Kutyamesék 2021. nov.1-7.

Ezen a héten nem került új kutya a gondozásunkba. Hihetetlen, hogy hosszú idő után kénytelen vagyok ezzel inditani egy blogot, de ez az igazság.
Jelenleg csordultig van minden, talpalattnyi helyünk sincs. A hétvégén azonban a gazdihoz kerülő kutyusok jóvoltából enyhülni fog a nyomás.

Ahogy azt megszokhatták, a blogom azokról a kutyákról szól leginkább, akik bekerültek a menhelyre. Leírom a történetüket, az eddigi életüket, amit megtudtunk róluk, és hogy miért kerültek hozzánk. Aztán nagy esemény az életükben, hogy átesnek az ivartalanításon, a menhely másik részlegébe kerülnek. Utána reményeink szerint a gazdihoz kerülés következik. Ez azonban nem mindenkinél van így.

Sokan hosszú éveket töltenek a menhelyen, megbetegszenek, meggyógyulnak, olyan dolgok történnek az életükben, ami a blogbejegyzésbe bekerül.

A kóbor kutya története ott ér véget, hogy menhelyre kerül, biztonságban van. Elfelejthetjük, jön a következő. Pedig annak a kóbor kutyának a menhelyre kerüléssel nem szabadna eltűnnie a köztudatból. Éppen azért, amit írtam. Lehet, hogy csak hónapokat tölt itt, de lehet, hogy éveket. Van aki sohasem talál gazdára.

Mivel a menhelyi események nagy részét a bekerülő kutyák története teszi ki, így most úgy döntöttem, hogy néhány benn élő kutyánk életét mutatom meg, hogy mi történt velük azóta, hogy menhelyre költöztek. Nem minden bemutatott kutya régi lakó, de jól látható, hogy mennyi minden történhet itt a kutyával azután, hogy eltűnik a köztudatból, mert megoldódott a sorsa...

Hétfő
Maya kutyánk Oleggel való együttélése nem zökkenőmentes, ugyanis Oleg testi fölényétől tart Maya, így egyre inkább azt vesszük észre, hogy a kezdeti jó viszony elmúlt. Maya már nem érzi társának Oleget, abbamaradt a játék is, inkább elvonul.
Számunkra azonban nagyon fontos, hogy mindenki jól érezze magát abban a közegben ahol él, így Mayát elköltöztettük. A nagyudvarban nagyon gyorsan megtalálta a közös hangot a többiekkel, sugárzik róla, hogy sokkal jobban érzi itt magát.
Oleg pedig ismét egyedül van. Sajnos hozzá nagyon nehéz megfelelő társat választani. Olyan erős kisugárzása van, hogy a legtöbb kutya megretten tőle, ráadásul igen domináns személyiségű, ami tovább fokozza a tekintélyét.

Kedd
Nelson egy olyan kutya, aki a legtöbb ember szívét gyorsan elvarázsolja: kedves, bújós, játékos. Ugyanakkor makacs, mint egy öszvér, és meglehetősen önfejű.
Itt a menhelyen is imád felfordulást csinálni. Például nem lehet tőle az autót bepakolni, mert másodpercenként ugrik vissza azért, hogy ő is mehessen egy kört. A szalmatároló minden kutya számára tabu, kivéve persze őt, aki miatt napközben is zárni kell, mert nem érdekli, hogy ott van egy elem, hogy ne tudjon oda bejutni senki, őt nem érdekli! Beugrik és szétrámol.
Ha éppen nem csínytevésen töri a buksiját, akkor valamilyen labdával, frizbivel, akármivel a szájában rohangál, és keresi azt az embert, akinek a lábának nekinyomhathá a fejét, és kierőszakolhat némi játékot.
Ő az a kutya, aki rendszeresen gondoskodik róla, hogy valami plusz feladat is jusson minden napra.

Szerda
Néhány hónappal ezelőtt írtam Trampliról, menhelyünk legrégebbi lakójáról, aki 2007 óta él nálunk. Akkor sajnos agyvérzése okán szóltak róla a hírek, és tekintve tekintélyes korát, igencsak aggódtunk érte. Az első napok kritikusak voltak, de napról napra egyre jobban érezte magát a gyógyszereknek köszönhetően. Aztán eltelt egy hónap, Trampli még mindig félrehajtott fejjel ugyan, de ismét normális életet tudott élni. Mára azonban már kijelenthetjük, hogy ugyanúgy néz ki, mint agyvérzés előtt. Hihetetlen hogy micsoda erő, mennyi élni akarás van ebben a tacskó méretű öregfiúban. Mindig is mondtam, hogy róluk érdemes példát venni.

Csütörtök
Ma Kincső és Kátya ivartalanításra, szívféregtesztre utazott dr. Sebő Ottó rendelőjébe, míg soan mások műtétre, vizsgálatra.
Roti szinte úgy jár már oda, mintha hazajárna. Neki most egy kontrollvizsgálatra kellett mennie, jövő héten pedig mintavételre kell visszautaznia.
Szepi is kontrollvizsgálaton járt, ő már teljesen meggyógyult, így végre visszaköltözhet a társaihoz.
Kond egy visszatérő problémával utazott vizsgálatra. Neki időszakosan a feje tetején nő egy nagy, kemény púp, ami néhány nap alatt eltűnik, majd visszajön. Mint kiderült, ez egy bőrgyulladás, amit majd le kell műteni, hogy végleg megszabadulhasson tőle.
Cipó kutyánknak végre elérkezett a várva várt keresztszalag műtéte, így vége is a szabadságnak, több hét ketrecnyugalomra ítélték.
Cipó egyébként szintén régi lakónk, akinek emberekkel nem felhőtlen a kapcsolata, ezért is nem talált gazdira. Persze ha jobban belegondolunk, nincs is min csodálkozni, hiszen amikor bekerült és orvoshoz vittük, kiderült, hogy teste tele van légpuska lövedékkel. Valószínűleg addigi életében semmi jót nem tapasztalt az emberektől.

Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila is megérkezett hozzánk a szokásos heti kutyaoltásra. Most 5 parvó elleni oltást, 5 mikrochipet, 1 veszettség elleni oltást, valamint 9 kombinált oltást osztott ki.

Péntek
Elza több mint 1 éve lett a menhelyünk lakója. Dorozsmán tűnt fel, járta folyamatosan a várost. Mivel egyáltalán nem barátkozott, így szinte lehetetlenné tette, hogy bárki segíthessen rajta. Ugyanakkor erősen gömbölyödött, így mindenki biztosra vette, hogy vemhes, elhelyezése egyre sürgetőbbé vált. Végül egy állatbarát hölgy, Lívia fogta meg olyan segítőkkel, akik szívükön viselték a kutya sorsát. Állatorvoshoz vittük, ahol kiderült, hogy folyamatosan növő pocakja nem kiskutyákat rejt, hanem nagy mennyiségű véres savót, ami a lépén és gyomrában lévő daganatoknak köszönhetően növekszik.
Akkor néhány hetet jósoltak neki, így megígértük Elzának, hogy ezt az időt kutyák társaságában, szabadon töltheti egy udvarban. Aztán teltek a hetek, majd a hónapok. Elza óriási hasa elkezdett lelapulni, végül teljesen eltűnt, szőre kifényesedett, és egyre jobb kedvűbbé vált. Jelenleg Elza tünetmentes, és nagyon boldog nálunk.

Szombat és Vasárnap
A hétvégén összesen tizennégy menhelyi kutyánk kezdhetett új életet. Mihi, Dotti, Blöki, Meli, Pengő, Júlia, Rómeó, Coco, Milli, Amy, Cecília, Baba és Melba Németországba utaztak, míg Jordan idehaza, egészen pontosan Szegedre gazdisodott.

A hétvégi bemutatott kutyámnak pedig Mufurcot választottam, aki 2014 óta a menhelyünk lakója. Kapcsolatunk nem indult épp fényesen, igazi kis puffancs volt, a nevét sem véletlenül kapta. Nem lehetett hozzá nyúlni, sem hozzá szólni, de ránézni sem nagyon. Védte az itató tálját, az ételét, mindent. Az egész világ az ellensége volt, legyen az ember vagy másik kutya.

Azóta persze rengeteg idő eltelt, és ő is rájött, hogy talán nem is olyan rossz hely ez. Mufurcból lassacskán Mufi lett, megbarátkozott a többi kutyával (ebben az ivartalanítás nagy segítségére volt) és békét kötött az emberekkel is. Autoimmun bőrbetegsége miatt sokszor volt orvosnál, a fülei is betegsége okán sokszor gyulladtak. Ilyen kezelések alkalmával kihúzzuk rendesen a gyufát, és pár napig nem vagyunk barátok, majd megenyhül.
Makacs természetes és folyton odafigyelést igénylő bőrbetegsége miatt nem volt olyan bátor ember aki őt választotta volna társának. Ő azért köszöni, jól van. Megtanult sétálni, egy udvarban él más kutyák társaságában, ehet amennyit szeretne, nincs gondja a világra. Hogy eljön-e számára az igazi, azt nem tudhatjuk, de ő sem sokat morfondírozik rajta. A mának él, és boldog. Ezzel teheti a legtöbbet magáért!