Kutyamesék 2022. márc. 28- ápr. 3.

Sokszor nagyon megterhel minket a munka mentálisan. És most vonatkoztassunk el azoktól a jobb sorsra érdemes kutyáktól, és a sok borzalomtól, amivel nap mint nap szembesülünk.
A feldolgozhatatlan veszteségek, a beteg, vagy sérült kutyák látványa már eleve embert próbáló feladat, de van egy másik része a munkánknak, ami szintén nagyon nehéz: ez az emberi kommunikáció.

Aki dolgozott már ügyfélszolgálaton, bármilyen telefonos munkakörben az jól tudja miről beszélek.
Sokan türelmetlenek, azonnali megoldást akarnak, vagy úgy beszélnek velünk, mintha nekünk kötelességünk lenne az ország minden kutyával kapcsolatos problémáját megoldani egy perc alatt. Mintha egy szolgáltató lennénk, aki nem vállalja a szerződésben leírtakat.

Sokszor az is elég egy dühös személynek, hogy nem tudjuk azonnal felvenni a telefont, mert épp mással beszélünk, vagy sebet kötözünk, vagy bármi olyan munkát végzünk, amikor nem tudjuk azonnal eldobni az eszközöket, amik a kezünkben vannak.

Nap nap után érkeznek a segítségkérő hívások, amelyek sokszor átmennek a kérésből követelésbe, vádaskodásba. Ezeket a hívásokat önmagában már nagyon nehéz kezelni, de itt még nem értek véget a problémák.

A menhely feladatai közé nem csak a talált és feleslegessé vált kutyák elhelyezése tartozik, hanem a már benn élő kutyák gazdihoz juttatása is. Azt gondolhatnánk, hogy ezek mindig szép és örömteli pillanatok, de sajnos ez nem mindig van így.

Ahogyan minden menhely, mi is bizonyos támpontok szerint adunk örökbe. Egy online kérdőív részletes kitöltésével lehet gazdijelöltnek jelentkezni. A beérkezett kérdőíveket átolvassuk, és azokat az embereket értesítjük, akik kutyatartási nézetei megegyeznek a miénkkel. Azért nem hívunk vissza mindenkit, mert nagyon sok kérdőív érkezik hozzánk, és egyenként mindenkinek elmagyarázni, hogy mi volt a probléma a kérdőívvel nagyon időigényes, a valós munkától venné el az időt.

Ezt sokan nagyon rossz néven veszik, ami érthető, hiszen mi még csak arra sem vagyunk képesek, hogy visszajelezzünk, hogy ne várjanak. A honlapon fel van tüntetve, hogy a beérkező kérdőívre 2 héten belül reagálunk, amennyiben a kutyatartási nézeteink egyeznek. Ha nem jelentkezünk, akkor valószínűleg a nézeteink nem egyeznek. Ez nem baj, ezek csak nézetek. Viszont az emberek ezt nagyon nehezen fogadják el, és a személyük elleni támadásnak veszik ezt, ami hosszú, és bonyolult vitákat eredményez két olyan fél között, akiknek valószínűleg a véleményeik sohasem fognak közelíteni.

Nos, ebből is adódott az utóbbi időben bőven: a menhelyen kinn viaskodó gazdijelöltek, akik nem értették, hogy miért nem ők határozhatják meg hogy tartják az állatot.

Vagy ingerült telefonáló, aki már több hónapja töltött ki kérdőívet, amire nem kapott választ, így szinte minden nap telefonált. Egyre zaklatottabbá vált, mert úgy érezte, hogy igazságtalan, hogy nem kap kutyát, ezért a telefont épp felvevő dolgozóra zúdította az indulatait, majd a fecebookon és a honlapon is nekiesett a menhelyünknek.

De az sem ritka, hogy fenyegető, esetleg zsaroló leveleket kapunk, vagy vádaskodó emailek sokaságait, amire nem kevés idő reagálni, főleg úgy, hogy leginkább arra szeretnénk fordítani az időt, hogy az állataink számára a hozzájuk passzoló személyt megtalálhassuk.
A sértett felek pedig arra fordítják az energiájukat, hogy minél több ember előtt rossz fényben tüntessék fel az alapítványt, hogy ártsanak.
Volt olyan személy is, aki emailben nagy örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a menhelynek fogytán a száraztáp készlete. Számára ez nagy öröm, mert nem tudott innen örökbefogadni, és nyilvánvalóan emiatt dühöt érzett a személyünk ellen. A mai napig nem értem, hogy a sértettsége hogy vezethetett odáig, hogy a menhelyi kutyák élelmiszer hiánya neki örömet okozzon?!

Ezek a reakciók mind nagyon emberiek. Személyes bosszúk. A mentett kutyákról hónapokon keresztül gondoskodunk, a további jólétükért felelősséggel tartozunk. Mi szeretnénk eldönteni, hogy milyen gazdit szánunk nekik, és azt hiszem, hogy ehhez talán jogunk is van.
Mi senkinek nem mondjuk azt, hogy ő rossz gazdi lenne, és azért nem fogadhat innen örökbe. Egyszerűen csak nem ugyanúgy látjuk a kutyákat, a kutyatartást.

És szerencsére nem ez az egyetlen hely, ahol valaki örökbefogadhat. Ezért is érthetetlen, hogy valaki ebből óriási problémát generál, hiszen más menhelyeken, gyepmesteri telepeken is várják az állatok, hogy megmentsék őket.

Viszont mindenki meghozhatja, meghozza a saját szabályait amely szerint örökbead. Ez nem képezi vita tárgyát. Ha úgy érzi, hogy neki ez nem megfelelő, akkor másik szervezetet kell megkeresni, ahol mások az örökbefogadás szempontjai.

Nálunk például nincs "holnapra", illetve "ma délutánra" kutya, akit odaadhat a gyereknek játszani. Mi családtagot adunk örökbe, aminek megvan a folyamata, és várni kell. Nem cél bárkinek, bármi áron örökbeadni, mert a meggondolatlan örökbefogadások azzal végződnek hogy a kutya utcára kerül, vagy vissza a menhelyre. És nem célunk az sem, hogy ismerkedés nélkül családhoz juttassuk a kutyát, mert aki a látogatásra sem áldoz időt, az a kutyára sem fog.
És nem célunk "csak egy kutyát" örökbeadni. Mi "A Kutyát" szeretnénk örökbeadni, aki a család teljes jogú tagja lesz. Nem szeretném magyarázni, hogy ez mit jelent. Mert ha magyarázni kell, akkor már nem értjük egymást.

Hétfő
Ásotthalomról két kutya érkezett hozzánk: Dorotit, a félős kölyköt tegnap este találták az utcán. Mindenki arra gyanakszik, hogy valaki kidobhatta. Tekintve, hogy nagyon félős, és bizonytalan, nem alaptalan a gondolat. Aligha lehet elképzelni, hogy egy olyan kölyök, aki fél mindentől, hirtelen kalandornak áll, és az utcán kószál.

Doroti mellett egy másik kutya, Díva is Ásotthalomról érkezett, bár a két élettörténetnek semmi köze egymáshoz. Díva egy nagyon kedves, nyitott, és vidám kutya, ő azért került hozzánk, mert gazdájának nemes egyszerűséggel nem kellett, lemondott róla. Hogy mi volt a valódi ok, amiért szabadult volna tőle, azt sajnos nem tudtuk meg. Bár az a tapasztalat, hogy még csak oknak sem kell lennie, egyszerűen így döntött.

Kedd
Rexet kérésre egy másik menhelyről hoztuk át több társával együtt, és a beilleszkedése nagyon könnyen ment. Ő egy abszolút pozitív személyiségű, nyitott, kedves kutya, aki nem csak emberekkel, hanem kutyákkal is nagyon jól kommunikál. Mindenkit képes egy pillanat alatt levenni a lábáról. Neki különböző pózai vannak, mintha betanulta volna őket. Az egyik az, amikor ül, és valami hihetetlen bűnbánó fejjel néz. Ezt zömében akkor alkalmazza, ha fel akarja magára hívni a figyelmet. Ez sikerül is neki.
A másik kedvenc póz a halott kutya póz, amit a délutáni sziesztája idején alkalmaz. Ilyenkor a hátára fekszik, lábait félig behajlítva az égnek mereszti, és nem mozdul, még akkor sem ha szólunk hozzá, vagy hívjuk. Még hitelesebbnek tűnik az alakítás úgy, hogy Rex nem épp vékony, így mintha egy kicsit már fel is fújódott volna. Ha valaki így ránéz, hát elsőre nagyon megtévesztő, hogy mit is láthatunk pontosan. Íme Rexünk egyik kedvenc póza:

Szerda
Az egész délelőttöt dr. Sebő Ottó rendelőjében töltöttük a vizsgálatra váró kutyákkal, akikből most is akadt bőven.
Dezső például szívultrahangra utazott, szívférgesség miatt, eredménye negatív lett.
Wolf lábait vizsgáltattuk meg, mert néha furcsán jár, de nála semmi elváltozást nem tapasztaltak.
Vöri fogvizsgálatra és foghúzásra utazott, Csézinek pedig a szemét vizsgáltattuk meg.
Bodrit egy kontroll laborra küldtük, hiszen amikor beérkezett nagyon sovány és beteges volt, most viszont nagyon jól néz ki a kezdetekhez képest. Ezt a vérképe is abszolút alátámasztja, ég és föld a két eredmény közötti különbség.
Rózi jó étvágya ellenére továbbra is nagyon sovány, ezért küldtük újabb vizsgálatra, korábban semmi eltérést nem találtak nála. Most azonban a veséje és hasnyálmirigye mutatott elég csúnya eltérést, így Rózi mától vesebeteg tápot ehet csak, valamint gyógyszert kell szednie.

Utoljára hagytam a legszomorúbb hírt, ami úgy ért minket, mint derült égből villámcsapás. Eper kutyánk már 2008 óta a menhelyünk lakója. Kistermetű, szép kutya, aki egyetlen ok miatt nem talált soha gazdira: hihetetlenül bizalmatlan az emberekkel. Mivel ő is már nagyon idős, így az előkészítőbe helyeztük el, majd nemrégen a szőre alatt egy csomót fedeztünk fel. Emiatt küldtük orvoshoz, hiszen bizonytalanok voltunk, hogy ilyen korban egyáltalán érdemes-e egy daganateltávolításba belekezdeni. Mellesleg nagyon kis vékonyka is, bár korát tekintve ez egyáltalán nem meglepő.

A vizsgálat megdöbbentő eredményt hozott: ez a csomó nagyobb méretű annál, mint amennyinek mutatta magát, ráadásul ez már áttét, valószínűleg ez okozott nála váltakozó étvágyat. Mivel valószínűleg további élete már csak szenvedést tartogatott volna számára, így orvosi javaslatra ma Eper végleg elaludt.
Egy újabb nagy öreg távozott a menhelyi kutyák közül. Ilyenkor a menhely mindig kicsit megváltozik, már sohasem lesz ugyanaz. Ahogy már sokszor leírtam, örökös lakóink léte eggyé fonódik a menhelyével, és ilyenkor azt érezzük, hogy egy darab belőlünk is elvész. A menhelyünk, az életünk már nem lesz ugyanaz,mint amilyen ezekkel a kutyákkal volt. Búcsúzunk Tőled Eper, légy boldog odaát! A fotóért köszönet önkéntesünknek, Dedovic Noéminek.

Eper menhelyünk egyik legrégebbi lakója volt

Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila menetrend szerint érkezett a menhelyre, és bizony akadt dolgunk is bőven. Most 14 veszettségi oltás mellett 17 kombinált oltást, 9 veszettségi-kombinált oltást, valamint 4 mikrochipet osztott ki.
Ahogy azt már említettem, Rózi vesebetegsége miatt speciális tápot igényel, illetve gyógyszerezni kell. Mivel nem ehet mást, így társától, Nikótól el kellett választani, így Rózi beköltözött a másik vesebeteg kutyánkhoz, Boxoshoz. Ugyanazt a tápot fogyaszthatják, ugyanazt a gyógyszert kapják, így sokkal egyszerűbb lesz. Szerencsére gyorsan összebarátkoztak egymással, így nekünk is, nekik is sokkal egyszerűbb lesz az élet.

Partnerszervezetünk, a Nothilfe für Hunde nagyobb mennyiségű tápot adományozott a menhelyünknek, mert az utóbbi időben nagyon megcsappantak a készleteink. Emellett kiemelném, hogy itthon is sokan a segítségünkre siettek, és szerencsére sokan úgy gondolták, hogy élelemmel, adománnyal hozzájárulnak a menhelyi kutyák táplálásához. Itt szeretném megköszönni mindenkinek, aki gondolt ránk.
Ettől függetlenül továbbra is szívesen fogadjuk a felajánlást, hiszen a benn élő állatoknak minden napra szüksége van élelemre.
Köszönjük!

Péntek
A hétvégén 17 kutyánk ismét külföldre költözik, ilyenkor rengeteg a munka, hiszen elkülönítjük őket, nyakörvet készítünk nekik, frissen spotonozzuk őket, valamint az utazó kennelsorra kerülnek, és akkor még nem beszéltünk az utazáshoz szükséges rengeteg papírról és adminoiztrációról. Ma több dolgozónknak is ez tette ki a napját.

Szombat és Vasárnap
A hétvégén újabb három kutya érkezett egy másik szervezettől, ahonnan Rex és társai is érkeztek. Ők egyelőre nagyon félénkek, így képeket a későbbiekben tudunk mutatni.

Ma elutazott a gazdis élet felé Csupa és Csengettyű Ausztriába, míg Áfonya, Berci, Zsófi, Janka, Derű, Ari, Bizsu, Bodri, Csárda, Csoma, Csoda, Dezső, Kond és Rinaldó Németországba.

A kutyasétáltatós nap végén önkénteseink a Bordányi útról egy apró termetű kutyával tértek vissza a menhelyre. Chipet nem találtunk benne, így a gazdit sem tudtuk értesíteni. Ilyen esetben visszajuttatni a gazdihoz, aki bárki lehet, szinte lehetetlen.