Levél Zsozsó gazdijától

Gazdi: Zsozsó és családja | 2018. február 16.

Szia Linda! Szeretnék beszámolni a mi kis Zsozsó barátunk eddigi itteni életéről. Az első héten, ahogy idekerült, nem nagyon evett, a kedve viszont jó volt, élénk volt, ezért azt gondoltam talán válogatós.

Kicsit le is fogyott, a második héten aztán kiderült, hogy azért titokban őt is megviselte a környezetváltozás, amiatt lehetett ez az átmeneti étvágytalanság. Bár egyébként nem volt észrevehető rajta.

Most már nagyon jól eszik, étrendje főzött csirke aprólék, táp, kenyér vagy főtt rizs. Unaloműzőnek, a magányos órákra pedig marhacsontot kap.

Nagyon gyorsan beilleszkedett a társasházi életbe. Ha egy kis időre nem vagyunk itthon, szobakennelben van, a bezártsághoz a menhelyen hozzá szokott, úgyhogy ezzel sem volt probléma. Kétszer ugatott eleinte, de ezt is le tudtuk vele tisztázni, azóta nem hallottam hangját.

Nem is ezzel kapcsolatban voltak aggályaim eleinte, hanem azzal, hogyha majd egyedül marad, akkor visít, meg cirkuszol. De szerencsére csendes. Kétszer jelölt a lakásban, de gyorsan ráébresztettem, hogy ennek bent nincsen helye. Szerencsére azóta ez sem fordult elő. Értelmes, nagyon gyorsan megért mindent, gyorsan tanul.

Egy nap négyszer megy le. Két alkalom fél órás egészségügyi séta, illetve műszakomtól függően vagy délelőtt vagy délután bicikli mellett pórázon és hámban egy órás futás a szervizúton az átkötő mellett, Kiskundorozsmán. Illetve még egy pisi séta édesanyámmal, ha nem vagyok itthon, hogy ne kelljen neki annyi ideig tartogatnia, míg nem érek haza. És a lakásban még labdázunk közben ha úgy van, mert ugye teli van energiával, amiből majd remélem a munka során tudunk profitálni.

Kettő kutyasulis képzésen már túl van, gyorsan rájön a dolgokra, penge agya van. Ez természetesen párosul a terrierekre jellemző makacssággal néha, ezért póráz nélkül még nem próbálkoztunk a sétával. A vadakra, madarakra, macskákra nagyon menne, innen még biztosan nem tudnám visszahívni. Ezért jó a kutya suli, itt majd biztosan sokat fejlődik. Még nyilván a kötődést is erősíteni kell, meg azt is meg kell tanulnia, hogy más is lehet főnök, nem csak ő.

Pár dolog azért megmutatkozott előző életéből, csak figyelni kellett. Volt szituációs gyakorlat a suliban, ahol az volt a feladat, hogy ki kellett kötni a kutyát, mintha csak bemennénk a boltba. Zsozsikáról kiderült, ez sem ismeretlen számára, tudja mit jelent ez.

Ahol régen élt, ott biztos bántották is, ez is kiderült már róla. Nagyon szereti az embereket, de bizonyos helyzetekben bizalmatlan, és látszik rajta hogy régen ez után mi történhetett. De töretlen, jókedvű és nyilván majd ezeket is elfelejti. Hozzászokik szépen az új dolgokhoz. Van neki egy saját fotelja, amit kineveztünk az övének, amikor idekerült. Van benne egy pléd, abban alszik. Napközben mondjuk nem sokat pihen, de este már tudja, szépen beletelepszik és csendben alszik.

Így telnek a napok, remélem nagyjából tudjuk neki biztosítani, amire igénye van, még csak most jön a jó idő, ez csak jobb lehet.

A Tappancs menhelyen a látogatásunk pozitív volt. Először nagyon féltem attól, hogy mit fogok majd ott látni, meg a sok szenvedő kutya látványától. Ez a kép él sok emberben a menhelyekről szerintem, de nagyon megkönnyebbültem. A kutyák vidámak, nagyon szép tisztaság van körülöttük, és a gondozók is nagyon kedvesek, és készségesek voltak. Úgyhogy csak megköszönni tudjuk mindenkinek, amit tesznek (tesztek) az állatokért, hogy a bent lévő napjaikat igyekeztek boldoggá tenni.

Gazdi
Zsozsó és családja

Hozzászólások