Az Ünnepek közeledtével megint előhúzom a kalapból a két szokásos témát, amit szinte minden évben leírok, aztán megint sokan nem fogadják meg. Ennek oka, hogy aki a blogot olvassa, az szereti a kutyáját, törődik vele, és pontosan tudja, mit kell tennie.
Már csak pár hét van Karácsonyig, és ugyan nem olyan számban, mint hosszú évekkel ezelőtt, de azért csak befut egy-egy telefon olyanoktól, akik kölyköt szeretnének adni a gyereknek, meg a nagyinak, rokonnak.
Szerencsére nálunk ez könnyen kivédhető, hiszen a meglepetés kutyához az egész családnak ki kell járni több alkalommal, tehát aligha fog ezen bárki meglepődni. Az oltási program pedig nem ismeri a Karácsony kifejezést, minden kutya akkor vihető, ha itt már mindent megkapott.
Ettől függetlenül azért vannak, akik próbálkoznak, sőt, olyanok is, akik rosszallóan megjegyzik, hogy hát akkor innen sem lesz kutya, majd szerez máshonnan! Szerez is, abban biztos vagyok, mert ha a kisgyerek kiskutyát, kismacskát akar ajándéknak, akkor az lesz az ajándék. Meg persze a legmenőbb mobiltelefon is, amit esélyesen később un meg, mint a kiskutyát, aki a fa alól pár napon belül landol is a kazánházban, mert ott olyan jó meleg van.
Természetesen nem csak gyerekeknek, hanem sok esetben idős szülőknek is szívesen ajándékozunk társaságot kutya és cica képében. Itt a törődéssel, kötődéssel nem lesz probléma, viszont a kutya viselkedésével a tapasztalat azt mutatja, hogy igen. A kutya mindent szétszed, láb alatt van, vagy éppen felugrál. A szeretet önmagában kevés, a kiskutya játékot, sétát, lefárasztást igényel, amit nem biztos, hogy az idős szüleink biztosítani tudnak.
A végkimenetel ugyanaz: a mama felbukik benne, felborítja őt, így a kiskutyát kicsukják.
Aztán a kiskutyából tavasszal már jól megtermett nyűg lesz, aki vagy tüzel, vagy hajtja a tüzelő szukákat. Megszökik, meg bevédi a csontját, meg lefojtja a szomszédban a baromfit. Itt a két történet máris találkozott.
Aztán csörög is a telefon nálunk, hogy tüntessük onnan el, mert ugye az a dolgunk. Mert minden a dolgunk, de ez már egy másik blog témája.
A következő sarkalatos pont a szilveszter. Minden évben posztok százai szólnak arról, hogy miként lehet megakadályozni a szökést, illetve mit kell tenni, ha már a blöki megszökött.
Első és legfontosabb, hogy a kutyánk legyen mikrochippelve, és a gazdihoz tartozó adatok (név, cím, telefonszám) legyen aktualizálva. Még ez sem garantálja, hogy a kutyus hazajut, hiszen ilyenkor annyira meg vannak zavarodva a félelemtől, hogy bármi áron menekülnének a végtelenbe.
A legfontosabb teendő, hogy legyünk vele együtt, ne hagyjuk magára. Ne hagyjuk kinn a kertbe, ne kössük meg, mert félelmében még fel is akaszthatja magát. Hiába zárjuk be valahova, ha az a hely nem biztonságos, mindent magára boríthat.
Tehát vigyük olyan helyre, ahol valóban biztonságban van, ahol nem tehet kárt magában. Ilyen hely például a gazdi mellett van.
Ha mi szilveszteri mulatozásra adjuk a fejünket, akkor keressünk olyan ismerőst, rokont, akit ismer és szeret a kutya, aki szívesen vállalja egy-két éjszakára. Alternatív megoldás lehet egy kutyapanzió is.
Lehetőség szerint a hangzavar előtt vigyük még el egy rövid egészségügyi sétára, mert a nagy zajban könnyen pánikba eshet a legjólneveltebb kutya is.
És ha már megtörtént a baj, akkor elsősorban imádkozzunk, hogy a kutyát ne érje baleset, hanem fogja be egy állatszerető személy, aki elviszi állatorvoshoz és hazajuttatja őt. Tegyünk ki az eltűntről fotót, benne a leírással, hogy milyen a kutyus, milyen névre hallgat, honnan lehet megismerni, és mik az elérhetőségeink.
A menhelyeken, gyepmesteri telepeken ellenőrzik a chipet, és értesítik a gazdát. Ezért is nagyon fontos, hogy aktualizálva legyenek az adatok.
Végezetül pedig ellenőrizzük, hogy a kutyánknak van-e érvényes oltása, mert ha nincs, akkor a törvény 2 hét kötelező karantént ír elő. Ez kellemetlen a gazdának, mert nem kaphatja vissza a kutyát, és kellemetlen a menhelynek, mert nem tudnak menteni, hiszen a kennelekben gazdás kutyák csücsülnek.
Most is igaz, hogy sokkal jobb a bajt megelőzni, mint megvárni, míg bekövetkezik, és utána cselekedni. Tehát mindenki gondolja meg kétszer, hogy a gyereknek érdemes-e élő állatot ajándékozni. Ez a felelősség ugyanis mindig is a szülőé.
A szilveszteri programot pedig, ha már kutyatartók vagyunk, szervezzük úgy, hogy prioritást élvez a kedvencünk biztonsága. Sajnos ebben az esetben nem nehéz jóvátehetetlen hibákat véteni!
Hétfő
Ma délelőtt Timi volt a segítségünkre a menhelyi munkában. Takarított, mosogatott, felmosott és port törölt.
Nagy nap érkezett el Egon életében is, ő ugyanis eddig egyedüli kutyaként élt a menhelyen. Aki nyomon követi a blogokat, az tudja, hogy elég szövevényes élete volt szegénynek. Kezdetben, kicsi korában gazdival élt, még kutyaiskolába is járt. Aztán egyszer egy félreértés miatt megharapta a gazdáját (a gazda megfogta a kutya grabancát, ő megijedt és megharapta). Ezután a bizalom elveszett, a gazda féltette a szüleit is, ezért Egon menhelyre került.
Aztán egy nagyon eltökélt gazdajelölt elvitte, és kutyaiskolába is jártak újra. Itt nem engedték más kutyákhoz, és állítólag az oktatók maguk kezdték el lebeszélni a gazdát a kutyáról, aki már elkezdett tőle tartani. Ennek a történetnek az lett a vége, hogy mielőtt Egon ránőtt volna új gazdája fejére, visszakerült a menhelyre. Azóta már sok idő eltelt, ezért úgy döntöttünk, hogy Egonnak ideje egy társat találni. Tekintve, hogy Fifi hamarosan elköltözik a menhelyről, ezért Egon új társának az igen karakán Zsófit választottuk.
Egon egészen el van ragadtatva új társától, Zsófi pedig hozza a házisárkány formát, egyelőre nem képezi vita tárgyát, hogy ki hordja a képzeletbeli nadrágot.
Kedd
Úgy látszik, hogy nem ússzuk meg az izgalmakat. A nagyjából két hete érkezett hajléktalan férfitól átvett kiskutyák élete eddig kedvezően alakult, bár nem győztük őket féreghajtózni. Kinézetre is egészen sokat alakultak, már kezdtünk megnyugodni, hogy lassan, de biztosan védettséget szereznek. Aztán jött a mai reggel, és minden eddigi tervünk dugába dőlt, ugyanis az egyik kislány, Zara lebetegedett, a parvó jeleit látjuk rajta. Természetesen megkapta a szükséges gyógyszereket, és el is különítettük, de a túlélés nagyban tőle is függ. Ráadásul nem elég a betegség, van egy óriási köldöksérve is, amit később biztosan műteni kell, mert nem fog visszahúzódni, olyan termetes méretű.
Szerda
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe készülődtünk Dragonnal és Kántorral, mert mindkettőnek a súlyával és az evéssel vannak problémáik. Ők kontrasztanyagos vizsgálaton fognak átesni.
Beka esete jóval egyszerűbb, ő csak egy vérvételre és vizsgálatra utazott, Surda pedig kizárólag tesztekre.
De térjünk csak vissza Kántorhoz és Dragonhoz.
A menhelyen nagyon figyelünk, hogy minden kutya valóban megegye a neki felkínált ételt. Ennek ellenére Kántor csak fogy, Dragonnak pedig bekerülése óta gondok vannak az evéssel.
Tekintve, hogy Dragon igen rossz körülmények között kellett eddigi életét élnie, és nagyon soványan, elhanyagoltan érkezett, először mindig kicsi adagokban etettük naponta többször, de egyszerre keveset. Azt is észrevettük, hogy a száraztápot rövid időn belül visszaöklendezi, így kizárólag konzervvel etettük. Az előzetes vizsgálatok alapján az állatorvosunk arra gyanakodott, hogy a rossz tartásból adódóan beszűkült a gyomra, ezért idő kell, míg helyreáll.
Továbbra is kis adagokban, gyakran javasolták az etetést, lehetőleg pépesítve, ami igen jól működött. Azonban itt megakadtunk, és nem tudtunk neki nagyobb adag élelmet adni, vagy száraztápot, mert visszaöklendezte, ezért megbeszéltük, hogy tovább megyünk. A következő vizsgálat a már említett kontrasztanyagos vizsgálat volt, ami felfedi, hogy miért nem jut az élelem megfelelően a gyomorba.
Egyébként Dragon ennek ellenére egész szépen összeszedte magát. Amióta menhelyen van, 6 kg súlyt szedett fel, bár azért még mindig nagyon vékony.
A kontrasztanyagos vizsgálat mind Kántornál, mind nála ugyanazzal a diagnózissal zárult: nyelőcső lefűződés, következményes nyelőcső tágulattal. Tehát egy születési rendellenességben szenvednek, a nyelőcső egy szakaszon teljesen összeszűkül, ott az élelem lassan, akadályozottan halad, ezért az előtte álló szakasz kitágul, itt áll meg a felvett táplálék, ami lassan továbbítódik.
A szárazeledelnek szinte lehetetlen tovább jutni innen, ezért nem működik a száraztápos etetés.
A betegség kontroll alatt tartható, de odafigyelést igényel, hiszen kis adagokban, kizárólag pépesített eledelt kaphatnak, napi 4-5 alkalommal. Az élelmet lehetőleg egy magasított helyről adjuk oda nekik, mert a két lábon álló testhelyzet kedvezően hat az eledel haladási irányára.
Csütörtök
Ma önkéntesünk, Melinda jött a menhelyre, aki hétről hétre kijár hozzánk segíteni. Csütörtökönként a mosogatásból, takarításból veszi ki a részét, szombatonként pedig a kutyasétáltatásban segít. Persze a sétáltatás szüneteiben nem mulaszt el felseperni, vagy épp elmosogatni.
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila most 6 veszettség elleni oltást, 11 kombinált oltást, 4 mikrochipet, valamint 2 veszettségi-kombinált oltást osztott ki. Zara és testvérkéi oltása csúszott, reméljük a következő hétre már javul Zara állapota, eddig sajnos elég ingadozó.
Zsömi is újabb vizsgálaton esett át, neki szájon át szedhető szirupot írt elő az állatorvos, mert annak ellenére, hogy túlesett az ivartalanitáson, a teje folyamatosan jön.
Péntek
Nem térünk magunkhoz Maci kutyánk kapcsán sem, ugyanis több, mint két hete itt él már a menhelyünkön, pedig gazdával rendelkezik. Mivel mikrochipje neki sem volt, amikor bekerült, így két hét kötelező karantént írt neki elő a hatósági állatorvos, ahogy azt ilyenkor mindig teszi. Mivel mi láttuk a kutyus kereső posztját, felvettük a gazdával a kapcsolatot, elmondtuk, hogy ilyenkor mi a teendő, és mikor viheti haza a kedvencét.
Ilyenkor általában már tűkön ülnek a gazdák, nem úgy Maci esetében, akinek a gazdáját már nem is sikerült telefonon elérni. Kénytelenek voltunk a közösségi oldalon felvenni velük a kapcsolatot, hogy megbeszéljük, hogy ha nem szeretnék visszakapni a kutyát, akkor sincs gond, de nekünk tudnunk kell a szándékaikat. Aztán megadták a saját telefonszámukat, mert ők nem tudnak telefonálni, és megbeszéltük, hogy legkésőbb csütörtökig választ adnak, hogy miként kezeljük Macit. Feltételezem, hogy ha komolyan választ akartak volna adni, akkor egy kölcsönkapott telefonnal, messenger üzenettel, füstjelekkel sikerült volna, de ez idáig nem történt meg. Mi pedig nem érezzük feladatunknak, hogy egy mikrochipet egyébként nélkülöző kutya gazdájának könyörögjünk, hogy hazavigye az állatát, akiről eddig sem gondoskodott megfelelően, különben nem került volna ide. Úgyhogy Maci gazdáját mi ezennel elengedjük. Talán mindenkinek így lesz a legjobb...
Szombat és Vasárnap
Az eddigi évek során valahogy mindig kegyes volt az időjárás a sétáltatós önkéntesekhez, kivéve azt a jó pár alkalmat, amikor bőrig áztak. Most azonban minden ellenük dolgozott: az alig maroknyi számú önkéntes elkezdte a kutyasétáltatást, de egyszerűen nem bírtak az elemekkel. Olyan mérhetetlen mennyiségű eső esett, hogy pár perc alatt mindenki bőrig ázott. Ha ez még nem volna elég az egész menhelyi út szinte járhatatlan lett a lezúduló esőtől, így az önkéntesek feladni kényszerültek a mai napi sétát.
Köszönjük a 178 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások