Ezen a héten is sok új kutya került a gondozásunkba, mindenkinek megvan a maga szomorú története. Az egyik legszomorúbb azonban a blogom végére maradt. Egy apró kölyök viszontagságos élete, aki még alig született meg, de máris rengeteget kellett megtapasztalnia a világunk rossz oldaláról.
Hétfő
Régóta menhelyen élő kutyánk, Karma gazdisodott ma. Külön öröm számunkra, hogy testvére, Karib is ezen a héten fog gazdihoz kerülni.A véletlenek furcsa játéka, hogy ők ketten egyszerre találtak gazdira, bár két teljesen különböző családhoz kerülnek. Furcsa mód, mostanáig egyikükre sem volt érdeklődő, és szinte egyszerre jelentkezett a két kutyusért egy-egy család.
Gazdira váró kutyusaink száma ma két taggal bővült. Maci és Lilli mindketten mikrochippel rendelkező kutyusok, akiknek elhunyt a gazdija, így kerültek a menhelyünkre. Ilyenkor szoktak záporozni a negatív hozzászólások, ahol az örökösök szoktak a hozzászólók céltáblájává válni. Ítélkezni mindig könnyebb, mint a dolgok mógé nézni. Már számtalan esetben volt a blogom témája, hogy sok esetben az örökösnek valóban ez az egyetlen lehetősége. És azt gondolom, hogy közeli hozzánktartozó után örökölni senkinek sem jelent örömet.
Kedd
Bordányból már úgy két hete vártunk egy nagyobb testű, zsemle színű kutyust, aki bement egy tanyára. Sajnos mire a beszállításra került volna a sor, addigra a kutya kereket oldott. Ma viszont nem menekült a sorsa elől, Vicuska a menhely lakója lett. Már mondhatnám, hogy "természetesen" chipet nem találtunk benne, pedig nem épp zsenge korú kutyáról van szó. Ha megtudnánk ki a gazdi, és megkérdeznénk miért nincs chipje, szinte már látom is, hogy mit mndana. Mindig közbejött valami...
Három szemrevaló, 5 hónap körüli kutyát találtak állítólag pár napja a Sándorfalvi úton a csatornánál. Pár hetes kölyöknél meg sem lepődünk, hogy együtt rakják ki őket, de azért 5 hónapos kutyák esetében igen szokatlan, hogy így csoportosan letanyáznak valahová. Ilyen idős korban azért már jellemzően mindenki a maga útját járja, kivéve persze, ha igazán összetartó testvérekről van szó. Egész egyszerűen hihetetlen, hogy mindenfelé fiatal, pár hetes, pár hónapos kölykök rohangálnak. Mi pedig már alig győzzük hellyel...
Szerda
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott Jaza vérképre és vizsgálatra, Döme szívultrahangra és tesztekre. Szerencsére Döme szívultrahangja azt mutatta, hogy nem találtak a szívében férgeket.
Roti pedig vizsgálatra utazott. Ő az utóbbi időben nem úgy viselkedik, ahogy szokott. Ugyan az étvágya jó, de sokat fogyott, ráadásul kedvetlen. Már nem olyan játékos, minden lében kanál kutyus. Először arra gyanakodtunk, hogy az az oka, hogy a kis barátait örökbefogadták, az új kutyákkal pedig nem találja a közös nevezőt, de az az igazság, hogy eddig Roti mindenkivel összebarátkozott. Kivétel nélkül. Így aztán vizsgálatra küldtük, és igen lesújtó eredménnyel távoztunk. Kölyökkorában megműtött rekeszizim sérve valamiért kiújult. Állítólag ehhez elég egy rossz mozdulat is. A rossz hír, hogy nem műthető, már fiatal korában is jelezték, hogy egyetlen műtétre van lehetőség, ugyanis egyszerűen nincs mihez varrni a kiszakadt részt. Azt a javaslatot kaptuk, hogy figyeljük őt, talál valamennyire rendeződik az állapota. Amennyiben rosszabbodik, úgy sajnos el kell engednünk azt a kutyát, akit ici-pici kora óta dédelgetünk...
Csütörtök
A rendszeres blogolvasók tudják, hogy ezen a napon szokott lenni az ellátó állatorvosunk látogatása, a vakcinázás. Ez azonban most elmaradt, és hosszú-hosszú évek tradícióit megszakítva a jövőben a szerdai naprafognak esni a vakcinázások. Ennek pedig az az oka, hogy ellátó állatorvosunk Domaszéken is rendel, és annyi a munkája, hogy a csütörtöki nap már túlzsúfolttá vált.
Önkéntesünk, Melinda heti segítségét azonban nem érinti a változás, ő továbbra is jön, és segít nekünk amiben csak tud!
Itt ragadnám meg az alakalmat, hogy Józsinak is megköszönjem a segítséget, aki szinte minden nap kijár, és az állatgondozásba segít be.
Péntek
Egy majdnem tíz évvel ezelőtt örökbefogadott kutyánk, Katka tért ma vissza hozzánk. Gazdái az akkori viszonyokhoz képest meglehetősen jó életet biztosítottak neki: rendszeresen hordták állatorvoshoz, szívféreg ellleni kezelést kapott, szívbetegsége miatt gyógyszereket szedett. Bár bundája elsőre ijesztő, az arcán van kicsit összefilcesedve a szőr, a teste többi részén nem. Katka gazdái lebetegedtek, és elérkezett az idő, hogy otthonba vonuljanak, mert már nem tudják magukat megfelelő módon ellátni. Katka tehát visszakerült a menhelyre. Nagyon bízunk benne, hogy talán lesz számára néhány év, és egy olyan gazdi, aki mindent meg fog adni neki. A Katka jellemén ez nem fog múlni!
Szombat és Vasárnap
A hétvégén útnak indult Zsálya, Zente, Zumba, Karib és Döme Nétországba, míg Zsémbes, Zánka, Kajszi és Kobold Ausztriába, hogy mindenki gazdája mellett élhesse tovább az életét.
Blogom zárásaként pedig sajnos egy igen tanulságos történetet kell megosztanom az olvasóimmal egy kutyáról, aki senkinek sem kellett....
Néhány nappal ezelőtt egy állatbarát hölgy, aki már több kutya menhelyre jutását segítette, talált egy igen fiatal, kistestű kutyát sétáltatás közben. Mivel a kölyök az autók között rohangált, így felnyalábolta és hazavitte.
Innen a történet már szinte szokásos: megnézette a mikrochipet, ami természetesen nem volt a kutyában, így hirdette ls a helyi csoportokban próbálozott meglelni a gazdáját, de senki sem jelentkezett.
Már a segítségünket is kérte, amikor jelentkezett valaki, aki azt állította, hogy az idős nagymama kiskutyája van a képen. Fel is kereste az idős nénit a megtaláló, hogy visszaadja a kölyköt, ugyanakkor tájékoztatni is szerette volna, hogy egy kutyatartónak kötelességei is vannak.
Ekkor derült ki a számára, hogy a kiskutya bizony nagyon nincs jó helyen: egy icipici láncon tengeti az életét kinn az udvaron, lakhelye egy régi kutyaház. Mozgástere semmi, a lánca pedig többet nyom, mint a kiskutya.
Az is kiderült, hogy a kiskutya ajándék volt az unokáktól, neki valójában kolonc a nyakán, tehát még örülne is, ha valaki megszabadítaná tőle.
Így került hozzánk ez a pár hónapos cuki teremtmény, akinek már születése pillanatában meg volt pecsételve a sorsa. És hogy ezt honnan tudom?
Mert odaadta az anyakutya gazdája az első jelentkezőknek a kölyköket, valószínűleg azt sem kérdezte hová kerülnek. Egy a lényeg, elosztogatta a kölyköket! Micsoda hős, hiszen bizonyára mindegyik kicsi "nagyon jó" gazdához került, ezzel nyugtatják magukat az emberek. Ismét egy szezon, amikor minden kölyöknek akadt "jó" gazdája, és megúszta az ivartalanítást, ami mint tudjuk csak felesleges pénzkidobás...
És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy milyen jó ember a gazda, hiszen akár el is tüntethette volna a kölyöket. Tehát szinte szentté avathatjuk...
Aztán az unoka, gyerekek is nagyon felelsősségteljesek, akik a mama, papa magányát egy kölyökkutyával próbálják enyhíteni. Főleg, hogy az idős személy mit sem sejt ebből.
Sok esetben azonban nagyon is tudja az idős ember, sőt maga kér kölyköt, de aztán 75 éves fejjel rájön, hogy talán mégsem volt jó megoldás egy "neveletlen", idegesító kölyköt hozni a házhoz, akivel csak a gond van.
Na ilyenkor történik az, hog a kutyát valamilyen módon el kell tüntetni, mielőtt combnyaktörés lesz a vége:
-megkötik rövid lánccal
-odaadják ki tudja kinek
-kidobják
-leadják a menhelyre
-egyéb módon szabadulnak meg tőle.
Ezek sajnos klasszikus, állandóan ismétlődő történetek. Az emberek pedig hajlamosak arra, hogy ne tanuljanak a hibájukból. A szomorú csak az, hogy a hibáink következményeit sok esetben ezek az apró élőlények fizetik meg. Akik nem tehetnek semmiről sem.
Köszönjük a 174 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások