Kutyamesék 2022. márc. 7-13.

Kutyás blog | 2022. március 18.

Már sokszor szó esett róla a blogomban, hogy a menhelyünk nem csak az utcán kóborló kutyákon segít, hanem a gazdájuk számára feleslegessé vált állatokat is befogadja. 

Sajnos azonban az a tapasztalat, hogy míg az utcán nagyon sok esetben egy önsétáltató kutyus kerül párat, majd hazatér, és úgymond minden megoldódik, addig a gazdás kutyáknak aligha kínálkozik megoldás.

Az utcán poroszkáló, egyébként gazdás kutyák szabadidős tevékenysége sem épp pozitív, hiszen elüthetik őket, balesetet okozhatnak, de ezen kívül is számos veszély leselkedik rájuk. Az utcai kóborlás pedig nem a kutya hibája, hanem a gazdáé, hiszen a törvény is kimondja, hogy a kutya szökését a gazdának kötelessége megakadályozni. 

Tehát a kóborlással igenis nagyon nagy probléma van, és ezt akár egy másik blogbejegyzésben hosszasan is tudnám ecsetelni, most mégis a gazdás kutyákra fókuszálnék először.

Szinte minden harmadik blogomban megemlítem, hogy kutyát tartani nem kötelező, de valahogy a családi házaknál mintha valami kötelező kellék volna.
Sőt, sok esetben, amikor valaki örökbe szeretne fogadni, meg is fogalmazza, hogy most költöztek családi házba, ott a nagy kert, ott aztán rohangálhat a kutya... 
A család nyáron sütöget kinn a kertben, a gyerekek fociznak az udvaron, ilyenkor Buksi is nagyon boldog, mert történik valami. Néha leesik neki egy kis csont, vagy ő is kergetheti a labdát. Tavasszal, nyáron mindig nagyobb a nyüzsgés, ilyenkor a kutyák is szabályosan kivirulnak. Télen viszont minden nehezebb. Nincsenek kerti partik, foci. Javarészt annyi időre látják a gazdit, amíg hazaér, és a kötelező kinti programot letudja. 
Olyankor a kutyák is magányosabbak, bár a szerencsésebb udvari kutyáknak van egy garázs, egy kazánház, valami fagymentes hely, ahová behúzódhatnak, és élhetik tovább magányos életüket.

Aztán sokan felismerik, hogy a kutya-révén, hogy falkaállat- unatkozik, ezért nem is egy, hanem két kutyát akarnak. Vagy a meglévő mellé még egyet, ez már részlet kérdés. A lényeg, hogy elszórakoztassák egymást, ne csináljanak bajt.

Ha esetleg mégis megteszik, akkor jön a nagy családi kupaktanács, és eldöntik, hogy menniük kell. Általában minden egyes napra jut olyan kutya, aki eddig gazdával élt, és most valami oknál fogva szeretnének tőle megszabadulni.
Sajnos olyan nap is van, amikor nem is egy gazda telefonál, így alkalmanként akár 7-8 új kutya is felkerülhet várólistára.

Mert várólista van... Mert annyi a felesleges, megunt kutya, hogy nem tehetjük meg, hogy kontroll nélkül fogadjuk őket. Mert végesek a lehetőségeink. 
És milyen okkal kerülnek hozzánk azok a kutyák, akik gazdától éreznek?

Sok esetben tényleg nincs más megoldás: a kutyát örökölték, és nincsenek rá felkészülve, tehát az eredeti gazdi elhunyt. Vagy a gazdi kórházba kerül, otthonba megy, és nem lesz kire bíznia a kutyát. 

A megörökölt kutya abszolút egy olyan eset, amit el tudok fogadni, hogy menhelyre kerül. Hiszen a megörökölt kutyát nem én vállaltam. Az örökösöket előszeretettel veszi elő ilyenkor az internet népe, és követelik a nyilvános kivégzésüket, pedig ők is olyan áldozatai ennek a helyzetnek. Gondoljunk csak bele, hogy egy ötven kilós rottweilert öröklünk meg egy másfél szobás lakásba, ahol a két cicánkkal éltünk eddig nagy nyugalomban. Ezt a kutyát most nevezzük el mondjuk Rikinek, elhunyt gazdáját pedig Gyuri bácsinak.

Riki egész életében egy tanyán élt, szinte mindig láncon volt. Gyuri bácsi sohasem sétáltatta, arra tartotta, hogy elijessze a betörőket. Ennek eredményeként Riki nem is lett az a fajta kutya, aki annyira igényli a szeretetet, mivel nem is nagyon kapott.

A napi élelmet, vizet megkapta, esetleg egy kis simogatást, de azt módjával, nehogy mindenkivel barátságos legyen. Hiába állatbarát a család, Gyuri bácsit nem lehet meggyőzni, hogy Riki szabadon is élhetne. Ráadásul a család is ritkán látogat hozzá, mindenkinek megvan a kis hétköznapi baja.

Aztán Gyuri bácsi halála után megörökli a negyven kilós lánya, Franciska a tanyát, és azért higgyük el, ez nem nagy öröm. És ott van Riki, aki nem épp jól szocializált, utálja a többi állatot, és most megörökölte valaki, aki egy másfél szobás lakásban él két macsekkal, mert kutyát nem tud, vagy nem akart vállalni. 
Mit tud kezdeni a 8 éves Rikivel a negyven kilós Franciska, akinek van két macskája, és egy szerette halálával is meg kell birkóznia. Elárulom, semmit!
És még őt fogják szapulni az interneten is.

De nem csak örökölt kutyák érkeznek a menhelyre, hanem olyanok is, akiknek a gazdája jó egészségi állapotnak örvend, csak épp megunta a kutyát, és mindenféle mondvacsinált indokkal szeretne megszabadulni tőle. Ilyenkor az szokott történni, hogy akárhányszor megkérdezzük a leadás okát, mindig újabb verziót mesélnek.

És persze vannak olyan kutyák, akik azért kerülnek a menhelyre, mert olyat cselekszenek, amikkel felmérgelik a gazdáikat, vagy épp úgy érzik, hogy nem élhető a kutyával az élet: sokat ugat, rombol, nem fogad szót, szökik, védi az élelmét, vagy éppen a gazda is fél tőle valami oknál fogva.

És végül van egy óriási része a kutyáknak, akiknek azért kell menhelyre kerülniük, mert feleslegessé vált a gazdája szemében, tehát abszolút tárgyiasították őket: Megunták, elköltöznek, és a másik helyre már nem "tudják" vinni a kutyát, vagy éppen nem látja el azt a funkciót, amit ők gondoltak.

Ha egy kutyát megunnak, azon nincs mit magyarázni. Egy kutya sohasem lehet unalmas, ha a gazdája veszi a fáradtságot, hogy megismerje.

Ha azért adja le, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, akkor az mindig azt jelenti, hogy valamiféle eszközként tekintettek rá: leadják, mert mondjuk nem jó házőrző, vagy nem fogja meg a pockokat. Vagy éppen olyat tesz, amit nem kellene: megfogja a baromfit.

És a hozzánk kerülő gazdás kutyák egy nagy részének bizony nincs semmi bűne, pusztán az, hogy a család költözik. A kutya pedig nem családtag:
Leadják, mert kertes házból lakásba költöznek. Társasházi szabályzat tudtommal nem tilthatja a kutyatartást, de elvileg tegyük fel, hogy mégis.

Ha én el szeretnék költözni, és akarom vinni a kutyámat, akkor tudatosan olyan helyet keresek, ahol nem lesz gond, ha kutyát viszek. És ez nem a beköltözés pillanatában szokott eldőlni...
Ha én eladom a házat, akkor megállapodhatok a vevővel, hogy a vételár részét képezik-e a bútorok, a szerszámok, stb. De a kutya nem használati tárgy, tehát nem hagyom ott az új tulajdonosnak a régi fűnyíróval!
Főleg nem azért, mert sok esetben az új tulajdonosnak már van kutyája, akit ő éppenséggel nem felejtett ott a régi ház eladásakor.
És igen, elképzelhető, hogy az új tulajdonos nem akar új kutyát. Vagy ha akar, akkor majd eldönti, hogy mikor és milyet.

Ezen a héten is sok gazdás kutya érkezett a menhelyre. Valahogy szélmalomharcot folytatunk. Az emberek fittyet hánynak az ivartalanításra. Sok esetben pedig nem azért, mert nincs pénzük, hanem mert huszadrangú, felesleges pénzkidobásnak tartják, még akkor is, ha épp ivartalanítási akció van. 

És ha nem volna ennyi felesleges szaporulat, akkor nem volna ennyi felelőtlen ember, mert sok esetben mire egy három éves kutya kiköt egy menhelyen már túl van 4-5 gazdán alsó hangon. És nem azért, mert rossz kutya, hanem azért, mert az emberek felelőtlenek, és nem gondolják át a döntéseiket.

Hétfő
Himba pár héttel korábban érkezett pirinyó kölykeivel, és nagyon jó anyának bizonyult. A kicsik már az első vakcinájukon is túlestek, aktívak, játszanak, mindig láb alatt vannak, szóval igazi kiskutyák. Igen ám, csakhogy ez Himbának is kezdett már sok lenni, így az elmúlt hetekben már elkezdtük őket lassan külön szoktatni az anyakutyától, aminek Himba örült a legjobban. Mostanra pedig már elérték azt a kort, amikor már nincs szükségük az anyai oltalomra. 
Tekintve, hogy Himba egy nagyon jó természetű kutyus, aki igencsak aktív, így a menhely nagyudvarába költözhetett. 
Szerencsére nagyon könnyen beilleszkedett, és percek alatt feltalálta magát. Ő tényleg egy olyan kutyus, aki a világon mindennek képes örülni.

Himba új helyre költözik

Kedd
Kormosunk nem is tudja még magáról, hogy milyen szerencsés kutya valójában. Már nem is kölyök, ráadásul fekete, szálkásabb szőrű, pont olyan, akiken az emberek szeme ritkán akad meg. Kormos ellenben egy igazán kedves, nyílt szívű teremtés, aki már elég régóta vágyódott arra, hogy gazdija lehessen. Tekintve eddigi hányatott sorsát, ez már igazán járt neki, és ez az álma a mai nappal teljesült is, így Kormossal együtt mi is nagyon boldogok vagyunk.
Kormos távozott, és egy újabb segítségre szoruló kutyus érkezett hozzánk. Lujza eddigi élete során is elég sokat volt már egyedül, egy műhely udvarán élt. Gallér azért van a fején, mert nemrégiben esett túl az ivartalanításon.A kutyus papírja nem kicsi zűrzavart okozott nekünk, ugyanis az oltási könyv szerint őt Stellának hívják. Később kiderült, hogy Stella Lujza anyukája volt, de már az a kutyus nem is él. Viszont ezt az oltási könyvet használták, mert érvényes veszettség elleni oltás van beírva neki. A kutya oltási könyvében találtunk még egy chipszámot, tehát egy oltási könyvben 2 külön chipszám is szerepelt, mi viszont nem is találtunk chipet a kutyában...

Lujza


Szerda
Ma ivartalanításra és műtétre igyekeztünk dr. Tímár Endre rendelőjébe. Ezúttal Himba, Borzas, Vöri és Pamacs esett át az ivartalanításon. Janka pedig emlődaganat miatt emlősor eltávolításra utazott. Mivel ez egy komolyabb, hosszadalmasabb műtét, így neki több időt kell töltenie lábadozással, mint mondjuk egy ivartalanításon átesett kutyának.
A műtött kutyák mellett Prücsök is elutazott vizsgálatra. Ő épphogy felköltözött az előkészítőbe, máris újabb gondok adódtak vele, amit nem is értünk, hiszen eddig egy udvarban élt, amikor még gazdája volt. Nálunk fűtött helyen élhet, mégis mindig előjön nála valami gond. Most például nagyon halkan elkezdett köhögni, ennek szerettünk volna a végére járni, mert aggódtunk, hogy esetleg szívbetegség áll fenn nála. A vizsgálatokból azonban az derült ki, hogy kezdődő kennelköhögése van, így antibiotikumot kell szednie Prücsöknek.

Újabb kutya érkezett a menhelyünkre, akinek Mira a neve. Ő egy chipes kutyus, akinek gazdája elköltözött eddigi otthonukból, Mirának pedig mennie kellett. Ez a történet sajnos teljesen hétköznapi a menhelyi életben. A legtöbb kutya azért került hozzánk, mert gazdája elköltözik, és az új helyre már nem akarja magával vinni a kutyáját. 

Mira


Csütörtök
Menhelyünk állatorvosát, dr Farkas Attilát vártuk a jól megszokott heti kutyaoltásra. Most 6 veszettségi oltás mellett 19 kombinált oltást, valamint 11 mikrochipet adott be a soron következő kutyusoknak.
Természetesen elmaradhatatlan menhelyi segítségünk, Melinda is nagy-nagy segítségünkre volt most is, ahogy minden héten.

Péntek
Jackie kutyánk múlt heti örökbefogadása óta Elza nagyon magányos, de új társaival nagyon elutasítóan viselkedik. Nem bánt ő senkit, viszont lelkileg "terrorizála" új udvarlóit. Még az egyébként nagyon vagány Merlint is megkergette a nagysága, úgyhogy egy olyan társat kellett mellé keresni, aki nem ijed meg a saját árnyékától, meg Elza műbalhéjától. Ez a kutya Csipetke lett, akit Elza rögtön el is fogadott, és nem mellesleg Csipetke is nagyon megérdemelte már, hogy idősebb korára udvaron élhessen.
Új fotós önkéntesünknek, Dedovic Noéminek köszönjük a nagyszerű képet!

Csipetke új helye


Szombat és Vasárnap
A hétvégén ismét két segítségre szoruló kutya érkezett hozzánk:
Zoknit, a hat hónap körüli kölyköt az Olajbányász térnél találták, még valamikor a hét közepén. Chipje nincs, eredeti gazdája nem jelentkezett érte.

Zokni


Borsó pedig Makóról érkezett hozzánk, ő szintén gazdától jött. Neki sok "bűne" volt: egyrészt a másik kutyával etetésnél nem igazán egyeztek, továbbá Borsó a gazda elmondás szerint szeretett kártékonykodni, ő volt a rongyszőnyegek réme. Ráadásul a hölgy terhes, Borsó pedig férges, és állítólag sikeresen meg is fertőzte a gazdáját. Hát ezen okok miatt került ő is menhelyünk gondozásába.

Borsó


Köszönjük a 180 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda
 

Hozzászólások