Ezen a héten egy olyan menhelyi lakónkþol kellett váratlanul búcsúznunk, aki sohasem állt túl közel ahhoz, hogy gazdihoz kerüljön. A heti blogban az ő életéről olvashatnak elsősorban.
Hétfő
Reggel Alexék kennele kritikán alul nézett ki, és egyértelműen látszott, hogy Alex az, aki nincs jól. Hányás, hasmenés mindenfelé, így aztán mikor már elérhetőek voltak legkorábbi rendelők rögtön neki is fogtunk telefonálni. A tünetek alapján dr.Tímár Endre bélgyulladásról a bélelzáródásig bármit elképzelhetőnek tartott, azt javasolta olyan helyre menjünk, ahol van képalkotó eljárás, hiszen elképzelhető az is, hogy műteni kell. Ennek tudatában készülődtünk dr. Sebő Ottóhoz, de Alex állapota percről percre romlott, így már az odautat sem érte meg. Természetesen boncoltatjuk, az eredményekről a blogomban beszámolok.
Ahogy ilyenkor szokás, beszélek egy picit Alexről és az életéről. Sajnos ő azok közé a kutyák közé tartozik, akik nem voltak túl szerencsések az életben.
Túl sokat a múltjáról sem tudunk, vélhetően kicsi korában kerülhetett oda a gazdájához, ahol több év viszonylag eseménytelenül telt.
Aztán gyarapodott a család. Ez már önmagában elég jelentős veszélyt szokott hordozni magában hiszen ilyenkor nagyon sokan okkal, vagy ok nélkül eltávolítják otthonról a kutyát.
Sokak álma, hogy a kutya és gyerek együtt nőljön fel, de ez nem mindig sül el jól. Ehhez olyan szülők kellenek akik nem hagyják felügyelet nélkül együtt a gyereket a kutyával, illetve megtanítják a gyereket hogy viselkedjen, hogy nyúljon egy másik érző lényhez. Ott, ahol a kutya valóban családtag, ez működik. De ahol csak udvari dísztárgy vagy még az sem, ott eleve kudarcra van ítélve ez az örök barátság.
Pláne ha a gyerek sérült, ahogy Alex családjában is. Sajnos ahogy lenni szokott, Alexnek egyre durvább dolgokat kellett elviselnie. Arról nem volt információ, hogy a szülők mit tettek, hogy ennek gátat szabjanak, de előbb Alex elkezdett morogni, majd oda is kapott.
Ahogy az történni szokott, Alex rövid időn belül nálunk kötött ki. És még a legkedvesebb kutyának is nehéz egy ilyen történet után gazdit keresni. Alex ráadásul nagytestű volt, valamint teljesen bizonytalan. Tekintve a múltját, ezen nem volt mit csodálkozni.
Ő tehát ilyen múlttal, nagyobb testmérettel, bizonytalan viselkedéssel, kicsit korrosabban eleve hátrányból indult. Aztán persze még kiderült, hogy szívférges is, úgyhogy érdeklődő sem volt Alexre.
Itt a menhelyen persze sokat változott, de természetesen nagyon hiányzott neki egy rendes gazdi, aki törődik vele.
Ez azonban sajnos nem minden kutyának adatik meg. Alexnek sem sikerült.
Annyiszor gondolkodtam, hogy min múlik egy kutya élete. Arra jutottam, hogy a sok véletlen mellett pusztán két dolog számít igazán. Hova születik, és ki lesz a gazdája.
Nyugodj békében Alex!
Kedd
A Radnóti gimnázium elől jelentettek egy igen rossz állapotú kutyust, aki csak ott feküdt az épület előtt. Természetesen fogadtunk az idős, jószándékú kutyát, aki valószínűleg csak kimerült az éhségtől és szomjúságtól mert ellátást követően azonnal új erőre kapott.
Rögtön elkezdtük neki a kullancs és bolha elleni védekezést, ugyanis hemzsegtek benne az élősködők. Természetesen mikrochipet nem találtunk benne. Kedves természete, nyugodt viselkedése miatt Jámbornak neveztük el.
Szerda
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma hét veszettség elleni oltást, nyolc kombinált oltást, valamint 8 mikrochipet osztott ki.
Közben kiderült Alex hirtelen halálának az oka is, bélcsavarodást kapott, ami sajnos nagyon gyorsan végzetessé válik.
Csütörtök
Menhelyünk állandó önkéntese, Melinda ma ismét az itt élő cicákra, kutyákra áldozta a szabadidejét. Köszönjük neki a lelkes, kitartó munkáját!
Péntek
Egy pályázatnak köszönhetően némiképp bővül a férőhelyek száma azzal, hogy a legnagyobb területű udvarunkat lefelezzük.
Talán sokaknak némiképp furcsa lehet, hogy egy udvar lefelezésével miért nő meg a befogadás (még ha nem is sokkal).
A választ azok tudják, akiknek egyszerre volt már több kutyájuk, és esetleg a falkában voltak olyan tagok, akik nem jöttek ki egymással.
Menhelyi körülmények között az összeszokást nem erőltetjük, hiszen rengeteg idő és energia megy rá, egyszerűbb az egymást kevésbé kedvelőket más-más csoportba beilleszteni.
Minél többen vannak az egyébként nagyon békés falkában az adott területen, annál nagyobb lehet a feszültség. Vegyünk 16 kutyát akik mindegyike jól szocializált. Életvitelszerűen ha együtt élnek ők tizenhatan, akkor előbb vagy utóbb lesz egy durvább játék, vagy félreértés a tagok között. De ha az uvart lefelezzük, mindkét oldalra 8-8 békés kutyát teszünk, akkor valószínűleg még néhány békés természetűt beilleszthetünk közéjük. Ezt aligha tehetnénk meg 16 kutya esetében, hiszen akkor már nagyon nagy lenne a létszám.
A nagyudvaron élő kutyák életébe ez az építkezés nagyon belezavart, ugyanis rövid távon rájöttünk, hogy tarthatatlan egyszerre a munkát kivitelezni és a kutyákat kordában tartani. A munka nagy része arról szólt, hogy a kutyát Attila nyakában voltak, az elegyengetett területet felásták, a szerszámokat ellopkodták és az udvaron szaladgáltak vele.
Bár tudjuk, hogy hatalmas büntetés, de a jó ügy érdekében bezártuk a kutyákat egy kisebb udvarba.
Nem értették a dolgot, teljesen rosszul voltak, de most bizonytalan ideig sajnos ez lesz a megoldás.
Azért hozzátenném, hogy nem mindenkit lehet ám szabályok közé szorítani: Gregor bizony nem volt hajlandó bemenni az udvarba, ráadásul elbújt mindenki elől és nem mert odajönni, így ő egyedüliként kegyelmet kapott...
Szombat és Vasárnap
Hihetetlen, hogy az egykor beteges, szőr nélkül érkezett Pocok ma már az egyik legnépszerűbb kutyusunk, akinek bizony szép számmal akadtak kérői. Haza viszont egyetpen kutyát csak egyetlen család tud. Pocok mától fővárosi kiskutya lesz.
Nem csak Pocoknak, hanem Kolosnak és Lórinak is ma volt a nagy nap
Német és osztrák partnerszervezetünktől érkeztek ma vendégeink egy kis beszélgetésre, kutyázásra, és ha már eljöttek, akkor adományt is hoztak.
Általában, ha valakiben megfogalmazódik, hogy menhelyre adja a kutyáját, az nem ragaszkodik túlságosan az állathoz. Ez tapasztalat.
Azonban néha, bár ritkán vannak olyan élethelyzetek, amikor a gazdi nem lát más megoldást, és az elválás számára is nagyon fájdalmas. Ennek már többször tanúi lehettünk.
A hétvégén érkezett Félix a gondozásunkba, aki gazdája szerint nagyon aranyos kutya, csak sajnos erősebb zajokra agresszívvé válik. Ritka, hogy egy chipes, oltott, ivartalanított kutya kerül a gondozásunkba, akinek a gazdája zokog a leadás pillanatiban. Nem ehhez a látványhoz vagyunk szokva.
Ebben az esetben azonban valóban ez volt a helyes döntések egyike, hiszen Félix nem először harapott, ráadásul idős gazdája vérzékeny.
Reméljük, hogy nálunk Félixnek lesz esélye egy tapasztalt gazdit találni, aki mellett megtalálja a nyugalmat is.
Köszönjük a 177 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel!
Linda
Hozzászólások