Az elmúlt hét ismét az bizonyította, hogy amennyire kegyetlenek, mérgezőek tudnak lenni az emberek, épp ugyanannyira önzetlenek és melegszívűek is.ismét találkozhattunk kegyetlenül sorsukra hagyott kutyákról, felelősséggel, melyet áthárítottak. De a világ nem csak egyféle: az Állatok Világnapja és a nyílt nap alkalmával azonban rengeteg segíteni akaró, melegszívű emberrel is találkozhattunk.
Hétfő
Sok esetben erősen nehezíttet pályán kell dolgoznunk. Fux pár hónappal ezelőtt került a gondozásunkba, a zsombói átkötőútról jelentették. Az azóta eltelt időben már többször járt orvosnál, sok vizsgálaton átesett.
Amellett, hogy kiderült róla, hogy védi még emberektől is az élelmet, van még egy másik fontos tényező, amiről be kell számolnom. Fux ugyanis állandó hasmenéstől szenved(ett) aminek oka, hogy valamiféle táplálékra allergiás, ezért neki hypoallergén tápra van szüksége. Ez bizony azt jelenti, hogy nem kaphat semmilyen jutalomfalatot, mert az félreevésnek számít, amitől újra előjön a hasmenés. Másrészről pedig vagy egyedül kell élnie, vagy maximum egy kutyával, akinek szintén ugyanolyan étkezést kell biztosítani, mint neki. Ez menhelyi körülmények között, ahol a helyszűke sajnos mindig sarkalatos probléma, elég nagy fejtörést jelent.
Kedd
Az Állatok Világnapja alkalmából egyik önkéntesünk segítségével gyűjtöttünk a Fressnapf előtt. Köszönjük mindenkinek, aki ezen a keddi napon is időt szakított az adakozásra!
Nem csak a Fressnapf előtt adakoztak az emberek, hanem A Jerney Általános iskolai kis diákjai,az SZTE óvoda, valamint a Tabán utcai Általános Iskola diákjai is jótékonykodtak. A gyűjtéseknek köszönhetően néhány napi élelmezésük ismét megoldott a menhelyen élő gazdátlan állatoknak.
Sokszor teszik fel a kérdést, hogy mennyit esznek egy nap a menhelyi állatok, amire elég nehéz pontos választ adni. Általánosságban elmondható, hogy egy nap úgy 60-80 kg eledel fogy el.
Természetesen ezt nagyon sok minden befolyásolja: télen például nagyobb a kutyák étvágya. Ha több a nagytestű kutya, mint általában, akkor eledelből is több fogy. Függ attól is, hogy melyik kutyának hányszor kell kapnia enni egy nap. Betegség, hasmenés, hányás esetén például előfordul olyan is, hogy az állatorvos koplalónapot ír elő. Ezek tehát mind-mind olyan tényezők, amik befolyásolják a napi fogyasztást.
Szerda
Egy nem túl hétköznapi történettel rendelkező kutyapáros került be ma a menhelyünkre. Amennyiben esetleg elvesztenék a fonalat és a történet logikáját, azon egyáltalán nem kell csodálkozni.
Egy évet megyünk vissza az időben, amikor is két idős hölgy kért segítséget a két saját kutyájuknak, menhelyi elhelyezés ügyében. Mivel igen szép számmal akarnak saját tulajdonú kutyust elhelyezni a menhelyen, így várólistára kerültek. Bizonyos idő elteltével sorra kerültek, a megadott telefonszámon szerettük volna őket értesíteni, de elérhetetlennek bizonyultak. Ez nem meglepő, előfordul, hogy a gazda meggondolja magát, más megoldást talál. Az sem meglepő, hogy kérésünkkel ellentétben nem értesítenek minket, akkor derül ki, hogy a kérés már okafogyott, amikor telefonálunk, hogy sorra kerültek.
Mivel a két megadott telefonszámon nem sikerült a gazdákkal felvenni a kapcsolatot, hát haladtunk tovább a várólistával. Egészen múlt hétig, amikor hirtelen a semmiből ismét előkerültek, és azonnali elhelyezést akartak azoknak a kutyáknak, akiket korábban már kénytelenek voltunk törölni.
Másnap reggel ezek a kutyák Üllésen találták magukat leszedálva, élelemmel, vízzel ellátva. Ugye egyetlen embernek sem kell ecsetelni, hogy ez milyen veszélyes a kutyákra és emberekre nézve egyaránt.
A kutyák ugyan vándoroltak, de mindig visszatértek ugyanarra a helyre, ahol kirakták őket.
Egy másik, szintén állatmentésben tevékenykedő hölgyet kerestek meg és kértek segítséget befogásban, chipleolvasásban.
A történet pikantériája, hogy a kutyák chipesek voltak, és a tulajdonosok nevei megegyeztek a várólistán szereplő nevekkel...
Természetesen a kirakás tényét tagadták, állítólag a kutyákat még azon a napon örökbefogadta valaki, amikor nekünk is telefonáltak. Természetesen az "örökbefogadás" tényéről semmilyen írásos dokumentáció nincsen, illetve az "örökbefogadó" személye is ismeretlen...
Csütörtök
Üllésről egy másik kutyus is érkezett, és pusztán a szerencsének köszönhető, hogy nem ugyanazon autóval érkeztek. Rexék beszállításáról ugyanis a másik szervezet gondoskodott, aki be is fogta őket. Az önkormányzat segítségével azonban még egy kutya érkezett hozzánk, akit mi Merésznek kereszteltünk el. Elég furcsa élettörténete van, állítólag megverték valakik, azért került ilyen rossz állapotban hozzánk. Nem tud megállni a saját lábán, vér is szivárog valahonnan.
Tekintve a helyzet súlyosságát, és hogy fennáll az esetleges belső vérzés kockázata, amint lehetett időpontot egyeztettünk állatorvossal. Köszönjük ismét dr. Sebő Ottónak, hogy ilyen gyorsan elvállalt minket!
És ha már mentünk, elvittük Somát is, akinek egyszerűen feldagadt reggelre a lába. Toklászt, idegentestet, semmit nem találtak a lábában. Talány, hogy miért dagadhatott így fel.
De térjünk vissza Merészre, és a történetére:
Lemondó nyilatkozattal érkezett, egy hölgy gondoskodott eddig ismeretlen ideig róla. Aztán bejelentést tett, hogy nem tud tovább erről az egyébként befogadott kutyusról gondoskodni, kérte, hogy szállítsák el. Szóba került, hogy valószínűleg valaki bántalmazhatta. Gyanítom, hogy ezt onnan gondolták, hogy nem volt valami jó egészségügyi állapotban.
Itt a menhelyen aztán gyorsan kiderül, hogy hány is, és a vér a fenekéből szivárog. Akkor meg is csapott minket az a kellemetlen, csontig hatoló szag, amit ismerünk, de gyűlölünk... A parvó szaga. Már jeleztük is az állatorvosnak, hogy valószínűleg a "megvert" kutya sokkal inkább parvós, csak esélyes, hogy a néni még nem látott ilyet.
Az orvosnál a tünetek és parvó teszt segítségével igazolták a gyanúnkat. Nem bántalmazás, hanem parvó áldozata a kutya, tehát rögtön el is kezdték a kezelést. Sajnos amikorra a gondozónk visszaért, hogy az elkülönítőben elhelyezze őt, addigra már elment.
Egy értelmetlen halál újra, ami egy egyszerű védőoltással megelőzhető. Egy ilyen betegség mindig szenvedéssel jár, de az esélyt mindig meg kell adni, hiszen az mindig megvan. Néha olyan kutyák feladják, akik látszólag könnyen átvészelik, de sokszor olyanok élik túl, akiknek ránézésre egy csepp esélyük nincs.
Ezeket a harcokat, az értelmetlen halálokat mindig azok nézik végig, akik segíteni akarnak. Legyen az egy ember, aki talál egy kölyökkutyát, vagy egy állatvédő.
A remény a gyógyulásra mindig ott van, de sajnos olyan sokszor csalódnunk kell. Ma újra csalódnunk kellett. Merész néhány órát töltött mindössze a menhelyen. Még előtte állt az élet...
Ilyen esetekben azonban nem csak a beteg kutya miatt kell aggódnunk, hiszen nem egy blogom szólt már arról, hogy milyen veszélyes, könnyen fertőző betegség a parvó. Az elkövetkezendő napok igen stresszesek lesznek a számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy sikerült-e esetleg a vírusnak tanyát vernie a karanténban.
Péntek
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila rendhagyó módon ma érkezett a heti kutyaoltásra. Most 4 veszettség elleni oltást, 4 kombinált oltást, 2 mikrochipet osztott ki, valamint vérparazita teszteket készített.
Eközben lázasan készülődtünk a hétvégi nyílt napra: sátrat állítottunk, sztalokat mostunk, bolhapiacre készítettük elő az árulnivaló tárgyakat.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén Léna kutyánk gazdisodott Makóra.
A gazdi már alig várta Léna érkezését, így megbeszéltük velük, hogy még rendezvény előtt jöjjenek is érte. A család olyan pontosan érkezett, hogy hozzájuk érdemes igazítani az órát.
A rendezvény nagyon jól sikerült. Az idő kellemes volt, sokan érkeztek hozzánk, és több napra elehendő élelem gyűlt össze.
Amikor már azt hittük, hogy a nap végéhet közeledtünk, akkor érkezett meg egy cicás örökbefogadó család, akik az út mentén találtak egy pár hetes kölyköt. Felvették ugyan, de semmit nem tudtak kezdeni az apró kölyökkel. Mi pedig nem győztünk kapkodni, hová is tegyük, mert az üres hely egy másik kutyusnak volt fenntarttva. Tekintve, hogy nem volt más lehetőség, ezt a pöttöm kiskutyát raktuk az üres helyre.
Ahogy már említettem, egy másik kutyus, Suzanna érkezését vártuk, de a helyet feltöltöttük. Mire Suzanna vasárnap délelőtt megérkezett, addigra hely is volt számára.
Sokszor mondjuk, hogy nem minden történet fekete, és fehér. Így van ez Suzanna esetében is. Az idős pincsi egy lakásban tartott, szobatiszta, rendszeresen oltott, ivartalanított kutyus, akinek mindene meg volt. Most azonban egy szörnyű váratlan tragédia kapcsán gazdájának nem volt más lehetősége, mint helyet keresni neki.
A gazdáját látni szívszorító volt, ahogy zokogott imádott kiskutyája után, de jelenleg ez volt az egyetlen lehetősége, hogy biztonságba tudhassa őt.
Az okok ebben az esetben teljesen lényegtelenek. Ha lett volna más lehetősége, akkor biztos azt tette volna. Ez most egy olyan befogadás volt, amikor a gazdi is pontosan annyira sajnálatra méltó volt, mint a kutya.
Teljesen más így segíteni, mimt megunt, feleslegessé vált kutyákat átvenni érzelemmentes gazdáktól. Bízunk benne, hogy Suzanna viszonylag gyorsan otthon fogja magát érezni, és gazdira talál. És a volt gazdinak is szívből kívánjuk, hogy rendeződjön az élete!
Köszönjük a 165 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások