A héten ismét annyi minden történt s menhelyen, hogy inkább nem választottam bevezető témát, pedig lett volna lehetőségem válogatni. Mégis inkább sorrendben tálalom az idei év állattartási kultúráját kiválóan demonstráló történeteket. Olvassák figyelmesen!
Hétfő
Alexa önkéntesünk ezen a héten is kitett magáért, ugyanis szinte minden napot kinn töltött a menhelyen. Köszönjük neki!
Régen adtam már hírt korábbi közösségi oldalas "sztárkutyánkról", Ánizsról. Azért írom idézőjelben, mert azért nálunk nincsenek valóban kirívó, hetekig, hónapokig szereplő kutyusok a közösségi oldalon, így aztán a tudatban sincsenek olyan sokáig. Ánizs egy időben azért szerepelt sokat az oldalunkon, mert nagyon problémás volt az emésztése, és az evéssel is gondjai akadtak. Kizárólag egyfajta eledelt, a Royal canine alutasakos ételt volt hajlandó elfogyasztani. Már komolyan kétségbe estünk, mert olyan étvágytalan volt, hogy szinte és őt mi orvoshoz vittük. Kiemeltük a tesók közül, rengeteg extra figyelmet kapott, de a közösségi oldalon is rengetegen követték a sorsát, sokan adományoztak neki alutasakos ételt, amit ő szeret. Aztán most, sok-sok héttel később már ő is ugyanolyan kölyök, vidám, egészséges, amilyenek a többiek. Ugyan a tesókhoz már nem tudjuk betenni,mert háromszor akkorák, mint ő, de azért Ánizs is megtalálta a méretben neki passzoló kis pajtikat.
Kedd
Ma ismét Alexa keze munkáját áldjuk, aki ismét nem hagyta, hogy az edények koszosak maradjanak.
Délelőtt egy bejelentés érkezett Szegedről, a Szentháromság utcában látott a bejelentő hölgy egy vörös színű kutyust csatangolni. Mivel nem volt nála eszköz, amivel megfoghatná, így segítséget kért. Ő sem hagyta magára a kutyust, követte, és próbálta biztonságba tartani. Önkénteseink azonban dolgoztak, így nem tudtak olyan ütemben segítséget nyújtani, ahogyan az események zajlottak. A nap hőse azonban egy fiatalember volt, aki megfogta a kutyust, és saját kezébe vette az irányítást, elvitte a legközelebbi rendelőbe, és chipet olvastatott benne. Mivel nem volt, így visszajelzett nekünk. Mivel éppen úton volt az autónk, így nem tudtunk érte menni, a bejelentő volt szíves, és kihozta nekünk őt kutyataxival, mivel saját autója nem volt. Ezek a bejelentők többszörösen túlteljesítették azt, ami egy átlag embertől elvárható! Ők tényleg a megoldásra, a segítségre törekedtek, és nem csak egy kutyát akartak "elvitetni", mert "ez a dolgunk". Úgyhogy nagy köszönet mindkettejüknek, azt hittem példát mutattak emberségből. A baj az, hogy pont ezek az emberek mindig csendben cselekszik a jót, és nem kürtölik tele az internetet a hőstetteikkel.
A kutyus egyébként 3 év körüli, és az ápolatlan szőre miat tőlünk a Gubó nevet kapta. A történet pikantériája, hogy egy látszólag aktív állatvédő szervezet is posztolt róla korábban, és a poszt alapján eddig úgy tűnt, hogy a kutyának viszonylag sikerült rendezett körülményeket biztosítani. Tévedtünk!
Szerda
Mintha csak előre éreztük volna, hogy a betegszoba extra takarítása és fertőtlenítése aktuális feladat lesz. Alexa ma ezt a feladatot kapta, és maximálisan teljesítette amit gondoltunk. Csodás tisztaságot varázsolt.
Rendhagyó módon most helyettesítő állatorvosunk, dr. Bárkányi Pál érkezett a heti kutyaoltásra. Most 6 kombinált oltás mellett 5 veszettségi oltást, valamint 6 mikrochipet osztott ki.
Egy nagyon szomorú feladat is várt ma mindannyiunkra. Ma Vilitől kellett végső búcsút venni. Ő 2020 óta élt a menhelyen. A gazdái kérték a segítségünket, mert kiszámíthatatlanul viselkedett velük, aminek többször harapás lett a vége, és bizony már komolyan kezdtek tőle tartani.
A menhelyen is meggyűlt a bajunk eleinte Vilivel, ahogy neki is velünk, illetve a többi kutyával is, legalábbis kezdetben. Aztán telt az idő, kiismertük Vilit. Nagyobb személyes teret kapott a nyugisabb hátsó udvarban, és ennek köszönhetően a kutyákkal is elfogadóbbá vált, ahogy a gondozókkal is egyre toleránsabb lett. Ennek a toleranciának az volt a feltétele, hogy annak ellenére, hogy rendszeresen kínálta magát a legcukibb módon simogatásra, nem lehetett megsimogatni,mert annak bizony harapás lett a vége. Pórázt sem lehetett rátenni, viszont szép szóval lehetett irányítani, kérni, hogy menjen a helyére. A kölcsönös tiszteletnek egy jól működő szövetség lett a vége, amit akkor bontottunk meg, amikor vizsgálni kellett, vagy oltást kapott. Ilyenkor pár napig duzzogott, de végül megbékült mindig, és rájött, hogy az együttműködés közös érdekünk. Vili régóta fájdalomcsillapítókon élt már, mert gerince és lábai nagyon fájtak ráadásul évek óta gyógyszeres kezelés alatt állt májbetegsége maitt is. Az ízületei, csontjai azonban már a fájdalomcsillapítás ellenére is nehézzé tették a mindennapjait. Ahogy múlt héten írtam, ilyen esetekben nem látjuk értelmét annak, hogy a nyilvánvaló szenvedésüket meghosszabbítsuk. Ma Vili méltósággal csukta le a szemeit a menhelyen, hogy ne kelljen a további életét fájdalommal leélnie. Nyugodj békében Vili!
Egy volt Tappancsos kutya, Dzseni került vissza ma hozzánk, 4 év gazdis lét után. Dzseni bűne a gazda elmondása szerint az volt, hogy nem szerette az újszülött gyereket, morgott rá, és nem hagyta pihenni, sokszor ugatott. Hogy a bajt tetézzük, a bőre sincs a legszebb állapotban, elhanyagolták az allergiáját, ami menet közben kialakult nála. Ugyan egyszer elvitték a hónap elején orvoshoz, de a kórlap tanulsága szerint ekkor már mély kelések voltak a testén, amit folyamatosan kapart, és tépett. Van olyan érzésem, hogy ennek az elhanyagoltságnak ugyanolyan köze van a leadáshoz, mint a gyerek születésének. Az allergia elhanyagolása ugyanis valóban nagyon csúnya emésztőrendszeri megbetegedést, és durva bőrtüneteket okozhat. A mi kötelességünk az általunk vállalt kutyát az ő igényeinek megfelelően gondozni, táplálni, orvoshoz vinni. Ennek teljesen függetlennek kell lennie a családi állapotunktól. Ez nem csak a kutya érdeke, de a miénk is, hiszen az egészséges környezethez az is hozzátartozik, hogy a kutya testén nincsenek sebek. Erre semmilyen mentség nincsen, Dzseninek ugyanolyan joga van a normális élethez, mint a gyerek születése előtt.
Csütörtök
Reggel egy kétségbeesett síró hölgy telefonált, hogy munkába menet egy kölyköt talált az út szélén, aki egy kartondoboz mellett feküdt.
Természetesen kiszállt az autóból és megpróbált segítséget nyújtani, de a kölyöknek fájdalmai voltak, és nem tudott felállni. kiszállította őt a menhelyre, mi pedig láttuk, hogy a kutyussal igen nagy a baj, nyaktól a hasáig szinte rothad a bőre, emellett valóban nem tud felállni.
Szemlátomást nem friss sérülésről van szó, de a hölgy biztosra állította, hogy a kutyust és a dobozt ma látta először. Márpedog mindig ugyanazon az útvonalon megy dolgozni. Az is biztos, hogy a kutya magától nem mehetett oda, így teljesen biztos, hogy valakinél korábban megsérülhetett, majd nem javult az állapota, így azt találta megoldásnak, hogy megszabadul tőle.
Nyitáskor már hívtuk is a rendelőket, végül dr. Sebő Ottó és csapata vizsgálta meg Bronzit. Sajnos két lába eltörött, amiket műteni kell, de előbb stabilizáni kell a kiskutya állapotát, mert elég kritikus állapotban van. Némi túlzással egy fél hordónyi gyógyszert kapott, és a műtétet a jövő héten fogják elvégezni, ha lesz Bronzi olyan állapotban. A sérülésekből arra lehet következtetni, hogy vélhetően baleset áldozata lett,ráadásul nagyobbat repülhetett egy kemény és szilárd felületen, amitől tiszta gennyes, sebes lett a kicsi teste nyaktól egészen a hasáig.
Az már biztosan megállípítható, hogy a baleset nem egy-két napja történt, mert a sebnek erősen bomló szaga volt. Nekünk a feladatunk a gyógyszerek beadása, úgy mint fájdalomcsillapító, antibiotikum, gyulladáscsökkentő, kiegészítve vitaminokkal, probiotikummal. A kiskutya ellátása, a sebek tisztítása és ápolása, hogy minél stabilabb legyen mire a műtét ideje eljön.
Részünkről az a döbbenetes ebben a történetben, hogy szinte biztosan háznál ( esetleg a gazdinál) üthették el, és napokig nézegették, hogy a kiskutya nem áll fel, fájdalmai vannak. Segítséget pedig nem kértek, inkább autóba rakták és kitették az út mellé. Mert ez a kiskutya magától sehova sem tudott menni. Beletették egy dobozba, és szépen kirakták az út mellé. Mindezt gondolom azért, mert nem akarták otthon végignézni a halálát.
Itt tartunk most. Mert még mindig vannak ilyen házak, családok, ahol az állatnak a legalapvetőbb szükségleteire nem fordít a gazda. Elvan az a kutya oltás, chip, mindenféle védelem nélkül. Étel is sok esetben a háztartásból megmaradt kenyér, csont, moslék, szebb nevén házi koszt. Így szinte "nulla" költséggel élheti, szolgálhatja végig az életét. Jó esetben játszanak vele néha a gyerekek, bár sokszor akkor szerencsésebb, ha inkább levegőnek nézik, és nem kell átélnie az "ártatlan" játék brutális következményeit. Maximum néha a gazdájától kap ki, leginkább ok nélkül.
És mi lesz ha megbetegszik?
Jó esetben erős a szervezete és legyőzi a bajt.
Rossz esetben pedig jön a következő a szomszédból, hiszen úgyis fogyócikk.
Péntek
Dragon múlt héten túlesett az ivartalanításon. Szerencsére a műtétet jól viselte, a sebei gyorsan gyógyultak, így visszatérhetett az eredeti helyére.
Azt már a korábbi blogomban megírtam, hogy Dragon koplikált egészségügyi állapota miatt nem állt készen az ivartalanításra. Egész pontosan nagyon nehezen sikerült elérnünk vele a normál súlyt, ezért halasztottuk eddig a műtétet. Szerencsére most minden visszatért a normál kerékvágásba, és az udvari játék után elégedetten terült el a homokban
Szombat és Vasárnap
A szinte kötelező menhelyi kutyasétáltatás mellett szeretném megemlíteni ismét önkéntes kozmetikusunk, Vanda mérhetetlen segítségét, és lányáét, Fanniét.
Fanni amellett, hogy állatgondozóként dolgozik nálunk, a szombatokat is itt tölti, hogy a sétáltatást koordinálja.
Vanda pedig hosszú évek óta szépíti a benn élő kutyák bundáját, és a frissen beérkező, súlyosan elhanyagolt állatok szőrét is kezelésbe veszi, hogy kényelmesebben kezdhessék nálunk az életüket.
Ma Fanni és Vanda Bronzit vették kezelésbe: megfürdették, így sokkal tisztábban, kényelmesebben, ápoltabban indulhat neki a műtétnek. Bronzi is sokkal jobban érezte magát, már csak azért is, mert minden figyelmük rá irányult.
Vanda igazi szakember: Több éves tapasztalával, óriási rutinjával, igényes munkájával nehéz felvenni a versenyt. Mindig ámulunk, hogy mennyi mindent ko tud hozni egy kutyából.
Köszönjük a 174 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamsrosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások