Javában zajlik a kedvezményes ivartalanítás az alapítványunknál, és az érdeklődés óriási. Az viszont számomra megdöbbentő, hogy kutyákkal alig jelentkeznek, mindenki cicát akar ivartalanítani. Sokszor beszéljük, hogy talán ennek az az oka, hogy egyre több a felvilágosult gazdi.
Hogy talán az emberek egyre jobban figyelnek a kutyájukra, és a kutyásoknak nincs szüksége a kedvezményes ivartalanításra, mert kedvencük már rég átesett a műtéten.
Már sok-sok bloggal korábban kifejtettem, hogy milyen sok jótékony hatása van a kedvencünk ivartalanításának, és hogy ma már mindez rutinműtét, így nem mennék bele ismét a részletekbe.
Tehát az érdeklődés óriási az ivartalanításra, már ami a cicás gazdikat illeti.
Eközben azért a felújítási munkálatok ellenére is igyekszünk fogadni a kutyákat, és ami azt illeti túl sok ivartalanított állatba nem futottunk bele.
Persze, aki most akar megválni az állatától, az nem is fog pénzt rászánni, de évekkel korábban, amikor még nem volt kilátásban a kutya leadása, akkor sem került szóba bizonyára az ivartalanítás.
Persze azért mégis könnyebb abban hinni,hogy az emberek többsége felelős, és megakadályozza a kölykök születését. A felelősséget pedig úgy értem, hogy amíg nem spórolom össze az ivartalanítás árát, addig nem engedem a kutyámat kanok közelébe, netán elzárom, vagy fogamzásgátlással próbálkozom.
Semmiféleképp nem a már megszületett kölyköket paterolom el a háztól valami hátborzongató módszerrel!
Erre mi történik?!
A héten egy telefonhívás érkezett, hogy néhány hetes kiskölyköket találtak egy elhagyatott tanyakörzetben egy dobozkában!
Na tessék! Az ivartalanítási kampány kellős közepén..Csodás hírek!
Indult is értük a munkatársam Szatymazra. Hát, szerencse, hogy észrevette egyáltalán valaki ezeket a kicsiket a tanyavilágban! Nagyjából négy hetesek múlhattak, még bőven az anyakutyával kellene lenniük.
Ehelyett egy dobozban várták a sorsuk beteljesülését a semmi közepén.
Mire munkatársam odaért már két kicsinek sikerült kimászni a dobozból, így az út szélén várakoztak arra, hogy megmentsük őket.
Miután bevackoltak nálunk, átestek egy féreghajtáson, és döbbenten vettük észre, hogy nem is éhesek még, tehát nem telt el túl sok idő. Talán csak 1-2 órát töltöttek egyedül a kiskutyák. A mamájuk viszont nagyon hiányzik nekik.
Torkuk szakadtából ordítanak, és keresik mindenhol az anyukájukat. Valószínűleg valamelyik tanya eldugott szegletében egy anyakutya is ugyanúgy keservesen sír, és keresi a csemetéit. És senkinek fel sem tűnik.
Ez az anya, ha jövőre még élni fog, valószínűleg újra kölyköket hoz majd a világra, akiknek "gazdájuk" hasonló sorsot szán, de lehet, hogy rosszabbat.
Hogy mindez ne fordulhasson elő most csak ötezer forintot kellene kifizetni. Talán még valamivel kevesebbet, mint az éves oltás ára... És csak egyetlen egyszer.
Nem, nem azért nem jelentkeznek az emberek, mert már felelős állattartóként kutyájuk túl van az ivartalanításon. Hanem azért, mert sokaknak ennyit sem ér az állata egészsége, élete. Mert nem érdekli a megszületett kölykök sorsa. Van aki még annyi fáradtságot sem vesz, hogy gazdit keressen a kicsiknek. Hanem összegyűjti őket és kirakja egy dobozba, sorsukra hagyja.
Aztán hazamegy, és büszke magára, hogy jól megoldotta.
Belenéz a kutyája szemébe?!
Nem fog, mert az gondolja, hogy egy tárgy, aminek nincsenek gondolatai, fájdalmai, érzései.
Aztán este enni lök a kutyának, ha nem felejti el. Majd bemegy a fűtött házába, és gond nélkül belenéz a tükörbe, a legnagyobb nyugalommal hajtja álomra a fejét.
És tudják mi a legszomorúbb?! Hogy nem is ő a legkegyetlenebb ember...
Hétfő
Lédi pár hete túlesett az ivartalanításon és az emlődaganat eltávolításon. Mivel Lédi már idős, így azt gondoltuk, hogy talán jobban örülne, hogy ha a nagyudvarba költözhetne.
Szerencsére gyorsan összebarátkozott a többiekkel, és gyorsan meg is találta a helyét. Ha bárki azt gondolná, hogy ennek az idős hölgynek már csak a gazdikeresés maradt hátra, az téved. Még előtte áll egy másik műtét, ugyanis a másik oldali emlőjénél is találtunk egy daganatot. Addig azonban míg erre nem kerül sor, fontos hogy jól érezze magát, illetve híznia sem ártana, bár így szívférgesen azért ez is nehezebb...
Kedd
Egy éhhalál szélén álló kutya miatt kérték a segítségünket. Na persze nem a gazda telefonált, hanem valaki, aki a kutya miatt aggódik. Közben persze kiderült, hogy a kutya púp a gazdája hátán, úgyhogy semmilyen ellenállásba nem fog ütközni a mentés. Mitöbb, alig várták, hogy vigyük a kutyát minél hamarabb. Így Fickó oltások, chip, papírok nélkül, ahogy az már szokás, menhelyre került...
Fickó mentése mellett a már beoltott menhelyi kutyákat készítettük elő, ugyanis önkéntesünk, Adri délelőtt ismét ivartalanításra vitte őket dr. Tímár Endre rendelőjébe.
Most Csipesz, Lujza,Tóbiás, Köbi és Gyömbér esett át a műtéten és a szívféregteszten. Jó hír, hogy ma minden kutya tesztje negatív lett!
Szerda
Ismét állatorvoshoz készülődtünk, ez alkalommal dr. Sebő Ott rendelőjébe, Makóra.
Most idős Bellánk utazott fogkőeltévolításra, vizsgálatra, illetve Szili esett át a combcsont műtéten, mert már kellőképp megerősödött.
Szili egyébként rengeteget alakult amióta nálunk van, egy nyitott, kedves, mindig csóválós kutyus lett belőle, és ő maga is mindent megtesz a gyógyulásáért, így azt gondoljuk, hogy ez nagyon gyorsan be fog következni.
Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett meg a heti vakcinázásra. Most 6 veszettségi oltást, 6 kombináltat és 3 mikrochipet osztott szét.
Emellett ismét útra kelt a menhelyi autó, ezúttal Szatymazra, ahol négy pár hetes kiskutya várt a segítségünkre a puszta közepén. A bevezetőmben említett kiskutyák tőlünk a Bazsa, Botond, Blacky és Betti nevet kapták.
Péntek
Ünnepnap ide vagy oda, nálunk nincs megállás: A hétvégén külföldre utazó kutyáinkat készítettük fel a nagy útra, de itthoni örökbefogadás is történt: Ravasz kutyánk mától budapesti lakos lesz.
A holnap elutazó kutyáink helyére pedig olyan kutyák költöztek, akik eddig arra vártak, hogy üresedés legyen.
Hope például a cicaház udvarába költözött, ahol nagyon-nagyon jól érezte magát: játszott, ugrándozott. Sajnos annyira felizgatta magát örömében, hogy epilepsziás rohamot kapott. Délutánra szerencsére az újdonság ereje kicsit csillapodott, és sikerült megnyugodnia, de úgy tűnik, hogy el kell fogadnunk, Hope epilepsziájával számolnunk kell.
Szombat és Vasárnap
Csodás hétvégét tudunk a hátunk mögött!
Külföldre sok idős kutyánk gazdisodott a héten: Joshi, Törpe,Böbe és régi lakónk, Torkos gazdisodása igazán szívmelengető a számunkra. Emellett Rocky, Lukrécia, Lőrinc és Csillag is elutazott Németországba, mindenki a saját gazdijához.
Ugyanakkor másik két kutyánktól is búcsúzhattunk: Boldizsárt egy önkéntesünk fogadta örökbe, aki korábban egy daganatos kutyánknak, Stefinek adott otthont. Stefi sajnos pár hete elment, és hatalmas űrt hagyott maga után. Azt hiszem, Boldi nem kevésbé lesz hálás!
Boldi mellett pedig egyik legrégebbi lakónk, Morzsa talált gazdára, ő Budapestre került. Hihetetlen, de ő kereken 10 évet töltött nálunk! És igen, most egy önkéntesünk kedves posztja meghozta számára a nagy áttörést, és a gazdit, akinek nem volt akadály a látogatás, a távolság!
Morzsa tehát 10 év után gazdisodott! Nagyon hosszú, boldog gazdis éveket Neked!
És mi más lehetne egy szép zárszó, mint egy újabb kutyus mentése, akt tele kullanccsal, bolhával, elhanyagoltan érkezett hozzánk. Őt Kiszomboron találták, egy körforgalomban feküdt, ahol az autók kerülgették. Egy-két éjszakára ott élő jószándékú emberek helyezték el, amíg nálunk hely nem üresedik. Hozzánk vasárnap érkezett, és mi a Libi nevet adtuk neki.
Azt azért elmondanám, hogy kaptunk hideget-meleget olyan emberektől a közösségi oldalon, akiknek fogalmuk sincs a munkánkról. Akik szerint mi hétvégén nem dolgozunk, mert ugye az teljesen hihetetlen, hogy egyik nap nincs hely, aztán később pedig van, mert mondjuk történt örökbefogadás, így egy hely megüresedett.
Természetesen nem a megüresedett helyre teszünk vadidegen kutyát a többiek közé, hanem egy. a karantén idejét letöltött kutya költözhet a megüresedett helyre, és adhatja át kenneljét egy alapos fertőtlenítés után egy új kutyának.
Ezt azért fontos leírni, mert sokan még mindig azt hiszik, hogy csak akkor mentünk ha épp kedvünk van hozzá, vagy ha úgy fúj a szél.
A körülményeket sokszor nem mi alakítjuk, a történéseket nem tudjuk teljes egészében befolyásolni. A mikor lehet, akkor segítünk, figyelembe véve a kutyus helyzetét. Nem, nem a gazdáét, vagy a telefonálóét, hiszen mindenkinek a saját gondjának megoldása a legsürgősebb.
A rengeteg utcán lévő, segítségre szoruló kutya mellett viszont vannak szép számmal gazdás kutyák is, akik feleslegessé váltak otthon, és türelmesen várják, hogy bejuthassanak. Nekik is a menhely az utolsó lehetőségük.
És még egy fontos dologról sem szabad megfeledkezni: sokszor átvernek minket. Várunk egy kutyát, aki nem érkezik, a gazdája pedig elfelejt szólni, hogy mégsem hozza, vagy máskor hozza. Ez mind időveszteség, amiért nem az emberek fizetnek, hanem az állatok. Sokszor a saját életükkel.
Ezért is fontos, hogy ha megbeszéljük, hogy várunk egy kutyát, akkor hozzák, vagy ha mégsem, legalább szóljanak, hogy másoknak segíthessünk! Mert mindig vannak mások!
Köszönjük a 133 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások