Már sokszor írtam arról, hogy a közösségi oldalon mennyire szépen egymásnak tudnak tudnak esni az emberek, ráadásul mindig lesz egy bűnbak is, akit lehet hibáztatni.
Pár hete írtam arról a tanárnőről, akit megvádoltak állatkínzással, anélkül, hogy a vádló szervezetnek bármi bizonyítéka is lett volna ellene. Elég volt a szavuk, és a tanárnő ugyanabba a helyzetbe került, mint korábban mi, amikor ezt a szervezet minket vádolt meg alaptalanul azzal, hogy kidobjuk a menhelyi kutyákat.
A mi botrányunk után pár hónappal néhány lejárató posztunkat már törölték, de addigra jóvátehetetlen károkat okoztak. Most ugyanez történt ezzel az esettel. A rágalmazó poszt eltűnt. Közben a nyomozás befejeződött, a tanárnő ellen nem indult eljárás. De a sok vádló ember valahogy megmaradt.
A napokban pedig egy hölgy kapott hideget-meleget, ugyan nem ettől a szervezettől, hanem magánszemélyektől, de valahogy megint egy olyan ember lett a bűnös, aki nem tehet a kialakult helyzetről.
Nincs időnk követni a közösségi oldalon a posztokat, elmondásból ismerjük a történteket.
Egyik este egy fiatal hölgy látott egy kutyát, aki halott társát őrizte az úton, vagy annak közvetlen közelében. Nem tudta betenni az autójába, mert ott volt a saját kutyus, és nem tudta hogyan reagálna. Segítséget azonban kért, kiírta, hogy hol és mit látott. Emiatt rengetegen támadták őt. Pedig ha jobban belegondolunk, semmivel nem tett kevesebbet, mint azok, akik bírálták. Másnap egy állatbarát elment megkeresni a helyszínt. A kutyus, és halott társa még mindig ott volt. Autóba tette és kihozta őt a menhelyre.
Így került hozzánk a halott társát őrző kis tacsi kutya, akinek sorsán ugyan sokan felháborodtak, mégis csak két ember volt, aki valamit tett. Az egyik hölgy felhívta rá a figyelmet, ezért meg is kapta a magáét. A másik hölgy pedig elindult érte, és behozta a menhelyre.
Szerencsés kutya, hiszen az őt befuvarozó hölgy elmondta, hogy ez az út bizony nagyon forgalmas, ráadásul a kanyar is éles, nem belátható.
Mi is örültünk, hogy tudtunk segíteni, hiszen a menhelyi férőhelyek száma korlátozott. Emiatt van az, hogy van, amikor nem tudunk rögtön segíteni. Most egymást követő két napon is be tudtunk fogadni utcáról jelentett bajban lévő kutyát. Bárcsak minden egyes nap ugyanígy megtehetnénk!
Hétfő
A hétfő reggelünk már egy óriási pofonnal indult, hiszen Rasztát halva találtuk a kis fekhelyén. Persze, tudtuk, hogy nagyon idős, és ilyen korban már semmi sem biztos, de kéthét sem telt el a legutolsó vizsgálata óta, akkor mindent rendben találtak nála. Igaz, hogy már akkor felhívta rá az állatorvosunk a figyelmet, hogy nagyon öreg, mégis azt éreztük, hogy ő még sokáig velünk lehet, hiszen nem találtak nála semmi problémát.
Raszta nem sok időt, mindössze néhány hetet töltött nálunk. Története azonban annyira szomorú, hogy mindenki emlékezni fog rá. Ő is borzalmas állapotban került hozzánk, egyik önkéntesünk mentette ki egy vízelvezető árokból.
Önkéntesünk, Vanda szabadította meg óriási, összecsomósodott loboncától, ami láthatóan a mozgásában is akadályozta. Chipje nem volt, és senki nem jelentkezett érte. És így volt ez jó, hiszen milyen gazda engedi, hogy kutyája ilyen állapotba kerüljön?!
A megfigyelés után az idős kutyák kiváltságos helyére költözött, ahol van fűtés, benti hely, puha fekhely, és egy kis udvar, ahová bármikor kimehet. Itt aztán igazán elemében érezte magát. Sejthető, hogy valószínű neki ez volt élete legjobb helye. Egy menhely, ami számára maga a Paradicsom. Sajnos nagyon kevés idő adatott meg neki nálunk, de bízom benne, hogy valamennyire feledtettük vele az eddigi viszontagságos életét.
Kedd
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott három kutyánk, mindenki vizsgálatra.
Dotti és Apacs szívférgesség miatt járt szívultrahangon, de szerencsére nem találtak férget a szívükben.
Roti pedig kontrollvizsgálaton járt, neki korábban egy bakteriális fertőzést fedeztek fel a tüdején, emiatt a műtéte el is lett halasztva. Most befejezte az antibiotikum kúrát, ezért utazott ellenőrzésre. Sajnos azonban az állapota nem javult, így meghosszabbították az antibiotikum kúrát, sőt más gyógyszereket is kapott.
Eközben Domaszéken két mudi jellegű kutyust találtak, akik a földeken bóklásztak. A föld tulajdonosa pedig fogta magát és bevitte az önkormányzathoz a két kis félénk mudit, ezután kerültek hozzánk a menhelyre.
Természetesen chipet nem találtunk bennük, így a kedves gazdikat sem tudtuk értesíteni. Tőlünk a Karma és Karib nevet kapták.
Szerda
Dr. Tímár Endre rendelőjébe készülődtünk reggel Melbával, Borival, Cecíliával, Rinaldóval és Csámpással. Mindannyian ivartalanításra, szívféregtesztre utaztak.
A műtétet mindenki jól viselte, az utazással járó ketrecnyugalmat azonban kevésbé. Csámpás ugyanis mindent elkövetett, hogy amíg a többiek szálltak be az autóba, ő kiszabadulhasson. Sajnos azonban nem csak a szállítóboxos hiszti miatt tűnt ki ma a többiek közül. Csámpás ugyanis pozitív szívféregteszttel tért vissza. A többiek szerencsére negatívak lettek.
Bejelentés érkezett hozzánk, miszerint a Makkosházi gyógyszertár körül a játszótérnél fekszik egy félénk, kissé ápolatlan puli jellegű kutyus. Felícia önkéntesünk már ment is chipet olvasni, de a kisasszony nem adta ám könnyen magát. Chipet sajnos nem talált benne, de sikerült az autóba betenni, így az általunk Pillének elkeresztelt kutyus mától a menhely vendégszeretetét élvezi. Ő is elutazott ma dr. Tímár Endre rendelőjébe egy vizsgálatra, ugyanis a bejelentő, és önkéntesünk elmondása alapján Pille púposan jár, és nem terheli az egyik hátsó lábát. Erre most gyógyszereket kapott. Az orvos szerint egy enyhe ütés, de egy rossz mozdulat is okozhatta a panaszt. Ha a gyógyszerek hatására nem múlik el a panasz, akkor javasolt újabb vizsgálat.
Csütörtök
Ma ismét dr. Tímár Endre rendelőjébe készülődtünk ivartalanításra, illetve egy újabb vizsgálat is becsúszott.
Pepe, Pocak, Kevin és Zserbó túlestek az ivartalanításon, szívféregszűrésen. Szerencsére mindenki negatív lett.
Lolának pedig vizsgálatot kértünk, mert egyre nehezebben tud felállni. Bár az étvágya jó, mégis sokat fogyott. Tehát azért van okunk az aggodalomra.
Lola szinte megfiatalodva tért vissza a rendelőből. Sokkal vidámabb volt, amikor autóba tettük, sőt! A helyére visszamenet már szájalt is a többi kutyával jó szokásához híven. Az orvos megvizsgálta, megkapta a gyógyszereit, amit most pár napig szednie kell. Emlőgyulladást állapítottak meg nála, ez okozott fájdalmat, ezért vált nehézkessé a mozgása.
Eközben menhelyünk állandó önkéntese, Melinda is megérkezett, hogy munkánkat segítse. Menhelyi állatorvosunk, dr. Farkas Attila is megérkezett a szokásos heti kutyaoltásra. Most nem volt sok dolgunk, 3 veszettségi oltást, 8 kombinált oltást, valamint 2 mikrochipet osztott ki.
Közben négy kutyánkért megérkeztek, akik Ausztriába utaznak, hogy elkedhessék gazdis életüket. Az utazók: Szütyő, Szultán, Szépi és Lord.
Amíg ők elhagyták a menhelyet, addig megérkezett egy állatbarát hölgy egy talált kutyussal, így neki picit várnia kellett, mire hozzá is eljutottunk.
A kutyus történetéről részletesen beszámoltam már a blog elején. Ez a cuki tacskó fiú természetesen szintén nem rendelkezik mikrochippel, így mi a Védő nevet adtuk neki. Két hétig az eredeti gazdit keressük, és kíváncsian várjuk miért nincs a kutya bechippelve. Ha nem jelentkezik, akkor őkelme várja az eddiginél gondosabb gazdijelölt jelentkezését.
Péntek
Ma Tara kutyánknak elérkezett a nagy napja, hiszen itt a várva várt pillanat, amikor gazdijelöltjeivel elhagyhatja a menhelyet, és megkezdheti gazdis életét. Ő Szegedre költözött. Sok együtt töltött éveket kívánunk!
Szombat és Vasárnap
Tara után testvére, Tofi is elhagyta ma a menhelyet, bár ő a tesónál kicsit messzebb utazott. Tofi ugyanis Budapesten talált magának szerető családot.
Sajnos Lola állapota a hétvégén romlani kezdett, így a vasárnapunk azzal telt, hogy ügyeletes állatorvost próbáltuk elérni. Végül kora délután Lola bejutott vizsgálatra, ahol infúziót kapott, vitaminokat, illetve vért vettek tőle.
Mivel Lola rossz állapotának okára egyelőre nem kaptunk választ, csak lehetséges betegségek egész sorára, így abban maradtunk, hogy holnap újra elvisszük egy vérvételre, ellátásra, további vizsgálatokra. Nagyon el voltunk keseredve, mert az ellátás láthatóan nem javított túl sokat az állapotán.
Persze ha még Lola baja nem volna elég, a menhelyi élet sem áll le, ugyanúgy helyt kell állnunk. Szinte már megszoktuk, hogy itt a környéken mi vagyunk az "ügyeletesek" minden hétvégén, ha valaki esetleg kutyát talál. Most éppen Mihálytelek közelében egy összegömbölyödött fekvő kutyusra lett figyelmes egy fiatal pár, akik megálltak neki segíteni. Mi sem dúskáunk épp szabad helyben, sőt eléggé szűkösen vagyunk, de tisztában vagyunk azzal is, hogy vasárnap délután nincs más megoldás a menhelyen kívül, így még egy kicsit összébb szorítottuk a kutyákat. Ez úgy volt lehetséges, hogy Lola nem tudott visszamenni a helyére, mert fűtött betegszobát igényel az elkövetkezendő időkben biztodan. Neki a helyét elfoglalta egy karanténidejét letöltött kutya átmenetileg, és erre az üres helyre tudtuk elhelyezni a kis összegömbölyödött kutyust az út széléről.
Amikor megláttuk, gyorsan meg is állapítottuk, hogy a felmenői között biztos lehetett még róka is, így mókásan Rókinak neveztük el a kishölgyet.
Felemás érzésekkel hajtjuk ma a fejünket nyugovóra. Ismét egy nehéz hétvégén vagyunk túl. Olyankor nem is tudom, hogy szerencse, vagy épp balszerencse, hogy nem tudjuk mit hoz a holnap....
Köszönjük a 186 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások