Tudtam, hogy előbb vagy utóbb eljön ez a pillanat, de valahogy az ember akkor szembesül valójában ezekkel a dolgokkal, ha már megtörténik.
Nem készültem búcsúbeszéddel, de sajnos kénytelen leszek megírni.
Egy öreg kutyánál ez bármikor bekövetkezhet, mégis olyan rég élt már velünk, hogy elhihettük, hogy még sokáig így lesz. Annyiszor talpraállt!
Ég Veled, Huba!
Valahogy nálam szokássá vált a rég nálunk élő, menhelyen meghalt kutyákat a blogomban búcsúztatni. Ennyi a minimum, ami kijár nekik.
Mégis, mindig olyan nehezemre esik. Aztán a végén kicsit megkönnyebbülök. De sohasem olvasom vissza, nem akarom újra átélni. Ez a blog azonban nem az én fájdalmamról szól, hanem arról, hogy a világ újra szegényebb lett egy nagyszerű kutyával...
A komondorokkal nem mindenki találja meg könnyen a hangot, de akik kedvelik őket, azokhoz valahogy ösztönösen vonzódnak.
Huba 2018 elején költözött be a menhelyre nagyon rossz általános állapotban.
Gazdától jött. Költözés miatt adták le, meg azért, mert születik a gyerek, akit már előre féltenek tőle. Meg új párja is volt a gazdának, akit állítólag nem tudott elfogadni. Bekábítva hozták be. Beismerem, az elején tényleg mindenkit az ellenségének gondolt.
Már akkor egészségügyi problémák sorozatával kínlódott: csontsovánnyá aszalódott, szőre összeloncsosodott, a bőre több helyen megfőtt a bunda alatt. A heréje bedagadva, vérvörösen, gennyesen éktelenkedett.
Bekábította az állatorvos, megszabadítottuk attól a brutál bundától, ami volt neki, és ettől a hangulata is sokat változott. Az ivartalanítására pont a fent említett okok miatt kicsit később került sor, akkor derült ki, hogy szívférges, bár állapotát tekintve ezt sejtettük.
Már beérkezése után kiderült, hogy húgyúti fertőzésre hajlamos, emiatt a vizeletét nem tanácsos tartogatni.
Amint lehet udvarra került, de kicsit bonyolult személyisége miatt nehezen találta a hangot a többi kutyával. Végül a gazdasági bejárat udvarába költözött, ahol a szintén bonyolult személyiségű Szófia lett a társa.
Eleinte ki nem állhatták egymást, de szép lassan azért összecsiszolódtak.
Húgyhólyag problémái egy életen át elkísérték, sokszor kellett kezelni amíg velünk élt. Ugyan még csak 10 éves volt, de eddigi élete azért nyomot hagyott benne. A hólyagproblémái mellett a gerince, az ágyéka is problémás volt. Az összemeszesedett csontok nehezítették a mozgását, szteroidos kezelést kapott.
Legutóbb múlt héten szerdán járt orvosnál szemgyulladása és fülgyulladása miatt. Mozgásszervi gondjai miatt újabb szteroidos kúrát javasoltak neki, de ennek a kúrának már nem jutottunk a végére. Huba hétfőn éjjel örökre lehunyta a szemét.
Tíz év jutott neki ebből a világból. Bár azt hittük, hogy a sok egészségügyi gondja miatt ennyi sem jut neki.
Ő volt a gazdasági bejárat őrzője, az idegen emberek réme, de mi jól tudtuk, hogy ez egy álca.
Ez a kedves szelíd óriás egy mindig vidám, bújós kutya volt. Hogy a családnál mi történt azt sohasem tudjuk meg. Sőt, talán családról sem érdemes beszélni, hiszen sajnos neki is mi voltunk az igazi családja.
Ég Veled, Huba!
Hétfő
A múlt hétvégén eledelgyűjtést tartottunk a Fressnapf áruházban, és a nekünk vásárolt eledeleket ma szállította ki a munkatársunk a menhelyre. 130 kg szárazeledelt, valamint 50 kg konzervet sikerült az önkéntesünknek gyűjtenie. Sajnos a tartalékaink vészesen fogynak, így ez az élelem a legjobbkor érkezett. Ez a mennyiség picit több mint 2 napra elegendő a menhelyi állatoknak.
Kedd
Múlt héten beszámoltam Huba újabb állatorvosnál tett látogatásáról. Ahogy azt a bevezetőmben megírtam, Huba reggelre itthagyott bennünket. Egy idős, évek óta nálunk élő kutya halála az, amit a legnehezebben tudunk feldolgozni. Huba pontosan ilyen volt.
Annyiszor megírtam már a blogomban, hogy iszonyúan nehéz egy ilyen haláleset mellett az egész napot végigdolgozni úgy, hogy ezt félretesszük. Kezeljük a telefonokat, ellátjuk a kutyákat, tehát megy tovább minden. De fejben ilyenkor azért mégis megáll az idő.
Hubával ellentétben Gubacs nem töltött sok időt nálunk. Megérkezett, rendberaktuk a bundáját, megkapta az oltásait, átesett az ivartalanításon, szívféregszűrésen, összeköltözött a többi kutyussal, aztán már ki is választották, ma pedig új családjával Kiskunmajsára költözött. Viszonylag rövid ismertség volt a miénk, de így van ez jól. Szép életet neked, Gubacs!
Szerda
Bizonyára a beszámolóimból, a közösségi médiás tartalmainkból emlékeznek Cingárra, aki összecsomósodott bundával, járásra képtelenül érkezett hozzánk immár egy hónappal ezelőtt. Iszonyú állapotú bundája gyorsan lekerült róla, és már többször is volt orvosnál, mert soványságát nehéz szavakkal leírni. A gyógyszereknek, a jól táplálásnak köszönhetően Cingár már odáig jutott, hogy képes felállni, sőt nagy izgalommal várja az etetést. Most pedig kipróbáltuk nála a sétát is, amit hihetetlenül élvezett. Szimatolt, minden érdekelte. Persze gyorsan elfáradt és odabújt kolléganőm ölébe. Bizony neki ez egy élményekkel teli nap volt és jól mutatja milyen pici dolog is elég neki a boldogsághoz.
Csütörtök
Ezen a héten helyettesítő állatorvosunk, dr. Bárkányi Pál érkezett a menhelyre. Most 10 mikrochipet és 15 kombinált oltást osztott ki a kutyusok között.
Új önkéntesünk, Timi ez alkalommal már egyedül jött ki hozzánk segíteni. Köszönjük szépen a munkáját!
Péntek
Ma Tomi volt a segítségünkre a menhelyi munkában. Ő a nagyudvarban esett neki a gödrök feltöltésének, és egész nap szinte meg sem állt.
Egy gazdás kutya hazajuttatásában segített a gondozónk, és ugyan az ilyen történeteket nem szoktam leírni, most kivételt teszek. Nem messze a szomszédságunkban van egy cég, sok állatbarát dolgozóval és vezetővel. Rendszeresen támogatnak minket, most chipolvasásban kértek segítséget. A gondozónk "átugrott" tehát chipet olvasni, a kutyus pedig hazakerült. Azért említettem meg ezt a történetet, mert az említett kutyus Otisz névre hallgat, és egy ideig menhelyünk lakója volt. Itt kapott mikrochipet, mert chip nélkül érkezett hozzánk, aztán végül előkerült a gazda, aki hazavitte.
Menhelyünk legrégebbi lakójának, Tramplinak is izgalmas napja volt, ő ugyanis Mikuláscsomagot kapott. Egy kiváló kezdeményezésnek köszönhetően néhány menhelyi állatnak lehetősége volt arra, hogy kívánságlistát állítson össze olyan dolgokból, aminek örülne. Tekintve Trampli korát, ő már leginkább a puha, ízletes jutalomfalatoknak, kutyakeksznek, és konzervnek örül. Ő nagyon gyorsan meg is kapta egy jótevőjének köszönhetően a névre szóló csomagját egy kedves levél kíséretében. Trampli nem sokat teketóriázott, végig is kóstolta a neki küldött csomagot!
Szombat és vasárnap
A gazdája által betegen menhelyre adott kis mopsz, Bíborka esete nagy felháborodást keltett a követőink körében. Volt azonban egy nagyon szimpatikus család, akik korábban már több alkalommal támogatták a menhelyünket, és nagy mopsz rajongók. Tapasztalatuk is bőven van, sajnos korábbi kedvenceiket betegség következtében elveszítették. Bíborkának ma ők hozták el a legszebb ajándékot ebben az évben. Végre, oly sok év után egy olyan családba költözhet, akik a legvégsőkig elmennek érte, és sohasem hagyják cserben.
Szerencsére a hétvégén is érkezett adomány a menhelyi kutyáknak, így újabb néhány napra elegendő élelem gyűlt össze.
Szükség is van élelemre, ugyanis sok a sovány, rossz állapotban lévő kutyánk, illetve érkeznek új lakók is:
Zoknit egy hete találták a Szamos utcai játszótérnél. A megtalálók hiába keresték a "gondos" gazdit, nem került elő. Ha már mikrochipet elfelejtett rakatni a kutyába, akkor már keresni is elfelejti. Megtalálói vigyáztak rá, amíg menhelyre nem tudott kerülni.
Zokni egyébként egy lenyűgöző szépségű kutyus óriási fülekkel, amiken még pamacsok is vannak. Ízlések és pofonok, hogy kinek milyen kutya tetszik meg, hát nekem ő szerelem első látásra, és biztos nem vagyok vele egyedül.
Tegnap délután chipet olvasni vittek egy kistestű kutyust egy orvosi rendelőbe. Hozzánk is jelentették, a Dugonics téren találták. A rendelőben nem találtak benne chipet, a megtalálók éjszakára elhelyezték, másnap pedig hozzánk került. Amikor megláttuk, már meg is ismertük, a közösségi oldalon már kereste a gazdája. Rögtön hívtuk is a számot, hogy behozták Macit, bár mi abban a hitben voltunk, hogy a kutyus rendelkezik chippel.
Megdöbbenve hallottuk, hogy nem. Ebben az esetben egy karantén kennelt ismét egy gazdás kutya fog foglalni olyanok elől, akik valóban bajban vannak. Két egész hétig! Két hét után pedig a gazdája hazaviheti a kutyust, akinek pótoltuk az egyébként kötelező mikrochipet és veszettségi oltást.
Hozzáteszem, a kedves megtalálók nagyon emberien álltak a dolgokhoz, amit lehetett, ők megtettek, és egy nap ismertség után meg is siratták a kutyust.
Harmadik hétvégi beköltözőnk pedig a bucifejű Buci, aki nem aprózta el a kóborlást. Először Dorozsmán látták, majd az Izabella hídnál, végül a Pusztaszeri utcában fogták meg. Önkéntesünk, Viki pedig elszállásolta a hétvégéig, most pedig beköltözött a menhelyre.
Köszönjük a 164 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások