Kutyamesék 2023. szept. 25 - okt. 1.

Már elég régóta adós vagyok egy búcsúbloggal egy olyan kutyának, aki ugyan nem itt halt meg a menhelyen, mégis megérdemli, hogy megemlékezzünk róla.

Morzsa egy igazán különleges kutya volt, külsőleg és jellemre egyaránt. Pici tacskóláb, mellé hengeres bojlertest és egy kissé staffordos fejforma. Méretre is valahol a két fajta között helyezkedett el, úgyhogy sohasem tudtuk besorolni, hogy ő most voltaképp kistestű vagy közepes testű kutya.

Mindazonáltal ezt a testet ő aztán úgy tudta mozgatni, hogy a csodájára lehetett járni. Nem csak csóválásra használta ezt az eszmei testet, ami egyébként kiválóan állt neki, hanem akrobatikára is!
Ivartalanításkor például kivágta a betegszoba ablakát, mert dörrent az ég. Azt ő pedig teljes szívből utálta.
Bármilyen hangos zajtól a plafonon volt, és ezt a plafont mindenki értse a szó szoros értelmében.

Morzsa tehát egy különleges testtel megáldott angyal szívű kutya volt, aki tíz évig élt a menhelyen mielőtt egy budapesti, másik angyal szívű lény beleszeretett.
Morzsa nagyon jó kutya volt, csak balszerencsés. Mindenki aki kutyát szeretett volna, mást választott helyette.
Egy kisebbet, egy nagyobbat, egy kevésbé extrém formával megáldott kutyát. Vagy éppen olyat, aki miatt nem kell aggódni, hogy szökik.

Aztán három évvel ezelőtt Morzsának is megérkezett az Igazi. A Nagybetűs Igazi.
Akinek tűzön-vizen át Ő volt az első. Nem volt az a magánéleti probléma amit nem oldott meg Morzsával. Amolyan két test, egy lélek voltak ők.

Dóri rendszeresen beszámolóiból, videóiból egyértelműen tükröződött, hogy mekkora az összhang. Morzsa hazaért. Itt lehetne a történet csodaszép vége-ahogy a mesében.

Csakhogy az idő múlt, és bizony a csodás beszámolók mellé lassacskán belopóztak Morzsa egészségügyi problémái. Először még ritkábban, majd egyre sűrűbben. Az utolsó pár levélváltás pedig már nem a közös élményekről, hanem emberfeletti harcokról szóltak. Ez a két angyalszívű lény kapaszkodott egymásba, és nem engedték, hogy elszakítsa őket az élet. Morzsa egyre többet volt kórházban, felépült egy gyomorcsavarodásból, ami maga volt a csoda, de sajnos később újabb és újabb egészségügyi problémák jelentkeztek.

Dóri és Párja a maximumot adták Morzsának lelkileg, anyagilag, emberileg, mindenhogy ahol lehet. Azonban Morzsának eljött az idő. Mennie kellett. És óriási szerencséje volt, hogy a választott szülei ott voltak vele az utolsó pillanatokban. Nem volt egyedül, és ez a három év kárpótolta azért a tízért, amit gazdi nélkül töltött.

Morzsi szülei a halála után nekünk ajánlották fel a dolgait, amit el is hoztak Budapestről nekünk. Hálás szívvel köszönjük az adományt, de leginkább azt, ami érte tettetek. Nem volt könnyű találkozás, nem volt könnyű beszélni. Nem volt könnyű megírni a búcsúblogot, de a legnehezebb most mégis Dórinak.

Kívánom Neked, hogy idővel enyhüljenek a sebek, és tedd ugyanilyen széppé egy másik kutyus életét, amilyen fényt a Morzsa életébe hoztál. Őt pótolni biztosan nem lehet, de emléke biztosan ottmarad mindannyiunk szívében akik ismerték.

Nyugodj Békében Drága Morzsa!

Hétfő
A múlt heti blogomat valahol ott zártam, hogy Sissi nálunk lábadozik, és noha a méhgyulladás sebe nagyon szép, azért ő maga nincs a legjobb passzban. Siettetnénk a gyógyulását, mert nagyon rossz nézni, ahogy köhög éjszakánként, levegő után kapkod. A kontrollvizsgálaton a doktornőnk megnyugtatott minket, hogy ez sajnos az óriási vérveszteség következménye, és türelemmel kell lennünk, a vérképzés el fog indulni. Szívbetegsége biztos van, amit később, egy szívultrahang után kezelni is fognak. A nehézkes járása sem véletlen, mindkét térde nagyon rossz, ezt a későbbiekben majd fájdalomcsillapítóval tudjuk kezelni, de egyelőre csak az előírt gyógyszereket szedheti.

Eközben a menhelyre egy segítségkérő hívás érkezett. A körtöltés utcában egy pici kölyköt találtak. Teljesen egyedül csámborgott, a megtaláló pedig nem ment el mellette segítségnyújtás nélkül. Elvitte a legközelebbi állatorvosi rendelőbe, de sajnos chipet nem találtak benne, ezért bekerült a menhelyre. Röviddel a posztok után már jelentkezett is a kiskutya gazdája. Ellenben mi akkor adhatjuk csak vissza, ha 2 hét veszettségi megfigyelés után beoltattuk és mikrochippel elláttuk a kutyát. Merem remélni, hogy ezek után majd jobban vigyáznak rá!

Kedd
Arról már sokszor írtam emlékeim szerint, hogy mennyit tudnak a kutyák egymásnak segíteni a beilleszkedésben, hogy elsajátítsanak egymástól bizonyos viselkedésformákat, amik megkönnyítik a menhelyi életet.
A segítség odáig alakulhat, hogy kutyák között borzasztó szoros barátság, összetartozás alakul ki. Ilyen Wolf és Brúnó barátsága, vagy éppen Gregor és Fakóé. Itt mondjuk leginkább nem is barátságról beszélünk, hiszen Fakó úgy tekint Gregorra, mint egy szülőre. Igaz, apa és fiú között az állatvilágban nem alakul ki a legtöbb esetben kötődés, Fakó mégis úgy néz Gregorra, úgy viselkedik vele, mint kölyök a szülővel. Őket egyébként semmilyen rokoni szál nem fűzi egymáshoz, de a kapcsolatuk mégis olyan. Megfejthetetlen, de talán ez abból adódik hogy Fakó igen félénk kölyökként került be. Testvéreit, akik egyetlen támaszai voltak korán elveszítette, hiszen mivel barátságosak voltak, könnyű volt nekik gazdit találni. Fakó maradt, és Gregor mellé szegődött, akivel a kapcsolata nagyon szorossá vált. Mára már elválaszthatatlanok.

Szerda
A szokásos menhelyi vakcinázásra vártuk állatorvosunkat, dr Farkas Attilát. Most egy veszettségi-kombinált oltást, hét veszettségi oltást, öt kombinált oltást, valamint hat mikrochipet osztott ki.

Ivartalanításra is készülődtünk, mégpedig Tímár Endre rendelőjébe. Most Gubó, Loki, Kormi, Bogáncs és Gombi esett át a műtéten. A beavatkozást mindenki jól viselte.

Csütörtök
A csütörtöki nap mindig Melinda önkéntesünké, aki ha esik, ha fúj, ő jön, és segít amiben csak tud. Hosszú évek óta végzi velünk a munkáját. Már inkább menhelyi dolgozónak tekintjük, hiszen minden tud hol van, mindig feltalálja magát. Mitöbb, sokszor az a gond, hogy megállás nélkül teper egész nap, hogy mindennel készen lehessen. Ablakot pucol, mosogat, kölyköst takarít, a szociális helyiségeinket tartja tisztán, vagy ha kell élelmet készít elő, vagy a cicaházban segít. Egy sokrétű önzetlen segítő, igazi kincs. Reméljük, hogy még hosszú évekig lesz a segítségünkre!

Péntek
Ma egy közeli állatvédő egyesület vezetője keresett meg minket, hogy legyünk segítségére egy fiatal tacskó jellegű kutyus elhelyezésében, mert ő nem tudja megoldani hely hiányában. A barátságos kis tacsit Tüskének neveztük el, és rögtön mindenkinek a szívebe lopta magát.

Két nagyon barátságos, összeszokott kutyus érkezett gazditól. Leónak és Mentának az volt a vétke hogy igen-igen rákaptak a baromfihúsra, de nem a feldolgozott fajtára. Ők szerették maguknak frissdn tálalni a betevőt. Nem csak a saját, hanem a szomszéd baromfiak sem voltak biztonságban, így a gazda úgy határozott, hogy segítseget kér az elhelyezésben.

Szombat és Vasárnap
A hétvége az örökbefogadásoké volt:
Imi Hódmezővásárhelyre költözött, Taxi pedig budapesti kutyus lett. Ráadásul Taxi egy másik volt Tappancsos kutya, Garas mellé került, aki természetesen szintén jelen volt az örökbefogadásnál, és nagyon örült az új "tesójának". Számunkra ez nagyon nagy elismerés, hogy a második családtagot is a mi menhelyünkről választják!

Egy elég rossz állapotú bundával "megáldott", a koránál jóval öregebbnek tűnő puli érkezett ma a gondozásunkba. Őt Gombinak hívják, és gazdája azért mondott le róla mert anyagi nehézségei miatt nem tud a kutyáról gondoskodni. Viseltes bundája, szomorú természete arra enged következtetni, hogy talán nem volt soha egyszerű élete. Nagyon bízom benne, hogy nálunk új esélyt kaphat egy boldog, hosszú és tartalmas életre!

Ahogy múlt heti blogomban beszámoltam róla, Újszegeden kóborolt egy fehér színű, pulitól igencsak termetesebb méretű fehér zsinóros szőrzetű kutya. Mi itt az Akác nevet adtuk neki. Szegény Akác szőre, bőre iszonyatosan elhanyagolt állapotban volt, ráadásul tetézte a bajt, hogy egyelőre nagyon meg van rémülve az új környezetében. Éppen emiatt a kozmetikához gézzel bekötöttük a száját, mert alkalmanként meneküléssel kombinált kapkodásba csapott át részéről a beavatkozás. Utána persze megkönnyebbült miután levetette a borzalmas subát. Így tél közeledtével persze kozmetikusunk, Vanda nem vágta rövidre a szőrét, de muszáj volt megszabadítani az összeállt, koszos bundától, mert a bőrét nem érte levegő és több helyen teljesen kipirodosott. Akác igazán csinos fiú lett. Jó lenne ha elhanyagolt bundája mellett a félősségét is levetkőzné. Sajnos a munka végeztével több képet nem készítettünk róla, mert így is végig idegeskedte az egész kozmetikát, nem akartuk tovább feleslegen stresszelni. A fotók egyébként közel sem adják vissza, hogy milyen elhanyagolt volt a bundája.