Kutyamesék 2022. febr. 14-20.

Korábbi blogom valamelyikében már írtam arról, hogy mennyire kifordult ez a világ magából. Sajnos ezt most nap nap után újra a bőrünkön tapasztaljuk.

Egyrészt folyamatosan munkavállalót keresünk, de a jelentkezők többsége sajnos nincs tisztában azzal, hogy mi a munka, még a leírás, majd szóbeli magyarázat után sem.

Sokszor tapasztaljuk, hogy a leadott önéletrajz után néhány órával már nem aktuális a jelentkezőnek a szándéka.
Sokan meg sem jelennek a próbanapon, vagy ha megjelennek, akkor azt gondolják, hogy itt cuki kutyusokat kell egy díszteremben etetgetni kiskosztümben. Persze a munka piszkos, hajtós, nehéz, és mi tagadás, nem minden kutyánk egyszerű, de ezt el is mondjuk előre.

Mégis, ledöbbenve reklamál pár nap múlva a vélt, vagy valós sérelmei miatt.

A ránk nehezedő nyomás miatt bővíteni szeretnénk a csapatot, hosszútávra keresünk dolgozót, de sajnos ha ez csak a mi részünkről működik, akkor még csak összeszokni sincs időnk.

Emellett persze naponta Dunát lehetne rekeszteni az olyan telefonokkal, emailekkel, melyben felszólítanak(!) minket, hogy vigyük el onnan a család megunt kutyáját, annak kölykeit, a hozzájuk csapódó kóbor kutyát, a pár éve befogadott kutyát.

Eközben menjünk ki az utcára menteni, menjünk el a gazdás kutyáért, a kóbor kutyáért, intézkedjünk rossz állattartás ügyben, szervezzünk évente kétszer ivartalanítási kampányt (mert ez elvárás már), jah, és más szervezettől is vegyünk át kutyákat, mert mondjuk az adott szervezet megszűnik. De ne kettőt, több tucatot.

Miközben a benn élő állatok ellátása elviszi a fél marék gondozónk minden erejét. Persze azt se felejtsük el, hogy egyszerre orvoshoz vinni a kutyákat, kennelt takarítani, meg közben kutyát befogni nem lehet. Mi több, egyszerre egy dolgozó csak egyetlen helyen tud lenni.

Természetesen ezeket a dolgokat sohasem a támogatóink várják el tőlünk, ők pontosan tudják, hogy napi szinten mennyi mindennel kell megküzdeni. Olyan emberek adnak utasítást néha nyomdafestéket nem tűrő hangnemben, akik sohasem támogatták az alapítványt. Sokan a hosszú évekkel ezelőtti rossz tapasztalat miatt, vagy azért, mert nem tudtak tőlünk örökbefogadni, puszta gyűlölettel fordulnak felénk, és amint lehet minden fórumon szitokszavak százait szórják.

Egy alkalommal, amikor segítséget kértünk a támogatóinktól,mert fogytán volt az élelem, egy hölgy, aki korábban nem kapott kutyát a menhelyen, képes volt emailt írni. Persze csak azért, hogy kárörvendjen, hogy nincs élelme az állatoknak.

Természetesen még akkor kértünk segítséget, amikor rendelkezésre állt tartalék, hiszen nagyon nagy probléma volna, ha aznap reggel kommunikáltuk volna ki a segítségkérést, amikor már nem volt mit enniük a kutyáknak. Akkor rengetegen segítettek nekünk, amit szívből köszönünk, de sajnos voltak olyanok is, akiknek mintha örömet okozott volna, ha a kutyáink esetleg éheznének...

Természetesen kicsit könnyebben tudnánk venni az akadályokat, ha nem jönnének a szélrózsa minden irányából utasítgatások, hogy ivartalanítsuk a felhalmozott állatait, akikért egykor ő vállalt felelősséget. Vagy ha nem azt gondolnák az emberek, hogy nekünk az a dolgunk, hogy a megye összes állatát a bejelentés pillanatában eltüntessük.

Mindig elmondjuk,hogy a menhely nem szolgáltató, hiszen akkor minden ember egy igénybevett szolgáltatésért fizetne, és jogosan reklamálna, ha nem kapná meg azt, amiért fizet. De ha már a szolgáltatásról van szó, igenis van olyan, hogy állatvédelmi szolgáltatás, amiért közvetve fizetnek az emberek. Ez a gyepmesteri telep, amit minden nagyobb város kénytelen működtetni. De azért ott sem végtelen a "szolgáltatás" amit nyújtanak.

Ilyen esetben ugyanis a város (közvetve tehát, mi, itt lakók) fizet azért, hogy az utcán ne legyen kóbor kutya. A gyepmesternek ezekre a bejelentésekre kell reagálnia, kiszállnia. Ha a kutya gazdáját megtalálja, akkor természetesen neki a felmerülő költségeket ki kell fizetnie, felelősséget kell vállalnia.
Továbbá a gyepmesteri telepnek kell biztosítania az oda bekerült kutyák számára az oltást, mikrochipet, amennyiben hiányzik. Gazdát kell keresnie az ott élő állatoknak, fotót készíteni róluk, és egy honlapon közzé tenni, hogy legyen esélyük kikerülni. Amennyiben adott időn túl nem találnak a kutya számára új gazdit, akkor lehetőség van a kutya életének kioltására.

Ez sajnos azért van így, mert a felelőtlen embereknek köszönhetően sokkal több kutya van az országban, mint amennyit el tudunk látni. És természetesen az utánpótlás is biztosított.

A menhelyen élő állatok ivartalanítottak, és életük végéig élhetnek a menhelyen, viszont a gyepmesteri telepeken erre nincs lehetőség. És sajnos addig nem is lesz, amíg az emberek rá nem ébrednek arra, hogy a 3 évvel ezelőtt befogadott kutya/cica bizony az övé,mert befogadta, mert enni adott neki. És a vemhesség megakadályozása is ugyanúgy az ő feladata, hiszen az övé, ő vállalt érte felelősséget.

Ez a felelősség nem áthárítható egy menhelyre, ahol a benn élők napi szintű teljes ellátása a feladat. Mi is csak annyit állatot fogadunk, amennyit el tudunk felelősséggel vállalni. Az embereknek is így kellene tennie, és akkor nem volna ennyi kóbor állat, nem kellene gyepmesternek lennie. A saját állat ellátása mindenkinek egyéni feladat. És ha ezt mindenki megtenné, akkor ivartalanítási kampányra sem volna szükség, hiszen az is benne foglaltatik a felelős állattartásba.

Hétfő
Ebben az országban annyi egyesület, alapítvány, félig menhely létezik, mint égen a csillag. Sokan becsülettel, napi nehézségekkel teszik a dolgukat, de vannak olyanok, akik leginkább az emberek megvezetésére építenek. Hogy ki melyik szervezetet támogatja, az mindenkinek egyéni döntése, de ahogy már korábban írtam is, nem árt azért valóban utánanézni a tevékenységüknek.
Mi magunk a saját mentéseinkkel foglalkozunk, az is bőven elviszi az időt és energiát. Sok esetben más szervezetek keresnek meg minket azzal, hogy segítsünk. Vagy ha nem maga a szervezet vezetője, akkor velük kapcsolatban álló személyek. Most is ez történt.
Egy menhelyet végleg felszámoltak, a szomszédok bejelentéseivel pedig eldőlt, hogy abbahagyják eddigi tevékenységüket. Én magam nem láttam személyesen a szervezet tevékenységét, a körülményeit, éppen ezért nem is szeretném véleményezni. A lényeg, hogy kérésre nyolc kutya érkezett hozzánk. A kutyák nagyon jól, vagyis inkább erősen túltápláltak voltak. Egy kutyus chipszáma nem stimmelt. Oltási könyveket kaptunk, veszettségi oltással, chippel mindannyian rendelkeztek, bár sajnos kombinált oltásaik nem voltak.
Oszkár, Néró, Pufi, Buksi,Kántor, Zeusz, Wolf és Rex mától nálunk lesz gazdikereső.
Mivel elég későn érkeztek a menhelyre, és elég sokan, így még nem volt időnk kiismerni őket. Ígérem, hogy későbbi blogban egyenként is bemutatom őket, ha már volt alkalmunk megismerni, hogy milyenek is ők.

Ma egy kutyust szeretnék bemutatni, Oszkár kenneltársát, Buksit. Mivel ezek a kutyusok egy helyről érkeztek, így lehetőség van együtt karanténozni őket. Mi kettesével helyeztük el őket egy-egy nagyobb kennelben.
Buksi megérkezésekor, sőt még a mai napig elég tartózkodó. Amikor megérkezett olyannyira nem akart semmi kontaktot velünk, hogy nem győzött morogni. Mára azért már egy kicsit megnyugodott, de továbbra is nagyon bizonytalan.

Kedd
Ma nagy öröm érte Krampusz kutyánkat, ugyanis Budapestre költözött, gazdis kutyaként élhet tovább. Mellesleg Krampusz is éppen egy "menhelyről" származik, ő a "hivatalos úton mentett" 21 kutya egyike.

A múlt héten beérkezett két bőrbeteg kutya, Kuplung és Prücsök ma dr. Sebő Ottónál jártak vizsgálaton.
Mindkettőnek súlyos, hosszan elhanyagolt bőrgyulladás keserítette az életét. Erre gyógyszerelket kaptak most, de sajnos előfordulhat, hogy a szőrük többé nem fog visszanőni, mert a szőrtüszők is elpusztultak, ezt majd a jövő fogja eldönteni. Prücsök, ahogy azt múlt héten megírtam, egy regisztrálatlan chipes kutya, akinek előkerült a gazdája. Jelenleg a történet vége még nem tudjuk mi lesz, így amíg az ő története nem zárul le, addig nem mutatnám be részletesen a történetét.

Ellának ismét ki kellett nyomni a bűzmirigyét, ráadásul másfél hete járt ugyanezért orvosnál. Mivel be van gyulladva a bűzmirigye, így gyógyszert kapott, valamint az elkövetkezendő 3 hétben még többször ki kell neki ismét nyomni, hogy meggyógyulhasson.

A tegnap beérkezett Oszkár kutya is orvosnál kötött ki, róla ugyanis nem tudtuk leszedni a nyakörvet, be kellett hozzá bódítani. Ennek oka elsősorban az volt, hogy a nyakörv ki tudja mikor került rá, túl szoros volt, ami erős fájdalmat okozott neki, így természetesen kapkodott. Rögtön láttuk, hogy a gondot a szoros nyakörv okozza. Ma ettől megszabadult.
Mivel emellett bőr és szőrproblémái vannak, így spotont is kapott, ami atka ellen is jó. Továbbá néhány foga ki is van törve, a bennmaradt gyökereket pedig egy másik alkalommal majd el kell távolítani.
Oszkár egyébként egyelőre nagyon fél, és iszonyatosan tartózkodó, de bízunk benne, hogy ha fájdalmai enyhülnek, akkor sokkal barátságosabbá válik!

Szerda
Ma ivartalanítós nap volt, dr. Tímár Endre rendelőjébe igyekeztünk Mentával, Mairával és Marával, valamint Athosszal és Kócossal. A szívféregtesztek mindenkinek negatívak lettek, az ivartalanítást pedig mindenki jól viselte.
Itt kiemelném Athos fejlődését, aki elég káoszos előélettel érkezett hozzánk. Írtam is egy korábbi blogomban az életéről. Több gazdán túl van, kölyökkora óta egy szervezet szeszélyeinek volt kitéve, és gyakorlatilag ez a hontalanság ngyon rányomta a bélyegét a viselkedésére. Nálunk szerencsére már nyugalomra lelt, mára már a séta is jól megy neki. Noha idegen emberektől még megriad, sőt gyakran azoktól is, akiket ismer, de pár jó szó, és már bújik, csóválja is a farkát.

Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett hozzánk a szokásos heti kutyaoltásra. Most 10 veszettségi oltást, valamint 8 kombinált oltást osztott ki.
Állandó önkéntesünk, Melinda ismét kitett magáért! Múlt héten a sétálóösvényt, most a bejárat egy részét, valamint a sétáltató folyosót rakta rendbe, amellett természetesen elmosogatott, kitakarított a szociális helyiségekben. Nem tudunk elég hálásak lenni a munkájáért!

Péntek
Ma Eszter és Ella élete is gyökeresen megváltozik, ugyanis együtt költözhetnek új gazdijukhoz, aki annyira lelkes volt, hogy a két kutyus hozzá költözik, hogy vállalta Ella további gyógykezelését. Azóta már visszajelzést is kaptunk, a két kisasszony rögtön belakta a lakást, és nagyon kényelmes életre helyezkedtek be. A legszebb pedig az, hogy együtt maradtak, hiszen ők nagyon ragaszkodtak egymáshoz.

A Csellengő Tappancsok Állatmentő Alapítvány kérte a segítségünket kutyák elhelyezésében, akiket Kiskunmajsa, Kígyósról hoztak el egy tanyáról. Eddig panzióban voltak, megkapták az első kombinált oltásukat, így érkeztek ők négyen hozzánk. A kutyák kedvesek, de félősek. Alapítványunk négy kutya gondozását tudta átvállalni. Az ő neveik: Lenor, Laska, Light és Lajta.

Szombat és Vasárnap
A hétvégén ismét nagy nyüzsgés volt a menhelyen, a kutyasétáltatós önkénteseink mellett sokan most választották ki jövendő kedvencüket.

Szuszuval, egy félénk, de nagyon jó természetű kutyával bővült a menhelyi létszámunk. Őt Ásotthalom Rúzsáhpz közel eső részén találták, átmenetileg befogadták. Mivel ezonban a gazdája nem jelentkezett, így bekerült a menhelyünkre. Chipet természetesen nem találtunk benne.