Kutyamesék 2021. jan. 18-24.

Kutyás blog | 2021. január 26.


Korábban már egy egész bevezetőt szenteltem annak, hogy elmondjam a véleményem a hazai állattartási kultúráról, ami véleményem szerint nagyon szélsőséges: egyes kutyák swarovski kövekkel kirakott nyakörvben flangálnak, amíg másokra talán egész életükben nem költenek annyit, mint az előbb említett kutya nyakörve...

Félreértés ne essék, én is azon a véleményen vagyok, hogy a kutyának mindent, ha valaki megteheti, hát miért ne? Én mondjuk a köves nyakörv helyett inkább a minőségi eledel, friss zöldségek, gyümölcsök, és egyéb nyalánkságok, puha fekhelyek híve vagyok, és annak, hogy a kutyának bent a helye.  De ugye ízlések és pofonok.

Viszont az nem kétség, hogy a kutyatartás bizony költségekkel jár, és minél idősebb egy kutya, annál valószínűbb, hogy előjönnek időskori betegségek, amikre költeni kell. A gyógyszerek sokszor végig kísérik a kutya egész öregkorát, és élete végéig szednie kell ahhoz, hogy normális életet tudjon élni.

Ugyanez van akkor is, ha ismeretlen előéletű kutyát veszünk magunkhoz: a kiindulási összeg óriási lehet: oltások, mikrochip, orvosi vizsgálatok, esetleg vérkép, vagy műtét (sohasem lehet tudni), ivartalanítás.
Ehhez még jönnek a járulékos költségek: fekhely, eledel, tálak, póráz, nyakörv, játékok, esetleg kutyaiskola költségei, kozmetika, a határ a csillagos ég.

Ezeket a dolgokat mind bele kell kalkulálni a költségekbe, és noha a kezdeti kiadások óriásiak, később is előfordulhat, hogy nagyobb összeget kell költeni a kutya egészségének megőrzése érdekében. Ezeket az emberek persze hajlamosak elfelejteni. Azt hiszik, hogy egy oltással és chippel már mindent elrendezett (persze egyesek még ezzel is sunnyognak!)

Ezeket a dolgokat csak azért írom le, mert ezen a héten két döbbenetes történet közepébe csöppentünk: az egyik kutya azért került menhelyre, mert előjöttek időskori betegségei, és a gazdáinak nehezére esett kezelni.

A másik eset pedig egy rossz állapotú talált kutya története, akit megtalálói meg akartak tartani, ha beszállunk az orvosi költségekbe. Ezt mi elutasítottuk, hiszem ebben az esetben minden talált kutya új gazdija igényt tarthatna támogatásra tőlünk. 
Az más kérdés ugye, hogy akkor mi maradna a menhelyi kutyáknak?

A befogadó végül átgondolta a dolgokat és mégis menhelyre került a kutya,és maradjunk annyiban, hogy igen magas kezdő költségekkel kellett volna számolnia az új gazdinak, aki erre nem volt felkészülve.

Egy szó, mint száz a kutyatartás költségekkel jár, ami törvényi és erkölcsi kötelességünk is. Mert (bár a törvényeket nem tartatják be, de) a jó gazda gondosságával kell eljárni az állatunk érdekében, és ez nem merül ki abban, hogy tiszta ivóvizet adunk, és "lökünk" neki valamit enni.

Tanyákon még mindig sorra várják a kutyák a lánc végén a szabadulásukat, ami talán sohasem jön el. Noha tilos tartósan láncon tartani kutyát, nincs aki ellenőrizze. Az állatvédőknek nincs joga ellenőrizni, akiknek pedig feladatuk lenne sokszor nincsenek is vele tisztában, vagy egymásra mutogatnak, mert sem anyagi sem fizikai erőforrások nincsenek a kivitelezésre. 

Ezek a sanyarú sorsú kutyák persze nem kerülnek fel a közösségi oldalakra, hiszen láthatatlanok. Messzi, elnéptelenedett helyeken élik életüket nap nap után.Kilátásuk sincs a jobb életre, hiszen senki sem tud róluk, de attól még léteznek.

Persze az emberek az indulataikat kiélik a közösségi oldalon, és rendszerint azokon, akik leadják a kutyáikat a menhelyre. És persze van is miért, de ezek a kutyák legalább új esélyt kapnak. Még akkor is, ha idősek, vagy betegek. Azonban a tanyán élő láthatatlan kutyák némán köddé válnak. Egyik nap vannak, majd megszünnek létezni.

Sohasem látta őket orvos, betegségeiket még csak meg sem próbálták kezelni, hiszen az is csodaszámba ment, ha enni kaphattak. Nem hiányoznak senkinek, hiszen nincsenek szomszédok, akik látják, hallják őket. Néma szenvedéseiket pedig "gazdájuk" füle nem hallja. Ezek a kutyák az igazi áldozatok, és ezek az emberek az igazi bűnösök. 

És ahogy már korábban írtam, ezek az emberek itt élnek közöttünk: a kedves Józsi bácsi, aki mindig köszön, és kedélyesen elbeszélgetünk vele a boltban az időjárásról, az árakról.
Miközben csendben, lelkiismeretfurdalás nélkül végignézte kutyája hosszas szenvedését és halálát, de segítséget nem kért, orvost nem hívott. És ki is gondolná róla, hiszen zárkózott ember, senki nem tudja hogy él?! Csak annyit látunk belőle, hogy kedves, beszédes ember, miközben a kutya az ő szemében nem érző lény. De nem tudhatjuk, mert azt gondoljuk nincs kutyája, ő pedig szót nem pazarol olyanra, akinek nincsenek érzései.

És nem csak Józsi bácsi ilyen. A mindig segítőkész Marika néni, Pista bácsi is ugyanígy gondolkodik, akikkel az orvosi rendelőben, a gyógyszertárban szóba elegyedünk egészségről, a múlt szépségeiről. Csak épp a kutyákról nem beszélnek, mert szóra sem érdemes. Mi nem látjuk, nem halljuk, hogy vannak, csak szenvednek. Kutyáik sikolyát pedig elnyelik az égig érő fák és a végtelen szántók.

Hétfő
Legújabb lakónk, Mary 11 éves, és ma érkezett a menhelyre, miután gazdái megelégelték folyamatos köhögését. Ugyan állatorvos látta, és kapott is gyógyszert, ha épp el nem felejtették, de javulást nem tapasztaltak, így a családi kupaktanács úgy döntött, hogy az lesz a legjobb ha elaltatják Maryt.
Az egyik családtag azonban segítséget kért, így került hozzánk a menhelyre. 
Mary egy nagyon kedves, pacsiosztó kutya, aki leginkább annak örülne, ha valakinek ő lehetne egyedüli szeme fénye.

Mary


Kedd
Épp múlt héten írtam arról, hogy miért nem szoktunk idős embereknek fiatal kutyát, vagy kölyköt örökbeadni. 
Sajnos sok évvel ezelőtt, amikor még nem szigorítottunk ennyit az örökbeadási feltételeken, belefuthattunk, hogy szimpatikus pár vitt haza kutyát, aki végül a szülőké lett. Milu kutyánk évekkel ezelőtt pont így járt, ráadásul tavaly Budapestről az unokák is hoztak a nagyinak még egy kis csivavát is, aki minden lett, csak csivava nem. Szerencse, hogy a két kutya jól megfér egymással, így egyszerre mindkettőt tudtuk fogadni...

Milu és Csivi


Eközben dr. Tímár Endre négy menhelyi kutyánkat is fogadott, akik átestek az ivartalanításon: Árlett, Bogi, Rózi és Bamba a műtét mellett a szívféregszűrésen is átestek. Bamba tesztje sajnos pozitív lett.

Szerda
Ma egyik munkatársam egy idős kutyáért, Kormosért ment ki, ugyanis az örökös mozgásában korlátozott, nem tudta megoldani, hogy bejuttassa őta menhelyre.
Kormos egy örökölt kutya, gazdája otthonba került, és mivel új gazdája betegsége okán nem tudta volna megfelelően ellátni, így segítséget kért. Emiatt később édesapja megharagudott rá, de reméljük, hogy belátta, hogy ebben az esetben mindenki számára ez volt a lehető legjobb megoldás.
Kormos egy elég öntörvényű kutyus, ugyanakkor nagyon-nagyon cuki, és látszik is, hogy tisztában van a képességeivel, nem szenved önbizalomhiányban!

Kormos


Csütörtök
Új nap, új bajbajutott kutya: Nudli az aprócska, vékony, szemproblémás kutya viszontagságos úton került hozzánk. 
Egy hölgy próbálta befogni, és eközben megharapta. Önkéntesünk elment chipet olvasni, de nem talált, így a családban felvetődött, hogy esetleg megtartanák, mert olyan kis cuki, de hezitáltak a költségek miatt. Mivel ezek a hirtelen jött befogadások nem szoktak jól elsülni, így végül meggondolták, és a kilátásban lévő költségek miatt nem vállalták a kutyust. Perzse kaptunk hideget-meleget a közösségi oldalon, hogy nem segítünk a családnak, de erre jó okunk van:
Ha most segítünk, akkor mindenki jogot formálhat arra, hogy befogadott kutyusát, akit vállalt, oltassa, chipeztesse, ivartalanítsa, ha kell műtesse meg az alapítvány, miközben nekünk kétszáz állat ellátásáról kell gondoskodnunk nap mint nap a menhelyen. Éppen ezeknek a kutyáknak az ellátására nem futná, ha mindenkinek segítenénk, aki éppen azon gondolkodik, hogy befogadjon egy kutyát. A befogadás egyéni döntés, amikor vállaljuk anyagilag, erkölcsileg az állat gondozását. Ez nem kötelező, mindenkinek a saját döntése annak a függvényében, hogy tudja-e vállalni az ezzel járó kötelezettségeket.

A kis Nudlit megviselte az utcán töltött idő


Természetesen a csütörtöki nap szinte elmaradhatatlan része, a heti kutyaoltás is a napi ütemterv része volt. Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma 11 kombinált oltást, 3 mikrochipet, 7 parvó elleni oltást, 6 veszettség elleni oltást, valamint 8 veszettségi-kombinált oltást osztott ki.

Péntek
Egy cseppet sem unalmas napot tudhatunk a hátunk mögött: Főnix kutyánk ma elköltözött a menhelyről, mától nagyvárosi leányzó lesz belőle. Budapesti gazdijai vállalták a további kezelését, Főnix szívférgesen talált magának családot.

Ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe készülődtünk vizsgálatokra: Szofia szívultrahangra utazott szívférgesség miatt, de az ultrahangon nem találtak férget a szívében. Diszpláziája miatt pedig vizsgálaton járt.
Lili kutyánk, akit mi Kacérnak hívunk szintén szívultrahangra ment szívférgesség miatt, neki is negatív lett az ultrahang. Bogár szintén szívférgesség miatt ment szívultrahangra, továbbá megvizsgáltattuk, hogy mitől kezdett nőni a hasa. Az eredmények lesújtóak: ugyan a szívében nincsenek férgek, de a hasa súlyos szívbetegsége miatt kezdett nőni. Ha még ez nem volna elég, sajnos nem műthető májdaganata is van. Igaz egyelőre jól érzi magát, de sajnos ilyen gondokkal nem számíthat hosszú életre. Hogy kicsit jobban megszépíthessük az utolsó heteit, hónapjait, így az előkészítőbe költözött ahol családias légkörben, fűtött helyen élhet tovább. Egyelőre most ismerkedik az új helyével.

Bogárnak súlyos betegségei vannak


Kiskundorozsmán napok óta egy vizsla jellegű kutya kóborol, állítólag valaki megfogta, de sikerült onnan is megszöknie, így ismét az utcára került. Egy önkéntesünknek sikerült megfognia, chipet olvasott, de nincs a kutyában mikrochip, így a menhelyre került. A gyönyörű kutyusnak Rubi lett a neve.

Rubi


Szombat és Vasárnap
A hétvégén nekiestünk a kiskutyák népes táborát leféreghajtózni, ami nem kis feladat. Emellett az időpontot egyeztetett látogatók ismerkedhettek leendő kutyusaikkal. 
Az utóbbi néhány hétben ismét nem várt feladatok elé állítottak minket az emberek. Menhelyünk kizárólag időpontegyeztetéssel látogatható, korlátozva van a látogatók száma is. Jelenleg kizárólag örökbefogadás céljából fogadunk családokat (ahogyan a vadasparkok is zárva vannak, úgy a menhelyek sem látogathatóak családi programként). Nem minden nap áll rendelkezésre olyan kolléga, aki tud segíteni az örökbefogadásban, így nagyon fontos hogy mindenki megbeszélt, fix időpontban érkezzen.
A korábbi nyílt napok a fentebb említett okok miatt egyelőre kivitelezhetetlenek!
Mivel szép napfényes az időjárás, így már ez a sokadik hétvége, hogy családok időpont egyeztetés nélkül érkeznek nézelődni, örökbefogadni. 
Sajnos rengeteg időnket elveszi, hogy az említett családoknak elmagyarázzuk, hogy miért nem lehet bejönni, szétnézni, hétvégi programot szervezni. A probléma, hogy egy-egy hétvégén akár négy-öt család is kilátogat, akiknek egy része felháborodottan, csalódottan távozik.
A szabályokat nekünk is be kell tartani, jelenleg tilos a menhely látogatása, ezért nincs nyílt nap. Kizárólag örökbefogadás lehetséges, de az is szervezett keretek között. 
Emellett ha azzal töltjük az időnket, hogy a bejelentkezés nélkül érkezőket próbáljuk csitítani, a kérdéseikre hosszas választ adni, akkor nem jut idő arra, hogy a munkánkat végezzük, az időpontra érkezőket fogadjuk, és emellett tisztességesen ellássuk az állatokat!
A továbbiakban sem tudunk ettől eltekinteni, senkinek nem tudunk kibúvót biztosítani, a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak.
Kérjük, hogy a benn élő állatok érdekében vegyék figyelembe, hogy a szabályok megváltoztak. Amint a rendeletek megengedik, úgy a nyílt nap ismét menehlyi program lesz. 
Az örökbefogadás pedig egy hosszú időre szóló döntés, nem egy kilátogatás alkalmával "letudható" procedúra. Igyekszünk minden kutyánknak a hozzá leginkább passzoló családot megtalálni, hiszen ők mindannyian érző lények, eltérő személyiséggel. Ehhez idő kell, és megfelelő munkatárs, aki tud segíteni a felmerülő kérdések megválaszolásában.

Köszönjük a 156 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda

Hozzászólások