Kutyamesék 2020. júl. 13-19.

Kutyás blog | 2020. július 22.

Közel egy éve már, hogy megtanultam, hogy milyen nehéz feladat egy mentális betegséggel küzdő kutyát elengedni. 

Elfogadni a megváltoztathatatlant, hogy a mentális betegség ugyanolyan mint a daganat. Fájdalmat nem okoz, de belül valamit megváltozik, majd felőröl. 

Habár testileg egészségesek, a saját elméjük foglyai. Nem boldogok, csak vannak, és veszélyesek.
Veszélyesek önmagukra, más kutyákra, emberekre, környezetükre.

Nekem a 8 éves vizslámat kellett egy súlyos idegrendszeri probléma miatt elengednem, ami rengeteg konfliktust szült. Az állapota hónapok alatt teljesen leromlott, és ő már fejben nem az én kutyám volt. 

Hiába a rendszeres állatorvosi kontroll, a rengeteg gyógyszer, nem lehetett megváltoztatni a sorsot. Veszélyessé vált társaira, pedig nem akart ő senkit sem bántani, csak a démonai elől menekült.

Fogai kiestek, körmei letörtek, a feje állandóan feldagadva, tele sérüléssel élte a napjait az utolsó pár hónapban. 
Mindig menekült, ha bent volt, ha kint volt. El kellett fogadni, hogy ő már nem az a boldog, játékos kutya, aki hónapokkal ezelőtt még a csapat bohóca volt.
Azt is be kellett látnom, hogy neki csak egyféle segítség létezik...

Reméltem, hogy erről nem kell sokat beszélnem, mert most is őrült nehéz. 
De kell, mert a menhelyen is él egy ilyen kutya, akiről bebizonyosodott, hogy idegrendszeri problémája van.

Soma hónapokkal ezelőtt érkezett hozzánk gazdától, aki épp a kiszámíthatatlansága miatt kért segítséget.

Eleinte minden szépen alakult: bár a többi kutya közelébe sem lehetett engedni, volt egy udvara, ahová kijárhatott. Simogattuk, együttműködött, majd minden előjel nélkül nekünk rontott. 

Szépen sétált pórázon, aztán egyik pillanatról a másikra séta közben nekünk esett.

Egy önkéntesünknek súlyos sérüléseket okozott, szintén minden előzmény nélkül. 
Később kitalálta, hogy már pórázt sem rakhatunk rá, nem akart visszamenni a helyére az udvarról, ezért nekünk támadt. Ha nem akart kimenni az udvarra szintén nekünk támadt, míg máskor minden erejével bújni akart.

Természetesen rengeteget hezitáltunk, kutyarehabilitációval foglalkozó szervezeteket kerestünk, de mindenhonnan elutasítást kaptunk. Valószínűleg nem véletlenül...

Soma legutóbbi megfigyelése most telt le, és sok gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy a továbbiakban nem tesszük kockára a saját testi épségünket, az önkénteseinket. Azt sem kockáztathatjuk, hogy nekitámad valamelyik kutyának, akik vele egy területen, de elszeparáltan él. 
Ez is előfordulhatott volna, hiszem amikor vittük vissza a helyére, rendszerint kereste az alkalmat, hogy miként tud másokba kennelen keresztül is, jól beleharapni.

Egyetlen megoldás az lett volna, ha élete végéig egy kennelben él bezárva, úgy, hogy sohasem jöhet ki onnan. Takarítani pedig két személy mehetett volna, hogy egy esetleges támadást megakadályozzunk.
Ezt nem vállaltuk, mert ez neki sem lett volna jó. Vágyott az emberi kapcsolatokra, ugyanakkor ha ezt megkapta, akkor sokszor pánikszerűen kitámadott.

A viselkedése nem javult, nem rosszabbodott. Egyszerűen csak kiszámíthatatlan volt.
Senki se gondolja, hogy egy ilyen döntést könnyű meghozni, vagy hogy nem gondoltuk át százszor. 
De a menhelyi élethez ez is hozzátartozik, az olvasóknak joga van tudni.

A héten hosszas mérlegelés után Soma eutanáziáját kértük idegrendszeri problémák miatt.
Senki se gondolja, hogy rajta kívül nem él a menhelyen agresszióproblémás kutya. Mert akad bőven, és ők a menhely örökös lakói, mert gazdihoz juttatni meggondolatlan, veszélyes volna. 
Ők azonban társaikkal jól elvannak, és habár előfordul, hogy megharapnak bennünket, ők sohasem előzmény és ok nélkül teszik. 
Ezek a harapások azonban dominancia, félelem, valamilyen féltésből adódóan következnek be, és sohasem érezzük életveszélyesnek.

Soma harapásai azonban kiszámíthatatlanul történtek, és nem egyszerű harapások, hanem kész támadások voltak. Úgy éreztük, hogy neki is, és nekünk is így a legjobb. 

Szívből sajnálom Soma, hogy nem tudtunk rajtad segíteni! Nyugodj békében!

Hétfő
Vahúr múlt heti ivartalanítása és a veszettségi megfigyelése után bekerülhetett a nagyudvarba, ahol sok más kutyával osztozik egy óriási területen. Azonnal sikerült a beilleszkedése, mindenkivel remekül kijön, de úgy látjuk, hogy Igorral egy bimbózó ivartalan szerelem van kibontakozóban. Sokat pihennek együtt, és ebédnél is rendszeresen egymás mellett helyezkednek el.

Igor és Vahúr


Kedd
Sebő Otto rendelőjébe készülődött a szívférges Felhő és Egérke szívultrahangra.  Szerencsére egyikük szívében sem láthatóak férgek.
Miki pedig vizsgálatra utazott. Ő a lábát fájlalta, de valószínűleg csak rosszul léphetett, vagy leugrott valahonnan és megütötte. Egy hétig fájdalomcsillapítót kell szednie.

Eközben kutyák is érkeztek:
Maszat és Füles többrendbeli szökés és baromfi gyilkosság miatt került menhelyre. Gazdái sem anyagilag sem lelkileg nem bírták tovább elviselni szabadelvű kutyáik károkozásait.

Maszat és Füles


Maci szintén gazdától érkezett, csak épp nem kedden vártuk volna. Gazdája azonban nem bírta kivárni még azt a pár napot, rögtön szabadulni akart. Maci bűne annyi volt, hogy gazdája munkanélkülivé vált, továbbá állítólag depresszióssá tette gazdája kedves feleségét...

A bűnbak Maci


Szerda
Megérkezett a menhelyünkre nyereményünk a Humactól. Ez a fekete szinű por rengeteg jótékony hatással rendelkezik: immunerősítő, izületvédő, bélflóra javító. Természetes, hogy lábadozó kutyáink gyógyítására, valamint idős kutyáink táplálására fordítjuk a nyereményünket. Ezúton is nagyon köszönjük a felajánlást, és mindenkinek, aki ránk szavazott.

Idős kutyáink nyereménye


Csütörtök
A mai állatorvosi vizit csak hab volt a tortán, annyi minden történt!
Adri önkéntesünk az enyhe idő fuvallatát érezve egyeztetett időpontot dr. Tímár Endrénék ivartalanításra, szívféregtesztre. 
Sajnos Lédi pozitív lett, Rozi azonban negatív.

Ásotthalom-Mórahalom között egy állatbarát férfi egy bilétás kutyát talált, rajta pedig a Lufi név szerepelt. Sem elérhetőség, sem mikrochip nem volt a kutyában, így került hozzánk.

Lufinak bilétája van, mikrochipje nincs


Kiflit pedig állítólag bedobták a széksósi úton egy ház udvarába, és szerencséje volt, hogy az ott élő kutyák be voltak csukva. Önkéntesünk elment chipet olvasni, majd szépen gyalog útnak indították a menhelyre, mert ők zárnák be a kaput.
Köszönjük, hogy segíthettünk!

Kifli


Péntek
Egy újabb szomorú kutyasorssal szembesülhettünk ma. Buksi idős gazdája elhunyt, ez a rendszeresen oltott, szépen kozmetikázott kutya pedig egyedül maradt. Egyelőre még látszik rajta, hogy nem érti mi történik körülötte, hiszen egyik pillanatról a másikra elveszítette gazdáját és otthonát is.

Buksi


Szombat és Vasárnap
Ezen a hétvégén sem unatkoztunk egy percig sem.
Kezdjük azzal, hogy Vanda kozmetikusunk jóvoltából Rénó is megkapta a nyári ruháját, valamint Oleg is megszépült.

És akkor következzen a hétvégén menhelyre került kutyák névsora:

Jackienek idős gazdája súlyos betegsége miatt kellett menhelyre kerülnie, ráadásul már megharapott néhány családtagot. A gazdi rokonain látszott, hogy szívből sajnálják, és szerették őt, de nem tudták tovább vállalni a gondozását.

Jackie


Koktél pedig Subasán egy kertbe költözött be néhány nappal ezelőtt. Mivel chipje nem volt, így a menhely segítségét kérték. Sajnos mint kiderült a család másik kutyájával rögtön szerelembe is esett. Jövő héten így soron kívül mennie kell ivartalanításra.

Koktél


Tüske pedig Maroslele mellett az autópályára szeretett volna feljutni, egy budapesti pár fogta meg, akik órákat töltöttek azzal, hogy megoldják a kutya sorsát. Senkit nem értek el telefonon, sem rendelőt, sem állatorvost. Elmondásuk szerint több állatvédő nagyon csúnyán is beszélt velük, miközben egyre inkább kétségbe estek. 

Helyet biztosítottunk neki, ugyanakkor egy másik kutya bejutása emiatt most csúszni fog. Ilyen mennyiségű segítségkérésre képtelenség felkészülni.
A németjuhász chipes, aminek nagyon örültünk. Annak kevésbé, hogy évek óta nem volt beoltva, így a megfigyelést biztosan nálunk tölti.

Értesítettük a megadott számot, a telefon másik végén egy hölgy nyers stílusban közölte, hogy nincs kutyája. Hát... talán rossz a telefonszám, vagy ennek a történetnek lesz még folytatása...

Tüske 4 éve nem volt beoltva


A koronavírus karanténban meggondolatlanul felhalmozott kutyák egy nagy része már utcán van, míg mások már a menhelyen. A nem kívánt szaporulatoknak pedig szeri se száma. A hétvégén például az úton találtak két kiskutyát, akik nem az égből pottyantak le. Nem győzzük egymás után a megunt kutyákat, vagy a szaporulatokat menteni. Hát épp ezért nem lehetett tőlünk örökbefogadni. Persze az emberek szereztek máshonnan kutyát. 
Mi pedig oldjuk meg mindenki problémáját.

Út mentén talált kölykök



Köszönjük a 143 mentett kutyus nevében, hogy  ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda

Hozzászólások