Kutyamesék 2023. szept. 18-29.

Kutyás blog | 2023. október 5.
Sissi

Most ismét egy olyan blog következik, ahol hiányozni fog a bevezető rész. Ennek oka, hogy annyi minden történt, ráadásul éppen az egymást követő napokon, hogy úgy érzem jobban át tudom adni  a történetet, ha nem egy bevezetőben írom ki magamból. Ez a hét az utóbbi idők legnagyobb érzelmi hullámvasútjába vitt minket.

Hétfő
Tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy ez volt az egyetlen nap, amikor viszonylag nyugodtan tudtuk végezni a teendőinket, de azért már némi komplikáció itt is akadt.
Subasáról többen is jelentettek egy nagytestű fekete-fehér kutyát. Mivel az autónk épp úton volt kutyákkal az állatorvosunkhoz, ahol friss szívféreg teszteket csináltattunk, így nem tudtunk akkor még érdemben reagálni a bejelentésre. 
A kutya közben több utcába bement, mások is próbáltak neki segíteni, tehát nagyjából mindig tudtuk merre jár. Szerencsére egy zöldségárus mellé betársult a kutya, és neki sikerült ott tartania addig, amig megérkeztünk autóval. Szinte biztosak voltunk benne, hogy nincs benne chip, bár a kutyus szép  állapotban volt. Kiderült, hogy tévedtünk, chipes, ráadásul érvényes veszettségi oltása van Kirának, ami azt jelenti, hogy nincs szüksége karanténozásra, azonnal hazamehet.
Itt kezdett bonyolódni a történet, mert a gazdikat csak nehezen sikerült elérni. Kiderült, hogy a család egyik fele jelenleg külföldön van, a másik fél pedig éppen egy távoli városban. Hogy Kira ne legyen otthon egyedül, egy közeli rokonra bízták őt, ahonnan persze elszökött. 
A család nagyon örült a kutyának, de mivel késő délután volt, így megbeszéltük, hogy másnap délelőtt érkezik a hölgy, aki vigyázott rá.

Kira


Kedd
Őszintén szólva reggel teljesen elfeledkeztem Kira félben maradt ügyéről, ugyanis délelőtt egy igen rossz állapotú kutyához kértek segítséget a Csaplár Benedek utcában. Mivel ez a környék elég forgalmas, és szép is, így nem is gyanakodtunk másra, mint balesetes kutyára, aki ott fekszik egy rendelő lépcsője mellett. Ezt támasztotta alá, hogy a hátulja tiszta vér volt, jogosan gondolhatta bárki, hogy elütötték, ráadásul mozgásképtelen volt. Mivel a telefonáló jelezte, hogy a kutya igen öregnek és nagyon sérültnek tűnik, így próbáltam neki minél hamarabb állatorvost keresni. Amikor a munkatársam visszaért, már láttuk, hogy a kutyus valóban nagyon rossz állapotban van, de bennünk már akkor felmerült, hogy nem is biztos, hogy baleset érte, hiszen kizárólag a hátulja véres, ráadásul a vér jelentős része alvadt. Idő közben sikerült ellátó orvost találnunk, a munkatársam meg is indult dr. Sebő Ottó rendelőjébe, ahol kiderült, hogy a tíz év feletti kutyus gennyes méhgyulladással küzd, ráadásul szívférges. Mivel a vérképe nagyon rossz lett, már akkor jelezték, hogy a kimenetele elég kétes a betegségnek, mert nagyon előrehaladott. Az nyilvánvaló, hogy ismét egy több hetes elhanyagolás következménye, hogy ő ilyen állapotba került. A műtétet nem vállalták, mert nem tudták volna felébreszteni az altatásból, így egy halom gyógyszerrel és instrukciókkal indult vissza a kollégám a menhelyre. Egy hét múlva kontroll, ha szerencsénk van, és megéri. 
A beteg kutyusért nagyon sokan aggódtak. Mivel nem volt mikrochipje, így Sissi névre kereszteltük el. Szinte biztos, hogy valaha valaki szerette őt. Egy miniatűr, kedves öreg kutyáról van szó, aki nagyon emberbarát. Még nem is látták a környéken sem, pedig kizárt, hogy kóborolt volna. Egy igen kis tömzsi öreg mamó, akinek eddig biztos, hogy volt otthona. Egyszerűen nem tudok napirendre térni a történtek felett.  Tizenévig hű társa, a barátom, a családtagom ez a kutya, aki csak rám számíthat.  Ő beteg lesz, ráadásul folyamatosan romlik, és nem viszem állatorvoshoz, hanem nézem ahogy egyre rosszabb állapotba kerül. Végül, amikor már szinte élőhalott az én hibám miatt, akkor kiteszem, sorsára hagyom, hogy egyedül meghaljon. Alig aludtam miatta az éjszaka. Féltettem őt, és teljesen a történtek hatása alá kerültem, hogy hogy tehették ezt vele. Most egy idegen küzd az életéért. Vajon gondol a gazdájára, aki elhagyta? Vagy annyira beteg, hogy csak pillanatról-pillanatra él?

Sissi a rendelőben


A mai nap persze nem csak Sissiről szólt, hanem Akácról is, aki már hetek óta Újszegeden kóborol, igencsak elhanyagolt bundával. Ma délután bement egy ház udvarába, a tulajdonosok pedig segítséget kértek az elhelyezésben. Ki is szállitották hozzánk a kicsit félénk, de egyébként nagyon barátságos kutyust. Természetesen chipet benne sem találtunk!

Akác


Szerda
Szerencsére Kira kutyus gazdáival végre sikerült érdemben megbeszélni, hogy ma elviszik haza őt. Tekintve, hogy a menhely nem panzió, így nem tudunk sem térítésmentesen, sem térítés ellenében gazdás kutyákra vigyázni. Minden szabad helyre szükségünk an, hogy az utcán lévő kutyákat tudjuk segíteni, vagy olyan kutyákat befogadni, akiről a saját gazdája nem tud, vagy nem akar a továbbiakban gondoskodni. Többször elmondtuk, nálunk nincs lehetőség átmeneti elhelyezésre. Az ide  kerülő kutyákról a gazdájuk végleg lemond. Amennyiben valaki átmeneti megoldást szeretne, azoknak van lehetőségük a kutyáikat panzióban elhelyezni. A mi menhelyünk panziós tevékenységet nem folytat.

Ma Sebő Ottó rendelőjébe volt időpontja Bronzinak varratszedésre, illetve kontrollra. A törései kezdenek összecsontosodni, mindent rendben találtak vele. 
Gerle kutyánk lábfájás miatt volt orvosi vizsgálaton korábban, neki mára volt előjegyezve a műtét. 

A menhelyen dr. Farkas Attila volt kinn a szokásos heti kutyaoltást bonyolítottuk. 
Ránézett ő is Sissire, aki pluszban kapott méhtágítót, hogy a gennyes gyulladás gyorsabban tudjon távozni a szervezetéből.

Csütörtök
Ma délelőtt Babi, Mindi, Fütyesz, Bogár és Beni utazott dr. Timár Endre rendelőjébe, hogy a szívféregteszten, ivartalanitáson túlessenek.

Már sokszor meséltem az olvasóknak Trampliról, a menhely legeslegrégebbi lakójáról, aki azért nem került soha gazdihoz, mert nagyon egyedi elképzelései voltak a világról.  Sohasem volt egy túláradóan kedves kutya, inkább az a fajta, aki simán bokánharap bárkit, ha neki úgy tetszik. Mi megszoktuk ezt a viselkedést, és cserébe ő sem akart minket mindig bokán harapni, hacsak nem tettünk olyat, amit ő nem akart. A legnagyobb békességben élte az életét a többi kutyával, a kivételezettek udvarában, természetesen a kora miatt. Télen, viharban, hidegben szeretett benn lenni a melegben, de napos időben nagyokat szundított az udvaron.
Trampli egy csoda volt, több agyvérzésből, betegségből felépült élete során. Persze jól tudtuk, hogy egyszer eljön az a nap is, amikor búcsúznunk kell. Ez a nap ma jött el. Az utóbbi időben nagyon sokat romlott az állapota, sokat fogyott és étvágyát is folyamatosan kezdte elveszíteni. Nem volt szervi problémája, nem volt daganatos, egyszerűen csak nagyon idős volt már, és kezdte elhagyni az ereje. Mi megígértük neki, hogy ha látjuk, hogy az itt az idő, akkor elengedjük. Már sok esetben segítségre volt szüksége a mindennapi rutinjához, még az evéshez is. Mindannyian tudtuk, hogy innen már csak lefelé vezet az út, a mindig erős Trampli ebből már nem tud felgyógyulni, hiszen az öregségből nem lehet. 
Ki tudja, hogy mennyi ideje lett volna még hátra? Hetek, hónapok... De nem akartuk megvárni, hogy magatehetetlenül várja a végzetet, hiszen nekik megadatott a kegyes halál lehetősége. Nem szerettük volna utaztatni, állatorvosunk, dr. Bárkányi Pál a mai napon kijött, és átsegítette őt a túlvilágra. Gondozóink mindvégig vele voltak. 
Trampli nagyjából egy-két éves lehetett amikor a menhelyünkre került még 2007-ben, ami azt jelenti, hogy 16 évet élt a Tappancsnál. Egy korszak lezárult. A nagy öreg elment. 
Egy agyonhasznált, besárgult, salátás nyilvántartólap az, ami tud mesélni az életéről. Ezer közül meg lehetett ismerni, annyira viseltes volt. Nem csináltunk neki soha újat, mert ez a nyilvántartólap is olyan volt, akárcsak ő. Történelem!
Nem tudok igazi gyászbeszédet írni, olyat, amilyet megérdemel, mert ő itt van. Olyan, mint egy élő legenda. Itt van a homokban a láblenyomata, a betonon az élete nyoma, a levegőben az a levegő, amit kilélegzett. Nem tűnik el, velünk marad. Az emlékét senki nem veheti el tőlünk.

Trampli


Köszönjük önkéntesünknek, Melindának, hogy szabadidejét ismét a menhelyen töltötte!

Péntek
Reggel első utunk, mint mindig Sissihez vezetett, de sajnos nem azt láttuk, amit szerettünk volna. Az előirt ellátást folytatva nem jutottunk sehova, Sissi állapota egyre csak hanyatlik, így nem volt mit várni, sürgősen újra orvoshoz kellett vinni, ahol megvannak a feltételek az életmentő műtétre. 
A Vezér Állatorvosi Központnak ezúton is nagyon köszönjük, hogy ismét nem mondtak nemet!
Sissivel útra keltünk, és a rendelőből már hívtak is, hogy válságos állapotban van, az eredményei a keddinél is sokkal rosszabbak, azonnal készítik elő a műtétre. Mivel Sissinek vérre is szüksége volt, egy nagyobb testű, egészséges, nyugodtabb kutyával a munkatársam ismét megindult a rendelő felé. A nap hőse nem más, mint Kázmér, akit már többen ismernek, hiszen a múltkori rendezvényünkön ő is résztvett a kutyasimogatóban. Kázmér hősiesen helytállt, és türelmesen várta amig a kellő mennyiségű vért leveszik. Természetesen utána egy nagy evés következett a menhelyen, amikor a hős visszavonult a helyére.

Kázmér a véradó


Sissinek a vérrel jóval nagyobb esélye van a túlélésre, de még így is csekély, úgyhogy rettegve vártuk, hogy mit fognak mondani a telefonban műtét után.

Osztrák partnerszervezetünk is a mai napon érkezett egy menhelylátogatásra. Természetesen ők adományt is hoztak magukkal, és velünk izgultak Sissiért.
Kora délután telefonáltak a rendelőből, hogy túl vannak a műtéten, Sissi ébredezik, az elkövetkezendő napok pedig kritikusak lesznek, így ma benn tartják a kórházban. 

Természetesen a menhelyi élet ugyanúgy zajlik. Egy igen kitartó önkéntesünk, Adri egy hölgy segítségével ma újra megpróbálta befogni azt a szegedi barna kóbor kutyát, akit már nagyon sok mindenki próbált. Naponta telefonáltak miatta, de egyszerűen nem lehetett megfogni. Próbálkoztak becsukni, pórázzal megfogni, kutyafuttatóba zárni, csapdázni, de egyszerűen senki nem járt sikerrel. Adri viszont makacs, nem adja fel könnyen, de itt a sok gond közepette azt gondoltuk, hogy ez egy újabb reménytelen próbálkozás lesz. Aztán úgy háromnegyed óra múlva ismét Adri hívott, hogy sikerült megfognia a kutyát egy hölgy és egy másik kutya segítségével. A döbbenettől alig jutottam szóhoz, de már indultunk is a kutyusért, akit betuszkoltak egy szobakennelbe. Köszönettel tartozunk Adrinak, a hölgynek, a hölgy kutyusának, és mindenkinek, aki hozzásegítette őt ahhoz, hogy ilyen sokáig életben tudjon maradni a városban kóbor kutyaként. Akik etették, akik nem zavarták el, és hagyták, hogy nyugodtan éljen. Vándor, mert ezt a nevet adtuk neki, igazán jó kondícióban érkezett, és ezt azoknak az embereknek köszönheti, akik gondoskodtak róla!

Vándor megérkezett a menhelyre


Szombat és Vasárnap
Ma osztrák partnerszervezetünk magával vitte Fülöpöt, Emőkét, Borcsát, Sütit, Mirát, Lucát, Izsit, Áldort, Áldást, Álmos, Ábrándot, Áporkát és Ágotát, hogy végre gazdis életüket is elkezdhessék.

Gazdihoz került a hétvégén Matyi kutyánk, aki Budaoestre költözött, Mázli Szegedre, Dragon pedig Fótra. Mindenkinek nagyon boldog, hosszú gazdis életet kívánunk!

Természetesen a szombat reggel végig izgultuk Sissi miatt, de szerencsére jó híreket kaptunk! Sissi jól van, sőt már ki is ment egy egészségügyi sétára! A kezelőorvosa is, mi is megdöbbentünk, hogy mennyi élni akarás van ebben a csöpp kutyusban!
Tekintettel a fantasztikus hírekre, Sissit szombat délután hazaengedték. Most pár napig nálam fog lábadozni, hétfőn pedig újra kontrollvizsgálatra visszük.
Ez úton is szeretnénk megköszönni a Vezér Állatorvosi Központnak és Novák doktornőnek az emberfeletti munkát, valamint a kiváló ellátást!

Sissi
Sissit mintha kicserélték volna egyetlen nap alatt


Köszönjük a 160 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel . 

Linda
 

Hozzászólások