Kutyamesék 2021. márc. 29- ápr. 4.

Kutyás blog | 2021. április 13.

Biztosan volt már téma a blogomban, és talán sokan tudják is, hogy mi történik olyan esetben amikor egy kutya a menhelyre kerül.

Szerencsés esetben a kutya rendelkezik érvényes veszettség elleni oltással és mikrochippel. Ez egyébként minden 4 hónapos kort betöltött kutyánál alapkövetelmény. Vagyis kötelező, elmulasztása büntethető, nem opcionális, hogy megcsináltatom ha épp van kedvem!

Tehát ha a kutya chippel, érvényes oltással rendelkezik, akkor felhívom a hatósági állatorvost, jelentem neki az esetet, és ő eldönti, hogy a kutya hazajuttatható-e megfigyelés nélkül. Mert dönthet úgy, különösen róka vakcinázás idején, hogy elrendeli a karantént. Ez az ő döntése, nem a menhelyé.

Ha a kutya rendelkezik chippel, de nem érvényes az oltása, akkor a hatósági állatorvos 2 hét veszettségi megfigyelést rendel el, ő lefolytatja a megfigyelést a telephelyünkön, majd két hét múlva a gazdi hazaviheti a kutyát. A kutyát mi gondozzuk, mi adjuk ki, viszont a megfigyelést nem mi rendeljük el.
Ez nekünk sem kellemes feladat, de a törvények betartása a feladatunk.

Harmadik eset, ha a kutyában nincs chip, nincs igazolható oltás. Ilyenkor is ugyanúgy két hét megfigyelés, majd a hiányzó dolgok pótlása. Ilyen esetben egyébként két hétig az eredeti gazdit keressük, ha ő nem jelentkezik, akkor a kutyus új gazdája az alapítvány lesz.
 
A gazda egyébként a tulajdonjogát igazolni köteles fényképpel, oltási dokumentummal, hiszen mondjuk egy fajtatiszta, különleges kutya esetében itt tolonganának az önjelölt gazdik.

Ami mindhárom esetben megegyezik, az az, hogy a hatósági állatorvos tud a gazdás vagy gazdátlan kutya érkezéséről, hiszen minden kutyát megfigyelés alá von, hacsak nincs érvényes oltás. Ha a kutya kóborolt, azért már önmagáért róható ki bírság, de ehhez a menhelynek semmi köze. Ennek megállapítása kizárólag a hatósági állatorvos feladata.
A gond csak az, hogy az emberek nagyon sokszor dühből, indulatból követelik vissza a kutyát, viszont nem érzik úgy, hogy ezért a kutyáért felelősséget is kell vállalniuk.

Mit jelent ez?
Ha a kutya kóborol, vagy megharap valakit az utcán, akkor az ugyanúgy a gazda felelőssége, hiszen meg kell akadályoznia, hogy a kutya az ő telkéről valahogy kiszökhessen. Azért már önmagában szabható ki bírság, ha a kutya kóborol.
Ha bármi problémát okoz, pl megharap valakit, közúti balesetet okoz, valakinek bármilyen vagyontárgyában vagy állatában kárt tesz, akkor a bírság mellett még a gazdának ki kell fizetnie az okozott kárt is.
Mondjuk ha valaki másnak az állatában, családtagjában tesz kárt, az aligha lehet pénzzel megváltani!
Csakhogy erről általában addig elfeledkeznek az emberek, amíg be nem következik.

Tehát az én felelősségem, és nem a kutyámé, hogy meg tud otthonról szökni, vagy hogy szereti ritkítani a baromfiállományt. Mindezekért a dolgokért anyagi és erkölcsi felelősséget kell vállalni, nem csak addig hangoztatni a tulajdonjogot, amíg kényelmes, hogy van egy kutyám.
Ugyanis a kutyatartás felelősséggel jár. Ezen kívül vannak kutyák, akik fegyverek az emberek kezében, és a felelősségem nem csak addig tart, hogy enni lökök neki esténként, meg végigvonulok vele az utcán.
Az is az én felelősségem, hogy olyan helyet csinálok a kutyának, hogy ha felügyelet nélkül van, akkor sem okozhatok kárt senkiben és semmiben. És utána, ha esetleg ez mégsem így történik, nem intézhetem el annyival, hogy mit csináljak, ha a kutya szökik?!


Ezek az elvek mind hozzátartoznak a felelős kutyatartáshoz, de annak csak nagyon kis szeletét teszik ki. Tehát ha valaki kutyát akar, akkor nem árt tisztában lennie vele, hogy a kutyáért teljes egészében felelősséget kell vállalnia. Aki erre nem áll készen, annak nem szabad kutyát magához vennie.

Hétfő
Azt hiszem az utóbbi idők egyik legviccesebb karaktere Sony, aki a menhelyen szabályosan kivirult.
Ő az a kutya, akiről már korábbi blogjaimban írtam. Egész eddigi életét magányosan töltötte, deformálódott gerincét és lábait mind volt "gazdájának" köszönheti, aki nem gondoskodott a megfelelő táplálásról.
Már kölyökkorában sem. A volt gazdát sehol nem lehet elérni, Sony pedig továbblépett, itt nálunk, a menhelyen. Kóros farokkergetését, aminek köszönhetően nem volt szőr a farkán, teljesen abbahagyta.
Kibontakozott nálunk, mindenkivel remekül kijön, mindig csak játszana. Most éli kölyökkorát. A karanténfelújításból megmaradt sóderrakásra nevezte ki a főhadiszállását.
Onnan jól belátja a menhelyet, együtt nézelődhet a többiekkel, napozhat, és oda gyűjtheti a kincseit. Mert ő amolyan kincsgyűjtő...
Van egy szétszedett játékdarab, amit módszeresen cibál, és nagyon ragaszkodik hozzá. Egy régi itatótál, ami lyukas, így ki kellene dobni, de ő imádja, és mindenhová viszi magával.
Aztán van egy élénk színű súlyzószerű játék, ami szintén nagyon fontos neki, azt is hurcolássza a többi kinccsel. Aztán ha úgy adódik, hogy valami megtetszik neki, akkor még ezt-azt hozzágyűjt.
Lehetnének új játékok is, de azokat a többiek széthordják. Sony inkább a régebbi, kopottabb darabokat gyűjtögeti, ami már másokat nem érdekel. Ő az a kutya, aki mindennek örül, annak ellenére, hogy szomorú élete volt.
Örül a sétának, a gondozóknak, a játékoknak, minden kedves szónak, simogatásnak, miden más kutyának. Megpróbáltatásai ellenére egy csodálatos kutya.
Még mindig bízik, még mindig mindennek örül. Nem bánkódik a múlton, és mindig mindenben a jót látja. Egy egészen kivételes kutya, és lehet, hogy nem lesz hosszú életű, de egészen biztos, hogy az utolsó pillanatig boldog, tartalmas életet fog élni.

Sony kincsei


Kedd
Az ivartalanítási kampányunk ismét nagyon sikeres volt, hiszen a normál ivartalanítási ár egy egészen picike töredékéért cserébe ivartalaníthatták állataikat.
Ekkor jelentkezett az ivartalanítási kampányra Nyafi befogadója is, viszont időközben kiderült, hogy kórházi kezelésre szorul, így nem tudta Nyafi végleges befogadását magára vállalni.
Éppen ezért Nyafi ma bekerült a menhelyre. Sajnos egyelőre nagyon félénk, teljesen össze van zavarodva, de ez egyáltalán nem meglepő.
Nem mindenki egyforma természetű. Úgy ahogy mi emberek, a kutyás is nagyon különbözőek. Sokaknak semmilyen problémát nem okoz az új környezet, nem félnek, nyitottak és érdeklődőek mindenre.
És vannak olyanok, akiknek hetekre, vagy akár hónapokra szüksége van, hogy alkalmazkodjon, kinyíljon. Nyafi is egy ilyen kutya. A bizonytalan morgást azért sokszor bizonytalan farokcsóválás váltja fel.
Még ő maga sem döntötte el, hogy mitévő is legyen. Ezt a megnyílást nem érdemes siettetni, hiszen mindenki máshogy dolgozza fel a változásokat. A fotótól senki ne ijedjen meg!
Nyafi nem ketrecben él, de beszállításkor a maximális biztonság érdekében mindenki boxban utazik. A fotó a megérkezése pillanatában készült!

Nyafi a beérkezése pillanatában


Szerda
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe készülődtünk, vizsgálatokra volt időpontunk. Juci, Zsömi-Muki, valamint Gombóc egy-egy laborvizsgálaton, valamint fogkőeltávolításon esett át. Rozi szívultrahangon járt pozitív szívféregteszt miatt.
Az ultrahang nem mutatott a szívében férgeket.
Vitinek azért kellett orvoshoz mennie, mert elkezdtek a lábai görbülni, ő vitaminokat kapott. Harcos pedig azért járt vizsgálaton, mert szerettük volna megtudni, hogy szükséges-e a másik lábát műteni.
Ő korábban már túlesett egy lábműtéten. A röntgen nem szolgált jó hírekkel. Harcosnak teljesen el van meszesedve a csigolyáinak egy része, így semmilyen lábműtét, vagy egyéb műtét nem jöhet szóba.
Ha fájdalmai lesznek, azt fájdalomcsillapítóval tudjuk orvosolni, de kora és állapota nem teszi lehetővé, hogy bármilyen műtét. Korábban egyébként neki a jobb oldali combcsontfejből kellett eltávolítani egy darabot.
Akkor az a műtét nagyon jól sikerült, azóta Harcos sokkal könnyebben mozog. Akkor abban maradtunk, ha az a műtét jól sikerül, akkor megvizsgálják, hogy szükség van-e más műtétre is. Sajnos a gerincmeszedesedés miatt a további műtétek szóba sem kerülhetnek.

Harcos a mindennapokban jól érzi magát


Csütörtök
Menhelyünk állatorvosát, dr. Farkas Attilát vártuk a megszokott kutyaoltásra. Ez alkalommal nem volt sok dolgunk: 4 veszettségi oltás, 3 kombinált oltás és két mikrochip került kiosztásra.
Közben telefonon jelentkezett egyidősebb férfi, aki egy januárban hozzánk került kutyáról szeretett volna érdeklődni. Persze kiderült, hogy az érdeklődés inkább igény, ugyanis az általunk egy év körüli saccolt kutya gazdájáról van szó, aki szeretné visszakapni a kutyát.
Hogy miért nincs a kutyában chip és miért nincs oltva már-már kioktatást kaptam, miszerint fél éves kor előtt nem kaphat chipet a kutya. Mikor tájékoztattam, hogy rosszul tudja, még majdnem kikérte magának. Elmondtam a szokásos információkat, hogy miként kaphatja vissza a kutyust,
de amikor említettem neki, hogy a felmerült költségeket állni kell, illetve adott esetben felelősségre vonhatják már majdnem hogy kikérte magának a bánásmódot.
Felhívtam rá a figyelmét (úgy látszik nem lehet elégszer elmondani), hogy a saját kutyáért az ember felelősséget vállal, illetve kell, hogy vállaljon.
Valószínűleg mégsem volt számára olyan fontos ez a kutya.

Péntek
Délelőtt borongós, délután csodálatos napsütéses időnk volt. Vitiék, Kottáék, Galáék és Sherlockék ezt az időt együtt töltik az udvaron. Ez a társaság körülbelül megegyezik termetben, és korban is passzolnak egymáshoz.
Ez nagyon hasznos, hogy nappal együtt töltik az idejük egy jó részét, ugyanis ismerkedhetnek egymással olyanok, akik eddig nem találkoztak, ez aiz idő pedig kellemesen és hasznosan telik a számukra.
Gala és Fontos például nagyon visszahúzódóak, de Kender és Kotta nagyon sokat segít nekik abban, hogy megnyíljanak. Ők négyen együtt élnek, de napközben többen is-Vitiék és Sherlockék is-csatlakoznak hozzájuk.
A közösen eltöltött idő nem csak arra jó, hogy ismerkedjenek és játszanak, elfáradjanak, hanem azért is, hogy tanuljanak egymástól. Gala és Fontos óriásit fejlődtek amióta egy nagyobb társasággal játszhatnak.
Bár már a karanténban is elkezdtek az emberekkel ismerkedni, barátkozni, az egy viszonylag rövid idő, és nincs alkalmuk megszokni a rengeteg változást. A karanténidő lejárta után rögtön felkerültek, ilyenkor nagyon változik az ijesztő világ.
Rájönnek, hogy a másik kennelben ugató kutyák lehet, hogy hasonlóak, mint ők. A világ nem csak egy kennelből áll, hanem udvarból, játékból, szórakozásból. Megszokják, hogy az élelem, a tisztaság, a mozgás lehetősége rendszeres. Az emberek akikkel találkoznak nem bántják őket, és megismerkednek velük.
Láthatnak egy csomó mindent, elmehetnek sétálni, és mindig visszatérhetnek a biztonságos helyükre. Ezek a fix dolgok rengeteget tudnak jelenteni egy bizonytalanabb kutyus életében, és nagyban segítik a beilleszkedést.

A fiatal generáció


Szombat és Vasárnap
Számunkra nagyon fontos, hogy a menhelyen élő védenceinket olyan helyre gazdásítsuk, ahol valóban igazi családra lelnek. Éppen ezért számunkra fontos, hogy a kutya és leendő gazdi valóban megismerhessék kicsit egymást mielőtt egy családdá válnak.
Ez egy hosszabb folyamat. Előre nem lehet tudni, hogy melyik kutya mennyi időt tölt el nálunk. Sokak az oltási program végéig szükséges időt töltik benn, míg mások évekig várhatnak az igazira. Éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a benn élő kutyák mindvégig jól érezzék magukat.
Nem minden esetben sikerül rögtön eltalálni az egymáshoz passzoló kutyákat, illetve ha valaki gazdásodik, akkor máris új kutyus kerülhet a csapatba. Ez tehát egy elég dinamikusan változó csoport normális esetben. Sokszor azonban rögtön sikerül eltalálni hogy kik passzolnak egymáshoz, és ez a kutyáknak is ugyanolyan fontos.
Ahogy mi is szívesen töltjük az időt a barátainkkal, úgy a kutyáknál is nagyon fontos, hogy jól érezzék magukat egymással.
Mufurc, Rozsdás-Bundás, Zsaru és Tárkony is pont egy ilyen csapat. Noha Mufurc és Zsaru már régen együtt laknak, és sok-sok éve a menhely lakói, Tárkony és Rozsdás-Bundás nem régen csatlakozott hozzájuk. Ennek ellenére az összhang nagyon megvan. Bár nagyon nehéz játékos pillanatot elkapni, mert érzékenyek a kamerára, nagyon jól kijönnek egymással.

A csipet csapat


Egy szívszorító tragédiának lettünk valamennyire részesei. A hétvégén egy kétségbeesett telefon érkezett, egy kutyát szerettek volna biztonságba helyezni, de nem tudták pontosan mi a teendő.

Egy ember önkezével vetett véget életének, a kutya pedig magára maradt. Mivel nincs közeli hozzátartozó, így a környéken élő szomszédok, barátok nyújtottak segítséget. Zátonynak szerencséje van, hogy nem hagyták magára, és gondoskodtak a sorsáról. Ő jelenleg a menhelyen várja, hogy megkapja az oltásokat, mikrochipet, és gazdikeresővé váljon.

Zátony 


Köszönjük a 151 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda

Hozzászólások