Május hónap nagyon nem sikerült úgy, ahogy mi azt terveztük. Van, amikor úgy érezzük, minden összeesküdött ellenünk, csak sajnos ezzel mindig a cicák járnak rosszul.
Május közepén hirtelen nagyon beteg lett az egyik cicám, Sziszi. Két hétig szinte minden nap orvoshoz kellett mennünk, végül sajnos nem sikerült rajta segíteni. Mivel az ápolása minden napos feladat volt, ezért csak nagyon keveset tudtunk csapdázni, nem tudtam igazán semmit sem tervezni, mert sosem tudhattam, a következő nap mi fogad otthon munka után, hogy rohanni kell-e megint vele az orvoshoz. Rohanni kellett, így a kóborkákra sajnos nagyon kevés időm maradt.
Ennek ellenére intéztem azoknak a cicáknak az ivartalanítását (egyeztetést az orvosokkal és az etetőkkel, ideiglenes befogadókkal, akik tudták hozni az etetett, talált cicákat műtétre), így végül tíz cica, nyolc nőstény és két kandúr esett át ingyenes, vagy kedvezményes ivartalanításon ebben a hónapban.
Diána, aki felkarolt még korábban egy Petőfi Sándor sugárúti kolóniát, hozott még két nőstény cicust műtétre, így talán elfogytak onnan az ivaros cicák. Három nőstény és két kandúr cica műtétje történt meg ebből az utcából az elmúlt fél évben, valamint Diána az egyik lakót is rávette, hogy ivartalaníttassa a kijárós kandúrját. Szép munka!
Jani és Fruzsi találtak egy cicát az Apáca utcában, akiről kiderült, hogy vemhes, így sürgősséggel hozták kedvezményes ivartalanításra, három újabb babacica megszületését megakadályozva ezzel. Körte cica otthonra is talált náluk.
Utcára kidobott, házakhoz szegődött cicák estek át még ebben a hónapban a műtéten a város több pontjáról: Sziksósfürdőről, Baktóból, Tápéról, Kiskundorozsmáról, valamint Újszegedről is.
Folytattuk a Veresács utcai kolónia cicáinak csapdázását, ebben a hónapban egy nőstény és egy kandúr cica esett át a műtéten, mindkettő cicát vissza is engedtük a kolónia területére. Itt nagyon sok cica van még, így sokáig fog tartani, míg az összeset be tudjuk fogni ivartalanítás céljából.
Az elmúlt hetekben kiderült, hogy a Nagyáruháznál jóval nagyobb a kolónia, mint mi azt hetekig hittük. Egyrészt szinte minden cica fekete és majdnem teljesen egyformák, ezért sosem lehetett megállapítani, hányan is vannak pontosan. Két előrehaladott vemhes cicát fogtunk be innen még áprilisban, akik 9 kiscicának adtak volna életet, valamint két kandúr ivartalanítása is megtörtént. A fiatal felnőtt, nagyon félős két szürke cicának ivartalanítás után keresett gazdit az etetőjük, Erzsébet. Az ivartalanításon szintén átesett két fekete felnőtt vad macsekot pedig visszaengedtük. Műtét közben a fülük hegye lecsippentésre került, ez egy világszerte elfogadott módszer az ivartalanított, kolóniákban élő cicák jelölésére, amire itt nagy szükség volt, hogy később mi is tudjuk, melyik cica esett már át a műtéten.
Sajnos időközben rájöttünk, hogy nem 2 fekete kandúr, hanem 1 fekete ivaros kandúr és 2 fekete ivaros nőstény van még itt, akik közül az egyik már azelőtt megszült bőven, hogy elkezdtünk volna itt csapdázni. És hogy miért nem tudtunk róla?
A Nagyáruház ezen része annyira nehéz terep, amilyenre még sosem volt példa. A teljesen elvadult 3 kölyök hetekig a 2 méter magas fal tetején lakott, onnan le nem jöttek, így etetőinknek, Erzsébetnek, Juditnak és Annának azt kellett elérni, hogy a cicák olyan helyen egyenek, ahol egyáltalán esély nyílik a csapdázásukra. Kihelyeztünk egy kisméretű szobakennelt, ahol az etetés zajlik, hogy szokják a zárt térben, ketrecben evést, mert a csapdát az itt lévő cicák fényévekre elkerülik. Majdhogynem lehetetlen küldetés. Mindenhol magas falak, sűrű bokrok, ahol a cicák remekül elbújnak és semmivel sem férünk hozzájuk.
Májusban többszöri alkalommal, hosszú órák alatt összesen két kicsit sikerült befogni csapdával, elbújva, kicselezve őket. Hozzátenném, hogy egy kolónián ennyi ember egyszerre még sosem munkálkodott. Számszerűsítve 6-8 önkéntes vesz részt ebben a projektben felváltva: vannak, akik etetik a cicákat (hozzászoktatják az új etetési körülményekhez, hogy mi tudjunk csapdázni), a becsapdázott cicákat fuvarozni kell az orvoshoz, valamint etetőkre van szükség a garázsban is, akik a cicák szocializációjával is foglalkoznak. Egy ember több feladatot is végez attól függően, hogy éppen ki mikor mire ér rá. Mindezt azért, mert volt egyszer egy felelőtlen ember, aki kihajította az ivaros nőstény macskáját, sőt, az egyik etető úgy tudja, ide egy egész cicacsaládot dobtak ki tavaly nyáron, tehát ők még nem itt születtek, de felnőve viszont ide szaporodnak nem kevés önkéntesnek több hónapig tartó munkát adva ezzel. Egyrészt nagyon szép összefogás jött létre ezekért a cicákért ennél a kolóniánál is, másrészt nagyon idegörlő az, hogy a korábban ivartalanított két előrehaladott vemhes cicát is csak nagyon nehezen sikerült becserkészni (szinte az utolsó pillanatban), a már megszületett 3 kicsivel is nagyon nehezen boldogulunk, így bele sem merünk gondolni, mi lett volna akkor, ha a másik két nőstény cica is még ide szült volna kilenc kiscicát. És még nagyon messze a projekt vége.
De lássuk a két kiscicát, akiket innen sikerült végül befogni:
Artúr, a szürke cica (valószínűleg kandúr) volt az első, kb tíz hetes, rettentően vad. Annyira, hogy köhögésével orvoshoz sem tudtuk elvinni, így a dokink csak megnézni tudta a tüneteket, azok alapján viszont tudott adni neki olyan gyógyszert, amit ételbe téve szépen megevett, így az elmúlt két hét alatt meggyógyult. Több, mint két hét elteltével még csak a napokban engedte először az érintést.
Zoé, Artúr testvére (valószínűleg kislány) szerencsére nem volt beteg és viszonylag hamarabb enyhült, már őt is lehet érinteni. Mindkettejük féreghajtása és bélflóra helyreállítása (hasmenésük van, ami ilyen kicsi befogott cicáknál mindig jelen van) folyamatos, hamarosan talán szelídülnek annyit, hogy elvihessük őket végre orvoshoz (mert nem elég, hogy valahogy belevarázsoljuk a hordozóba őket, ha nem lehet őket kivenni, mert közben fújnak, morognak, ordítanak, karmolnak és harapnak, az orvos sem tudja őket megvizsgálni) és ha az orvosi vizsgálat is egészségesnek nyilvánítja őket, akkor megkapják első oltásukat. Sajnos a garázsban nagyon kevés időt tudunk csak a szocializációjukkal tölteni, haza pedig egyik önkéntesünk sem tudja vinni őket, mert mindenkinél annyi macska ragadt be az elmúlt két év alatt, akik senkinek sem kellettek, hogy egyszerűen nincs hely már nekik, így lassan halad a szelídítésük. Viszont szükséges volt a befogásuk, mert a Nagyáruháznál bizonyos okok miatt nagyon nincsenek jó helyen.
Vasutas sori segítségkérőnk, Marianna – aki nagyon ügyesen próbálgatja szárnyait fotózás terén – ismét eljött hozzánk, most Negróról (aki gazdikereső) és Vikicáról készített szuper fotókat, nagyon köszönjük neki!
Negró még januárban került a gondozásunkba Vikicával együtt a hírhedt szatymazi horrortanyáról. Borzalmas körülmények között éltek ők ketten, egy mocskos, soha ki nem takarított ketrecben ivarosan összezárva hónapokig, talán évekig, normális étel és tiszta ivóvíz nélkül. Sokáig küzdöttünk a betegségekkel, a kóros alultápláltsággal, de a folyamatos állatorvosi kontroll és a rengeteg gondoskodás meghozta az eredményt. Sajnos Negrónak már olyan szinten volt beteg a szeme, hogy az egyiken a hályog már örökre megmarad, ettől függetlenül lát a szemével, csak korlátozottabban. A másik szeme egészséges, sikeresen kikezeltük a macskanáthából és a kötőhártyagyulladásból. A fogazata is borzalmas állapotban volt, összesen két szemfoga maradt, amit műtétileg el kellett távolítani, mert fájt neki az evés és rövidesen mindenképp kihullottak volna. A fogeltávolítás óta már nincsenek fájdalmai, szépen eszi még a szárazat is, így fogatlanul is. Zord, igazi fekete párducos tekintete ellenére kedves, bújós cica, igényli az ember társaságát és nagyon szeretne már végre egy saját gazdit. 5-6 év körüli lehet (a fogazatának hiánya miatt nehezen meghatározható). Többszörösen parazitamentesített (Advocate cseppek és tablettás féreghajtók), ivartalanított, FIV/FeLV tesztje negatív. Kétszer oltott nagykombinált oltással, amely leukózis ellen is véd. Kizárólag benti tartásra fogadható örökbe, vagy olyan kertesházba, ahol 100000%-os védelmet nyújtó macskabiztos kerítés van, a házba szabad bejárással, örökbefogadási szerződéssel.
Vikica az egészségügyi problémáiból nagyon nehezen akar kikeveredni, az elmúlt 5 hónap alatt sem sikerült őt testileg teljesen rendbetenni. Lelkileg már jól van, nagyokat futkározik Negróval együtt a macskabiztos kerítéssel ellátott kertben, most próbálja pótolni azt a nagyjából két évet, amit ketrecben töltött kicsi kora óta. Vikica kistestű marad, nehezen hízik a legfinomabb falatok és a bőséges ennivaló ellenére is. A hosszantartó alultápláltságnak nemcsak a kicsi mérete és a viszonylagos soványság lett az eredménye, hanem vissza-visszatérő hasmenése is (természetesen az összes létező módon próbáltuk már kezelni). Jobb szeme gyakran begyullad, valamint a felső szemhéján egy kinövés is van, ami szerencsére nem nő, így nem igényel egyelőre orvosi beavatkozást. Jelenleg hipoallergén tápot kap és emelt adag immunerősítőt, próbálunk rájönni, hogy allergia okozza a problémákat, vagy pedig valamilyen más ok áll a háttérben.
Minimális önkéntes létszámmal, fuvarossal és ideiglenes befogadóval rendelkezünk, így ha szeretnél akár csak egy utcamacska életén javítani, a sorsát jobb irányba terelni, akkor jelentkezésed várjuk az oldalunkon üzenetben: https://www.facebook.com/UtcamacskaSzeged/
Nem baj, ha csak részfolyamatokba tudsz becsatlakozni, vagy ritkábban érsz rá, minden lelkes segítőre nagy szükségünk van.
Kitti
Hozzászólások