A múlt heti blogomat ott hagytam abba, hogy az elmúlt hetek eseményei után csak jó dolgok következhetnek. Aztán hétfő délután ismét fejvesztve rohangáhattunk, mert Liza, aki nem is olyan régen került össze a nagyudvarban lévő kutyákkal, rosszul lett. A tünetek alapján gyomorcsavarodásra lehetett gyanakodni, de nehezítette a helyzetet, hogy Murphy törvénye szerint egyetlen állatorvost sem sikerült épp akkor elérni. Így történt hogy dr. Szigeti Gábor és a csapata vállalta Liza operációját, hiszen velük sikerült a lehető leggyorsabban leegyeztetni a műtétet. Jelezték is, hogy nincs vesztegetni való időnk. Liza estére a rendelőben maradt, készítették elő a műtétre, miközben a munkatársam éppen tartott haza a munkából. Meghagyta az elérhetőségét, ha bármi történik tudjanak egyeztetni. A hazafelé vezető úton csörgött is a telefon, de nem tudta felvenni, hiszen vezetett.
Csak másnap derült ki, hogy micsoda Isteni gondoskodás volt, hogy arra a telefonbeszélgetésre nem került sor. Az állatorvos ugyanis alig 15% esélyt adott a felépülésre, a gyomor egy része elhalt, és a lépet is el kellett távolítani. Ő ebben a stádiumban az eutanáziát látta volna a legkönyörületesebb megoldásnak, de mivel ebbe senki nem egyezett bele, így folytatta a műtétet, ami végül sikeres volt, és másnap reggel elhozhattuk Lizát.
Ekkor a kilátások, Liza állapota és kedve is, nagyon-nagyon rosszak voltak. Minden nap reszketve nyitottunk be a betegszobába, ahol ő csak magatehetetlenül feküdt.
Folyamatos fájdalomcsillapítás mellett alig vártuk, hogy a kritikus 48 óra leteljen, de még két nap után sem voltunk benne biztosak, hogy túl vagyunk a nehezén. Szépen lassan csordogáltak a napok, és a hétvégén már mi is láttunk némi biztató jelet, hiszen láthatóan örült, ha látott minket, mi több, vasárnap már jóízűen falatozott egy kis főtt virslit, holott eddig nagyon kevés táplálékot tudott magához venni.
Így, visszatekintve erre a hétre, azt kell mondanom, hogy ő egy igazi harcos! Aki okkal nem adta fel, amikor bezárták az istállóba, aki összebarátkozott velünk, aki a bizalmába fogadott minket. Most újra igent mondott az életre, és habár megtörten, csapzott szőrrel, csontsoványan kezdi újra az életet, de újrakezdi, mert még mindig van hite az emberekben, és van ereje harcolni. Ezek a kutyák a mi hétköznapi hőseink, akikből újra és újra erőt merítünk, akik nekünk embereknek - ha egy kicsit figyelünk rájuk -, követendő példát mutatnak. Csak tudnunk kell meglátni, és meghallani azt a csodát, ami ott rejtőzik mindannyiukban.
Hétfő
Ahogy a bevezetőmben elmondtam, a hétfő délutánunk nem úgy alakult, ahogy egy nyugodt napot el tudunk képzelni. Lizát gyomorcsavarodással állatorvoshoz kellett vinni, majd azonnal meg is operálták, de a kilátások ekkor még nagyon rosszak voltak!
Kedd
A hét minden napján azon dolgozunk, hogy kevesebb legyen a feleslegessé vált kutya, illetve az utcán kóborló, magára hagyott állat, de nap nap után érkeznek a végeláthatatlan bejelentések:
Joshi feleslegessé vált, gazdájának nem volt szüksége rá, hiszen ugatott, és az ellátását sem tudja megoldani, ahogy persze a beszállítását sem. Oltásai természetesen nincsenek. 2020-ban ez is hozzátartozik az állattartási kultúrához.
Aztán itt van Indigó, aki Balástyán egy buszmegállóban várta a segítséget csontsoványan a hidegben. Nyakán tisztán kivehetőek a megkötés, a láncon tartás nyomai, teste pedig arról árulkodik, hogy nagyon nehéz életet élhetett, tele nélkülözéssel. Mivel lábait fájlalja, így állatorvoshoz szállítottuk, valószínűleg elszökhetett otthonról, és ekkor sérülhetett meg. Antibiotikumot, fájdalomcsillapítót kapott.
Szerda
Egy nagyon nehéz, igen mozgalmas nap volt a mai. Osztrák partnerszervezetünk megérkezett adományokkal felpakolva, amit mind-mind nekünk hoztak. Visszafelé pedig útnak indult Pumukli, Cuki, Gubacs, Bársony, Picúr, Gesztenye, Zafír, Andor és Menta, hogy végre családos kutyaként élhessék az életüket.
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe pedig Kiskutya utazott ivartalanításra, és szívféregtesztre. a teszt negatív lett, továbbá fülcseppet kapot, mert bekerülése óta küzdünk a fülgyulladásával, ami hol enyhébb, hol erősebb. Mini ivartalanítása a súlyos szívférgessége miatt elmaradt, viszont Tessza túlesett az ivartalanításon, neki a tesztje negatív lett. És ha már állatorvosos nap, akkor a Kiskutya és Tessza a farkaskarmoktól is megszabadult.
Henna kontrollvizsgálaton járt, mivel a szívprobléméi vannak. Egyelőre a gyógyszerezésén nem módosítanak, de állapotáról hetente kell egyeztetni.
Itt még nem ért véget a mai napunk, ismét két újabb segítségre szoruló kutya érkezett a menhelyre:
Grafit Üllésről érkezett, ott kóborolt, Gurulj pedig gazdától, aki betegsége miatt mondott le a kutyáról. Gurulj egyébként fizikailag jó kondícióban van, de szőre annyira elhanyagolt, hogy az egész kutya szinte egyetlen hatalmas kócnak látszódik.
Csütörtök
A szokásos heti állatorvosi vizit ezúttal, rendhagyó módon ma elmaradt, ugyanis egész napos áramszünet volt a menhelyen. Sajnos annyira túl volt már terhelve a hálózatunk, hogy a mindennapi életünket nehezítette meg, hiszen állandóan lecsapta valami a biztosítékot. Óriási könnyebbség, hogy végre nem kell ott állnunk a fűtőtest mellett, mert nem foga leverni a biztosítékot.
A gyomorcsavarodással műtött Lizánk kedve is kezd alakulni. Habár apró adagokban, falatonként ehet, nagyon válogatós, így nehéz a kedvére tenni, de az a lényeg, hogy a kedvünkért azért néhány falatot hajlandó enni.
Péntek
Megérkezett menhelyünk állatorvosa a szokásos heti kutyaoltásra. Ezúttal 1 veszettségi-kombinált, 6 kombinált oltás, 1 veszettség elleni oltás, és egy chip került kiosztásra a soron következő kutyusoknak.
Szombat és Vasárnap
A hétvége a megszokott erős tempóban zajlott: kutyasétáltatás, érdeklődők, ilyenkor minden egy kicsit a feje tetejére áll.
Gurulj kutyánkat önkéntes kozmetikusunk, Vanda hozta formába. Íme:
Két magára maradt, jobb sorsra érdemes kutya érkezett hozzánk Subasáról. Lujza gazdája meghalt három éve, az örökösök pedig nem foglalkoztak vele, Masnit pedig a gazdái hagyták hátra, miután elköltöztek a subasai házukból. Mindkettejüket egy állatbarát férfi vette magához bekerülésükig.
Egész vasárnap egy menhelyhez közeli kutyát próbáltunk befogni, miután a szomszédságból záporoztak a telefonok, hogy egy nagytestű kutya garázdálkodik a környéken.
Munkatársam többször kiment, mert a kutya agresszíven viselkedett. Több embert meg akart támadni, többet között a kollégámat is, aki próbálta befogni. Ez a kis affér az egész napunkat tönkretette, ugyanis rengeteg idő elment a kézrekerítésével, miközben a menhelyi munkának is mennie kellett.
A nem épp barátságos kutya egy gyerekes anyukát is meg akart támadni, továbbá a környéken élőket nem engedte ki a kapun, azonnal támadott.
Így tőlünk a Kapus nevet kapta, miután sikerült befogni. Nos, ha szégyen, ha nem, este már nem tudtunk chipet olvasni a nem épp együttműködő kutyában, hiszen nem volt elragadtatva attól sem, hogy a közelébe mentünk. Mindenesetre ha előkerül a gazdi, akkor bizony felelősséget kell vállalni, hiszen könnyen harapás is történhetett volna.
Köszönjük a 157 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások