Utcamacska beszámoló 2018. nov.

Utcamacska blog | 2018. december 20.

Novemberben igyekeztünk minden erővel arra fókuszálni, amiért az Utcamacska Projekt eredetileg is létrejött: minél több cicának biztosítani az ingyenes (utcán élő kóborkák) vagy kedvezményes (befogadott kóborkák) ivartalanítási lehetőséget.

 

Ebben a hónapban 16 cica ivartalanítása történhetett meg ingyenesen, vagy kedvezményes műtéti lehetőség biztosításával. Közülük 7 cicát (4 nőstényt és 3 kandúrkát) a megtalálóik hoztak műtétre, a többi 9 cicát pedig mi magunk csapdáztuk és vittük műtétre.

 

A Veresács utcai kolónia utolsó két tagját is sikerült csapdázni, így ennek a cicakolóniának végre mind a 12 tagja ivartalan. A műtéteket még tavasszal kezdtük el, de a többi (egész nyáron és ősszel) futó kolóniaivartalanítási projektjeink, valamint a régi kolóniákban folyamatosan megjelenő új, kidobott cicák műtétjei miatt eléggé elhúzódott. A kolóniában 4 nőstény van, akik közül 3 vemhes volt, mire sikerült őket becsapdázni és ivartalaníttatni, de szerencsére így egyikük sem szült az utcára (15-20 kiscicával biztosan bővült volna a kolónia létszáma, ha megszülnek és a kicsik életben is maradnak). Egy cicának voltak korábban kölykei, akik közül egy élte túl, neki az etetője talált gazdit, valamint az egyik szelíd nőstény cicus is gazdisodott innen.
Jelenleg 3 ivartalan nőstény (Tina, Rézi és Rozi) és 8 ivartalan kandúr (Puma, Karesz, Charlie, Garfield, Kevin, Fickó, Muki és Samu) alkotja a kolóniát. 

Puma, a Veresács utcai ivartalan kóborka

 

Nagyon-nagyon sok segítségkérés érkezik hozzánk minden héten, amelyeknek egy részére sajnos önkéntes és idő hiányában nemet kell mondjunk. Sajnálunk minden ivaros cicát és minden kiscicát, akik teljesen feleslegesen születnek meg kóborkának erre a világra, hogy utána keservesen rövid, szenvedéssel teli életük a feledésbe merüljön, mint olyan sok más kóborka élete is az átlagemberek számára. Országos szinten több mint 2 millió, Szeged és környékére számolva több tízezer ivaros kóbor macskáról van szó, akiknek az ivartalanítása 2-3 önkéntes számára sajnos erősen vállalhatatlan feladat. És egyre csak többen és többen lesznek.

Vannak viszont olyan emberek, akiknek az életük része az, hogy megpróbálnak aktívan (fuvarral például, ami az egyik legnehezebben megoldható feladat) segíteni a környezetükben bajba jutott állatoknak, így gyakran fordulnak hozzánk ilyenkor ivartalanítással kapcsolatban. A nagylétszámú kóbormacska populáció csökkentésére kizárólag a tömeges ivartalanítás a megoldás, semmi más. Kanyarban nincs annyi gazdi ugyanis, mint ahány kóbor macska, a szaporulatot viszont meg kell állítani.

 

Az egyik ilyen nagyszerű ember Dia, aki egymaga felszámolt egy Petőfi Sándor sugárúti kolóniát hónapokkal ezelőtt (befogta, elhozta műtétre a cicákat, akik lábadozhattak is nála, tőlünk csak anyagi segítséget kért). Innen összesen 3 nőstény és 3 kandúr cica esett át a műtéten. A múlt hónapban bemutatott emlőcisztás talált cicáról is ő gondoskodik, most pedig egy újabb kóbor kandúrt hozott ivartalanító műtétre Újszegedről. A műtéteket az utóbbi két esetben is anyagilag segítettük, Dia minden más feladatot magára vállalt. Nagyon köszönjük, amit a kóbor cicák ivartalanításáért és gondozásáért teszel Dia, óriási dolog ez!

 

Újszegedről Viki önkéntesünk csapdázott egy másik kandúrkát is, aki az egyik etetőhelyre járt már egy ideje. Szintén Újszegedről további öt cica műtétje történt meg, az ő történetük is a szokásos klasszikus.

Margó, rendszeres támogatónk és sok cica megmentője (az újszegedi Gyermekkórházból négy kidobott cicát is befogadott és ivartalaníttatott a segítségünkkel) udvarán jelent meg pár hónapja két kölyökcica, akik ott is maradtak nála. Időközben kiderült, honnan jöttek és az is, hogy a "gazdit" éppen nem érdekli, hogy melyik macskája hova fial és mi lesz a kölykökkel, meg úgy egyáltalán, hogy mi a helyzet a macskákkal. Ismét a felelős állattartás mintaképe…

Ezeknek a cicáknak most szerencséjük volt, hiszen Margó gondoskodik róluk, amibe természetesen beletartozik az összes cica ivartalanítása (4 nőstény és 1 kandúr). A fuvarban Viki segített, köszönjük szépen, a költségeket pedig részben átvállaltuk
Bele sem akarunk ismét gondolni, mi lett volna, ha mind a 4 nőstény cica nekiáll fialni tavasszal.

 

Tovább folytatódik a belvárosi kolóniánk kálváriája is, ahonnan korábban 11 cica műtétje történt meg, sokszor írtam már róluk. Természetesen, ahogy ez lenni szokott, egy kedves ember úgy gondolta, ha már van, aki foglalkozik ott a cicákkal, van, aki rászánta a teljes tavaszt és a nyarat hogy etesse, csapdázza és ivartalaníttassa őket, akkor kidob még kettőt, mit számít. Így Erzsébet, az etetőjük csapdát ragadott és az egyik cicát, egy nőstényt sikerült is becsapdáznia, aki ivartalanítás után gazdisodott is, a másik cica egyelőre egyáltalán nem együttműködő, így nem sikerült őt még megfogni. Ami még a történethez hozzátartozik és lényeges információ, hogy a két új cica is pont olyan színű, mint a korábbi cicák döntő többsége, fekete fehér mellénnyel. Hogy az embereknek ez miért jó, hogy sorban kidobálják a felesleges cicákat egy adott helyre, minden évben ősszel (a kolónia történetét visszakövetve tavaly ősszel egy fekete mamacica (fehér mellénnyel) került kidobásra oda a 4 kölykével, többek közt őket is csapdáztuk idén, nagyon nehéz terepen) nem tudjuk. De igazán jelentkezhetne az illető, hogy ivartalaníttassuk a meglévő macskáit, mert nagyon kezdjük már unni, hogy gyakorlatilag alig tudunk új kolóniák ivartalanításába belekezdeni, mert folyamatosan a régi etetőhelyekre kell visszajárnunk az ilyen, állatukat egy laza mozdulattal kihajigáló emberek miatt. És nem ez az egyetlen helyszín, ahova folyamatosan „érkeznek” új állatok, akik valami rejtélyes oknál fogva igencsak hasonlítanak a korábban kidobott cicákra küllem alapján.

 

Egy régi kedves ismerősöm (Frici cica gazdija, akit 2 éve hirdettünk ivartalanítás után gazdikeresőnek, de mivel senki sem fogadta őt örökbe, ezért az etetője hazavitte magához) keresett meg nemrég, hogy Tarjánban etet egy kóborkát, akit szeretnének befogadni, de hiába próbálják étellel közelebb csalni, az 1 méter távolságot hetek óta tartja. Egy vasárnap reggeli etetés alkalmával bevetettük az új csapdánkat. A cica már nagyon várta a reggelit, így pillanatok alatt besétált. Másnap átesett az ivartalanításon (ivaros kislány volt), valamint a kóborkáknál megszokott ellátáson, azaz fültisztítás, fogak ellenőrzése, parazitamentesítés. FIV/FeLV (macska-AIDS és leukózis) tesztje szerencsére negatív lett. A műtét után pedig már az új otthonában ébredt. Kicsit félős, de új gazdijának köszönhetően minden türelmet és szeretetet megkap, amire csak szüksége van. Tehát Shivának már nem kell a hideg telet az utcán töltenie, amit vagy túlélt volna, vagy nem. Másrészt éppen környékezte egy kandúr, bele sem merünk gondolni, mi lett volna, ha a tél közepén az utcára szüli a kölyköket.

 

Shiva a csapdában

 

Stella közel 4 hónap után, testileg-lelkileg meggyógyulva a tonnányi betegségéből elköltözött tőlem Viki önkéntesünkhöz. Ha minden igaz, akkor hamarosan pedig végleges gazdihoz költözik, méghozzá kettő ex-utcamacska mellé szobacicának.

 

Stella korábbi soványságának már nyoma sincs

 

Nem maradtam azonban egyetlen percet sem új macska nélkül, Stella Vikihez költözésének ugyanis jelentős oka volt. Stella augusztusi vemhes ivartalanító műtétjével szinte egyidőben csapdázásra került egy vadóc idősebb fekete kandúr ivartalanítás céljából, aki Vikiék környékén evett már egy ideje. Vissza is lett helyezve, a műtétje után néhány héttel azonban egyszer csak úgy gondolta, megpróbál barátkozni az emberrel és segítséget kér, mintha tudta volna, hogy ez az egyetlen esélye, hogy túlélje a telet. Azt hiszem ez a "gondolata" véglegesen megpecsételte a kis sorsát pozitív irányban. Nagyon beteg volt ugyanis. Már a műtét előtt is kapott antibiotikumot macskanáthájára az ételébe, hogy műthető legyen, de náthája később kiújult, szem- és fülgyulladás kíséretében. Újra állatorvosnál járt, ahol a gyorsteszt azonnal jelezte, hogy ő is FIV+, azaz macska-AIDS-es, mint olyan sok társa a városban. Viki bevitte őt a fürdőszobájába, ahol az elkövetkezendő hetekben átesett több kúra antibiotikumos kezelésen, valamint szemcseppet és fülcseppet kapott az egyéb gyulladásokra. Fogai rossz állapotban voltak, ami tipikus macska-AIDS tünet, így meg kellett válnia pár fogától és a fogköve is eltávolításra került.

A fürdőszobában viszont nem élhette le az életét, a nálam lévő Stella számára pedig kicsinek bizonyult az egy szobás albérletem, így az a kézenfekvő döntés született, hogy gazdisodásig Stella átköltözik Vikihez, Tücsi pedig hozzám. Tücsi, bár ismerős emberekkel szelíd, simogatásra dorombol, alapvetően retteg mindentől és minden ismeretlen embertől. Szemében ott van az utcán töltött 6-8 évének minden fájdalma, testén, fülein viseli a rengeteg verekedés összes hegét, behúzott farokkal, lehajtott fejjel közlekedik, egyelőre még csak egy 2 méteres távon a búvóhelye és az ablakpárkány közt, ahol naphosszat fekszik és nézelődik. Bundája már nem olyan szép fényes fekete, hanem megőszült, szeme folyamatosan váladékozik, de megadóan tűr minden kezelést. De nekem még így is ő a legszebb fekete kandúrka az egész világon.

Luna cicám több mint 3 éve van velem (felsővárosi kóborka volt) és ő is FIV+ (bár ez a vírus csak párzással és véres verekedéssel terjed, mindig figyelni kellett a negatív tesztes Stella és Luna közötti kapcsolatra, ami igencsak nehezen volt megoldható a kis lakásban). Ő is és Tücsi is a macska-AIDS betegség jónéhány tünetét mutatja konstans, már mindketten életük végéig gyakori állatorvosi kezelésre szorulnak. Bízom benne, hogy jó barátok lesznek, ami Tücsi részéről nem akadályozott, hiszen bármikor meglátja az én Lunámat, kurrog, búg neki és bújna hozzá. Luna nagyon jó természetű cica, így valószínű hamarosan teljes mértékben elfogadja ő is az új jövevényt. Mindketten részt vettek egy öt napos interferon injekció kúrán, amelyet Dr. Bárkányi Pál adott be itthon nekik minden nap rendelés után. Ez egy nagyon drága gyógyszer, amely remélhetőleg tudja olyan mértékben erősíteni a gyenge immunrendszerüket, hogy még sokáig velünk lehetnek.

Nem tudom mennyi időnk van még. Nem tudom mennyire tudja a rengeteg jó minőségű immunerősítő támogatni annyira az immunrendszerüket, hogy normális életminőségben élhessenek. 
Azt tudom csak, hogy legyen az bármennyi, nálam mindent megkapnak, amit csak egy cica megkaphat. Ők pedig hálásak minden jó szóért, minden simogatásért, a meleg otthonért, a puha fekhelyekért. Mindenért.

Tücsi nem gazdikereső. Már megtalálta az otthonát.

 

Tücsi

 

Minimális önkéntes létszámmal, fuvarossal és ideiglenes befogadóval rendelkezünk, így ha szeretnél akár csak egy utcamacska életén javítani, a sorsát jobb irányba terelni, akkor jelentkezésed várjuk az oldalunkon üzenetben: https://www.facebook.com/UtcamacskaSzeged/

Nem baj, ha csak részfolyamatokba tudsz becsatlakozni, vagy ritkábban érsz rá, minden lelkes segítőre nagy szükségünk van.

 

Kitti

Hozzászólások