Ez a hét sajnos nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, noha jól tudjuk, hogy vannak dolgok, amik elkerülhetetlenek.
Szeretnék is rögtön a lényegre térni, mert ezeken a fájdalmas búcsúk feltépik a régi sebeket.
Néhány hete Zeusz kutyánk állatorvosnál járt, mert fájlalta a lábát. Ekkor még nem gondoltunk semmi komolyra, mindössze annyira, hogy esetleg megrándult. Zeusz a megszokotthoz képest jóval passzívabb volt, de ezt be tudtuk annak, hogy régi társait örökbefogadták, és az újakkal még nem sikerült megfelelően összebarátkozni.
Ez azért is tűnt ésszerű magyarázatnak, mert Zeusz nagyon régóta élt együtt a társaival, és ő tipikusan az a kutya, aki eléggé zárkózott természetű, nehezen ismerkedik. Ez egyaránt igaz emberre, illetve más kutyákra is. Mivel az orvosi vizsgálat még soha senkinek nem ártott, így azért az idősebb korára tekintettel megvizsgáltattuk.
Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért bennünket a sokkoló diagnózis. Sajnos kiderült, hogy Zeusznak nem egyszerű ízületi problémái vannak, és nem is a lába húzódott meg, hanem sokkal komolyabb kórral kell szembenéznie.
A lábán egy nem műthető csontdaganatot találtak, aminek az eltávolítása már csak felesleges és fájdalmas lett volna számára. A daganat ráadásul áttétet képezett több helyen is, így teljesen értelmetlen volt az amputáció, mert már akkor kiderült, hogy ebből nem épülhet föl.
Fájdalomcsillapítót írtak fel a számára, ami egészen eddig tette a dolgát. Mivel a vizsgálatkor még jókedvű, jó étvágyú volt, így az eutanázia ekkor még nem merült fel, ugyanakkor felhívták rá a figyelmünket, hogy ez egyik napról a másikra megváltozhat.
Ezután döntöttünk úgy, hogy Zeuszt be költöztetjük az átadóba, ahol több idős kutyával élhet együtt, és itt jobban tudunk rá figyelni. Ez a része a menhelynek egy kicsit olyan, mint amikor egy családi háznál bejárhat a kutya az épületbe a gazdáihoz. Itt fűtött helyen aludhatnak, illetve nagyobb a mozgás, többször tudunk rà figyelni.
Tudtuk mindannyian, hogy Zeusznak már csak kevés ideje van, de ezt az időt szerettük volna minél szebbé tenni a számára. Jól érezte magát ezen a helyen, élvezte a puha fekhelyet, a kényelmet, az extra figyelmet. Hosszú időt töltött nálunk a menhelyen, de sohasem került szóba, hogy gazdihoz kerülhessen.
Ennek több oka volt. Első, hogy nagyon zárkózott természetű volt, és ha idegen embert látott, akkor semmilyen kontaktot nem szeretett volna kialakítani vele, inkább csak távolról megugatta.
A zárkózott természete még nem is lett volna akkora gond, de sajnos az a típusú kutya volt, aki nem kimondottan a keresettebb kinézetűek közé tartozott. Nagytestű volt, fekete, szálkásszőrű, és nem is túl fiatal.
Zeusz a gazdája halála miatt került a menhelyre, ès több, mint két évet élt nálunk.
A diagnózis után sajnos mindössze néhàny hete maradt. A héten már tisztán láttuk, hogy elérkezett a pillanat, amire az állatorvos felkészített minket.
Zeusz étvágytalanná, kedvetlenné vált, láthatóan erős fájdalmai voltak, így nem maradt más, mint az, hogy megszabadítsuk a szenvedéseitől.
Menhelyünk egyik orvosa így kijött hozzánk, és Zeusz békésen, a gondozói kezei között végleg elaludt.
Szívből sajnáljuk, hogy új otthont nem tudtunk neki keresni, de bízunk benne, hogy valamit, talán egy nagyon picit pótoltunk abból, ami valójában pótolhatatlan: az igazi szerető család.
Nyugodj békében, Zeusz!
Kedden a Farkas utcából egy fiatal, àm igen félős szuka kutya érkezett hozzánk chipolvasásra. A környéken már napok óta kóborolt, többen is megsajnàlták, etették.
Mondanom sem kell, hogy nem találtunk benne chipet, és nem azért, mert ügyetlenek voltunk…
Tekintve, hogy az utcán nem volt biztonságban, hazajuttatni pedig nem tudtuk Nalát, így mindenki számára az volt a legkézenfekvőbb megoldás, hogy ő nálunk marad.
Megfigyelési idő után pótoljuk az oltásokat, chipet, leszűrjük, és ivartalanítás után keresünk számára egy gazdit, aki nem fogja cserben hagyni.
Szerda
Ma a már jól megszokott állatorvosos, rohanós, kutyaoltás volt napirenden. Ahogy mindig, most is menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila adta be az oltásokat és készítette hozzá az adminisztrációt.
Csütörtök
Igen mozgalmas nap volt a menhelyen.
Egy nagyobb lélegzetvételű riportot készítettek velünk, ahol bemutatták a menhelyet, a mindennapi nehézségeket, amikkel nap mint nap szembe kell néznünk.
A forgatás előtt még a Mórahalmi óvoda is meglátogatott minket, hiszen adományt hoztak nekünk, illetve a gyerekek is megismerhették egy kicsit a menhelyet, valamint megnézték a kutyusokat. Köszönjük szépen az adományukat!
A menhelyi teendőkben most is, mint minden csütörtökön, Melinda volt a segítségünkre.
Új lakó is érkezett hozzánk, a két év körüli berni pásztor jellegű Barni, aki családi okok miatt volt kénytelen beköltözni hozzánk. Sajnos Barni nagyon rosszul viselte a hirtelen környezetváltozást, ugyanis gondozóinkkal elég mufurc módon viselkedett az átvétel után.
Ez egyáltalán nem meglepő, és nem is egyedi eset. Minden kutya a maga módján dolgozza fel, hogy az eddigi látszólag “stabil” élete pár másodperc alatt fenekestől felfordul. A bizalmatlanság, zavarodottság a gazdi hirtelen elvesztése óriási megrázkódtatás nekik. Gondoljunk csak bele, ilyenkor vadidegen emberek viszik el a gazdi mellől az egyébként is zavarodott kutyát. A hozzánk bekerülő, gazdától érkező kutyák jelentős része ugyanis nem járt rendszeresen sétálni. Kevés kivételtől eltekintve udvari kutyák voltak, akik a saját területükön kívül nem nagyon ismertek mást.
A menhely pedig tele van ingerekkel, ami sok esetben még egy magabiztosabb kutyának is nehézséget okoz. Egy bizonytalanabb kutyára pedig hatványozott terheket ró a gazdi hirtelen elvesztése, az idegen környezet, a nagy zaj.
Dr. Tímár Endre rendelőjébe vittük ma Kirát, aki a fülét gyakran rázza, fájlalja. Neki gombás fertőzése van, a fülét kezelni kell.
Jumi pedig belelépett valamibe az udvarban, ahol eddig élt, és csúnyán felhasadt a lába. Neki kitisztították, antibiotikumot kapott, továbbá nem mehet vissza az udvarra amíg be nem gyógyul a seb, mert szennyeződhet neki. Így aztán Jumi nem túl nagy boldogságára kennelbe költözött.
Igen ám, de Jumi szobatiszta, így napinta többször ki kell vinni, hogy a dolgát elvégezhesse. A lába viszint nem szennyeződhet, így minden séta előtt fel kell öltöztetni a hetven (!) kilós óriásbébit. Zoknit, illetve neylonzacskót kell húzni a lábára. Jumi együttműködő, de a sétákat nagyon szereti, így némiképp türelmetlen is. Úgyhogy az öltöztetés bizony két emberes…
Péntek
Ma Alexa önkéntesünk és kedves barátja volt a segítségünkre a napi teendőkben. Köszönjük, hogy a szabadidőtöket a menhelyi kutyákra szántátok!
Mese kutyánkért egyenesen Sopronból utaztak a gazdik, hogy örökbefogadhassák. Ilyenkor mindig eszünkbe jut, hogy ilyen távolságból is vállalják szó nélkül a többszöri látogatást, míg sok esetben szegedi lakosok vannak felháborodva azon, hogy miért kérünk több alkalmas látogatást ilyen távolságból…
Mese kiköltözésével azonban mégsem lettünk kevesebben, ugyanis egy labrador jellegű, öt éves kutya érkezett hozzánk, aki Néró névre hallgat.
Ő igazi belevaló kutya, örült mindenkinek, akivel találkozott. Na őt aztán nem zavarták az új emberek, a kutyák, meg az idegen környezet. Farokcsóvàlva, végtelen magabiztossággal vette tudomásul az új helyzetet, mi több, még szerintem örült is, hogy micsoda eseménydús napja van. Néró költözés miatt került hozzánk.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén kozmetikus önkéntesünk, Vanda Hopi és Bobi frizuráját tette komfortosabbá. Rájuk is fért már egy alapos kozmetika.
Kira kutyánk pedig pedig önkénteseink segítségével a Vezér Állatorvosi Központba utazott, hogy egy lépdaganatos kutyának vétt adhasson, ezzel növelve a túlélés esélyét. Minden jót kívánunk a beteg kutyusnak és a gazdinak!
Természetesen nem az idősebb, fülproblémákkal küzdő Kira kutyánk volt a vérdonor, a névegyezés pusztán a véletlen műve. Vannak nagyon divatos kutyanevek, mint a Kira, Buksi, Bobi, így előfordul, hogy egy időben több azonos nevű kutya él a menhelyen.
Még tegnap a Honvéd téren találtak egy aprócska termetű, félős kutyát. Mivel benne sem volt mikrochip, így nem sikerült őt hazajuttatni, az utcán oedig nem maradhatott. Viki önkéntesünk szállásolta el éjszakára, majd a hétvégén kihozta a menhelyre. A kutyus a Borsika nevet kapta. Egyelőre az eredeti gazda jelentkezését várjuk.
Köszönjük a 142 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások