Kb. másfél éves kandúrok, testvérek. Egy szegedi élelmiszergyár udvarában látták meg a napvilágot. Anyjuk a közeli házban lakik, de ott nem érezte biztonságban magát, ezért ebben a hatalmas udvarban rejtegette porontyait. Majd ahogy előbátorkodtak, az ott dolgozók maradékain cseperedtek. Idővel teljesen berendezkedtek, megismerték a járást, mikor merészkedhetnek elő és honnan érkezik az eledel. Ám idővel annyira otthon érezték magukat, hogy egyre bátrabbak lettek, egyre többet mutatkoztak és egyre több időt töltöttek a dolgozók köreiben. Nyilván ez egyáltalán nem elfogadható egy ilyen területen, ezért kérték segítségünket. Kezdetben igen félénkek voltak. Kormi még csak-csak szemlélődött, de Tigris úgy döntött, hogy ő teljesen eltűnik, még arra sem méltatott minket, hogy ránk nézzen. Ha felemeltük a takarót, akkor is elfordította fejét, enni is csak az éj leple alatt mertek. Másnap reggelre elfogyott az elemózsia, de továbbra is csak egy Kormit láttunk, meg egy dombocskát, ami "benyelte" Trigrisünket. De most már kezdenek megismerkedni az új környezettel, egyre bátrabbak és kedvesebbek.
Hozzászólások