Kutyamesék 2024. ápr. 15-21.

Kutyás blog | 2024. április 24.

Tudom, hogy már nagyon sokszor írtam a vakcinázás fontosságáról, épp úgy a veszettség, mint a kombinált oltás tekintetében.
Akik rutinos kutyatartók, és figyelmet fordítanak a tájékozottságra, azoknak a következő információk túl sok újat nem fognak tartalmazni. Mégis, úgy érzem, hogy fontos róla beszélni, mert rengeteg problémát okoznak ezek a láthatatlan ellenségek.

Az elmúlt évtizedekben már elindult egy oltásellenes irányzat, nem csak az emberi, hanem az állatoknak való vakcina ellen is komolyan kampányolt. Ennek a koronavíus járvány sem kedvezett, azóta már az emberek össze is mosták a kettőt, sőt még a politika, meg összeesküvés elméletek is belekeveredtek ebbe a történetbe. Erre még rájött a közösségi média, ahol bárki bármihez hozzászólhat, így aztán gyorsan terjednek mindenféle rémtörténetek, amiknek semmi valóságalapja sincs.

Így aztán eljutottunk addig a pillanatig, hogy nem kell veszettség ellen oltani a kutyákat, mert régen sem volt veszettség, ez csak valami új hóbort, amivel majd jól megfigyelnek bennünket, meg csak lebetegítjük a kutyánkat.
Nem csoda tehát, hogy sok ember egyáltalán nem is hallott a kombinált oltásrtól, meg hogy miért is van, ha még a veszettség vírus létezését is megkérdőjelezi, nemhogy egy szopornyicáét vagy leptospirózisét.

Pedig ezek a betegségek vannak, oly annyira hogy naponta rengetek kutya betegszik meg, és hal értelmetlen halált, csak mert mi nem hallottunk a létezéséről, vagy nem fogadjuk el, esetleg nem ismerjük fel. A vakcinázás hatékony ellenszere a kórokozóknak, csakhogy el kell jutni a teljes immunizálásig, és addig is nagyon sok baj érheti a kutyákat. 

A héten egy kiskutyát, aki ráadásul gazdijelöltes volt, elveszítettünk a parvó miatt. Már befejezte a teljes oltási programot, de sajnos néha előfordul, hogy az oltások után betegszik meg az állat. Ez nem azt jelenti, hogy ne oltassuk a kutyánkat! Épp ellenkezőleg! Törekednünk kell arra, hogy a kutyánk minden, a korának megfelelő védőoltást megkapjon, és ugyanilyen fontos ezt évente ismételni. A vakcina nem véd meg a betegségtől, de a betegség súlyosságát enyhíti, a lefolyását gyorsabbá teszi, segít túlélni a ferőzést. De ennek feltétele a rendszeres, aktuális oltás. 

Sajnos kölyökkorban méginkább sérülékenyek az állatok ezekkel a betegségekkel szemben, főleg ha még friss az oltási program. A kiskutya kondícióját javíthatjuk sokféle immunerősítővel, vitaminnal, amivel támogatjuk az ellenállóképességét, de sajnos még így is könnyen megbetegedhetnek. Ez nálunk sem volt másképp, Apacs kutyánk a semmiből lett nagyon beteg hétfőn, és szerda dél körül el is veszítette a harcot a parvóval szemben. A parvó pedig teljesen egyértelmű volt az állatorvosunk vizsgálatai alapján. Számunkra ez azért volt annyira megdöbbentő, mert a teljes vakcinázáskor nem volt semmilyen gyengélkedés, ráadásul immunerősítőt is folyamatosan kaptak, nagyon ügyelünk a tisztaságra és arra, hogy ne legyen zsúfoltság.

Ezek a megbetegedések nagyon megterhelnek minket mentálisan, hiszen úgy érezzük, hogy mindent megteszünk, mégis időről időre van néhány fertőzés. Mi pedig folyamatosan az okokat keressük, és hogy miként tudnánk ezeket a betegségeket teljesen kizárni az életünkből, de teljes megoldást eddig nem találtunk.

Sajnos Apacs elveszítette a harcot a betegséggel szemben, de rajta kívül nagyon-nagyon sok kutyának esélye sem volna megérni a felnőttkort a vakcinázás hiányában. A kölykök immunrendszere így is sérülékeny, és sajnos nagyon sokan egyáltalán nem is tudnak a betegség létezéséről, pedig a kórokozók mindenhol ott vannak. A hozzánk bekerülő kutyák legnagyobb része akkor kap kombinált oltást, amikor hozzánk kerül. Gazdáik vagy nem hallottak még a kombinált oltásról, vagy sokan csak felesleges pénzkidobásnak tartják. Pedig minél több kutya van immunizálva, annál kevesebb az esély a megbetegedésre.

Hétfő
Ez a hét a menhelyen leginkább Apacs ápolásáról szólt, illetve a szombaton gazdihoz utazó kutyák papírjait készítettük elő, szerveztük az utazást. A blogomban, ha tehetem mellőzni szoktam a hasmenéssel járó kórképek közszemlére tételét. Az utazással kapcsolatos tennivalók sem túl ütőképesek egy blig témájának, ellenben tetemes időigényük van. Épp ezért úgy döntöttem, hogy menhelyi életképeket, régebbi lakókat, érdekes élettörténeteket osztok meg a héten, hátha talál magának néhány olvasó olyan kutyát, aki a szívéhez közelebb áll, korábban már követte az életét, vagy olvasott róla.

Az első, akiket együtt szeretnék bemutatni, egy testvérpár, Brúnó és Bella, akik együtt érkeztek a gondozásunkba. Előéletükről annyit, hogy rettentően félősek és szocializálatlanok voltak. Brúnó igencsak domináns volt a többi kutyával szemben, mellett az embereket nagy ívben kerülték, amikor lehetett. Ők egyébként a korábban felszámolt, egyik illegálisan működő "menhely"  kutyái voltak, akik nálunk is beragadtak a problémásabb viselkedésük miatt. Mára már rengeteget változtak, de félősek maradtak, közepes termetűek, idegenekkel szemben látványosan ellenségesek, de ez abban merül ki, hogy akit nem ismernek azt jól megugatják. Érzékeny lelkű,de ragaszkodó, kedves társává válhatnának valakinek aki el tudja fogadni, hogy vannak kutyák, akiknek a bizalmáért tenni kell. A barátság kezdetét sem a menhelyen kell elérni, hiszen nekik több időre van szüksége ahhoz, hogy egy jó kapcsolatot kiépítsenek, de biztos vagyok benne, hogy kellő türelemmel, otthoni körülmények között ez megtörténik. Már csak a gazdijelöltek hiányoznak, akik nem sajnálják az időt, és szeretik a kihívásokat.

Bella és Brúnó napoznak

Kedd
Óriási dolog történt a menhelyen, amit mi magunk is alig hiszünk el! 
Ugyan önkéntesünk, Alexa szíve darabokra tört, mert imádott kiskutyáját örökbefogadták, mi mégis hihetetlen boldogok vagyunk, ahogy ő is az lesz, amikor megemészti, hogy egy ilyen történet, még ha nekünk veszteség is, a kutyáknak egy új élet kezdete. Főleg Jázminnak, akinek eddigi menhely élete során érdeklősője sem nagyon akadt, főleg olyan, aki fel tudja vállalni a problémás viselkedését. Jázmin ugyanis egyáltalán nem képes együtt élni más kutyával, rögtön meg akar támadni mindenkit, így aztán menhelyre kerülése óta egyedül él. Emberekkel végtelenül kdves barátságos, de más kutyákkal való problémája érthető okokból gátat szabott az eddigi gazdisodásnak. Jázmin négy évet élt a menhelyen, és noha sokat változott, ezt a problémát nem lehet, és szabad eltitkolni egy leendő gazdi elől. 
Sajnos ő az élet rossz oldalát tapasztalta meg. Borsod megyéből keveredett ide, és itt Szegeden is elég sok helyen megfirdult, ahogy szoktan mondani "közkézen forgott". Valaki befogadta, nem vált be, odaadta másnak, ott sem vált be, rombolt, aztán megint új helyre költözhetett, így aztán szép kis "karriert" futott be, mielőtt hozzánk került. Itt megtörtént az ivartalanítás, oltások, és gyorsan szembesültünk vele, hogy nem tűr el maga mellett más kutyát, így aztán a menhely azon részébe költözött, ahol egyedül élhet egy kennelben, és egyedül mehet ki az udvarra, hogy lemozogja a felesleges energiáját. A kutyákkal szemben az emberek közelségét nagyon is igényelte, de sajnos pont ez az, amiből egy menhelyen kevés van: elegendő emberi figyelem. Így aztán Jázmin négy évet várakozott, mire valaki megkérdezte, hogy milyen kutya ő, és lehetőséget adott neki, hogy megismerkedjenek, és elinduljanak egy közös úton. Sok közös, boldog évet kívánunk!

Jázmin sokat várt a gazdira

 

Jázmin helye sajnos egy pillanatig nem maradt üres. Helyére Isidó költözött, aki hasonló problémákkal küzd, mint Jázmin.

Szerda
Sajnos, ahogy azt már a bevezetőmben megírtam, Apacsot elveszítettük. Ilyenkor a legnehezebb, hogy a munkát ugyanúgy kell folytatni, mintha nem történt volna semmi, mert a többi kutya nem láthatja kárát az eseményeknek.
Ma ráadásul a szokásos heti vakcinázós nap volt. Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma két veszettség elleni oltást, három veszettségi-kombinált oltást, négy kombinált oltást, három mikrochipet, valamint hat kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki.

Csütörtök
Ma dr. Tímár Endre rendelőjébe volt időpontunk ivartalanításra. Most Teddy, Bagira, Funky, Bingó, Maca és Lonci esett át a beavatkozáson. A műtétet mindenki jól viselte.
Mai bemutatásra váró kutyánk Dorci, aki egyelőre még nem klasszikus gazdikereső, mert nagyon távolságtartó, ugyanakkor nagyon sokan ismerik és kíváncsiak rá. Dorci jelenleg Zsolti kutyánkkal él együtt egy udvarban, és nagyon jól kijönnek, de Dorci továbbra is nagyon félős, így minden ismeretlen eredetű dolog arra készteti, hogy újra és újra elbújjon. Jelenleg a legbiztonságosabb pont neki az udvarhoz tartozó épület, ami egyébként betegszobaként szokott funkcionálni. Ha üres, akkor Dorci mindig igényt tart rá. Allergiája miatt egyébként is más tápot eszik, mint Zsolti, azt is meglehetősen lassan, így kell neki egy külön kis tér, hogy a sztárallűrjeinek eleget tehessünk.
Nem volt még olyan Nyílt naunk amióta ő bekerült, hogy valaki ne kérdezze meg, hogy ő hogy van, vagy mi történt vele. Sajnos élőben még nem tudtuk megmutatni őt,mertamikor érzi, hogy több ember közeledik egyszerre, akkor nemes egyszerűséggel elrejtőzik.
Dorci élettörténete sokakat felháborított, ugyanis gazdája mindenféle mesével körítve próbált tőle megszabadulni, jellemzően minden nap más történettel. Amikor aztán nem sikerült, akkor egyszerűen otthagyta egy kutyafuttattóban,így került hozzánk. Dorci chippezve volt az elhagyás pillanatában, de ez sem számított. Az elkövető nem tanúsított megbánást sem, mi több, ő érezte magát áldozatnak. Feljelentés történt az ügyben. Dorci azóta a menhelyen van, és a saját problémái feldolgozásával van elfoglalva.

Dorci


Ahogy az szinte minden héten lenni szokott, Melinda önkéntesünk most is a menhelyi kutyákra szánta a mai napját. Köszönjük neki a segítséget!

Péntek 
Holnap meglehetősen sok kutya fog végleg búcst inteni a menhelynek, és új életet kezdeni Németországban, illetve Ausztriában. Ahogy már írtam, ez rengeteg adminisztrációval, papírhalmazzal, felkészüléssel jár, így ma a menhelyi munka egy jelentős részét ez tette ki.
Blog szempontjából az kevésbé érdekfeszítő, hogy mi történik utazás előtt, vagy milyen papírok szükségesek, illetve ki és hogyan ellenőrzi a kutyákat így ma ismét egy régebbi kutyánk történetét mutatnám be az olvasóinknak.

Egonról már volt szó néhány alkalommal a blogomban. Ő még fiatal korában érkezett a menhelyre, miután gazdájának odaharapott, aki meg akarta akadályozni, hogy Egon kiszökjön a tanyáról. A harapás után gazdája elkezdett tőle tartani, a szüleit is féltette, így került hozzánk. Nálunk visonylag hosszabb időt töltött el, fajta jellege miatt igyekeztünk egy karakteres gazdit találni neki, és úgy tűnt sikerült is. A fiatalember Budapestről járt őt látogatni, és elég eltökéltnek, felkészültnek tűnt. Aztán Budapesten felkeresett néhány kutyaiskolát, akik állítólag elutasítóak voltak Egon méretei és fajtajellege miatt, sőt, ée is beszélték őt róla. A gazdi is elkezdett tőle tartani, és egyszer hallani is vélte egy fésülés alkalmával, hogy morog, így visszakerült a menhelyre. Itt nálunk érett a valódi, magabiztosnak látszó kutyává, aki egyébként közel sem annyira magabiztos, mint amilyennek mutatja. Az viszont biztos, hogy nem való akárkinek. De így van ez minden kutyával. Fel kell mérni, hogy melyik kutya melyik családba illeszthető. Ő például egy magabiztos gazdit igényel, aki érett, és nem csak azt gondolja magáról. Nem állítom, hogy egy színizom férfi lenne a megfelelő társa, de azért fontos, hogy egy séta alkalmával azért ne vontassa már végig Egon a Blaha Lujza téren. 
Szóval nem is olyan régen akadt volna számára egy igen fiatal gazdijelölt, akivel az égvilágon semmi baj nem lett volna, ha nem ezt a kutyát nézi ki. És mivel őszintén elmondtuk, hogy Egon szerintünk nem neki való, és ezt meg is indokoltuk, rögtön kaptunk egy randa kis értékelést egy csípős írásbeli megrovással. De akkor is így tartottuk helyesnek. Nem szeretnénk egyetlen kutyát sem "kilökni" úgy egy gazdinak, ha nem vagyunk benne biztosak, hogy a kapcsolat működőképes. Egon gazdikereső, de nem mindenáron. Nem egyedülálló fiatal hölgyet, vagy sokgyerekes cuki családot keresünk neki. Olyan kutyák is vannak, akiket hazavihet egy cuki sokgyerekes család, vagy egy fiatal hölgy,de az éppen nem ő. Hozzá egy vérbeli kutyás pár, vagy egyedülálló férfi való, aki nem riad meg a kihívásoktól. Hozzáteszem, Egon nem keresi a bajt, sőt nagyon szófogadó és konfliktus kerülő, de határozottan elutasítja az idegen emberek közeledését. Tehát nem az a típus, akihez elég lesz kétszer fél órát kinn tölteni a menhelyen....

Egon


Szombat és Vasárnap
A hétvégén igen szép számmal kerültek gazdihoz a kutyák. Németországba utazott Romulus, Omega, Juliska, Rugó, Pizsi, Léda, Lufi, Abi, Amulett, Aisa, Acél, Adél, Argó és Karoll.
Ausztriába utazott Sarolt, Sára, Csuli, Hope, Sziszi, Doki, Lucy, Dorottya, Sziszi. A névsorból lehet sokaknak szemet szúr, hogy Sziszi neve kétszer szerepel. Ez azért van, mert Szisziből is kettő élt nálunk a menhelyen. Egy zsemle és egy fekete színú Sziszi. Immáron mindketten gazdisodtak.
Idehaza is akadt két szerencsés kutyus, akik életük hátralévő részét gazdival tölthetik. Az egyik Morzsi, a másik pedig Tamara.
Itt most Tamara történetét szeretném kiemelni, mert ő is elég sok időt töltött a menhelyen, bár az okát nem nagyon értem. Ismertségünk a Tündér utcában indult, ahonnan jelentették, hogy egy kutya a bokor alatt hozta világra a kölykeit. A gondozónk behozta a családot, egy kölyköt halva talált a helyszínen. Tamara szépen felnevelte a kicsikat, akik természetesen gazdisodtak, de Tamara a menhelyen maradt. Valami érthetetlen okból nagyon érdeklődő sem volt rá. Egyik lelkes önkéntesünk, és férje azonban érthető okokból beleszeretett Tamarába, és mindamellett, hogy Gabi rendszeresen sétáltat, még ki is kijárt rendszeresen látogatni őt, ráadásul vállalta azt is, hogy orvoshoz viszi, amikor csak szükséges.

Tamara

 

Köszönjük a 141 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda

Hozzászólások