Ha valami nagyon nehéz, és nagyon utálom megírni, az a búcsúblog. Ez minden kutyát megilletne, aki búcsúzik a földi léttől, de én itt azoktól a kutyáktól szoktam elsősorban írni, akik valamiért a menhely életében igen jelentős szerepet töltenek be.
Általában ők idős kutyák, akik itt élnek velünk évekig, és nagyon jól ismerjük őket, a menhelyi élet részét képezik. Sajnos ma egy olyan kutyától vagyok kénytelen búcsúzni, aki nem élt ugyan annyira sok időt a menhelyen, de mégis meghatározó alakja volt az életünknek.
Roti nagyon fiatalon távozott, még nagyon sokáig kellett volna élnie, azonban a sors mást rendelt neki. Ami azt illeti elég mostoha volt hozzá a sors, pedig nem ezt érdemelete!
Még 221 augusztus végén érkezett hozzánk egy pindúrka kicsi kölyök, akit a megtaláló Rotinak nevezett el, fekete-cser megjelenése miatt. A kicsi balesetes kutya volt, elütötték.
A lába eltörött, ráadásul erős hasi légzése volt, műtét is várt rá. A hasi légzés ráadásul az első pár nap után egyre erősödött, újra orvoshoz küldtük. Átmenetileg elkezdett javulni, de újra erős hasi légzésre lettünk figyelmesek, ekkor derült ki, hogy rekeszsérve is van, ami sürgős műtétet igényel. Sajnos a műtét nem sikerült jól, egy pici lyuk ismaradt ott, de ezidáig Roti ezzel a betegséggel teljes életet élt.
Közben a lábműtétére is sor került, de a rekeszsérv műtét időpontja ebben bezavart, így a lábából a vasat nem lehetett időben eltávolítani, ráadásul elég nehezen is forrt össze. Mikorra ehhez elég stabil volt az állapota, addigra a csont körbenőtte az implantátumot, így nem lehetett eltávolítani.
Hát ezek miatt Roti örökbefogadási esélyei jelentősek csökkentek. Ő közben pici kölyökből tündéri fiatal felnőtté cseperedett. Csupa kedvesség, csupa báj, és minden kutya odavolt érte. Rendszeresen részt vett a nyílt napon, mert kutyákkal, emberekkel egyaránt fantasztikusan kommunikált, egy igazi csoda volt.
Ahogy telt az idő, állapota stabil lett, megtörtént az ivartalanítás, és csak vártunk a csodagazdi eljövetelére. Aztán egyszer csak történt valami. Kedvetlen, kissé depresszióssá vált, először azt hittük azért, mert a nagy pajtikat, akikkel mindig játszott, sorra örökbefogadták. Ekkor elkezdett fogyni, és észrevettük, hogy alkalmanként hány. Elküldtük újra vizsgálatra, ekkor derült ki, hogy a rekeszsérve kinyílt, egy nagyon komplikált műtét az egyetlen esélye.
El is kezdtük szervezni a műtéthez az időpontot és egy lelkes önkéntes vállalta is a fuvart-naná, hogy bele is szeretett az út alatt. A műtét az igen tapasztalt állatorvos szerint élete egyik legnehezebbike volt,és sajnos kiderült, hogy az utolsó röntgen óta is nagyon sokat romlott az állapota.
A műtét utáni első pár napon nagyon biztató eredményei voltak, de kedden reggel Roti összeomlott, és vele együtt nekünk is minden álmunk, hogy egyszer gazdihoz juttatjuk. Még most sem hisszük el, hogy ő nincs többé! Kicsi kora óta ismerjük, neveljük, és most mégis elveszítettük! Hősiesen küzdött, de nem sikerült, pedig tiszta szívből hittünk benne mindannyian.
Ha egyetlen szóval kellene jelemeznem, hogy milyen volt, akkor azt mondanám tükéletes! ilyen az igazi álomkutya szófogadó, kedves, embercentrikus, imádja a kutyákat, és a szíve mélyén egy nagy gyerek maradt. Ő már sohasem fogja megtapasztalni milyen az, ha van saját családja, bár a betegsége kiújulása előtt éppen úgy nézett ki, hogy végre neki is sikerülhet.
Roti pici kora óta a menhelyen élt, nem ismert mást, csak a menhelyi életet, a menhelyi családot. Neki ez volt az otthon, és boldog, elégett kutya volt.
A sors indokolatlanul sok szenvedést szánt neki, holott ő soha senkinek nem ártott. Most érezzük igazán, hogy milyen igazságtalan tud lenni az élet.
Nyugodj Békében Roti!
Hétfő
A napok, hetek hihetetlen gyorsan követik egymást. Még szinte most került be Szuszi a pár napos kölykeivel, most meg már akkorák, hogy maguktól elkezdtek enni. Ahhoz, hogy szépen gyarapodjanak elengedhetetlen a rendszeres féreghajtás, hiszen kölykök esetében a férgesség az életüket is veszélyeztetheti. Éppen ezért, rájuk különösen nagy hangsúlyt kell fektetni. Ma ők is sorra kerültek, és a féreghajtás meg is hozta délutánra a várt eredményt. Nagyon örülünk, hogy a kezdeti nehézségek után a mama ilyen szépen neveli a kicsinyeit. Sajnos ők az a kutyacsalád, ahol a mami lefialt a gazdája házába, de a kicsik fele már nem élt, amikor az önkéntesünk behozta őket.
Kedd
Ma régóta benn élő Bogyó kutyánkra mosolygott a szerencse, ugyanis ako korábban etette, és segítette őt, amíg utcán élt, most úgy döntött örökbefogadja. Bogyó első útja a kozmetikába vezetett, így megszépülve érkezett az új otthonába. Boldog gazdis éveket neked, Bogyó!
Ahogy a blogom bevezetőjében megírtam, ma délelőtt arról kaptunk hírt, hogy Roti nem jöhet ki a kórházból, mert a kezdeti ígéretes eredmények után komplikációk léptek fel. Ma reggel vissza is vitték az intenzív osztályra, ahonnan délután azt a szörnyű hírt kaptuk, hogy Roti feladta a küzdelmet.
Szerda
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Azóttila ma 8 veszettség elleni oltást, 2 veszettségi-kombinált oltást, 4 kombinált oltást, valamint 4 mikrochipet osztott ki a heti látogatása alkalmával.
Új beköltöző kutyusunk pedig Babi, akit vélhetően a Fehértói Halászcsárda szomszédságában rakhattak ki valahol, mert a csárda melletti tanyára vackolta be magát ijedtében. Az ott élők nem tudtak a kölyökkel mit tenni, ezért segítséget kértek. Egyik önkéntesünk, Viki ment ki chipet olvasni. Mivel nem volt benne, és ők nem tudták elhelyezni, így bekerült a menhelyre.
Csütörtök
Ma dr- Tímár Endre rendelőjébe igyekeztünk Lizával, Liával, Tonikkal, Macival és Dodóval. Mindannyian túlestek az ivartalanításon, Zsömi pedig az emlőműtéten, ami már hónapok óta halasztódik. Bizonyára sokan emlékeznek a magasvemhes tacsira, akiben hatalmas kölykök voltak, amikor bekerült, ezért rögtön ivartalanítani kellett, veszélyben volt az élete. Sajnos az ivartalanítás után a teje nem apadt el, hanem óriási duzzadt. Szinte minden héten orvosnál járt, gyógyszereket szedett, fejnünk kellett, és állandóan rágta volna az emlőit. Az emlőiben viszont megmaradtak a csomók, ráadásul folyamatosan piszkálta, harapdálta,így ma egy korrekciós műtéttel el lettek távolítva ezek az emlők, amik az állandó problémát okozták. Bízunk benne, hogy ezzel már tényleg véget ér Zsömi kálváriája, mert hónapok óta tart már. Hihetetlen, hogy ennyi türelme volt elviselni bennünket, és az állandó húzást-nyúzást, ami ugyan az ő érdekében történt, de nem tudhatta.
Egy időben, még vemhesülés előtt beiktatott ivartalanítással mindez megelőzhető lett volna!
Péntek
A menhelyen sok várt és nem várt kiadások sora nehezíti az életünket. Egy ideje már a nagyház világítása miatt vannak gondjaink, ugyanis a régi világítótestek egyszerűen tönkrementek, lejárt az idejük. Emellett újra is kellett vezetékelni, így ma a vilanyszerelők ezen a projecten dolgoztak. A nap végén a nagyház fényárban úszott, mi meg a boldogságban,mert a belső részben csekély világítással nagyon nehéz boldogulni!
Délután még egy "apró" kiruccanást tettünk Makóra, dr. Sebő Ottóhoz, ugyanis egy bögrényi méretű aprósággal gyarapodott ma a menhelyi kutyák létszáma. A kis pöttömnek ráadásul orvosi ellátásra volt szüksége.
Őt még előző napon találták az utcán, szinte szőr nélkül. A megtaláló megsajnálta, hazavitte, de saját kutyái miatt egy közeli hozzátartozójánál helyezte el éjszakára, ugyanis ő is elvitte orvoshoz, ahol azt javasolták, hogy ne tartsa együtt más állattal.
A pici kutyus rövid vendégsége alatt a Pocok nevet kapta. Megérkezésekor már indultunk is vele Makóra, ahol kiderült, hogy szőrtetves, tehát fertőz is, így teljesen elkülönítve kell tartanunk, ráadásul mi sem nyúlhatunk hozzá, csak gumikesztyűben. Természetesen a gyógykezelése elkezdődött. Hozzátenném, hogy szabályosan fáj, hogy nem érhetünk hozzá a kis Pocokhoz. Egyetlen képet mutatok, és mindjárt megérti mindenki, hogy miért olyan nehéz megállni, hogy körbe ne puszilgassuk azt a kis bögrényi testét. Íme Ő!
Szombat és Vasárnap
Ma Bundás-Baginak és Malackának volt nagy napja. Ők ma mindketten családra találtak, de egymástól függetlenül. Mindkét védencünk Szegedre költözött.
Omegának is kalandosra sikerült a mai napja, ő dr. Farkas Attila rendelőjébe kirándult egy nagyot, bár nem túl kellemes vendégeskedés volt. Szombaton délután ugyanis Omega felfújódott, és tekintve, hogy nagytestű németjuhász, a gyomorcsavarodás lehetősége is fennállt.
Az állatorvosunk vért vett, megvizsgálta, és a gyomrából nagyjából két bögrényi folyadékot szívott le, bár nem történt gyomorcsavarodás. Szerencsére Omega másnap reggel már teljesen jól volt, bár most nlóéhány napig elkülönítve kell pihennie. Az egyik májértéke is magasabb volt a megszokottnál, ezért májvédőt is kapott. Pár hét múlva újabb kontroll fog következni.
Köszönjük a 174 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások