hogy nem tűnt fel a "gazdiknak", hogy ez a nyakigláb cica nincs otthon....
Szombaton Fáncsink gazdisodott. Izgultunk, és elmondhatatlanul nagyon drukkoltunk, hogy minden rendben történjen. Ügyes volt a hordozóban, csak nézelődött, nem volt kétségbeesve. Bizakodtunk, hogy a saját tempójában sikerül beilleszkednie. Önkéntesünk, a gazdija kellő türelemmel és szeretettel fordul felé, így hogy még cicapajtása is lesz, hátha könnyebben oldódik. Mindenesetre tudjuk, hogy ott jó helyen és biztonságban van, már nem kell többé visszakerülnie, és hamarosan megtapasztalhatja ő is, mint már többen mellőle, hogy milyen is igazi családban élni. Fáncsi Szegedre költözött.
Látogató fiatal pár érkezett ki a menhelyre Vadóchoz. De Vadóc tudjuk milyen, nem az a könnyen barátkozó cica. Szerettek volna a többiekkel is találkozni, így esett meg, hogy Kleopátra bűvkörébe kerültek. Kleó sem az a közvetlen fajta cica, de a fiatalok nagyon tetszettek neki, és érdeklődő volt, valamint nagy elánnal fogadta a simogatásokat. Nem is lett meglepő a döntésük, hogy végül mellette tették le a voksukat.
Juhar és Harper felköltözött a nagyszobába. A biztonság kedvéért náluk is készült egy parvó teszt előtte a magunk megnyugtatása végett. Szerencsére negatív lett, így nem volt akadálya a költözésüknek. Azonnal belakták a teret, Pont jól is jött ki a lépés, hisz Juhar leendő látogatói kiérkeztek újfent meglátogatni leendő kiskedvencüket, és most találkozhattak az igazi, zsizsegő, pajkos és fáradhatatlan énjével. Nagyon szórakoztató volt számukra ez az oldala, rengeteget tudtak vele játszani, és ez a találkozó után még inkább alig várták, hogy végre haza tudják vinni őt.
43 cicánkkal köszönjük, hogy velünk tartottak!
Reni
