Nagyon sűrű volt ez a hónapunk, rengeteg segítségkérés érkezik hozzánk, olyan sok, hogyha főállásban napi 12 órában (hétvégét is beleértve!) csapdáznánk, ivartalaníttatnánk, gondoznánk a lábadozó cicákat és végtelen mennyiségű pénz állna a rendelkezésünkre, akkor sem tudnánk minden cicához odaérni és mindenkinek segíteni. Igen gyakran fordul elő, hogy munka után azonnal indulunk csapdázni, állatorvoshoz, majd még a garázsban lábadozó cicáknál is takarítunk, etetünk (a felsoroltak naponta 3-4 óra elfoglaltságot minimum jelentenek), így igen későn érünk haza. Utána még nekiállok posztot írni, hiszen valahogyan a tudtára kell adni az embereknek az ivartalanítás fontosságát, valamint szembesíteni kell mindenkit azzal, hogy mekkora létszámú a kóbor macska állomány hazánkban. Bár a legtöbbször nem azok olvassák, akiknek kellene, hanem azok, akik maguk is felelős állattartók és nem dobálják ki a cicákat mint egy megunt szemetet, azért reménykedünk benne, hogy 1-2 emberhez mégis eljut az üzenet.
Az üzenet pedig nem más, mint az, hogy mindenki, aki felelőtlen módon hagyja a macskáját ivarosan az utcán csatangolni hozzájárul a több millió kóbor állat létszámának növekedéséhez, hozzájárul a halálos macska-AIDS betegség futótűzként történő terjedéséhez, valamint ahhoz, hogy az állatmentők végkimerülésig hajtsák magukat. A végkimerülésig hajszolt állatmentők pedig azzal a tudattal zuhannak hulla fáradtan este az ágyba, hogy ugyan ma ivartalaníttattunk egy atomvad kóbor macskát, aki vemhes volt és nem szült meg 5 kölyköt, közben pedig a felelőtlenek miatt ugyanabban az időben megszületik 100 kölyök, akik senkinek nem kellenek és repülnek az utcára, hacsak nem csapják agyon őket közben, vagy etetik meg a szomszéd kutyájával. Mindezek után pedig az állatmentő a hibás, hogy nem tud minden kóbor macskát megmenteni, elhelyezni, FELELŐS!!! gazdához adni. Becslések szerint három millió kóbor macska él az országban és a számuk nem csökken, mert a felelőtlen emberek mindig gondoskodnak az utánpótlásról.
Több, nagyon megrázó esemény is történt ebben a hónapban, amelyektől a folyamatosan pengeélen táncoló lelkivilágunk még jobban a darabjaira hullik. Felállunk ugyan és folytatjuk, de nem tudom, meddig lehet ezt ép ésszel csinálni. 13 cica ivartalanítása történt meg ebben a hónapban, valamint két cicától örökre búcsút kellett vennünk.
Imádott Kormikánk ugyanis egy péntek reggelen örökre elaludt.
Két hétig küzdöttek a gazdik érte, két hetig szinte minden nap orvosnál voltak vele, infúziót kapott, de végül a májbetegség legyőzte őt. Nem tudjuk, miért történt, hogy miért kellett ilyen fiatalon elmennie közülünk.
Kormit tavaly ősszel fogtam be ivartalanítás céljából körülbelül öt hónapos korában (nem tudjuk pontosan mikor született), csakúgy mint számtalan kóbor cicát az évek alatt, de valamiért úgy éreztem, hogy őt nem szabad visszaengedni a kolóniába, ahol született, így heteken, hónapokon át küzdöttem azért, hogy megtanuljon bízni az emberekben és megszelídüljön. Sikerült. Kicsivel több, mint négy hónapot töltött velem, majd jelentkezett érte Timi és Zsolti, akik pontosan olyan gazdik voltak, mint amilyet Kormikának megálmodtam. Kapott egy vele egykorú cicatesót, nagyon hamar beilleszkedett és bátran mondhatom, hogy arany élete volt.
Ez a súlyos betegség mégis elvette őt tőlünk. Mindösszesen 10 hónap jutott neki, amelyet már nem kellett az utcán töltenie a hidegben, esőben, hóban, fagyban. Köszönettel tartozunk a kezelőorvosainak, hogy a végsőkig harcoltak érte, valamint soha nem múló hálával és szeretettel gondolok Timire és Zsoltira, akik a lehető legszebb életet biztosították neki és egy percre sem adták fel a küzdelmet Kormi életéért.
Amikor Kormika hozzánk került, vele egy időben ivartalaníttattuk a kolónia összes tagját, ahol élt, kivéve a mamáját, ugyanis hirtelen eltűnt. Idén nyáron derült ki, hogy hol etetik őt (nem messze onnan, ahol Kormival is élt) próbáltuk őt befogni, de nem sikerült, végül az etetője tudta őt nagy nehézségek árán hordozóba tenni. Még aznap át is esett az ivartalanításon, kezdődő vemhes volt. A sors pedig úgy hozta, hogy a műtétje utáni napon reggel halt meg Kormi, a gazdis kölyke. Vigasztalhatatlanok vagyunk.
De minden rosszat lehet még fokozni, ugyanis a mama idén már szült és bár őt megműttettük, hogy soha többé ne hozzon a világra ilyen szomorú sorsú kiscicákat (és vissza is került az eredeti élőhelyére), a két mostani kölyke egyelőre kint maradt az utcán, akiket sem elhelyezni nem tudtunk, sem gazdi nem jelentkezett rájuk egy korábbi hirdetésükre. Minden tele van házi szaporulatok hirdetésével, nullára csökkentve ezzel az utcán élő cicák gazdisodási esélyét Csodát pedig már mi sem tudunk tenni. Igyekszünk megoldást találni nekik is, de kilátástalan a helyzet és ez még csak egyetlen kolónia. A kiscicák ivartalanítása viszont nem fog elmaradni semmiképp sem.
És ha még mindig nem lenne elég, a közeli kolónia területén a felelőtlen emberek jó szokásuk szerint ismét tették a dolgukat, ugyanis hol másutt van helye a megunt, nagyon beteg macskának, mint kidobva az utcán? Nem a gazdájának kellene gondoskodni az állatáról, amikor megöregszik és megbetegszik? Nem neki kellett volna megóvnia őt attól, hogy ivaros kandúrként megfertőződjön a halálos macska-AIDS betegséggel? Dehogynem, csak ismét a könnyebb utat választva repült a macska, mint egy darab szemét a kolónia területére. Szelíd volt, mert nyávogva szaladt a segítségért, könnyedén be is tudtuk tenni hordozóba. A rendelőben pedig beigazolódott, amit sejtettem, hiszen annyiszor láttam már, milyen állapotba kerül egy végstádium közeli macska-AIDS fertőzött macska. Az etetők elmondása szerint mióta látták őt, enni már nem bírt, folyt a nyál a szájából, a rendelőben láttuk, hogy súlyos ínygyulladása volt és a fogai nagyon rossz állapotban voltak. Szemeiből a véres genny folyt, csontsovány volt már. A teszt jelezte is a FIV pozitivitást, így sajnos el kellett őt engednünk, mert ebből az állapotból már nincs visszaút, számtalanszor tapasztaltam már ezt sajnos. Megadtuk neki a végtisztességet, valamint annyival tudtunk neki segíteni, hogy ne egyedül haljon meg az utcán, miután hetekig éhezett és szörnyű fájdalmai voltak. Megadtuk neki azt, ami a gazdája feladata lett volna, ha már hagyta, hogy ivarosan csatangolva megfertőződjön a halálos vírussal. Ez az életébe került…
Kecskéstelepről is érkezett egy vemhes cica ivartalanításra, ő is a garázsunkban lábadozott, mint Kormi mamája, végül mindketten visszakerültek eredeti élőhelyükre, rettentően félősek. Kecskésen egy 3 nőstény cicából álló kolónia harmadik tagja ő, másik két társát még tavasszal sikerült ivartalaníttatni, sajnos őt nem, mert nem sikerült befogni szülésig. De mostmár ő sem szül teljesen feleslegesen árva, halálra ítélt kiscicákat az utcára.
A garázsunk közelében, ahol lábadoznak az ivartalanított cicáink pár hónapja felfigyeltünk egy hajléktalan párra, akik egy garázsban élnek több cicával együtt. Ahogy telt az idő, egyre csak többen lettek, kicsik-nagyok egyaránt, így felpakoltunk egy szatyor cicakajcsit és odamentünk kicsit beszélgetni. Elmondtuk az ivartalanítás fontosságát, valamint azt, hogy ezen a környéken régen rengeteg cica volt, akik jó részét ivartalaníttatni tudtuk (akikről csak tudtunk, szinte mindenkit) és nem lenne jó, ha újra indulna egy kolónia növekedése, mert - mint mindenhol - errefelé is laknak olyan emberek, akik nem szívelik őket. Mondták is, hogy sajnos több cicájukat ütötték már el itt szándékosan, valamint tűntek is el kicsik, jelenleg 4 felnőtt van és 5-6 kicsi (3 és 4 hónaposak múltak két anyától). Nagyon örültek neki, hogy felajánlottuk a segítségünket, így amikorra megbeszéltük, meg is fogták a felnőtt cicákat, akik már túl vannak a műtéten! A cicák idegenektől kicsit tartanak, de gazdijaik be tudták őket tenni hordozóba és a műtéteket is szépen viselték. Két fehér-cirmos, már ivartalan felnőtt nőstény cica van itt, akiket teszteltettünk, szerencsére mindketten FIV/FeLV (macska-AIDS és leukózis vírusokra) negatívak. A felnőtt, már ivartalan két kandúr cirmos és fehér-cirmos, a fehér cirmosnak nagy gennyes seb éktelenkedett a fülében, ami kitisztításra került és gyógyszert is szedett rá. Minden ivartalanított felnőtt kapott Advocate cseppeket is. A kicsik parazitamentesítésében is igyekszünk segíteni, vittünk Frypryst sprayt, valamint féreghajtót is.
Facebook oldalunkon kitett eledelgyűjtő felhívásunkra sok állatszerető ember reagált, így többször is tudtunk vinni nekik nagyobb mennyiségű száraztápot és konzervet is, aminek nagyon örültek a cicák és a gazdik is egyaránt. Négy felnőtt cica műtétje tehát már megtörtént, szeptemberben és októberben pedig folytatjuk a kölykökkel, akik addigra már a műthető életkorba lépnek.
És ismét egy állatelhagyás, kidobás, ki tudja mi történt, de egyszer csak megjelent egy szelíd 3 hónap körüli fehér-cirmos kandúrka az egyik etetőhelyen, ahol már több, mint két éve minden cicát ivartalaníttattunk. Egy műhelyben tudtak neki megtalálói ideiglenes helyet biztosítani. Elvittük orvoshoz, ahol kezelést kapott kezdődő macskanáthájára, valamint megtörtént a parazitamentesítése is. Hamarosan átesik az ivartalanításon és gazdikereső lesz.
Rendhagyó segítségkérés is érkezett hozzánk egy újszegedi, szelíd, kóbor kandúrkával kapcsolatban. A Szegedi cicások csoportban posztolt róla Mimikénk gazdija, Fanni, aki találkozott vele és látta, hogy beteg a szeme. A poszt alatt állatbarátok összefogtak, összegyűjtötték a szemműtétjére és az ivartalanítására a pénzt, azonban ideiglenes befogadót nem találtak neki a lábadozás idejére, gazdit meg végképp nem. Így megbeszéltük, hogy két napot vendégeskedhet a garázsban a műtét után, utána visszakerül eredeti élőhelyére. Nagyon kedves, nyugodt cica, akinek az egyik füle korábbi betegségből adódóan lekonyul, illetve az egyik szeme levarrásra került az ivartalanítás mellett. A vendég kandúrkánk története azonban nem ért véget az ivartalanítással és a szemműtéttel, a tervezett 2 nap lábadozás helyett tovább maradt a garázsunkban, ugyanis időközben kiderült róla, hogy FIV+, azaz macska-AIDS-es, valamint a Vezér Állatorvosi Központban a tesztelését végző állatorvos véleménye alapján a szemműtét nem sikerült jól egy másik rendelőben, ezért újra kell műteni.
Nagy gondban voltunk, hogy most mi legyen, mert így nem helyezhető vissza az élőhelyére, de a garázsban sem maradhat örök életre bezárva, így Timi, aki felkarolta őt, írt egy segítségkérő posztot neki, amelyre jelentkezett egy nagyon kedves család Budapestről, aki befogadná.
Így megbeszéltük, hogy Hope az újabb műtétig és az utazásig maradhat a garázsban, Timi pedig összegyűjtötte a műtétjéhez szükséges pénzt és el is vitte az újabb szemműtétre a Vezér Állatorvosi Központba, másnap pedig már el is utazott a gazdijához.
A mi feladatunk az volt, hogy hizlaljuk és erősítsük, ugyanis egy FIV+, azaz gyenge immunrendszerű cicának nagyon megterhelő egy újabb altatás, de nem volt más választásunk, a szeme nem maradhatott így, folyamatosan váladékozott.
Hatalmas összefogásnak lehettünk szemtanúi, ahol mindenki hozzáadott egy kicsit a cicus megmeneküléséhez és gyógyulásához, legyen az pénzadomány, ételadomány, immunerősítő, vagy egy megosztás, hogy megtalálja az álomcsaládját. Szerettem őt gondozni, mert nála hálásabb, kedvesebb, szófogadóbb cicát aligha találni és egyszerűen lenyűgözött, hogy milyen méltósággal viseli betegségét, azt, hogy csak egy ép füle és egy ép szeme van és mindezen megpróbáltatások után még mindig bízik az emberben. Nagyon boldog gazdis éveket kívánok neked, Hope!
Aznap, amikor a hajléktalanoktól vittünk cicákat ivartalanításra, Krisztina (aki februárban hozott kedvezményes ivartalanításra Baktóból négy kóbor nőstény cicát és be is fogadta őket) megjelent a rendelőben egy cicával. Éppen befejeződött egy nőstény cica műtétje, így ez a kis kóborka került sorra vizsgálatra, a döbbenettől alig jutottunk szóhoz. A cica méretei alapján nagyjából 5-6 hónaposnak tűnt és előrehaladott vemhesen érkezett, súlyosan alultápláltan (az 5 babájával együtt volt 2,5 kg!), a szemén hályog, harmadik szemhéja előrehúzódva, erős hasmenéssel, fülatkásan és tele bolhákkal. És ha mindez még nem lenne elég, egy hatalmas kifakadt tályog éktelenkedett a pofiján. Természetesen azonnali ivartalanító műtétre került sor, ugyanis ezzel a testsúllyal és mérettel esélye nem lett volna világra hozni a babáit, vagy ha mégis sikerült volna, biztosan nem tudta volna szoptatni a kicsinyeit és lehet, hogy mind a hatan meghaltak volna. Kapott infúziót és Advocate cseppeket, valamint leteszteltük, óriási szerencsére FIV/FeLV, azaz a gyógyíthatatlan macska-AIDS és leukózis betegségekre negatív lett. A sebét - amelynek kitisztítása után az arccsontja is kilátszott - porcukorral és kék krémmel kezeltük ahányszor csak tudtuk, amely nem egyszerű, ugyanis csak a garázsunkban tudtuk őt elhelyezni. Erős hasmenésére speciális tápot és pasztát kapott. A végtelenségig képes enni, gyakorlatilag bármit, kilátszott a gerince és a medencecsontja is. Immunerősítése folyamatos DMGuard cseppekkel. És mindezek ellenére ez a törékeny, sokat szenvedett cicus csak bújik és dagaszt, dorombol, mintha a fájdalom nem is létezne, mintha csak tudná, hogy mostmár nem kell éheznie. Szó nélkül, dagasztva tűrte a nyílt sebe ápolását, amely a cukorterápiának köszönhetően pár hét alatt teljesen meggyógyult. Miután Baktói Mókus Stella tályogja, ivartalanítási hege szépen gyógyult, valamint megszűnt a hasmenése is és a paraziták is távoztak belőle, sorra került a szemének alaposabb vizsgálata. A szemén lévő hályog egy korábbi (régi) vírusfertőzés eredménye, így egy szentesi szemspecialistához fordultunk. A doktor úr és csapata alaposan megvizsgálták Stella szemét, volt szemultrahang, szemnyomásmérés is. Kaptunk kétféle szemcseppet, valamint egy szemgélt is, amelyeket két hétig kell minden nap kétszer csepegtetni (szegény Stellának nem a kedvenc elfoglaltsága).
A két hét elteltével pedig sor kerül a lézeres szemműtétre is.
Megszaporodtak az elmúlt időszakban a segítségkérések elsősorban Dorozsmáról, Subasáról, valamint Baktóból is. Rengeteg ezeken a területeken is a kóbor macska, akik valaha gazdásak lehettek, csak persze a kijárós ivaros macska szül össze-vissza, leginkább másnak a kertjébe és foglalkozzon más a kiscicákkal meg az állandóan vemhes anyamacskákkal. Senki nem tudja honnan jönnek ezek az állatok, de senki nem is keresi őket, gondolom pont annyira érdekli a volt gazdáját, mi a helyzet a cicával, mint amennyire foglalkozott azzal, hogy ne szülje tele a környéket és más embereknek az udvarát. Ezek a cicák a senki cicái, oda mennek, ahol megszánják őket egy kis étellel, vagy ahol találnak egy kis ételmaradékot, búvóhelyet ahhoz, hogy világra hozzák kicsinyeiket, akik utána csak exponenciálisan növelik az amúgy is tarthatatlan létszámú kóbormacska állományt ezeken a területeken is. Sajnos nekünk Szeged területén belül is olyan sok a megkeresésünk, hogy azokat sem győzzük, így nincs lehetőségünk, elegendő önkéntesünk/fuvarosunk, hogy ezekre a területekre kijárjunk.
Vannak viszont olyan emberek, akiknek az életük része az, hogy megpróbálnak segíteni a környezetükben bajba jutott állatoknak, így gyakran fordulnak hozzánk ilyenkor. A nagylétszámú kóbormacska populáció csökkentésére kizárólag a tömeges ivartalanítás a megoldás, semmi más. Kanyarban nincs annyi gazdi ugyanis, mint ahány kóbor macska, a szaporulatot viszont meg kell állítani. Így Baktóból és Subasa környékéről is rendszeresen hozzák a cicákat ingyenes vagy kedvezményes műtétre orvosainkhoz. Ha mással nem is, de legalább ennyivel tudunk segíteni ezeknek a cicáknak is, még akkor is, ha más lehetőség híján ők is visszakerülnek eredeti élőhelyükre, ahol enni rendszeresen kapnak, de legalább már nem szülik tele idegen emberek udvarát senkinek sem kellő kölykökkel.
Ebben a hónapban is érkezett Subasáról 3 nőstény cica, valamint Dorozsmáról egy kandúrka, akiket Andi karolt fel, vállalta a fuvarjukat, mi pedig anyagilag segítettük őt az ivartalanítások lebonyolításában.
Rajtuk kívül Újszegedről is érkezett műtétre egy kóbor kandúrka még, valamint Tápéról egy vemhes nőstény is.
Fontos kihangsúlyozni, hogy bár rengeteg a segítségkérés és mi 2-3 önkéntessel nem fogunk tudni soha odaérni a város összes kóbor macskájához, hogy ivartalaníttassuk őket, de összefogással jóval több cicán tudunk segíteni, mint egyedül. Ha valaki részt vállal abban, hogy segít az adott cicát/cicákat lábadoztatni, vagy vállalja a befogásukat, fuvarjukat, vagy bármilyen részfolyamatot, már sokkal könnyebb nekünk is, hiszen gyorsabban segítséget tudunk nyújtani egy kolóniának. Így miközben mi csapdázzuk a vad cicákat, addig a szelídebbek műtétje is tud folyamatosan haladni több ember csapatmunkájával. Ne felejtsük el, hogy a kóbor macskaállomány létszámának a szabályozása nem 2-3 önkéntes feladata, csináljuk, ahogy tudjuk, ahogy bírjuk, de társadalmi összefogással sokkal nagyobb eredményeket tudunk elérni még akkor is, ha az emberek nagy része továbbra sem hajlandó ivartalaníttatni az állatát, még akkor sem, ha tegyük fel, ingyen lenne.
Minimális önkéntes létszámmal, fuvarossal és ideiglenes befogadóval rendelkezünk, így ha szeretnél akár csak egy utcamacska életén javítani, a sorsát jobb irányba terelni, akkor jelentkezésed várjuk az oldalunkon üzenetben:
www.facebook.com/UtcamacskaSzeged
Nem baj, ha csak részfolyamatokba tudsz becsatlakozni, vagy ritkábban érsz rá, minden lelkes segítőre nagy szükségünk van.
Kitti
Hozzászólások