Kutyamesék 2022. jún. 27- júl. 3.

Kutyás blog | 2022. július 19.

Talán egy picit jobban vissza tudom adni az érzést, a körülményeket, a mérhetetlen fajdalmat, ha hűen követem az időrendi sorrendet. Így most a blogom fő témája, Harcos, és az ő élete pont ott és akkor kapott helyet, amikor kell. Ez a blog egy emlék egy olyan kutyának, aki oszlopos tagja volt a mi kis családunknak.


Hétfő
Mivel az általunk Bakternek elnevezett kutyusnak ma lejárt a két hét veszettségi megfigyelés, előkerült a gazda, így beszállítottuk dr. Farkas Attila rendelőjébe. Itt oltást, mikrochipet kapott, így kerülhet vissza az eredeti tulajdonoshoz.

Osztrák partnerszervezetünktől kértünk segítséget, mert szinte minden szárazeledelünk elfogyott, támogatás, adomány pedig szinte alig érkezik. Szerencsére pár hétre elegendő eledelt kaptunk, amit pár óra alatt sikerült is bepakolnunk a raktárba.

Adomány a partnerszervezetünktől


Kedd
Mivel Süti, az átadó konténeres segítőm múlt héten gazdihoz költözött, így másik társat választottam magamnak. 
Buksi emberbarát, de ugyanakkor kissé magányos farkas alkat, aki nehezen érti még a menhelyi életet. Valószínűleg ehhez kora is hozzájárul, mert már nagyon idős. Őt néhány héttel ezelőtt csurom vizesen találta egy hölgy az út szélén. Azóta menhelyünk vendégszeretét élvezi Buksi. Ő egyébként mikrochippel ellátott kutya, csak épp érvényes oltása nem volt. A gazdáját értesítettük, de egyelőre válaszra sem méltatott. Egyébként Buksi csúszik is az oltási programmal, ugyanis immár másodjára kell antibiotikum kúrán átesnie, sajnos úgy tűnik gondjai vannak a húgyhólyagjával.

Buksi, az új segítőm


Szerda
Molli és Gregor kikerültek a nagyudvarra, és hihetetlenül élvezik az életet. Mivel korban hozzájuk passzoló társaság alkotja zömében a csapatot, így mindig van kivel játszani. A kevésbé aktív, idősebb kutyák pedig szintén külön társaságot alkotnak udvaron belül, és mindenki tudja, hogy őket nem érdemes holmi csínyekkel dühíteni.
A héten igazán tombol a nyár, így aztán a játék is a kora délelőtti órákra korlátozódik. Jelenleg olyan meleg van, hogy még a fiatalok is inkább mellőzik a kergetőzést, inkább mindenki csak elnyúlik az árnyékos helyen, vagy hűsöl a kihelyezett kádakban, amennyiben szereti a vizet.
És ha már Mollit és Gregort említettem, akkor ne feledkezzünk meg arról az aprócska tényről sem, hogy Molli is chipes kutya, aki Gregorral együtt azért került ide, mert megdizedeltek egy baromfi állományt. Azt nem tudom hogy Molli gazdája megtérítette-e az anyagi kárt, de mi hiába értesítettük, a füle botját nem mozdította a kutyájáért. Ha jobban megnézik az olvasók, ezen a héten még csak csupa olyan kutyáról számoltam be, akiknek van gazdájuk, mégis itt várnak a menhelyen, holott már haza is vihették volna őket. Bár sem Molli, sem Buksi nem szenved láthatóan a gazdája hiányától, azért mégsem helyénvaló, hogy ilyen történetekről kell beszámolnom.

Molli és Gregor ismerkednek


Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma 3 kombinált oltást, 3 veszettségi kombinált oltást, 6 veszettség elleni oltást, valamint 2 mikrochipet osztott ki. 
Újra megvizsgálta Buksit, akinek az első antibiotikum kúra után elkezdett romlani az állapota. Most megismételjük a kúrát.
Melinda önkéntesünk a nagy meleg ellenére is jött, segített, ahol tudott. Most éppen egy napra való kutyaszalámit bontogatott ki a menhelyi kutyáknak.

Péntek
Ez a nap is pontosan úgy indult, ahogy a többi. Nem sejtettük, hogy ismét minden megváltozik, hogy már semmi sem lesz a régi.
Harcos reggel kibaktatott a szobájából, de ez alkalommal utoljára. Ő sem sejtette, ahogyan mi sem, hogy a nap ma utoljára ragyogott fel számára.

De kezdem az elején:
Harcos menhelyi pályafutása 2016 novemberében kezdődött. Altatólövedékkel lőtték ki a szatymazi benzinkútnál, ugyanis ott terrorizálta a népet. 
Ekkor került hozzánk, és ezzel egy időben már jelezték is, hogy ez nem játékkutya, igazi harci terrier.
Hát innen ered a neve...

Chipet nem találtunk benne, és sikerült jól körbe is keresni, tekintve, hogy az igazak álmát aludta. Nem volt olyan mókás a helyzet amikor felébredt, rossz néven vette, hogy be van zárva.
Mikor már kezdett oldódni, következtek a menhelyi oltások, amire újra és újra bedühödött. Egy négy év körüli ereje teljében lévő kutya, aki nem szereti ha szabályok közé van szorítva. A menhely pedig tele van szabályokkal. Jó párosítás!

Hamar kiderült, hogy Harcisnak ugyan chipje nincs, de ivartalanítva van, gondolom a gazdája sem nagyon bírt öntörvényű természetével.

Ezután négy év viszonylag nyugalomban telt a menhelyen, elkezdtük kiismerni. Ő egy olyan terrier volt, aki nagyon jól torelálja a kutyákat, az emberekkel szemben a viselkedése azonban némiképp problémás volt, hogy finoman fogalmazzak. 

Persze az együtt töltött évek, a fafejű Harcos, meg a fafejű gondozók végül nem is volt rossz kombináció. Ő betartotta a szabályokat, és mi is igyekeztünk a kedvében járni. 

Aztán 2020 májusában már a nagyudvaron élte a nyugalmas életét sok más kutya társaságában, csak az emberekkel voltak nézeteltérései. Mármint azokkal, akiket nem ismert.
Ekkor történt az első rémisztő rosszulléte, ügyeletre vittük. Felfújódott, nem kapott levegőt, alig értünk be vele az orvoshoz. Rengeteg gázt ki kellett vezetni a gyomrából, ami meg is hozta a várt eredményt, már aznap délután sokkal jobban volt. Ekkor költözött be-átmenetileg- a betegszobába, ami közvetlenül a nagyudvar mellett található. Óvatossagból az elkövetkezendő napokban itt pihent, majd visszaköltözött a nagyudvarra.

Ugyanebben az évben októberben combcsontfej műtéten esett ált, mert nagyon nehezen tudott járni. A combcsontfej elkopott, ez okozott fájdalmat. Ekkor hosszú felépülést jósoltak neki, és sokat kellett pihennie. Ekkor költözött ismét a betegszobába, ám úgy döntött végleg.

A műtét utáni felépülés nagyon gyors volt. Igazi Harcosként szinte hetek alatt felgyógyult, így engedtük neki a rövid sétákat a nagyudvaron. Többre nem is vágyott, tél volt, hideg volt, jobb volt a fűtött betegszobában.
Csak aztán gyanús lett, hogy tavasszal is néhány óra kinnlét után már topoezékolt, hogy vissza akar menni, így, hogy kedvében járjunk, teljesen szabadon ott aludhatott minden éjjel. És ő ettől igazi boldog kutya volt, akinek van saját szobája. A betegszobában lévő pihenőhelyeken lábadozó kutyákat sohasem háborgatta, tőle aztán mindenki biztonságban volt. Harci őrizte őket szabadon a szobában, szerintem tudta, hogy ott lábadozó kutyák vannak.

Emlékszem, egyszer egy kistesű fiatal kutya volt az egyik pihenőhelyen. Valami műtét után volt. Ordított, nagyon rosszul viselte, hogy egyedül kell lennie, nincsenel sehol a tesók. Nem tudjuk mi történt, talán egy gondozónk figyelmetlenül csukta be a pihenőhely ajtaját, vagy Harci piszkálta ki a tolóajtót, de a csöppsék kiszabadult.

Reggel az ütő megállt bennünk, a pihenőhely ajtaja kinyitva, a szobában Harcos édesdeden alszik egy két ökölnyi mozdulatlan kiskutyával. Lepergett előttünk az életünk, odarohantunk, és láttuk hogy bizony ezek ketten együtt aludtak. 

De Harcos nem csak vele, minden kutyával nagyon jól kijött. A betegszobában lévőkkel, akik persze mindig cserélődtek, különösen toleráns volt. Így aztán Harcos végérvényesen a betegszoba őre lett. Nappal kinn az udvarban, éjjel a többiekkel. Télen és esős időben azonban nem volt mese! Csak egy gyors egészségügyi séta, és trappolt is vissza. Őt aztán ne tartsa kinn senki rossz időben!

Aztán következő év nyarán, szinte hónapra pontosan megismétlődött a hirtelen rosszullét. Ismét ügyeletre kellett vinni, válságos állapotban volt. Ismét felhalmozódtak a gázok, de a gázok kivezetése nem segített. Műteni kellett, és gyomorcsavarodás miatt kivarrták a gyomrát. Ekkor éjszaka is gyógyszert kellett neki adni. Noha kedvelt bennünket, oly mértékben fel volt háborodva, hogy folyamatosan piszkáljuk, hogy többször berakott minket a sarokba. Örültünk amikor jobban lett, és eltávolították a kanült, nem kellett piszkálni többet a lábát.

Aztán Harci ismét a régi volt, ismét kinn volt napközben, éjszaka pedig a szobajában aludt. Csak az volt a bökkenő, hogy nyáron utálta a meleget, télen meg fázott kinn úgy egy óra után, így mindig beerőszakoskodta magát a kontérerbe hozzám. Itt is lett külön fekhelye a télen, mert ő beerőszakoskodta magát.
Kifigyeltük, hogy kijött a betegszobából, került egyet a nagyudvaron, eltelt fél vagy egy óra és elkezdett nálam a konténernél erőszakoskodni, hogy engedjem be. Így nap közben is benn lehetett, minden úgy volt ahogy ő akarta.

Azt hiszem ezen a ponton volt az, hogy rájöttünk, hogy a menhelyi szabályok, amiket olyan szépen betart, bizony ő alkotta...

Pár héttel ezelőtt csúnyán kipattogott a bőre, többször volt orvosnál. Ételallergia miatt speciális étrendet alakítottak ki neki, tehát még jobban figyeltünk, hogy etetéskor a saját szobájában legyen, ne egyen a többiekkel. Mivel nem úgy javult, így visszavittük még egy vizsgálatra, illetve a szívére is ránézettünk, mert az volt a benyomásunk, hogy egyre jobban megviseli a meleg. Ekkor kiderült, hogy szívbetegsége is van, úgyhogy gyógyszereket kapott. Ez június elején történt.

Azóta szedi a gyógyszereket, és vígan megy ki minden reggel a nagyudvarba, délutan pedig türelmetlenül várja, hogy mehessen a saját kis szobájába.

Pénteken épp nem dolgoztam, de kijöttem pár percre. Épp a nagyudvaron flangált, és beszéltük is a kolléganővel, hogy ma nagyon meleg lesz, hamarabb beviszik.
Csakhogy Harcos kora délután hirtelen rosszul lett. A kollégák bevitték egy légkondis helyiségbe, amíg a másik kolléga hátrarohant az autóhoz. A ketrecet már nem tudta betenni. Hacos, aki 2016 novemberében érkezett, most 2022 július első napján itthagyta a menhelyet, a földi létet.

Biztos, hogy valamikor volt neki is családja, de az is biztos, hogy az igazi családot mi jelentettük neki. Bármennyire is keményfejű és akaratos kutya volt, imádtuk őt, és ez egész biztos kölcsönös volt.nehéz szívvel búcsúzik tőled minden önkéntes és dolgozó, akiket ismertél és szerettél.

Ismét szegényebb lett a világ. Köszönjük, hogy ismerhettünk!

Harcos egyik műtéte után
Harcos néhány hete
Harcos Karácsonykor


Szombat és Vasárnap
A hétvége az önkénteseké, a kutyasétáltatásé. Ez a hétvége azonban nem volt olyan, mint a többi, a tegnap történtek miatt.
Pusztán érdekességképpen megjegyezném, hogy a hétfőn beoltott, bechippzelett Bakter kutyánkért még mindig nem jött el a gazdája. Lassan a két hét megfigyelés után újabb hét telik el, a gazdi pedig sehol, holott a kutya bekerülése után jelentkezett.

Köszönjük a 178 mentett kutyus nevében, hogy velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda

Hozzászólások