Kutyamesék 2021. júl. 12-18.

Minden héten sok-sok szomorú kutyasorsot osztunk meg az olvasóinkkal, és egy-egy történetet ki is szoktunk emelni a többi közül. Ezen a héten nagyon sok ilyen történet lehetne.

A héten nagyon sok olyan került a gondozásunkba, akik sorsukat kizárólag az emberi felelőtlenségnek köszönhetik. Annak, hogy még mindig tárgyként, eldobható használati cikként tekintenek rájuk, nem pedig érző lényként.

Most ezeket a történeteket mutatnám be röviden:

Ödön nagyon kedves, de kissé elhanyagoltabb szőrrel érkező kutya, akit két éve kapott a gyerek ajándékba. Igen ám, csakhogy a kutya elég "semmirekellő" volt, így a hátsó kertbe kötötték egy rövid láncra. Egy állatbarát könyörögte ki a családtól, hogy ha már nem kell a kutya, akkor legalább adják le a menhelyen. Persze ezt sem a gazdik tették meg, pusztán kiküldték a hölggyel a kutyát egy lemondó nyilatkozat kíséretében. Ekkor tudtuk meg, hogy bizony Ödönnek óriási szerencséje is van, hiszen két évet úgy sikerült lehúznia a családnál a láncon, hogy pusztán azért nem szabadultak meg tőle, mert az eutanáziát túl drágának ítélték meg...

Egy alig pár hónapos kiskutya, akit mi Lottónak neveztünk el, azért került menhelyre, mert gazdái felelőtlenül hazavitték a gyerekeknek játszótársnak, viszont ő a játék hevében csipkedett. Lottó egyébként többszörös vesztese az emberi felelőtlenségnek, hiszen először azért kellett utcára kerülnie, mert megszületett, pedig nem ő kérte. Aztán pedig azért, mert aki másodjára felelősséget vállalt érte, az ismét cserben hagyta. Mert ilyen egyszerű... Kell, nem kell, bármikor meggondolhatom magam. Mert én mindenek felett állok, jogom van azt tenni, amihez kedvem van. Megtehetem, hogy fájdalmat okozok más élőlénynek, kiszolgáltathatom mindennek, pusztán azért, mert meggondoltam magam, vagy nem olyan, nem úgy viselkedik, ahogy én szeretném.

Ehhez a történethez nagyon hasonló Folti története is, aki ugyan már két éves elmúlt, de gazdáinak sokszor tör borsot az orra alá azzal, hogy túlságosan aktív, és kezelhetetlen. Állítólag mielőtt a kutya hozzájuk került, akkor megtekintették a szülőket is, és azért is vállalták a kölyköt, mert a szülők nem voltak ennyire aktívak.

Hát igen, kérem szépen! A szülők azért jellemzően nem azonos energiaszinten vannak a kölykökkel. És bizony ha a kölyök nem kap elég figyelmet, megfelelő fizikai és szellemi leterhelést, akkor igen gyakran előfordul, hogy fölös energiáit bútorokon, a kerten, mindenféle tárgyakon vezeti le, vagy csak szófogadatlan, szertelen, ugrálós.

Ezek nem a kutya jellemzői, hanem a kutya állapotai, ami annak köszönhetően áll fenn, hogy nem tudja levezetni a benne felgyülemlett energiát. Sok kutya,különösen a kisebb testűek, fejben nehezebben érnek, sokkal aktívabbak, nehezebben fáradnak el, mint nagytestű társaik. Ezzel mind számolni kell, ha valaki kutyatartásra adja a fejét.

Tudom jól, hogy mindenki fejében él egy kép, hogy milyen lesz a kutyus kölyökként,majd amikor növekszik. De ne legyenek senkinek illúziói. A kép a fejünkben, és a valóság nagyon gyakran különbözik, sőt néha semmi egyezést sem mutat. Mindig mondom, hogy ahogyan mi emberek, ők is annyi félék. Mi nagyon sokat alakíthatunk, formázhatunk rajtuk, de ugyanolyan fontos, hogy figyelembe vegyük az ő személyiségét is, amit nem fogunk tudni elnyomni. Például egy zárkózott természetű kutyától nem várhatjuk el, hogy egy népes családi ebéden ő legyen a középpontban, és mindenkit szórakoztasson.

Ugyanakkor az ugrálás, szófogadatlanság, csipkedés nem jellemhiba, hanem egy jelzés, hogy nem fektetünk elég energiát arra, hogy a kutya lefáradjon, illetve minden létező eszközzel próbálja magára felhívni a figyelmet. Ha nem történik változás, akkor ezek a hibák egyre erőteljesebbek lesznek, amik csak tovább növelik a szakadékot gazda és kutya között.

Mi a megoldás?

Átgondolni, hogy milyen kutyát szeretnénk.

Megfontolni, hogy ha nem tudunk egy kölyökkel, aktívabb kutyával eleget foglalkozni, akkor inkább felnőttet, idősebbet magunkhoz venni. Erre remek opció menhelyről örökbefogadni, ahol még tanácsot is tudnak adni, hogy melyik kutyát javasolják.

Ha mégis fellép valami nevelési hiba,akkor ne a kutyát hibáztassuk érte, és törekedjünk a megoldásra. Például kérjünk segítséget kutyatrénertől. A segítséget nem elég kérni, a tanácsokat meg kell fogadni, időt és energiát kell beletenni, mert máshogy nem fogunk változást látni.

Legyünk türelmesek. A változás egy hosszabb folyamat.

Fontoljuk meg az ivartalanítást, ami szintén nagyon sokat csitíthat egy kutya energiáján. Ez azért persze nem minden esetben tökéletes recept, de nagyon sokszor beválik.
És ha még a kutya energiaszintjét nem is csökkenti a várt módon, de rengeteg betegség megelőzhető vele.

Hétfő
Egyik gondozónk szinte a fél napját állatorvosnál töltötte, így a menhelyen jóval nagyobb tempót kellett diktálni ahhoz, hogy mindennel kész legyünk.
Zara úgy másfél hete járt állatorvosnál, mert észrevettük, hogy nyirokcsomói megduzzadtak, valami fertőzésre gyanakodtunk. Akkor antibiotikumos kezelést kapott, de az csak átmeneti jobbulást hozott. Ma újra állatorvosnál járt, ezúttal dr. Farkas Attilánál, aki sajnos sokkal nagyobb bajra, limfómára gyanakszik. Mintát vett, várhatóan egy hét múlva lesz eredmény, addig izgulhatunk.

Kefe pedig mindkét hátsó lábát fájlalta, neki toklász ment mindkét hátsó lábába, ráadásul elég mélyre sikerült eljutnia, így fel kellett vágni mindkét lábát, most szigorú kennelnyugalmat kell tartanunk nála.

Eközben azért a menhelyen is szépen peregtek az események:

Először érkezett Ödön, a nagyon kedves, de kissé elhanyagoltabb szőrrel érkező kutya, akit két éve kapott a gyerek ajándékba, és a blogom bevezetőjében taglalt okok miatt volt olyan szerencsés, hogy egyáltalán életben maradt...

Közvetlenül Ödön érkezése után Bordányból az önkormányzat dolgozója egy igen idős, daganatos kutyát hozott a menhelyre, akiről kiderült, hogy chipes, és érvényes veszettség elleni oltással rendelkezik, továbbá állatorvosi kezelés alatt áll. Volt nagy öröm, amikor a gazdi megtudta, hogy megvan a kedvence, perceken belül itt is volt a kutyusért.
Minden jó, ha jó a vége, Bella hazakerült, és azt is megtudtuk, hogy a kutyusnak gondos gazdája van, de daganat műtéteit idős kora miatt már nem vállalták az állatorvosok.
Igen, ilyen egyszerű! Ha a kutya érvényes veszettség elleni oltással rendelkezik, akkor gazdája azonnal hazaviheti.

Kedd
Sajnos a reggelünk nagyon rosszul indult, a múlt hét végén beérkező pöttöm kutyusok közül egyet, Szöszit el is veszítettük. Ő és egyik társa, Szépi sokkal gyengébbek, minta társaik, így azért van még miért aggódnunk.

Kefe állapota sem éppen megnyugtató. Ő volt tegnap toklász eltávolításon, és noha ő a nagyudvar lakója, egyelőre szigorú kennelnyugalmat írt elő neki az orvos. Ez azért van, mert a műtét helye könnyen beszennyeződhet, elszakadhat, elfertőződhet, így nagyon kell most a lábait fedő vékony bőrre. Ezt Kefe persze nem tudja, csak azt látja, hogy sok-sok év szabadság után bezártuk őt. Nagyon sokat fekszik, és amikor meglát minket akkor igyekszik még letargikusabb állapotokat mutatni: fekszik, sírdogál, még máskor nyomja a fejét az ajtónak, és keservesen követeli a szabadságát. Most az ő érdekében nem gyengülhetünk el, de az érzelmi zsarolásait nagyon nehezen bírjuk!

Szerda
Dr. Tímár Endre rendelőjébe igyekeztünk a kutyákkal ivartalanításra, és Kaláccsal, akinek szívféregtesztre volt szüksége.
Sajnos a tesztje pozitív lett, ráadásul megnézettük a lábát, amit fájlalt, neki is toklász ment a bőre alá, de szerencsére ki is csúszott, úgyhogy ő megúszta egy egyszerű sebkezeléssel.
Ivartalanításon ezúttal Fifi, Bajszi, Cézár, Batyu és Benji voltak. A szívféregtesztje mindenkinek negatív lett, a műtétek komplikáció mentesek voltak.

Mondanom sem kell,közben a menhelyen is zajlott az élet:
A tiszaszigeti határátkelőnél már egy hónapja bóklászik egy fiatal, megkapó tekintetű kutya. Sokan próbáltak neki segíteni, de a posztolás és fotózáson kívül semmi érdemleges nem történt.Most azonban sikerült megfogni őt, így Bütyök a menhelyünkre került.

Néhány hete az egyik határátkelőtől egy ölnyi kölyökkutyát hozott be az önkéntesünk, mert valaki úgy kívánta megoldani a felesleges szaporulat kérdését, hogy kirakta őket a prérire. Az ott dolgozók persze néhányat hazavittek, de ahogy ez lenni szokott ennek sem lett jó vége...
A 9 kölyökkutyából 5 menhelyre került, mégpedig hozzánk. Másik három egy családhoz, ahol gyorsan kihúzták a gyufát a nyughatatlan természetükkel, ők gyorsan az utcán találták magukat. Őket egy állatbarát vitte haza, és most önállóan keres nekik gazdit.
A negyedik kölyök, akit szintén még a határátkelőtől vittek haza, ma szintén hozzánk került. Neki is ugyanaz volt a bűne, mint a többi gazdihoz került kiskutyának: nem sikerült a kis makacs természetüket megregulázni. Csipkedte a gyerekeket, kártékonykodott, így mennie kellett.
Így tehát a kilenc kiskutya sorsa úgy rendeződött, hogy gyakorlatilag 6 kicsit a menhely mentett meg, a maradék három picit pedig egy állatbarát. Akkor hny kiskutyának is sikerült eddig lelkiismeretes gazdát találni ezzel a húzással? Mert ugye ez kötelességünk lenne, ha már hagyjuk a kutyánkat szaporodni.

Sokan azt gondolják, hogy a nem kívánt szaporulatot könnyű "elpasszolni", mindenkit sikerült odaajándékozni, tehát "az én lelkiismeretem tiszta!" mottóval vonulhatunk ágyba, és alhatjuk nyugodtan álmainkat....
De valóban kellően körüljártuk a kérdést? Valóban csak az vihetett haza kölyköt, aki lelkiismeretesen gondoskodni fog róla, és nem dobja az út szélére az első adandó alkalommal?!
Nem, ebben sohasem lehetünk biztosak! Éppen ezért olyan nehéz a kutyák számára a gazdikeresés. Már ha ugye nem csak megszabadulni akarunk a nyakunkon maradt alomtól...

Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila tette tiszteletét ma nálunk a szokásos kutyaoltásra. Most 4 mikrochipet, 4 veszettségi-kombinált oltást, 7 veszettség elleni oltást, valamint 13 kombinált oltást osztott szét.

Egy igen termetes németjuhásszal, Bettivel emelkedett ma a menhelyi létszám. Betti története azért érdekes, mert egy idős bácsi jelentette be, hogy az utcán kóborló kutyát ő bizony magához vette és vigyáz rá, de megtartani nem szeretné. Nem is teketóriáztunk, gyorsan be is fogadtuk, csak közben persze kiderült, hogy a befogadás bizony nem is most történt, hanem hónapokkal korábban, viszont bejelenteni hozzánk csak most sikerült. Vélhetően a bácsi hajlott arra az elején, hogy befogadja ezt a kutyát (hiszen ha nem így lett volna, akkor még a befogadáskor jelenti is nekünk). Persze az azóta eltelt idő bizonyára rávilágított Betti olyan tulajdonságaira, ami mégis elrettentette a befogadástól, ami nem meglepő. Betti ugyanis egy nagyon jó kondícióban lévő, ereje teljében lévő igen testes kutya, aki mellesleg aktív és még ugrálni is szeret. Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy egy idős ember kihátrál egy ilyen kutya-gazdikapcsolatból.

Péntek
Ma ismét dr.Tímár Endre rendelőjébe vezetett az utunk, mégpedig Kicsi lábamputációja okán. Emellett Lili kutyánk is átesett az ivartalanításon, szívféregteszten, ami szerencsére negatív lett.
Kicsi pedig elveszítette a lábát, de ezzel esélyt nyert még egy hosszabb életre, ugyanis ez az amputáció megakadályozza, hogy a lábán lévő csontdaganat máshová is átterjedjen. Sajnos ez volt az egyetlen megoldás.
Kicsi jelenleg egy gallérral a nyakán a betegszobában lábadozik. Mindenki nagyon örült, hogy végre túl van a műtéten, ugyanis a fájdalomcsillapítók sajnos egyre kevésbé nyomták már el a fokozódó fájdalmát.

Egy újabb gazdás kutya, Folti érkezett ma gondozásunkba. Az ő történetét szintén a bevezetőmben taglaltam. Valahogy képtelenek vagyunk felfogni, hogy bizony a kutyák egy része házi tartozékként, eszközként, használati tárgyként van kezelve.

Szombat és Vasárnap
Öt héttel egy munkáját végző férfi egy bekötött szájú táposzsákot talált a puszta kellős közepén a nagy melegben. Ahogy közelebb ment megnézni, sajnos egyértelművé vált,hogy a zsákban élőlények vannak, így rögtön kibontotta. Kilenc magatehetetlen pár napos kiskutya volt a zsákban, akkor már csak három volt életben, abból is egy kritikus állapotban.
Rögtön állatorvoshoz mentek a kicsik, majd önkéntesünk Niki vette a gondjaiba őket, felváltva Adrival tartották életben őket. Sajnos a leggyengébb kicsi már másnap, a másik tesó pedig egy nappal később adta fel a küzdelmet. Noki egyedül maradt, de hősiesen küzdött az életéért, ahogy Niki és Adri is. Ennek a lelkiismeretes munkának köszönhetően most Noki beköltözhetett a menhelyre. Immáron önállóan eszik, iszik, és lassacskán elkezdődik az oltási programja is.