Amikor megnyitjuk a saját közösségi oldalunkat, akkor csupa olyan reklám, bejegyzés, szabadidős tevékenység jelenik meg, ami az adott felhasználót érdekli. Nálam például kutyás kiegészítők, lakásba szerelhető kamerák, gazdit kereső kutyák posztjai sorakoznak egymás mellett.
Nem tudom nem észrevenni, hogy a rengeteg szomorú szemű, gazdit kereső kutya között mennyi bull típusú kutya keres gazdit.
A mi menhelyünk a bull típusú kutyák mentésével nem tud foglalkozni, megfelelő szakértelem és felszereltség hiányában, de sajnos még így is előfordul, hogy ilyen típusú keverékek kerülnek hozzánk, szinte ellehetetlenítve a további mentést, így a jövőben még szigorúbban fogjuk venni a befogadást.
Ennek oka, hogy ezek a kutyák sajnos fajtársaikkal nem, vagy csak nagyon nehezen jönnek ki. Emberekkel szinte kivétel nélkül csupaszív kutyák, de elhelyezésük egy ekkora létszámú menhelyen nem megoldható. Sajnos az utóbbi időben mérhetetlen divatja van ezen kutyák szaporításának, mindegy milyen idegredszerrel, és mivel itthon gyakran fogyócikknek számít a kutya, így pár ezer forintért bárki hozzájuthat az új "kedvencéhez".
Így aztán már szinte minden harmadik mentésre váró, csonttá aszalódott kutya bull típus, akiket bizony nagyon nehéz örökbeadni, több okból. Nagyon sokan vannak, a legtöbbjük nem, vagy nehezen szoktatható más állathoz. Így aztán felelősen nem kis feladat nekik gazdit találni, hiszen nem mindenki érzi magát alkalmasnak egy ilyen kutya neveléséhez, vagy óriási lemondásokkal fog járni az együttélés.
Az ilyen gazdiknak bizony folyamatos kontroll alatt kell tartania kedvencét, és gyakran póráz nélkül nem is sétáltatható a futtatásra kijelölt szabad területeken a balesetek elkerülése miatt. Sajnos azonban nagyon sokaknak, az igazán problémás egyedeknek nem jut második esély, menhelyen halnak meg, vagy elaltatják őket a gyepmesteri telepen, de vannak olyanok is, akik sohasem szabadulhatnak a földi pokolból, a láncok végéről.
Napi szinten, név nélkül, bull típusú kutyák százai tűnnek el a süllyesztőben, mintha sohasem léteztek volna, s ugyanennyien születnek hasonló sorsra a határtalan emberi butaság miatt. Mert most ők az egyik legdivatosabb kutyafajták, csak épp alig tudunk róluk valamit, mégis úgy viselkedünk, mintha úgy ismernénk őket, mint a saját tenyerünket...
Hétfő
A múlt heti blogomban bemutattam Néró történetét, akinek gazdája elnézte saját kutyájának szenvedését. Nem elég hogy láncon élt, a csontos élelemtől, amit megevett szorulása lett, és nem kezeltette. Menhelyre már akkor került, amikor súlyos állapotban volt, rögtön ügyeletre vittük, ahol bódításban sikerült megszabadítani a benne ragadt bélsártól, és nem kis mennyiségű szappanos vízzel kellett kimosni. Szerencsére a tegnaphoz képest sokkal jobb állapotban van, így minden okunk megvan a bizakodásra. A fűtött helyről ma már ki is kerülhetett, de úgy döntött hogy egyelőre a kutyaház oltalmában kívánja szemlélni az eseményeket.1.kép Néró sokkal jobban van
Kedd
Szép csendben az "M" alom is cseperedik, mostanában úgy nőnek, mint a gombák. Azért még most is naponta háromszor esznek, sőt, nem is evésnek, inklább falásnak nevezném, amit az étellel művelnek. Mindent eltüntetnek másodpercek alatt, mint a sáskák. Az az igazság, hogy nem csak nekik, hanem bizony Morgónak is gyengéje az evés, főleg így, hogy mindig az előkészítőben készítjük össze nekik az ennivalót. Ilyenkor nincs egyetlen alkalom sem, amit Morgó kihagyna, ő minden egyes lepattanó falatra azonnal ugrik...
Szerda
Ivartalanításra és műtétekre készülődtünk dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Chanel és Léna ivartalanításra, valamint szívféregtesztre utazott. Ez utóbbi sajnos Chanelnek pozitív lett.
Gréta Garbó, a múlt héten érkezett daganatos kutya pedig daganat eltávolításra utazott. Ő igen nagy műtéten esett át, a daganat ugyanis kiterjedtebb volt, mint ahogy gondoltuk. A műtét nagyon megviselte az idős kutyát, de nem volt más lehetőség, úgy tűnik Gréta szerencsés, hiszen a daganatok közelében nem találtak áttétet.
Csütörtök
Délelőtt a kis Milkával kellett állatorvoshoz menni, ugyanis kicsit bedagadt a lába és fájlalta. Ahogy nézegettük, feltűnt, hogy olyan, mintha egy cérnaszál tekeredett volna a lábára, ez okozott neki gondot. Dr. Farkas Attila megvizsgálta, és valóban egy apró fehér cérna a ludas, vélhetően a fekhelyről keveredett a lába köré, és ami azt illeti elég nehezen sikerült kibogarászni a fehér szőre közül. Szerencsére nagy gondot még nem okozott, de okozhatott volna, mert egyre jobben rászorult a lábára. Milka kis kalandja után az állatorvosunk a menhely felé vette az irányt, kiosztott 10 veszettségi-kombinált, 4 veszettség elleni oltást, 3 kombináltat és 3 mikrochipet.
Péntek
A mai nap a visszahozott menhelyi kutyák napja volt:
Először is érkezett Maszat, aki még szinte kölyök. Őt szeparációs szorongása miatt hozták vissza a menhelyre. Gazdája hiányában ugyanis rombolt, ugatott, és ezt megelégelték a szomszédok, akik több panaszt is tettek a gazda ellen, így azt érezte, hogy kilátástalan helyzetbe került, amire az egyetlen megoldás, ha Maszat visszakerül.
A másik kutya, aki rövid határidőn belül visszaérkezett, az Mackó. Őt múlt héten vitték haza, és úgy tűnt, hogy az örökbefogadó másik kutyájával tökéletesen kijön, de a hölgy otthonában mindez megváltozott: Mackó és a régi kutya többször összevesztek, a gazda pedig úgy érezte, hogy meghaladja a képességeit ennek a kontrollálása. Döbbenten álltunk az események előtt, hiszen Mackó az a kutyánk, aki minden kutyával kijött, akivel eddig találkozott, legyen az kicsi vagy nagy, szuka vagy kan. Ráadásul jövendőbeli társával is többször találkoztak, és semmilyen probléma nem adódott közöttük.
Szombat és Vasárnap
Múlt héten vittük Lizát, az idős németjuhászunkat vizsgálatra, mert változó volt az étvágya és fogyott. kiderült akkor, hogy tüdődaganatos, de pillanatnyilag még jól van, nem jött el számára az idő. Aztán jött a mai nap, s a tegnap még jókedélyű Liza mintha a felére esett volna össze, így rohantunk vele állatorvoshoz. Sajnos Lizának már nem volt visszaútja, ugyanis elpattant egy ér a daganata miatt, a további szenvedéseit pedig meg kellett előznünk, így döntöttünk, elengedtük.
Hihetetlen, hogy nap nap után mennyi változás történik a menhelyen. Feldolgozhatatlan, kettős érzés itt dolgozni: egyik pillanatban egy beteg kutya pillantásában veszel el, és mintha megállna az idő, majd félrefordítom a fejem és látom, ahogy a többi kutya visítva, pattogva fogadja az önkénteseket, és mindenki rohan. Ez a történet merőben megváltoztatta a mai séta hangulatát, és az arcunkba csapta, hogy az élet sohasem áll meg, még akkor sem, ha a világon mindennél jobban szeretnénk megváltoztatni.
Nagyon nehéz ilyenkor a fájdalmat palástolni, de meg kell tennünk, hogy együtt örülhessünk Tami és Panna gazdijaival, akiknek a hétvégén szintén véget ért a menhelyi élet, de egy új, szép élet kezdődött nekik. És nem láthatják a fájdalmat a szemünkben azoksem, akik szétnézni, érdeklődni, vagy adományozni jöttek, ahogy azok az emberek sem, akik segítséget kértek:
Gyémánt balesetes kutyaként érkezett, lábai kétségbeejtő állapotban vannak, kezelésük nem tűr halasztást.
És a blog végén kiemelném két önkéntesünk, Adri és Szilvi mérhetetlen segítségét, akik az egész vasárnapjukat annak szentelték, hogy nekünk segíthessenek. Először egy elhagyatott telken élő, rettegő kutyát sikerült befogniuk, amivel szinte az egész délelőttjük elment, majd egész délután a subasai megállóval szemben tanyázó németjuhászt próbálták befogni, őt egyelőre sikertelenül.
Köszönjük a 158 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak. Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások