Kutyamesék 2022. ápr. 18-24.

A mai bevezetőmet egy előzménnyel, és egy nekünk küldött levéllel kezdeném.

A közösségi oldalon egy helyi kutyás csoportban kering egy poszt egy martfűi kutyusról, akinek jószándékú emberek új gazdit szeretnének keresni. A kutya állítólag megharapta a gazdáját, és állítólag ez azért történt, mert a gazda bántalmazta őt. A gazda most elkezdett félni a kutyától, és azzal fenyegetőzik, hogy el fogja őt altattatni.

A poszt alatt temérdek hozzászólás van, és természetesen szóba került az alapítványunk is, mint lehetséges megoldás a hozzászólásokban, így többen felvették velünk a kapcsolatot.

Mi jeleztük, hogy szívesen segítünk minden kutyán, de sajnos nekünk is kellett egy vonalat húzni. Mentünk utcáról, fogadunk gazdától kutyákat, más állatvédő szervezetektől vállalunk át kutyákat innen a környékről, de sajnos minden nem megy. Megyei, vagy országos mentésre már tényleg nincs lehetőségünk, hiszen a közvetlen környezetünk településeiről és Szegedről is annyi kutya érkezik, hogy lehetetlenség minden megkeresésnek megfelelni.

És akkor most közölném a levelet, amit egy segítségkérő küldött nekünk a martfűi kutyus kapcsán:

" Kedves Tappancs! 
Bizonyara mar hallottatok a kutyusrol, akit a gazdaja altatni keszul, mert nem jol viselkedett. 🙁 A facebookon a kutyas csoportban is tobbszor irtak rola.  Mivel lattam nem reg hirtelen lett hely nalatok 18 kutyanak is egyszerre, gondolom igy egy hely meg boven akadna egy halalra itelt kutyusnak. (Hiszen az a 18 kutya, akinek villamgyorsan segiteni tudtatok nem is volt veszelyben) Gondolom egy valoban segitsegre szorulo, eletveszelyben levo allat miatt IS mindent megmozgatnatok. UGYE? Nyilvan egy uj gazdi jobb lenne egy ketrecnel, de nyilvan a halalnal a ketrec is jobb.. Bar valaki azt mondta azt mondtatok nincs hely, amit azert nem szeretnek elhinni, hisz szeretetbol csinaljatok amit csinaltok, nem mas miatt. Koszonom az onzetlen segitsegeteket! "

Szinte minden hétre jut egy erőszakos, fenyegetőző, vagy lekezelő stílusban segítséget kérő telefonáló vagy levélíró. Jellemzően nem Szeged, vagy közvetlen közelében élő állatoknak kérnek segítséget, hanem távolabbi, olyan helyszínekről, ahová már tényleg nincs lehetőségünk segítséget nyújtani. És nem azért, mert lusták, vagy érzéketlenek lennénk, hanem azért, mert vannak korlátaink. 

Senki nem tud országosan keverék kutyákat és cicákat menteni, mert egy ötszáz férőhelyes menhelyet kevesebb, mint egy nap alatt meg lehetne tölteni kóbor állatokkal. És akkor még nem beszéltünk a gazdák által feleslegesnek titulált állatokkal. Mindenki a saját régiójában próbál segíteni, és tessék elhinni, mindenki erőn felül, de az összes állatot képtelenség megmenteni.

Mi is szívből sajnáljuk, és nagyon drukkolunk a martfűi kutyusnak, de ha őt fogadjuk, akkor a várólistán várakozó Buksikát meg Szörpikét meg Bobikát fogja a gazdája elaltatni, mert nem lesz türelme tovább várni. Vagy azok az életek kevesebbet érnek azért, mert a kedves bejelentő ezekről nem tud?

Ne legyenek illúzióink, ez sajnos ma kis hazánkban még mindig egy "megoldás". Bármennyire és szörnyű. És azzal, hogy sértegetjük egymást, fenyegetőzünk, lekezelő stílusban írogatunk, vagy kommunikálunk egymással, attól még nálunk nem lesz több hely.

A fentebb említett 18 kutya valójában 21 volt, és még lett volna második mentés is, de a kutyák addigra eltűntek. A 21 kutyához később egy 22.társuk is csatlakozott, de jóval később. Mellesleg ezek a kutyák még október elején érkeztek, de a poszt jóval később került ki róluk. Nemcsak ettől a szervezettől, kérésre másoktól is vettünk át kutyákat, és tavaly október óta már többször 21 kutya került be a menhelyre.

A fent említett kutyáknak sem egy nap alatt lett hely, hanem hosszabb egyeztetést, előkészületeket igényelt. Aki benne van az állatvédelemben az pontosan tudja, hogy ilyen mentésre egy nap, vagy egy hét alatt nem lehet felkészülni.

És hogy ennek az egy kutyának még biztos lenne valahol hely, ha a másik tizennyolcnak volt, arra csak annyit tudok mondani, hogy sajnos nem. Egyrészt azért, mert október nem most volt. Másrészt pedig ha mindig még "csak ezt az egyet" fogadjuk, akkor egy nap alatt mint mondtam egy ötszáz férőhelyes üres menhelyet is meg lehetne tölteni.

És ahogy már mondtam, attól nem lesz helyünk, mert a telefon túlsó végén hívást fogadót próbáljuk minden lehetséges módon megalázni.
Kijelenthetem, hogy munkatársaim mindannyian jószívű, segítőkész emberek, akik tisztában vannak a korlátainkkal. Nem képzeljük magunkat sem többnek, sem kevesebbnek másoknál, nincs is időnk ilyenen gondolkodni. Nem gondoljuk magunkat okosnak, de olyannak sem, aki egy épkézláb mondatot nem tud kinyögni.

Ha vezetővel óhajt valaki beszélni, mert a telefont felvevő kollégát túl együgyűnek találja, az szembesülni fog vele, hogy itt senki nem tud helyet varázsolni.

Akik örökbeadnak állatot, azok segítőkészek, és a legjobb tudások szerint végzik a munkájukat, nem képzelnek magukról semmi különöset. Csak a gondozottainknak akarják a lehető legjobb megoldást megkeresni.

Akik itt dolgoznak rendelkeznek lelkiismerettel, de mint mondtam varázserővel nem.

Akik itt dolgoznak rendelkeznek agysejttel, úgy általánosságban az is elmondható, hogy kettőnél többel.

Akik a telefont kezelik jól hallanak, többnyire. Így nem feltétlenül szükséges a második mondat után kiabálni velük. Segíteni akarnak, amennyiben tudnak, de el kell fogadni, hogy nem mindenre van azonnali megoldás.

Ezek a mostani példák nem légből kapottak, mind az utóbbi egy-másfél hétben hangzott el, vagy esetleg íródott meg. És ezek csak kiemelt példák, ennél sokkal több van.

A cél nem a panaszkodás, vagy az, hogy sajnáltassuk magunkat. Csak szeretnénk ha az olvasók egy pici betekintést nyernének a mindennapjainkba, ami sokszor nem is olyan egyszerű. Sohasem egyetlen hívással van a probléma, hanem azzal, hogy ezek a megjegyzések összeadódnak. Van aki tovább, van aki kevesebb ideig emészti magát rajta, hogy azt feltételezi egy segítségkérő, hogy minket nem érdekel az adott állat sorsa.
Sok esetben egy-egy rosszindulatú megjegyzés csontig tud hatolni, és hetekig őröli magát rajta az az ember, aki segíteni szeretne. És sok esetben ugyanazon a napon még további bántó megjegyzéseket is kap másoktól.

Ez természetesen nem csak állatvédelemre korlátozódik. Ugyanez történik az ápolókkal, vagy másféle karitatív munkát végző emberekkel, de ide sorolhatjuk nyugodtan a telefonos ügyfélszolgálaton dolgozókat. A telefon másik végén  dolgozó ember nem az ellenségünk, hanem az embertársunk.

És azt se feledjük el, hogy lehet, hogy ő lesz az aki segít egy váratlan helyzetben az utcán, vagy bárhol, anélkül, hogy megismernénk.

Hétfő
A menhelyi nagyudvar egy igen előkelő hely nálunk, a nagytestű, de egymással nagyon jól kommunikáló kutyák élnek itt együtt. Mindegy, hogy fiatal vagy öreg, lassú, avagy gyors, játékos vagy inkább lustálkodó, a lényeg, hogy az itt élő kutyák jóban legyenek egymással. Minél több kutya van együtt, annál nagyobb az esetleges nézeteltérés lehetősége, kivétel ha ezek a kutyák nagyon jól képesek csapatban együtt élni. A nagyudvarban lakók is folyamatosan változnak, hiszen ha valakit örökbefogadnak, akkor más kerülhet a helyére.
Mázlinak múlt héten járt le a veszettségi megfigyelése. Mivel a gazdája nem jelentkezett érte, így ő is a nagyudvarba került. Ő az a típus, aki inkább elvonul. Ő nem a játékos, mindig vidám, pörgős kutyusok táborát gyarapítja, hanem az elvonulós, szunyókálós kutyákét. 
Mázli annyira nem is szereti ha zaklatják, de úgy néz ki, hogy egy hét elég volt, hozzá, hogy lendületet kapjon a többiektől. Sajnos nem sikerült a legjobb minőségű fotót elkészíteni, mert a nagy játék közben csak úgy suhantak az udvaron, de azt hiszem egy kicsit elmosódottabb kép is magáért beszél. Mázli a körülötte lévő kutyák energiájától szabályosan megfiatalodott, már ő is elkezdett csatlakozni a közös játékhoz.

Kedd
A menhelyünkön a nap 365 napján történik az állatok ellátása. A cicák a kutyamenhelyen belül egy elszeparáltabb, nyugisabb részen élnek, de a cicás részlegen ugyanúgy jelen vannak a kutyusok, de korlátozottabb számban. Egyedüli feltétel, hogy barátságosak legyenek a macsekokkal.
Tündi, Bobi és Maci hetedmagával érkezett még tavaly májusban Mártélyról. Sokan már gazdisodtak, viszont ők hárman eléggé visszahúzódóak, bár a kezdetekhez képest határozottan sokat javultak. 
Most a cicaházunk egyik részlegén élnek ők hárman egy udvarban. Nekik például nagyon sokat segít, hogy nem a menhely legpörgősebb részén élnek, a nyugalom is segíti a szocializációjukat. 
Nálunk tényleg mindenféle kutya megtalálható, mert a mentés nem csak a barátságos, jól szocializált, könnyen örökbeadható kutyákra korlátozódik. 
Nekünk az a feladatunk, hogy amíg ezek a kutyák a menhelyen élnek, és nem találnak gazdit (vagy akár életül végéig) egy olyan helyen élhessenek, ahol békében, nyugalomban telnek a napjaik. Olyan helyek, ahol jól érzik magukat, ahol lehetőségeinkhez mérten megkapják amire szükségük van. És ez természetesen minden kutyánál egyedi.

Szerda
Egy foxterrier kutyussal kapcsolatban kértek tőlünk segítséget, akit még a hét elején talált egy állatbarát hölgy a Lugas utcában. Mivel a kutyus nem rendelkezett mikrochippel, így nem sikerült hazajuttatni, ezért kérte alapítványunk segítségét.
A kutyus egyébként akár fajtatiszta, vagy közel fajtatiszta is lehet kinézete alapján, meglepően szófogadó, és a terrierekhez képest szokatlanul nyugodt természetű. Mivel mikrochipje nincsen, így mi Szöcske névre kereszteltük a fiatal kan kutyust.

Csütörtök
A csütörtök a szokásos módon zajlott most is: Melinda önkéntesünk a menhelyen szorgoskodott, mi pedig a heti kutyaoltásra készültünk. Majdnem leesett az állunk, amikor állatorvosunk délelőtt megérkezett hozzánk, hiszen a megszokott kutyaoltás leginkább a délutáni órákban szokott történni. 
Most 9 veszettségi oltás mellett 7 kombinált oltást, valamint 1 mikrochipet osztott ki dr. Farkas Attila.
Nem csak a menhelyen történt a kutyák ellátása, ugyanis egyik gondozónk dr. Tímár Endre rendelőjébe fuvarozta Cserkészt, Árnyékot, Dívát, Lajtát és Laskát ivartalanításra, szívféregszűrésre. Cserkész és Árnyék tesztje pozitív lett.
Kócos egy vizsgálatra utazott bizonytalan járása miatt, neki valószínűleg korábban eltörhetett a lába, amit nem kezeltek, ezért a csípője korrigálja a mozgását, vélhetően ezért jár a megszokottól eltérően.

Hapci, Himba egyik kölyke is a csapattal tartott, ő most esett át a köldöksérv műtéten. Míg a tesóinak szépen felszívódtak a dudorok, addig Hapcinak bizony műtéti korrekcióra volt szüksége. Persze mondanom sem kell, hogy egy ilyen bátor és erős kiskutyának meg sem kottyant az a pici műtét.

Péntek
Egy nem mindennapi történet a Hamié, aki ma érkezett meg a gondozásunkba. 
Ő eddig Sándorfalván élt, volt saját családja, de a család elkezdett tőle tartani, ugyanis egyre akaratosabb és kiszámíthatatlanabbul viselkedett, a családban pedig gyerekek is vannak, őket féltették leginkább. Eddig még nem is volna a történetben semmi meglepő, csakhogy Hami nem is annyira régen tért vissza az otthonába, ahonnan évekkel ezelőtt megszökött. 

Mivel évekig volt távol, a család hiába kereste, lemondtak róla. Aztán nem is annyira régen feltűnt ez a kutya náluk, és nagyon hasonlított az ő eltűnt kutyájukra. Hívtak is állatorvost, chipet nézettek, és bizony kiderült, hogy ez a kutya nemcsak kiköpött mása a régi kutyájuknak, hanem valóban ő az, teljes életnagyságban.

Valószínű, hogy amikor megszökött valaki befoghatta, aki évekig nem vitte orvoshoz, mert akkor kiderült volna, hogy a kutya chipes. Az is valószínűsíthető, hogy Hami  az első adandó alkalommal meglógott erről a helyről, és évek múltán is hazavágyott, sőt sikerült is hazajutnia.
Eddig a történet mesébe illő, a család visszakapta a szeretett kutyát, aki évek múltán sem felejtette régi otthonát. Csakhogy valami megváltozott...

Hami viselkedése már nem olyan volt, mint régen. Türelmetlenebbé, kiszámíthatatlanabbá vált, és a család bármennyire is örült annak, hogy hazatért, a viselkedése már nem emlékeztetett a régi Hamira. Éppen ezért hozták meg azt a nehéz döntést, hogy segítséget kérnek a menhelyi elhelyezésben. Hami tehát mától a mi vendégszeretetünket élvezi.

Szombat és Vasárnap
A szombat mindig a kutyasétáltatástól hangos itt a menhelyközelében, hiszen ez a kedvenc programja a védenceinknek. Az sem gond, ha valaki még nem sajátította el a pórázon sétálás művészetét, önkénteseink szíves örömest segítenek ebben négylábú barátainknak.
Ebben a sétában ma már Bálvány nem vehetett részt, más programja támadt. Bálvány ugyanis gazdisodott a hétvégén!
Sajnos azonban Merlin múlt heti gazdisodása tiszavirág életűnek bizonyult, bár a menhelyen a látogatások alkalmával tökéletes volt az összhang. Nem is a gazdival, sokkal inkább a gazdi testvérével volt a gond, akit állítólag Merlin egyáltalán nem tudott megkedvelni, és mivel sokat lettek volna ők is együtt, így  végül Merlin visszakerült hozzánk.

 

Linda