Bella kölyökként érkezett menhelyünkre testvérével (Brúnóval), és 19 másik társukkal együtt rossz körülmények közül, ahonnan hivatalos úton lettek kimentve. Szocializációjuk hiányos, hiszen menhelyi keretek között nem jut annyi idő és figyelem a kutyákra, nem olyan ingergazdag a környezet, mint egy saját gazdi mellett. Sem Bella, sem testvére nem volt kézhez szokott, és a pórázt sem ismerték. S bár látszik, hogy keresik a kapcsolódást, de bizonytalanok, félénkek az ember közelében. A tesók közül Bella az, aki aktívabb az emberi kapcsolatkeresésben, együttműködőbb, az érintést is jobban viseli, bár nem komfortos számára a simogatás. Mivel még szinte kamasz, sokszor szórt a figyelme, (ha pl meglát egy másik kutyát, azonnal randalírozni kezd), ez lassította a pórázhoz szoktatást. Most már megtanult ülni, és jutalom ellenében engedi, hogy hámot rakjunk rá. Az első pórázos sétákon is túl van, kicsit bizonytalan ugyan, de érdeklődő, szimatolgat, az autóktól, hangosan ugató kutyáktól kicsit tart, ezért azokat igyekszünk kisebb-nagyobb ívben kerülni. Nem megjósolható, hogy egy nagyvárosi, zajos, forgalmas környezetben hogyan viselkedne, ezért inkább békésebb külvárosi, kisvárosi hely lenne optimális számára, és kezdetben mindenképpen biztonsági hámban kellene sétáltatni. Kutyatársaival jól kijön, kicsit el is nyomják. Pörgős, aktív, érdeklődő, ember felé nyitó, szabályokra vágyó kutyus, akiből egy hozzáértő gazdi mellett belevaló kutyalány válhatna.
Hozzászólások