Az október hónap igen mozgalmasra sikerült az utcamacskák háza táján. Szerencsére sikerült garázst bérelnünk, így több cicus is tudott itt lábadozni. Összesen kilenc utcacica ivartalanítása történt meg, valamint két gazdis macsek, egy kandúr és egy nőstény esett át kedvezményes ivartalanításon.
A hónap elején ismét látogatást tettünk a Vakok Otthonában, ahol a két május eleji születésű kandúrkát vittük ivartalanításra. Gyönyörű, egészséges cicák, akik gyorsan átvészelték a műtétet, másnap délelőtt már újra a megszokott helyükön reggelizhettek. Kaptak tőlünk bolha, féreg valamint kullancs ellen cseppeket. Kicsi koruk óta figyelemmel kísérjük őket, 2-3 hónapos korukban már jártak orvosnál egy általános vizsgálaton, valamint átestek egy parazitamentesítésen, a mamájukat pedig még a nyáron ivartalaníttattuk. Kint élnek a Vakok Otthonának udvarán, ahol mindenki nagyon szereti őket, éppen tervezik, hogyan lehetne télire meleg kuckót készíteni nekik. Az intézet dolgozói és a gondozottak is nagyon szeretik őket, elmesélték nekünk, hogy a fekete cicus, aki egyébként kettejük közül a visszahúzódóbb, a súlyosabb fogyatékkal élő emberekhez odamegy és engedi nekik a simogatást. Igazi terápiás cicaként gondolnak rájuk! Nagyon megható látni ezeket az embereket, hogy mennyire tudják szeretni ezt a két cicust és milyen nagy figyelmet szentelnek annak, hogy gondoskodjanak róluk. Mi ezt azzal tudjuk segíteni, hogyha szükséges, elvisszük őket állatorvoshoz és igyekszünk rendszeresen parazitamentesíteni őket. Öt hónaposak most, az ivartalanításukat is azért mostanra terveztük, mert már elég nagyok hozzá, ellenben még talán megelőztük az ivarérettséget, így nem jutott eszükbe elkószálni az udvarról, kockáztatva ezzel, hogy baleset érje őket, vagy párzás során megfertőződjenek a macska-aids vírusával. Reméljük sokáig csodálhatjuk még ennek a két szépségnek az önfeledt játékát az otthon lakóival együtt.
Újszentiváni Bandi Macskino is betöltötte az öt hónapos kort, így ő is átesett az ivartalanításon, ráfért, mert már kezdett rosszalkodni. Pótmamája, ideiglenes befogadója maximális gondoskodással nevelte őt két hetes kora óta, tőle mindent megkapott, amire csak szüksége lehetett egy mamacica nélkül maradt kicsinek, amiért nagyon-nagyon hálásak vagyunk és köszönjük neki. Nem meglepő módon az elmúlt időszakban sikerült igencsak belopnia magát ideiglenes befogadója szívébe, azaz Macskino hazatalált.
Csaba utcai Lénánk sikeresen felépült a gennyes méhgyulladásából az ivartalanító műtét által, valamint gyorsan helyrejött a fogműtétje után is. A füle rakoncátlankodott még, hiába kezeltük többször is atka ellen és takarítottuk rendszeresen, újra bekoszolódott, ezért a korábbi fülatka kezelés mellett most baktériumölő hatású fülcseppet is kapott az állatorvosnál. De még ez a makacsabbnak tűnő fülprobléma, valamint a félévenként kontrollra szoruló fogazata sem tántoríthatta el Léna gazdijelöltjeit, így örökbefogadta őt egy nagyon kedves család, természetesen csakis szobacicának.
Még szeptemberben megígértem a Csaba utcai etetőknek, hogy amint lesz garázsunk, visszatérek. Ezt be is tartottam, így két helyszínről 3 cirmos kandúrka esett át az ivartalanításon. Az ő műtétjeiken kívül azonban hetek óta terveztem valamit, amit végül október végén sikerült is megvalósítani. Ugyanis lakott a kolóniában még egy csodaszép fekete kiscica is. Kormika tavasszal született a Csaba utcában egy félős, kóbor cicamama kölykeként. Mire a mamája előhozta már nagyon félt, ami nem csoda, hiszen sosem találkozott előtte emberrel. Hónapokkal később kezdett el csak közelebb merészkedni etetőihez, amikor a mamája elhagyta, aki sajnos eltűnt, így nem tudtuk ivartalaníttatni. Noémi, az etetője és egyben névadója heteken, hónapokon át kitartóan hívogatta és próbált vele ismerkedni, aminek meg is lett az eredménye: ők már meg tudták evés közben simizni a hátát, azonban alapvető félénksége megmaradt. Részünkről is hetekig tartó szervezésre volt szükség a csapdázásához, na nem azért, mintha nem tudtuk volna már korábban megfogni, de amikor először megláttam őt tudtam, hogyha egyszer megfogjuk ő bizony nem lesz visszahelyezve az utcára. Amikor időm engedte (éppen nem csapdáztunk vagy mentünk orvoshoz más cicákkal) akkor esténként kilátogattam hozzá etetéskor és egy lopott simit már nekem is engedélyezett, sőt, jött a cicatársaival együtt, amikor hívtam. Egy vasárnap estére tűztük ki a nagy napot, akkorra sikerült összehozni mindent, ami szükséges volt a hosszantartó ideiglenes befogadásához, szocializációjához. Vasárnapra persze az idő nagyon elromlott, a legnagyobb szélvihar közepén indultunk el őt befogni, de a cudar időjárás ellenére is szaladt a vacsiért és nagyon könnyen besétált a kennelbe. Másnap már át is esett az ivartalanításon és legnagyobb megkönnyebbülésünkre a FIV/FeLV (macska-AIDS és leukózis) tesztje negatív lett! Látszólag teljesen egészséges, ettől függetlenül a garázsban került elhelyezésre karatén gyanánt, mert bármikor kijöhet rajta macskanátha vagy egyéb betegség. Sajnos minden ideiglenes befogadónknál annyi cica van (saját és nálunk ragadt AIDS-es cicák, vagy épp ideiglenes lakók, hogy karantént csak a garázsban tudtunk biztosítani, mert azt mindenképp el kell kerülni, hogy más cicákat fertőzzön esetleges betegségeivel). Fülei tiszták és igazi különlegességük, hogy a fülszőrei rozsdabarnák, amelyet csak az orvosnál láttunk először rendes fényben (sötétben járt enni, így hamarabb nem volt látható). Kormika, vagy Kormos Csabika (ha már Csaba utca) kerek pofijú, nagy sárga szemű, fél év körüli kandúrka, aki egyelőre nem érti, mit keres kennelben távol a megszokott cicatársaitól és még nagyon fél, de bízunk benne, hogy hamarosan rájön, hogy nem ázik többé az esőben, nem fázik többé a hideg talajon éjjelente és bízni kezd bennünk is.
Drága Mayánk és imádott Lénánk után megérkezett hozzánk tehát Kormika is a Csaba utcából.
Nagyon köszönet jár az etetőinek, akik türelmesen kivárták, hogy ő is menekülhessen az utcáról, közben gondját viselték és megtettek minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy szocializálható legyen, az ő közreműködésük nélkül ugyanis valószínűleg már nem lenne szelidíthető.
Október közepén Kíra cica is átesett az ivartalanításon. A mamáját, Larát augusztus közepén ivartalaníttattuk vemhesen, Kíra az előző alomból származó kölyke. Lara cicának meghalt a gazdija, ezért hontalanul egy társasház udvarán tengette mindennapjait. Judit segítséget kért neki, mert újra vemhes lett és nem szerette volna, hogy megszüljön. Közben Kíra felcseperedett, így ő is átesett az ivartalanításon ivarérettség előtt, hogy még csak véletlenül se találja meg egy kandúr sem. A társasház udvarán éldegélnek, valamint Judit készített nekik egy kis menedéket lakásának előszobájában, így ahhoz képest, hogy kóborkák, úri dolguk van. Kíra ezáltal gazdikereső státuszba is lépett. Az elmúlt hónapok alatt sokat szelídült és ideiglenes befogadója is nagyon megszerette, látva cuki pofiját ezen egyáltalán nem csodálkozok. Kírát ráadásul még az a megtiszteltetés is megillette, hogy ő volt az Utcamacska Projekt csapatának 200. ivartalanított cicája. 2016 áprilisa óta pontosan 200 cica ivartalanításában működtünk közre 2017. október 13-ig, (akik közül 130 cica volt nőstény). Legnagyobbrészt saját magunk csapdáztuk és vittük az utcán élő félős kóborkákat műtétre az etetők szoros közreműködésével vagy besegítettünk olyan embereknek a műtéti költségek rendezésében, akik a saját maguk által etetett cicákat meg tudták fogni és el is tudták vinni műtétre, valamint kedvezményes ivartalanítási lehetőséget biztosítottunk olyan rászoruló gazdiknak, akik utcáról, állatmentőktől, menhelyről fogadták be cicáikat.
Végére értünk a Vasutas sori kolóniánk csapdázásának is, valamint minden pici cica szerető családba került. Közel két hónap telt el, mire az 5 felnőtt cicát el tudtuk vinni műtétre, valamint az 5 kicsi gazdisodott. Közülük Lurkó, a titkos kedvencem gazdisodott utoljára, egyenesen Szentendréről jött érte a szerető gazdi.
Ebben a kolóniában az utolsó ivaros nőstény cica nagyon feladta nekünk a leckét, ugyanis csapdába, kennelbe nem volt hajlandó besétálni, így végül azt találtuk ki, hogy beszoktatjuk a melléképületbe enni, ahol rá lehet csukni az ajtót is. Ez utóbbi azért fontos, mert így tudtunk az ételébe csempészni Sedalin pasztát (utcán szabadon lévő cicáknál nem alkalmazható, mert balesetveszélyes, ha egy bódult cica mászkál az utcán) hogy megnyugodjon tőle annyira, hogy be lehessen tenni a ketrecbe. A terv bejött, az etetője, Marianna édesanyja felvértezve munkáskesztyűvel meg tudta fogni és a cica már landolt is a kennelben. Volt ám nagy boldogság!
Nehéz feladaton vagyunk túl, amelyben a segítségkérők, Marianna és édesanyja maximálisan kivették a részüket. Mi a fuvarokat bonyolítottuk, a befogásban segítettünk, valamint álltuk az ivartalanítások és a kiscicák orvosi kezelésének költségeit, Marianna és édesanyja pedig gondozta a lábadozó cicákat (adtunk kölcsön kenneleket, alomtálcákat), valamint szelídítette és etette a kölyköket, akiknek szuper kis kuckót készítettek a melléképületben.
Nagyon jó volt együtt dolgozni, szuper csapatot alkottunk. Mivel elég nagy feladatról volt szó, tekintve hogy 4 beteg kölyök is volt a kolóniában (az ötödik kiscica nagyon hamar gazdisodott) máshogy nem is sikerülhetett volna. Annyira jó látni, hogy mennyire lelkiismeretesen és szeretettel gondoskodtak a kicsikről és hogy minden követ megmozgattak ők is annak érdekében, hogy minden cicát sikerüljön befogni és ivartalanítani.
Amikor elköszöntünk egymástól, Marianna édesanyjától még egy ölelést is kaptam!
Kormos Csabikán kívül ebben a hónapban még két cica került a gondozásunkba, az ő történeteik következnek most.
Október közepén Macskino gazdijai éppen a régi 5-ös úton autóztak Szeged és Röszke között délután, amikor észrevették, hogy az úton fekszik egy fiatal cirmos kiscica. Azonnal megálltak és már indultak is vele a Vezér Állatorvosi Központba. A cica a Zordon nevet kapta, mivel harapással köszöntötte megmentőit. Nagyjából 3-4 hónap körüli kiskandúr, akinek megtalálásakor az orrából és végbeléből vér szivárgott. A röntgenen elváltozás nem látszott, de a jobb hátsó lábára nem tudott ráállni, ezért pár nap múlva újra meg kellett röntgenezni a lábát, amelyen ismételten nem látszott semmilyen törés, sérülés, így a lábfájdalom oka ismeretlen maradt. Szigorú nyugalomra ítélte az orvos, valamint fájdalomcsillapítót kellett szednie. Szerencsére, ahogy teltek a napok Zordon egyre jobban lett, rá tudott állni a lábára, bár még gyenge és bizonytalan, de használni tudja és ez már nagyon jó jel! Parazitamentesítésen természetesen átesett, étvágya jó, egyéb problémák azóta nem jöttek elő nála. Nagyon szerencsés cica, hogy nem maradt az úton, mert ott a biztos halál várt volna rá és mostmár jó kezekben van! Étvágya jó, pisi, kaki volt, ami jó hír és reméljük egyéb komoly belső sérülése sincs. Mivel máshol nem volt számára karanténlehetőség, így Macskino gazdijainak fürdőszobájában került elszállásolásra.
Forte cica története pedig még a sok borzasztó macskasorsot látott embereket is a padlóra küldte. Forte és 4 sorstársa nem kívánt házi szaporulatként látta meg a napvilágot. Az egyik állatvédő szervezet átvállalta a 12 kölykökcica gondozását, cserébe felajánlották, hogy ivartalaníttatják a mamacicákat. Hogy utóbbi megtörtént-e, nem tudjuk. Pár héttel ezelőtt a szervezet új ideiglenest keresett a még náluk lévő 5 cicának, mert ahol voltak onnan menniük kellett. Egyik önkéntesünk felajánlotta az egyik ismerősének lakásában lévő üres szobát, hogy egy hónapig lehetnek ott. Annyit tudott, hogy a kicsik alultápláltak és betegek.
A valóság az volt, hogy a kicsik - holott már 5-6 hónapos korúak - súlyosan alulfejlettek és alultápláltak voltak. Valóban betegen, macskanáthásan érkeztek, amelyre kaptak antibiotikumot. Önkéntesünk jelezte, hogy a kicsik egyre rosszabbul vannak, nem esznek, hánynak, tüsszögnek, folyik az orruk, amely nem múlik. Ismételt antibiotikumos kezelés ellenére az egyik kicsi meghalt és a többiek állapota is rohamosan romlott.
Elkezdődött a harc az életükért a Vezér Állatorvosi Központban, ahol teljeskörű ellátást, rengetegféle gyógyszert és minden nap infúziót kaptak. Minden nap járni kellett infúzióra velük, mert enni nem tudtak, annyira betegek voltak. Sajnos a súlyos tüdőgyulladás mellé feltételezhetően felütötte a fejét a parvo, ami ott lappanghatott a kicsikben és megtámadta legyengült immunrendszerüket. Konzultáltunk az állatorvosokkal, akik szerint egyértelműen a nem idejében kezelt macskanátha okozta, hogy a már eleve betegen ideiglenesünkhöz érkező kiscicák súlyos tüdőgyulladást kaptak. A legkisebb, leggyengébb cicával és Forte cicával érkezett ideiglenesünk a vasárnapi ügyeletre (mivel már csak ők voltak életben), ahol meg kellett hozni a szomorú döntést, ugyanis a pici cica már napok óta csak vegetált, az infúzió tartotta életben, nagyon szenvedett, így az elengedése mellett döntöttünk. 5-6 hónapos kora ellenére elfért a markomban, annyira pici maradt. Hatalmas űr és végtelen szomorúság maradt csak utána, hogy neki sem sikerült. Forte cicának készült egy parvovírus teszt, amely negatív lett. Ő egészen tűrhető állapotban vészelte át a sorstársai halálát, befejeződött az antibiotikum kúrája is. Másnap pedig az állatvédő szervezet lemondott róla írásban az önkéntesünk javára, önkéntesünk kérésére. És hogy jövünk mi képbe? Alapvetően sehogy, hiszen Forte cica nem utcamacska (bár válhatott volna azzá), viszont mivel a mi önkéntesünk vállalta őket egy másik szervezet megsegítésére, ezért végigkísértük a kicsik infúziós, valamint gyógyszeres kezelését, vittünk normális élelmet, mert az sem volt. Kutyakajával ugyanis nem lehet etetni súlyosan legyengült, alulfejlett, súlyos tüdőgyulladással küszködő kiscicákat. Már éppen készültünk őt vinni FIV/FeLV (macska-aids és leukózis) tesztre, vártuk, mikor kezdhetjük meg az oltási programját, de az élet ismét közbeszólt, ugyanis Forte egyik este minden előjel nélkül (teljesen jól volt) elkezdett vért hányni. Önkéntesünk ismét rohant vele a Vezér Állatorvosi Központba, ugyanis a vér mellett már férgeket is hányt. Kapott féreghajtót, amelynek hatására extra mennyiségű féreg távozott belőle. Ebből azt a konzekvenciát vontuk le, hogy a több hónap alatt, amíg máshol voltak ideiglenesen elszállásolva nemhogy a macskanátha kezeléséig nem jutottak el a cicák, de még egy féreghajót sem sikerült beadni nekik és könnyen lehet, hogy nem a parvo végzett a többi cicával, hanem „egyszerűen” csak férgesek voltak, de ezt már sosem tudjuk meg. Összefoglalva tehát, mielőtt ideiglenesünkhöz kerültek hiába kaptak akkor injekciót náthára és hiába kaptak akkor egy adag féreghajtót, a több hónapig ezen ellátásokat nélkülöző kiscicák ebbe bizony belehaltak. Azt, hogy mit érez az ideiglenes befogadó, aki 4 kiscicát temetett el 1 hét alatt, arra szavak nincsenek. Nem tudjuk, hogyan történhetett meg az, hogy egy állatvédő szervezet gondozásában lévő cicák ilyen állapotba kerültek, amely miatt az életükkel fizettek. De Forte mostmár biztonságban van és ez a lényeg.
A történtek után Forte jobban lett, így végre áteshetett egy FIV/FeLV teszten. Feszült pillanatokat éltünk át, mire a tappancsos állatorvosunk levette a vért, pár perc múlva azonban fellélegezhettünk, ugyanis Forte cica negatív macska-AIDS-re és leukózisra is! A vérvételt nagyon szépen tűrte, ügyes cicus. Beszereztük a legszélesebb spektrumú féreghajtót, amelyet két hetente több alkalommal ismétlünk még. Forte közben elkezdett hízni végre, majd két hét múlva megkaphatta első kombinált oltását is. Rendkívül erős és kitartó kiscica, nem véletlenül lett a neve Forte, amelynek jelentése olasz nyelven erős, kemény, ellenálló.
A Vezér Állatorvosi Központban történt kiadásokat magánemberek adományaiból finanszíroztuk, amelyről részletes elszámolást vezetünk Facebook oldalunkon. Nagyon hálásak vagyunk, hogy ilyen sok jó ember segíti Zordon és Forte cica felépülését, köszönjük szépen!
Minimális önkéntes létszámmal, fuvarossal és ideiglenes befogadóval rendelkezünk, így ha szeretne akár csak egy utcamacska életén javítani, a sorsát jobb irányba terelni, akkor jelentkezését várjuk az oldalunkon üzenetben: https://www.facebook.com/UtcamacskaSzeged/
Nem baj, ha csak részfolyamatokba tud becsatlakozni, vagy ritkábban ér rá, minden lelkes segítőre nagy szükségünk van.
Kitti
Hozzászólások