2021.12.26.: Olykor-olykor értetlenül állunk az előtt, hogy a világ egyik legcsodálatosabb, legjóképűbb és legelbűvölőbb cicája mit keres még gondozásunkban, és kerül észrevétlenül a gazdikereső cicák sorában az utolsó oldalra, holott már rég a "gazdira talált" státuszban lenne a helye. Talán el sem jutnak idáig az érdeklődők, talán nem róla készült a legcukibb kép, talán a képei nem adják vissza, hogy ő bizony már nem az a kis bolhás, mindig éhes kis vadóc, aki bekerült. Vince egy bújós kis bársonytalpú, aki jól kijön cicatársaival is, de persze még mindig szereti a hasát. Az új helyzetekben lehet, hogy visszahúzódóbb, de ez a legtöbb cicára igaz. Vince karácsonyi ajándékként most előre kerül a sorban, hátha többen bukkannak rá bájos pofijára, és köztük lesz számára az igazi.
A kölyköket egy dobozba hozta ki egy apa gyermekeivel, kiket az udvarukban találták előző nap Szőregen. Mivel nekik nincsenek állataik, előző nap körbejárták a környéket, hátha valaki felismeri a kicsiket, vagy szeretné befogadni. Sajnos nem lett befogadójuk, és nem is lett meg eredeti gazdájuk, ahogy az lenni szokott, így bekerültek a menhelyre. A bolhásságnak valami elképesztő szintjét ütötték meg, emellett tyúkól szaguk volt, bundájuk ürülékkel teli. Az emberi kéz számukra mumus. Ha épp nem menekültek akkor eldobták magukat hanyatt és fújtattak, puffogtak mint egy vipera. Viszont éhesek voltak, nagyon éhesek és azonnal kikapcsolt náluk az önvédelmi ösztön, csak falták be az ételt. 3 trikolor lányka van, ők Vendi (a legérdeklődőbb), Vikica (a legvisszahúzódóbb), Vanda (a legvadócabb) és egy kandúrka képviseli a családot, ő Vince, a legétkesebb.
