Sokat gondolkodtam, mivel is kezdhetném ezt a blogot, de hétről-hétre, hónapról-hónapra mindig ugyanazok a gondolatok járnak a fejemben: képtelenség minden utcán élő cicát ivartalaníttatni, elhelyezni, gazdához adni. Mindig van utánpótlás, csak úgy ömlenek mindenhonnan az utcára dobott kiscicák, a betegen kidobált felnőtt cicák, a semmiből teremnek vadon született macskák, hogy azután újratermeljék az utcáról már megmentett macskák létszámának többszörösét. És ez mind az ember hibája. Csakis az emberé, senki másé.
Ebben a hónapban 16 cica ivartalanítása történhetett meg ingyenesen, vagy kedvezményes műtéti lehetőség biztosításával és csakúgy, mint múlt hónapban, most is búcsút kellett vennünk két cicától örökre.
Bár nagyon sok cicát ivartalaníttatunk, megelőzvén ezzel a tengernyi felesleges szaporulatot, jópár cicát tudunk szerető gazdihoz adni, ahol életük végéig vigyáznak rájuk, az utcamacskák élete bizony nagyon kemény és sokszor rendkívül szomorú véget ér. Sokan halnak meg sajnos úgy, hogy nincs senki mellettük, nemcsak az utolsó perceikben, hanem soha. Sokan halnak meg úgy, hogy azt sem tudta senki, hogy léteznek, talán csak az etetőjük hiányolja őket sokáig, csak sejtve, hogy valami baj történt. És sokan is fognak addig meghalni, amíg a szaporítók ontják magukból a senkinek sem kellő kiscicákat, akiknek jó része az utcán köt ki, elvadul és csak szüli tovább a felesleges kiscicákat. Csak töredékük jut gazdihoz, illetve az utcán élőknek is csak a töredékét sikerül ivartalaníttatni, mert annyira sokan vannak.... hihetetlenül sokan.
Dodó a hajléktalan pár cicái közül volt az egyik felnőtt kandúr. Augusztusban volt az ivartalanítása, amikor is egy hatalmas adag gennyes, véres szövetet kellett eltávolítani az egyik füléből, a gyulladásra antibiotikumot is kapott napokig. Akkor még bíztunk benne, hogy csak egy komolyabb gyulladásról van szó és úgy tűnt, rendeződik is a dolog, de sajnos nem így lett. Egy hónappal később Dodó füle vérezni kezdett, majd nem evett, nem is ivott már, komoly fájdalmai voltak. Járni is alig tudott, amiből sejteni lehetett, hogy a fülében a gyulladást bizony valami sokkal komolyabb dolog okozza. Altatásban (bealtatni sem volt egyszerű, mert a fájdalomtól agresszívvé vált az amúgy hatalmas termetű kandúr) láttuk, hogy tisztítás után a teljes hallójáratot benőtte valami, ami már kihatással volt az egyensúlyérzékelésére is. Valószínűleg egy daganat volt, ami már komoly fájdalmakat okozott neki és csak egyre nagyobbra nőtt volna. Hajléktalan gazdáival konzultálva úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk őt szenvedni tovább.
Szeptember elején sikerült becsapdázni egy fekete nőstény cicát, akit tavaly ősszel próbáltunk először csapdázni Tarjánban, de sajnos nem sikerült, a csapdától meg annyira megrémült, hogy többet a közelébe sem ment. Sajnos azóta már kétszer szült is, a kölykök soha nem kerültek elő. "Ránézésre" nem látszott, hogy a cica mennyire rossz állapotban van, csak amikor bealtattuk a műtéthez, akkor látszott, hogy borzasztóan csúnya a szőre, a szája pedig tele fekélyekkel, bár tesztelésre nem készültünk az ő esetében, mert nem gondoltuk, hogy ennyire nincs jól, valószínűleg pozitív lett volna valamelyik halálos betegségre. Talán nem véletlenül nem kerültek elő soha a kölykei, mert ha a kölykök már macska-AIDS vagy leukózis fertőzött anyától születnek, az utcán esélyük nincs a túlélésre. Most is vemhes volt, 4 babának nem kellett megszületnie a halálba. A műtét rendben zajlott, nem volt semmilyen komplikáció, reggelre azonban a cicus itthagyott bennünket.
Az augusztusi blogomban beszámoltam róla, hogy miután Stella tályogja, ivartalanítási hege szépen gyógyult, valamint megszűnt a hasmenése is és a paraziták is távoztak belőle, sorra került a szemének alaposabb vizsgálata. A szemén lévő hályog egy korábbi (régi) vírusfertőzés eredménye, így egy szentesi szemspecialistához fordultunk. A doktor úr és csapata alaposan megvizsgálták Stella szemét, volt szemultrahang, szemnyomásmérés is. Több hétig csepegtettük a szemét naponta kétszer háromféle szemcseppel, ebben a hónapban pedig megtörtént a lézeres szemműtétje is Szentesen a Kiséri Állatorvosi Rendelőben (Állatorvosi lézerszemészeti rendelő). A műtét jól sikerült, a szemébe azóta is minden nap csepegtetünk és jól láthatóan tisztul a szemecskéje. Sajnos ez a hályog nem tűnik el egyik napról a másikra, sőt, a teljes gyógyuláshoz szüksége lesz még egy sebészeti beavatkozásra is később.
Egyébként a csökkent látása Stellát semmiben sem akadályozza, a tollas pálcára rendkívül ügyesen vadászik. Első kombinált oltását megkapta, plusz volt egy kis ínygyulladása (sorban jön minden baj, ami csak lehetséges), amit már kikezeltünk antibiotikummal. Állandóan éhes, gyakorlatilag a szék lábát is megenné, ha azt tenném a táljába, a tartós éhezést nem fogja könnyen elfelejteni Már majdnem 3 kg, szépen lassan felszedi magára, ami eddig hiányzott. Nagyon játékos cicc, valamint rendkívül sokat magyaráz, mindig van valami mondanivalója nekem.
Múlt hónapban sikerült becsapdázni drága Kormikánk mamáját, majd az ivartalanítás utáni lábadozást követően visszaengedtük eredeti élőhelyére. Most a két gyönyörű kölykét fogtuk be az etetőjük segítségével, az új csapdánkat is bevetettük, mert azért olyan könnyen nem adták magukat. Pedig ha tudták volna, mi vár rájuk, önként és dalolva repültek volna be a hordozóba. Elérték a négy hónapos kort, így készítettünk nekik egy vackot a garázsunkban az egyik nagyobb szobakennelben, ivartalaníttattuk is őket gyorsan és igyekeztünk velük annyit foglalkozni, amennyit csak lehet, hogy minél nagyobb esélyük legyen gazdisodni. Mivel az utcára születtek, így bizalmatlanok voltak kicsit az emberrel (különösen Mikka, a kandúrka), de Makka, a kislány már pár nap alatt hanyatt dobta magát pocaksimit követelve.
Makkegészséges cicák, akiket nagyon nem szerettünk volna visszahelyezni az élőhelyükre, de a garázsunkban sem maradhattak volna a végtelenségig. Szerencsére egy fiatal párnak megakadt Makkán a szeme (nem csoda, hiszen tényleg különleges szépség), majd amikor megtudták, hogy Mikkára, a tesójára egyetlen jelentkező sincs, végül úgy döntöttek, hogy mindkét kicsit örökbefogadják. Nagyon szerencsés kiscicák, az egyszer biztos és mi is nagyon boldogok vagyunk, hogy a tesókat nem kellett elválasztani egymástól.
Az Öthalom utcában - egy korábban már ivartalanított kolónia területén – megjelent Bolygó cica is átesett az ivartalanításon, később pedig megkaphatta első kombinált oltását is. Neki is elkészült a gazdikereső posztja, de ebben a hónapban sajnos nem szerette volna senki őt az otthonába fogadni, ami nem jó hír, mert csak egy pincében egy műhelyben tudták őt elhelyezni abban a házban, amelynek az udvarán megjelent.
Folytattuk a hajléktalanoknál élő cicák ivartalanítását is. A felnőttek már ivartalanok, valamint a kölykök is már megnőttek, így ebben a hónapban két 5 hónapos cica, egy cirmos kandúr és egy fehér-cirmos nőstény esett át a műtéten.
A Veresács utcai kolóniából egy újabb vemhes nőstény cicát sikerült becsapdázni, 3 baba nem született meg a műtét által a hidegbe, ahol a biztos halál várt volna rájuk. Ha mégis túlélik, akkor pedig gyarapították volna az amúgy is nagylétszámú, javarészt vad macskákból álló kolóniát. Ez a cicus annyira vad volt, hogy még nekem is feladta a leckét a gondozása, pedig van már benne rutinom (minden kennelajtó nyitáskor lecsapott füllel, morogva, ugrásra készen fogadott, így nagyon vigyázni kellett, nehogy az arcomba ugorjon). A lábadozási idő letelte után vissza lett helyezve a kolóniába ő is, mint sokan mások.
Andi folytatta a múlt hónapban elkezdett subasai kolónia ivartalaníttatását, most két kandúrt hozott el műtétre. Ő vállalta a fuvarjukat, mi pedig anyagilag segítettük őt az ivartalanítások lebonyolításában.
Érkezett továbbá kedvezményes ivartalanításra Bordányból 4 nőstény cica, akik közül ketten vemhesek voltak, az egyikőjüknek pedig gennyes méhgyulladása volt, így épp idejében kerültek a műtőasztalra. Szintén kedvezményes ivartalanításra érkezett Szatymazról 2 kandúr, továbbá Tápéról egy nőstény.
Termékeny hónapunk volt tehát, összesen 16 cica ivartalanító műtétje történt meg ebben a hónapban, közülük 9 volt nőstény (4 vemhes), így már ők sem szülnek felesleges kölyköket idén erre a világra.
Ismételten fontos kihangsúlyozni, hogy bár rengeteg a segítségkérés és mi 2-3 önkéntessel nem fogunk tudni soha odaérni a város összes kóbor macskájához, hogy ivartalaníttassuk őket, de összefogással jóval több cicán tudunk segíteni, mint egyedül. Ha valaki részt vállal abban, hogy segít az adott cicát/cicákat lábadoztatni, vagy vállalja a befogásukat, fuvarjukat, vagy bármilyen részfolyamatot, már sokkal könnyebb nekünk is, hiszen gyorsabban segítséget tudunk nyújtani egy kolóniának. Így miközben mi csapdázzuk a vad cicákat, addig a szelídebbek műtétje is tud folyamatosan haladni több ember csapatmunkájával. Ne felejtsük el, hogy a kóbor macskaállomány létszámának a szabályozása nem 2-3 önkéntes feladata, csináljuk, ahogy tudjuk, ahogy bírjuk, de társadalmi összefogással sokkal nagyobb eredményeket tudunk elérni még akkor is, ha az emberek nagy része továbbra sem hajlandó ivartalaníttatni az állatát, még akkor sem, ha tegyük fel, ingyen lenne.
Minimális önkéntes létszámmal, fuvarossal és ideiglenes befogadóval rendelkezünk, így ha szeretnél akár csak egy utcamacska életén javítani, a sorsát jobb irányba terelni, akkor jelentkezésed várjuk az oldalunkon üzenetben: www.facebook.com/UtcamacskaSzeged
Nem baj, ha csak részfolyamatokba tudsz becsatlakozni, vagy ritkábban érsz rá, minden lelkes segítőre nagy szükségünk van.
Kitti
Hozzászólások