Kutyamesék 2022. okt. 17-23.

Kutyás blog | 2022. november 21.

Rengeteg cikk, blog, kutyás könyv szól arról, hogy mennyire fontos a megfelelő időzítés, amikor a kiskutya már elválasztható nagyobb megrázkódtatás nélkül az anyától. 
Az kőbe vésett, hogy 6-8 hetes koráig minden kölyöknek az anya mellett a helye. Ennek millió oka van, fejlődésbiológiai és pszichológiai egyaránt. 

Nem csak a korai szocializáció, hanem a kölyök egészsége is ezen múlik, hiszen kicsi korában az anyatej védi a kicsit, később pedig a vakcinák.

A héten egy két hetes kölyök került a gondozásunkba, akinek még bőven az anyakutya mellett volna a helye. Dolgozónk vállalta magára a pótmami szerepét. Hogy ez később milyen hatással lesz a kölyök életére, azt majd a jövő fogja megmutatni.

Hogy a kiskutya életében mennyire fontos tényező az anyatej, leginkább a kolosztrum, arról saját példámon tudok leginkább beszámolni.
Azt senki által nem vitatható, hogy a legjobb táplálék az anyatej a picik számára, de ezen felül is kiemelkedő jelentőséggel bír a kolosztrum.

A kolosztrum a születés utáni órákban felvehető anyatej, amely a pici élőlények (bármilyen emlős újszülött) számára hatalmas jelentőséggel bír. Ez határozza meg az immunitást, a bélflóra összetételét, az újszülött egész életére hatással van. És mi történik, ha esetleg egy kiskutya ezt nem kapja meg? Egy sor immunológia probléma fog nagy valószínűséggel jelentkezni az élete során.

Én most elmesélem a saját történetem, egy erősen egyszerűsített, rövidített verzióban.
2016 decemberében érkezett hozzánk Sziporka, Csuporka és Puszedli, akiket egy zacskóban felakasztva találtak. Annyira pirinyók voltak, hogy a köldökzsinór még rajtuk volt, és a testük sem száradt még meg rendesen. 

Mivel akkoriban bírtam még szuflával, én vállaltam a nevelésüket. Puszedli a fagyási sérülései miatt mindössze néhány napot élt.
Sziporkával és Csuporkával pedig a rendelők állandó vendégei voltunk, kicsi koruktól kezdve folyamatosan előjött valami probléma. Nagyon nehéz első nyolc hetünk volt, épp ezért talán érthető, hogy olyan erős kötődés alakult ki, hogy végül az örökbefogadásuk mellett döntöttünk.

Hamar kiderült, hogy mindketten allergiásak, nehezen tolerálnak bizonyos ételeket, de sikerült megtalálni a nekik megfelelőt. Egészen idén januárig, amikor Csuporkát többször kellett orvoshoz vinni hányással, rossz közérzettel. 

Ennek az lett a vége, hogy gyomordaganat gyanúval megműtötték, de a szövettan szerencsére nem mutatott daganatot. 
Utána kezdődött csak igazán a probléma. Mindenféle húst, gyümölcsöt, zöldséget, eliminiációs diétával próbálgattunk, de 2-3 hét után újra és újra véres hányás lett a vége. Savlekötőket, gyógyszereket kapott, semmi nem használt. Sziporka is allergizált, de neki "mindössze" erős szőrhullás, őrült vakarózás volt a tünete.

Sok mindent megpróbáltunk, szinte mindenhová elvittük, aki a javulás ígéretével kecsegtetett, de a megoldást itt helyben nem találták meg. 
Egy belgyógyász szakorvos segített a diétát beállítani, egy csapásra megoldódott mindkettőjük problémája. Csakhogy a táp, ami megfelelő volt, túl magas zsírtartalmú volt, ezért váltani kellett.

Az új táp pedig olyan allergiás reakciót váltott ki, hogy Csuporkának hasnyálmirigy gyulladása lett. Egy hetet töltött az intenzív osztályon. Borzalmas érzés volt ott hagyni, de tudtuk, hogy nincs más választásunk.

A szövettan pedig igazolta az orvosok gyanúját: Csuporkának IBD-je van, ami nem összekeveredő sz IBS-el. Ez egy autoimmun betegség, amit a mi esetünkben a táplálék vált ki, és szinte borítékolható, hogy a betegség a kölyökkori anyatej hiányára, a rossz bélflóra kialakulására vezethető vissza.

Ez a betegség nehezen kontrollálható, és mivel minden szervezet egyedi, ezért az is, hogy kinél mi az az étel, ami beválik. Hát mi itt tartunk most.
Csuporka rengeteg javult, hazaengedték, de IBD-re és hasnyálmirigy gyulladásos szövődményre is meg kell találnunk a megfelelő tápot. A jó hír, hogy segítenek, nem nekünk kell a gyógyszerek, eledelek hatalmas halmazában eligazodni. 
Sziporka esete jóval egyszerűbb, hiszen az ő allergiája/intoleraniája a bőrét érinti, de a vakarózás, viszketés is borzasztó stressz, ha egész nap kínozza. Neki jóval enyhébb tünetei vannak, egyszerűbb kontroll alatt tartani az állapotát.

Mindezt azért meséltem el, mert egy gazdinak, akinek a szeme fénye a kutyája, nyilván mindent megtesz, hogy egészséges, komfortos életet biztosítson annak a kis életnek, akiért felelősséget vállalt. De sajnos mindig vannak olyan dolgok, amire nincs befolyásunk, akármennyire is szeretnénk nekik mindenből mindig a legjobbat adni. 
Az egyik ilyen buktató, ha kölyökkorban az anyától nem kapja meg azt, amire a legnagyobb szüksége van az induláshoz. Ez az egész életét befolyásolja.

Hogy milyen tanulsága van a történetünknek? 
Olyan emberek számára akik szeretik az állatokat, semmi. Ugyanis ők nem fognak szaporítani, idő előtt kölyköt az anyjától elszakítani, vagy újszülöttektől megszabadulni.És ha beteg kutyájuk lesz, soha nem fognak tőle megszabadulni, hanem minden energiát arra fordítanak, hogy segítsék őt.

Hétfő
Hogy az emberi gonoszság mennyire határtalan, azt ma ismét megtapasztalhattuk:
Bejelentés érkezett, hogy az Árkád környékén egy kukából nyüszítő hang szűrődött ki. A zaj nem hagyta nyugodni a bejelentőket, és megnézték, hogy mi ez a zaj, ami kiszűrődik onnan. Bizony, jól sejtik. Egy két hetes kölyökkutya volt a kukába kidobva!

Ez a cselekedet, azon felül, hogy egyértelműen bűntény, nagyon sok kérdést felvet:
Hol az anyakutya?
Hol vannak a kicsi testvérei? 
Miért csak egyedül van a kiskutya a kukában?
Egyáltalán, miért vártak ezzel két hetet? 

Ezek nyilván olyan kérdések, amelyek nyugtalanítanak bennünket, hiszen nagy eséllyel több apróság is lehetett, és nem tudjuk nekik vajon mi lett a sorsuk?
Továbbá a kiskutya életkora is erősen megdöbbentő, hiszen egyértelműen nem újszülöttről van szó. Általában komplett újszülött almokat, vagy 5-6 hetes önálló életre már alkalmas kiskutyákat szoktak kidobni. Most pedig a kukában találnak egy két hetes  babakutyát testvérek nélkül?
Megmagyarázhatatlan.
Egyszerűen nem értjük az esetet, hogy miért csak őt szakították el a testvérektől, anyakutyától?
Két hetes kölyköt aligha visz haza valaki, hiszen még nem képes önállóan üríteni, enni, inni. Csak kavarognak a kérdések a fejünkben, amikre valószínűleg sohasem fogunk választ kapni. 

A kicsi etetését, felügyeletét Lili gondozónk vállalta magára, amit nagyon köszönünk neki. Most a kicsi Bluenak ő lesz a pótmamija egészen addig, ameddig szüksége van rá.

A feltett kérdések pedig továbbra is kavarognak a fejünkben, amire jól tudjuk, hogy választ nem fogunk kapni...

Blue


Ahogy említettem a múlt heti blogomban, Csutak kivizsgálása ma elkezdődött. Van szívzöreje, ami egyelőre nem igényel gyógyszeres kezelést, valamint egy enyhe fülgyulladása is. Némi gyulladásos paramétereket is találtak a szervezetében, de ettől eltekintve súlyosabb problémát nem találtak, szívféregtesztje is negatív lett. Valószínűleg idős kora miatt ennyire elesett, illetve rossz látása és hallása miatt ennyire bizonytalan.

Kedd
Legapróbb védencünkkel, Blueval máris gondok vannak. Étvágytalan, és valahogy a kedve sem az igazi. Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila elláta, féreghajtót, vitaminokat adott neki.

Közben Ásotthalomról két kutyus érkezett hozzánk. Rafi és Zsófi gazdája elhunyt, ezért kerültek a gondozásunkba. Mindketten mikrochippel rendelkeznek. 
Mivel a két kutyus egy helyről érkezett, ilyenkor lehetőség van együtt karanténozni őket. Ez ebben az esetben nem valósult meg, több okból sem: egyrészt valami oknál fogna ott a háznál is külön voltak, Zsófi be volt csukva, el volt különítve. Az okát nem tudjuk, ezért nem szerettük volna együtt karanténozni őket. A másik nyomós érv a hatalmas méretbeli különbség. Zsófi németjuhász, Rafi bichon jellegű kutyus.
Mindkettejükre ráfért egy alapos bolha elleni kezelés, csak úgy szaladgáltak bennük a vérszívók. Rafira ráadásul egy kozmetika is vár, ugyanis a lábain teljesen össze van állva a szőre. Leginkább valami páncélre emlékeztet. Ettől a páncéltól önkéntes kutyakozmetikusunk, Vanda szabadította meg. Rafi igazán csinos kiskutyus lett a kozmetika után. 

Zsófi
Rafi kozmetika előtt
Rafi kozmetika után.


Szerda
Ma dr. Tímár Endre rendelőjébe igyekeztünk ivartalanitásra Cidrivel, Rémusszal, Mandulával, Gubaccsal, valamint Bubuval. Itt lesz a csavar a történetben, ugyanis Bubu nem egyszerű eset. Ő egy jámbor, kedves kis mackó, de gyűlöli ha keretek közé van szorítva. Márpedig műtétre utazni csak szállítóboxban lehetséges. Már betenni is művészt volt, mert mindent megtett, hogy ezt megakadályozza, de az igazi küzdelem csak azután kezdődött. Bubu nem akarta elfogadni, hogy egy ketrecben kell utaznia, már itt, amikor beraktuk az autóba, akkor elkezdett sikítozni, és teljes erejéből tépte a rácsot. Gondoltuk, hogy ennek fele sem tréfa, kábelkötegelőkkel, pórázokkal erősítettük az ajtót, de nem sokat ért. Meg is egyeztünk, hogy mielőtt Bubuka elszabadul, bizony stratégiát kell váltani: Ő volt az első ivartalanított, tehát ivartalanitás után rögtön vissza tudta hozni a munkatársam. 
A műtétet egyébként mindenki jól viselte 

Bubu nehéz eset tud lenni


Csütörtök
Menhelyi állatorvosunk, dr. Farkas Attila érkezését vártuk. Ma egy veszettségi-kombinált oltást, három veszettség elleni oltást, egy parvó elleni oltást, valamint három kombinált oltást osztott szét a menhelyi kutyák között.
Természetesen közben sem tétlenkedtünk, gondozóink a nagyudvar pakolászásával, rendrakással töltötték az idejüket.

Péntek
Amikor a menhelyre érkezett a kis Albin és Amigó, biztosak voltunk benne, hogy Amigónak sokkal nehezebb lesz gazdit találni, hiszen egy fekete puli jellegű kutyusról van szó, akik azért nagy számban megfordulnak a menhelyen. Bár Amigó kiemelkedően kedves és játékos, a képeken ez nem látszik. Ennek ellenére Amigóra nagyon hamar rátalált a szerencse. Egy olyan testvérpár lesz a gazdija, akik mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy  kárpótolják őt eddigi megpróbáltatásaiért.

Szombat és Vasárnap
A szokásos mozgalmas hétvégéről tudok beszámolni:

Egy hölgy szülei rég elveszett kutyáját vélték felfedezni Csutakban, neki tehát látogatói voltak.

Több kutyus került a hétvégén a gondozásunkba:

Önkéntesünktől, Vikitől érkezett Peró a csodaszép fekete-fehér labrador jellegű kutyus, aki némiképp ijedős, de viszonylag gyorsan oldódik. Őt korábban Viki a tiszaszigeti határátkelőtől hozta el, onnan kértek segítséget a határőrök, akik etették.

Peró


Másik önkéntesünk, Rita pedig szeptember végén mentett egy kutyust, akit Dorozsma után, Szatymaz irányában talált. A hátsó lábairól hiányoznak a tappancsok, járása is ennek megfelelően elég bizonytalan volt. Ritánál nagyon sokat javult az állapota. Luca első benyomásra egy teljesen egészséges, fiatal kutyának tűnik. Alaposan szemügyre kell venni, hogy kiszúrjuk, nem olyan, mint egészséges társai. Az állatorvos szerint egyébként ez nem baleset, vagy bántalmazás következménye, hanem egy születési rendellenesség.

Luca

A végére egy nagyon szomorú sorsú idős kutyát hagytam, akiért gondozónk ment el. Ő Szegeden élt a gazdájával, aki elhunyt. Eddig az elhunyt férfihez közelállók etették Bekát. Úgy tűnik, hogy méhgyulladás gyanúval kezelik már egy hete, de mi majd egy részletesebb vizsgálatot fogunk kérni, mert ideérkezése után nem sokkal már észleltük, hogy rengeteg vizet fogyaszt, ami felveti a cukorbetegség gyanúját is. Beka egy tíz éves kutyus, aki ránézésre sokkal többnek tűnik. Teljesen vak, megnyúlt emlői arról tanúskodnak, hogy sokszor voltak kölykei. Nagyon el van hízva, lábán felfekvések nyomai láthatóak. Nehezen mozog, nehezen kel fel. Mégis csupaszív kutyus, akinek reméljük, hogy élete hátra lévő részét valamennyire sikerül majd megszépítenünk. 

Beka


Vasárnap délelőtt egy balesetes kutyának készítettünk elő helyet, aki ki tudja milyen okból, de nem érkezett meg hozzánk. Na, de nem maradt sokáig üres a kennel, ugyanis délután váratlanul két régi önkéntesünk magánakcióba kezdett. 
Mindennemű telefonos egyeztetés nélkül behoztak a menhelyre egy kutyát, akit a gazdájától hoztak el, mert úgy ítélték meg, hogy már eleget vártak arra, hogy segítsünk.
Sajnos sok esetben még a volt önkénteseink sem értik meg, hogy nagyon korlátozott a lehetőségeink száma, és nem élvez elsőbbséget egy önkéntes által látott kutya. Ráadásul a menhely elsősorban még mindig a kóbor állatokért van. Ha kapacitás engedi, akkor természetesen segítünk annak, aki  ezt kéri.
Ha a balesetes kutya megérkezik, akkor nem tudom elhelyezni a váratlanul hozott kutyust sem önkéntesnek, sem idegennek. Nem azért vagyunk, hogy a megye összes kóbor és gazdás kutyát begyűjtsük, mert nem akarunk egy élhetetlen, veszélyes menhelyet a kutyáinknak, ahonnan majd pár év múlva menekíteni kell a felhalmozott állatokat. Egyensúlyre kell törekednünk. A menhely maximális létszámát a férőhelyek száma mellett a benn élő kutyák jelleme is nagyban befolyásolja. A kutyák nem befőttes üvegek, amelyek szorosan összerakhatóak, igény szerint akár egymásra pakolhatóak.
Az ivartalanított kutyák műtét után még sokáig megőrzik ivaros jellegüket, tehát sokkal kevésbé toleránsak egymással. ezt mindig bele kell számolni egy frissen elhelyezett kutya esetében.

A behozott kutyus, aki iszonyatosan vékony, tőlünk a Cingár nevet kapta. Nála is megkezdjük a részletes kivizsgálást, amiről természetesen be fogok számolni. Annyi biztos, hogy nagyon idős, vékony és bolhás, szőre elhanyagolt. Igaz, ami igaz, ennyi bolhát egy helyen már régen láttunk.
Jó hír, hogy az étvágya remek, így valószínűleg az általános elhanyagoltság, nem megfelelő gondoskodás nyoma látszik rajta.

Cingár


Köszönjük a 162 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb hírekkel.

Linda

Hozzászólások