Kutyamesék 2021. aug. 9-15.

Kutyás blog | 2021. augusztus 25.

Az emberek véleményem szerint nagyon szeretik az olyan történeteket, amiknek boldog a befejezése. Talán épp emiatt van az, hogy a Disney-filmek felnőttek körében is igen népszerűek. Vagy például, főleg hölgyek körében a romantikus filmek. Ezek a kitalált történetek az emberek lelkét érintik meg. Éppen úgy, ahogy egy kidobott állat hálája, a sorsának jobbra fordulása is ezt váltja ki minden jóérzésű emberből.

Persze sokan vannak, akik ebből is hasznot húznak, kihasználják az emberi jóindulatot, segíteni akarást. És ha az embert sokszor becsapják, akkor gyanakvó lesz, és már nem hisz el semmit. Már azoknak sem, akik mondjuk tényleg az állatmentésre áldozták az életüket.

A közösségi oldalon záporoznak a segítségkérések, a megható történetek. Az emberek nagy része figyelmesen végig sem olvassa ezeket, csak felszínesen. Zúdulnak ránk azok a történetek, amikre érzékenyek vagyunk. 
Az emberek nagyon nagy része egy kóbor kutyás poszt alatt könyörög másoknak, hogy fogadják be szegény árvákat. Ugyanez van a menhelyi kutyák posztjai alatt is. 
Aztán ha valaki odaírja, hogy ő fogadná, akkor milliónyi lájk és hozzászólás érkezik, hogy micsoda hős, és mindenki gratulál. Aztán a kedélyek megnyugszanak, hurrá, és már jön is a következő poszt...

De mi történik azzal a kutyával, akinek a fényképe alá valaki odaírta, hogy ő befogadná?
Ki kell ábrándítanom az olvasómat: Semmi!

Valószínűleg az illető sohasem jelentkezik érte, csak a pillanat hevében írta oda. Aki valóban szeretné, és komoly érdeklődő, az nem ír a poszt alá (tisztelet a kivételnek!) ezredik hozzászólásnak, hanem cselekszik!
Emailt ír, felhívja a menhelyet, érdeklődik a kutya jelleme felől, hiszen attól még hogy tetszik, lehet hogy nem neki való a kutya...

Szóval szinte sohasem az viszi haza a kutyát, aki buzgón jelentkezik az első öt percben a poszt alatt. Bár a dicsőség az övé, és a menhely a kukacoskodó gonosz, aki azért körül akarja járni a témát, mert ugye nem akar csöbörből vödörbe menteni...

És akkor térjünk rá a következő népszerű mentési formára, amikor az emberek utcán élő kutyát látnak. Záporoznak a hozzászólások, hogy valaki fogadja be. Előbb vagy utóbb akad valaki, aki befogadja. Még posztot is készít róla, hogy ő lett az új gazdi, és az emberek piedesztálra emelik, hogy milyen jó ember...
Aztán pár nap múlva egy viharban le is lép a kutya, mert ugye az udvarban élő kutyákra nagyon jól figyel a gazdája (tisztelet a kivételnek!)

Aztán valaki megtalálja, aki épp látta, olvasta a csodás tettről a posztot, és értesíti az újdonsült gazdit, hogy megfogta a kutyáját, akit magához vett. Na igen ám, csakhogy már akkor nem kell az a kutya mégsem, mert azért gond van vele. Még a posztok is eltűnnek, de akkor ez már fel sem tűnik senkinek. Úgyhogy a jóérzésű ember hazaviszi, kiszedi belőle a temérdek bolhát és kullancsot, aztán segítséget kér a menhelyünktől. Aztán pár nap és be is érkezik a kutya, aki gazdikeresővé válik. 

Mindez szépen csendben történik, mert az emberek fókusza már más kutyán van. A nagy többség nem köti össze, hogy a kutya története még csak most kezdődik, hiszen a nagy megmentés vége az lett, hogy ismét utcára került, onnan pedig hozzánk sodorta a szél.

De azért telefonban, hozzászólásban még mindig rendszeresen megkapjuk hogy nem teszünk semmit, soha nem segítünk. Miközben minden hónapban rengeteg kutya érkezik hozzánk. Ebben az évben például már több mint kettőszáz kutya érkezett be a menhelyünkre. 

És igen, valóban nehezen adunk örökbe. Mert szeretnénk, ha a védenceinknek nem kellene ilyen tortúrát kiállnia, mint szegény Tiszának, akiről az előbbi történetem szólt.  A leírt történet ugyanis a szörnyű valóság, mégis csak kevés ember fog róla értesülni. Mégpedig azért, mert mindenki azt hitte, hogy Tisza története ott befejeződött, hogy valaki magához vette. Pedig a története épp most kezdődik...

Hétfő
A Tolnagró Kft-től érkezett egy igen értékes ajándékcsomag a menhelyi kutyáknak. Minőségi tápokat kaptunk, és tekintve, hogy igen sok a rossz állapotú, sovány, beteg kutyus, így nagy-nagy örömmel raktároztuk el. És ha már el kellett pakolni, akkor egy kicsit a raktárunkat is ráncba szedtük.

Adomány


Kedd
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe igyekeztünk ivartalanításra, vizsgálatokra.
Bömbi fogkőeltávolításon esett át, valamint vérképet nézettünk neki. Szerencsére a vérképe rendben, bár foga az nem sok van, és bizony kis termete ellenére már igen problémás a járása is. Habár 12 éves, sajnos az élet nyomot hagyott rajta.
Forgács vizsgálatra utazott, neki újra előjött a hasmenése, amivel bekerülése óra küzd. Habár most van fizikailag a legjobb formában, azért az aggasztó hasmenése miatt mégis újra vizsgálták.  A bekerülése fennálló májbetegségére szedett gyógyszert élete végéig szednie kell. A kóhasmenések periódusok pedig valószínűleg meg fognak nála maradni, őt így kell elfogadni.
Mimi pedig kontrollra utazott, őt súlyos vesebetegség ellen kezeltük, ami bekerülése után szinte azonnal jelentkezett. Jó hír, hogy Mimi felgyógyult, és hamarosan túleshet az ivartalanításon és lágyéksérv műtéten.
A múlt heti blogomat Szalma bekerülésének okaival és a körülményeivel zártam. Aki arról lemaradt annak röviden kifejteném, hogy egy vemhes kutya került hirtelen gondozásunkba, miután a telephelyről, ahova odaszegődött mennie kellett, pedig hónapokig elnézegették, hogy ott van. Akkor kértek segítséget, amikor láthatóan vemhes volt, ráadásul a segítségkérés igen erős fenyegetőzések kezdődött, miszerint választhatok, hogy lelöveti a vadásszal, elaltattattja az állatorvossal a kutyát, ha nem fogadja a menhely. Részletekbe menően előző blogomban olvashatnak a történetről.
A lényeg, hogy mi azok közé a menhelyek közé tartozunk, akik vállalják, hogy a vemhes kutyákat is ivartalanítjuk, hiszen így is éppen elég kutya szenved hazánkban. Nem kellenek újabb kölykök erre a világra, amíg maradéktalanul nem oldottuk meg a most élők sorsát. Így igen, Szalma is átesett az ivartalanításon...

Szalma túl van az ivartalanításon

Szerda
Ma dr. Tímár Endre rendelőjébe jártunk ivartalanításon Bocival, Bogárral, Dugóval, Fredóval és Lecsóval. Sajnos Boci szívféregtesztje pozitív lett, de ezt sejtettük is, hiszen eleve nagyon vékony, ráadásul még hasmenéses problémái is voltak, ami azóta szerencsére már rendeződött.
Bocinak ráadásul az egyik szemén egy igen intenzíven növő jóindulatú daganat is volt, ami azért a látásában is akadályozta, illetve a pislogásban is.  ma az ivartalanításkor szerencsére Boci ettől a nagy tehertől is megszabadult, aminek különösen azért örültünk, mert így nem kell kétszer altatni.

Boci a műtét után


Csütörtök
Sajnos Szélvésznek és Mufurcnak nagyon rossz napja volt. Szélvésznek láthatóan rossz a közérzete, és enni sem volt hajlandó, Mufurcnak pedig epilepsziás rohama volt. Valószínűleg valami frontot érezhettek, ami alaposan megviselte az idősek szervezetét. 
Helyettesítő állatorvosunk., dr. Bárkányi Pál érkezett most hozzánk, hogy a heti kutyaoltást elvégezzük. Egy veszettségi oltást, egy veszettségi-kombinált oltást, kilenc mikrochipet, valamint 14 kombinált oltást osztott ki.

Péntek
Ma van péntek 13, de ez a nap nekünk nagyon is szerencsés volt. hiszen jó nagy adag szalmával gazdagodtunk ismét Jójárt Attila önkéntesünknek köszönhetően. Ez már a második kör szalma amit tőle kapunk, és bizony van még nekünk félrerakva. Ezúton is nagyon köszönjük a felajánlást, óriási segítség nekünk!

Újabb adag szalmát kaptunk


Szombat és Vasárnap
Ha hétvége, akkor nyüzsgés, pörgés, ahogy megszokhattuk. Most nagyot zuhant a menhelyi létszám, de ez csak átmeneti, mert folyamatosan érkeznek a segítségkérések. 
Németországba gazdisodott Gyopár, Sony, Emese, Nelly, Nena, Csibész, Csusza, Csuka, Buksi, Grácia, Polka, Pufi, Felhő, Bömbi. Ausztriába költözött  Bubi, Fruszi, Füri, Franciska, Füge, Forest, Frappé és Frutti.

Blöki például várólistáról került be, ő egy chipes, oltott, ivartalanított kutyus, akinek költözés miatt kellett menhelyre kerülnie. A gazdák egyébként mindent tudtak a saját kutyusuk jelleméről, ami persze természetes kellene, hogy legyen, de sajnos nem így van. Az ide bekerülő gazdás kutyák úgy érkeznek általában hozzánk, hogy a kedves gazdinak halvány fogalmuk sincs a saját kutyájuk viselkedéséről. 

Blöki gazdái elköltöznek, ezért kerül menhelyre


Ez a hétvége is tartogatott váratlan vendéget, mégpedig Táltos személyében, akit önkéntesek találtak a Zsombó-Bordány átkötő úton. A dolog szépsége hogy egy hónapban minimum egyszer történik ilyen csoda, hogy ezek a kutyák csak úgy önként besétálnak a menhelyhez közeli területre. Micsoda véletlenek...
Táltos ráadásul elég lestrapált állapotban érkezett, kutya támadhatta meg, ugyanis teste, főleg a hasa tele van sérülésekkel. Ezek a sebek nem frissek, valószínűleg az elmúlt napokban szerezte őket kóborlása során. A sebet elláttuk, őt pedig biztonságba helyeztük.

Táltos


És a végére hagytam a bevezetőmben már elmesélt történetet Tiszáról, a kutyáról, aki a közösségi oldal virtuális világában boldog gazdis kutya, aki boldogan él, míg meg nem hal.
Valójában pedig a "boldog" gazdis pár nap után ismét az utcára került, és az álomgazdi már nem is akarta visszakapni, így most a menhelyen várja, hogy leteljen a veszettségi megfigyelése. A történetének pedig közel sincs vége, éppen most kezdődik...

Tisza


Köszönjük a 168 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda
 

Hozzászólások