Kutyamesék 2024. jan. 7-14.

Ez alkalommal nem szeretnék hosszabb bevezetőt írni. Mondhatnám, hogy elfogytak a szavak. Csak sajnos volna miről írni, de a lényegen már nem változtat. Az emberek egyre bátrabban szinte mindent meg mernek tenni azokkal az élőlényekkel, akiket egykoron vállaltak. És hiába bűntetendő cselekmény az állatkínzás, állatelhagyás, az emberek nem félnek. Bár véleményem szerint ezek olyan dolgok, aminek létjogosultsága sem szabadna lennie, hiszen minden jóérzésű, normális embernek rendelkeznie kellene azzal a képességgel, hogy felfogja mi a rossz viselkedés

Hétfő
Múlt héten már kitértem egy picit rá, hogy talán a szokásosnál hidegebb telünk van, vagy legalábbis vannak azért jóval hidegebb napok, mint amit megszokhattunk az elmúlt években. Ehhez képest valaki úgy próbált meg megszabadulni az öreg kutyájától, hogy Kiskundorozsma egyik buszmegállójában kikötötte a koros, rövidszőrű kutyáját. A kutya oda volt láncolva a buszmegálló egyik oszlopához, egy dobozban feküdt, amibe a "gondos" gazda még plédet is tett. Egyik önkéntesünk ment ki a helyszínre chipet olvasni, amit természetesen nem talált, így beszállította őt a menhelyre. Nálunk a didergő kutyus az Örzse nevet kapta.
Az eset kapcsán rengeteg kérdés felmerül bennünk, ami ugyan mind költői kérdés, de azért mégis...
Mi visz rá valakit, hogy egy ilyen módszerrel szabaduljon meg a kutyától, aki már a fél életét leszolgálta nála? Megvan a lehetősége mindenkinek arra, hogy a menhelyen segítséget kérjen, de mégsem tette. Egyszerűbb volt inkább egy bűncselekményt elkövetni, mert ez bizony az!
Az eset nagyon hasonlít Dorci, a shar pei esetére, de ott volt a kutyában mikrochip, és ismert volt az elkövető.
A másik kérdés, ami bennem felmerül, hogy miként merte egy forgalmas buszmegállóban elhelyezni a kutyát? Nem tartott attól, hogy valaki rajtakapja?
Azt sem értem, hogy ez hogy nem történt meg? Hiszen egy elég forgalmas része Szegednek Kiskundorozsma: Tanúk tömkelegének kellett volna jelentkezni.
Azt a kérdést, hogy miért nem volt a kutyában mikrochip, már fel sem teszem, mert teljesen felesleges. Kezdem azt érzeni, hogy a mikrochip csak azok számára kötelező, akik törődnek a kutyájukkal, és szeretnék, hogy hazakerüljön. De számukra felesleges is kötelezővé tenni, hiszen akinek ez fontos, az megteszi akkor ha nem kötelező.

Kedd
Általában az emberek sokfélét gondolnak a menhelyi kutyákról: aki kutyát akar leadni, az azt gondolja, hogy mindenki egyforma viselkedésű. Ahová fizikailag befér egy kutya, ott még van hely. Kit érdekel, ha éppen meg sem bírnak már mozdulni?! Nyilván ebben az esetben nem fontos, hogy összeférhetőek legyenek a kutyák, az a lényeg, hogy az én gondom most rögtön megoldódjon. A többi nem érdekel. Az ilyen embernek sem a saját kutyájának a testi épsége nem fontos, sem más kutyáké sem.
Sok ember pedig azt gondolja, hogy a menhelyen minden kutya szomorú, nagy a zsúfoltság, a kutyák a napi betevőért versengenek, az erősebbek teljesen elnyomják a gyengébbeket, akik talán nem is életképesek emiatt. Éppen ezért a menhelyen csupa sérült lelkületű, erőszakos, szocializálatlan és agressziv kutya van.
A menhelyen valójában minden kutyának igyekszünk a számára legkényelmesebb, legjobb helyet megtalálni, ahol kinyílhat, jól érezheti magát a többiekkel. Szocializálódhat, megtanulhat emberrel, állattal kommunikálni, valamint sétálni. Természetesen a kutyák egy nagyon pici százaléka erre nem képes, de a legtöbb kutya nagyon sokat nyit és változik nálunk. Van akinek rövidebb, van akinek hosszabb idő kell. Az ivartalanitás egyébként ezen nagyon sokat segít.
Hogy menhelyünk mennyire színes, azt Ficsúr kutyánk személyisége is jól mutatja. Ő például nagyon nehezen alkalmazkodik más kan kutyákhoz, ellenben a szuka kutyákkal jó a kapcsolata. Azon felül, hogy ő egy igazán embercentrikus kutya, aki nagyon igényli a törődést, igen tehetséges kertész is! Ficsúr az egész udvart háborús övezetté változtatja, neki ez a legfőbb küldetése. Amellett, hogy jól leköti magát, kiválóan szórakozik, ő az akinek az ásáson kívül az emberek szeretete a lételeme.

Szerda
Ma menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett a heti vakcinázásra. Most 8 veszettségi kombinált oltást, 7 veszettség elleni oltást, 3 mikrochipet, valamint 3 kombinált oltást osztott ki.
Emellett dr. Sebő Ottó rendelőjében is volt dolgunk. Karácsonyi Karollt nála is megvizsgáltattuk, de a korábbi diagnózis teljesen helytállónak bizonyult. Az MR vizsgálatot továbbra sem tartják indokoltnak.
Csipesz kutyánk az utóbbi időben kezdett furcsán viselkedni: gondozóink keze után nyúlogatott, illetve furcsán megváltozott a tekintete. Kicsit bizonytalanná vált, épp emiatt elkezdtünk érte aggódni. Sajnos a gyanúnk beigazolódott. Csipesz látása folyamatosan romlik, ezért nyúl az emberi kéz mellé, és ez az oka a sok apró változásnak is. Sajnos Csipesz állapotromlása megállithatatlan, mi mindössze annyi tehetünk érte, hogy tudomásul vesszük, hogy neki innentől megváltozik az élete. Találnunk kell egy helyet, ahol viszonylag nyugalomban élhet egy olyan udvarrészen, ami viszonylag kicsi, és gyorsan megtanulhatja, hogy mit hol talál. Talán némi szerencse ebben a szomorú történetben az, hogy a kutyák egyik legfontosabb érzékszerve az orra, tehát a szaglás. A látás elvesztése számukra nem olyan tragikus, mint mondjuk számunkra.

Csütörtök
Ma dr. Tímár Endre rendelőjében voltunk ivartalanitáson a soron következő kutyákkal: Roxy, Izabell, Hope, Merkúr és Keve. Trixinek egy üres útja volt ma, ugyanis köldöksérv műtétre szerettük volna őt küldeni. Trixi még nagyon fiatal, az ivartalanítás még várat ezért magára, de hamarosan gazdisodik, mi pedig úgy szeretünk örökbeadni egy kutyust, ha minden rendben van vele. Az állatorvosunk azonban mégis azt javasolta, hogy halasszuk el a köldöksérv műtétet akkorra, amikor már ivarérett lesz, hiszen a két műtétet együtt könnyebb lesz elvégezni, nem kell kétszer altatni Trixit. A jelenlegi köldöksérv pedig nem hordoz magában semmilyen egészségügyi kockázatot, ami indokolttá tenné a műtétet, mert nem nagy méretű, csak esztétikai probléma. Trixi tehát mindössze kirándulni volt Tápén.

Ma idős Boghy kutyánknak is nagy napja volt. Nem hittük hogy ilyen gyorsan és könnyen fog újra gazdit találni, de megtörtént a csoda! Boghy ma Szegedre költözött, ahol gazdis kutyaként éli tovább az életét.

Egy kis apró kölyökkutyával bővült ma a menhelyi létszám. Rustyt pár napja találta egy hölgy lánya a panelek között. Mivel hideg volt, a kiskutya ott vacogott egyedül, hazavitte és próbálták megkeresni a gazdit. Chipet is ellenőriztettek, de nem találtak benne. Mivel ők is költözés előtt állnak, így nem voltak felkészülve egy kutyára. Ezért segítséget kértek tőlünk.
Nagyon úgy tűnik, hogy szegény kiskutya valakinek éppen hogy csak a fa alá került már repült is valamilyen oknál fogva. Ha ezek az emberek nem találják meg, talán túl sem élte volna a hideg éjszakákat.

Rustynak szerencséje volt, hogy rátaláltak

Péntek
Holnap néhány kutyánk ismét Ausztriába és Németországba utazik gazdihoz, ami annyit jelentt, hogy nekünk elő kell készülnünk mindennel az utazáshoz: Hámot kell a kutyusokra rakni, friss bolha elleni cseppeket, illetve friss féreghajtót. Emellett rengeteg papírmunka jár együtt a kiutazással, valamint az utazó kutyák hatóság általi megtekintése, ellenőrzése. Ezek időigényes feladatok, szinte az egész napját lefoglalják minimum két embernek.

Szombat és Vasárnap
A hétvégén Anna, Mazsi, Csillagés Bori Ausztriába utazott, Mendi, Mazsola és Zita pedig Németországba. Mindannyiuknak nagyon boldog gazdis éveket kívánunk!

Két gazda nélkül maradt kölyökkutyának kértek segítséget. Sarolt és Sára parvó elleni oltással érkezett a menhelyre, a gazda pedig ivartalanítja az anyakutyát. Ez volt a feltétele a kölykök menhelyre kerülésének. Sajnos még mindig nagyon sok a felesleges szaporulat, talán sohasem változik, de ők legalább mertek és akartak segítséget kérni, és nem az egyszerűbb módját választották.