Ezen a héten ismét megannyi segítségre szoruló kutya érkezett hozzánk a menhelyre. A bőség zavarában sajnos ismét nem tudtam kiemelni egyetlen történetet sem, hiszen mindegyik könnyfakasztó a maga nemében.
Így a bevezető helyett igyekeztem egy kicsit aprólékosabban bemutatni új lakóink élettörténetét.
Ilyenkor sajnálom, hogy a leginkább érintettebbek a történetben-a kutyák-nem tudják elmesélni az ő szemszögükből a történteket.
Ismerve azonban ezeknek a nemes élőlényeknek a lelki világát, azt gondolom, hogy legvégsőkig igyekeznének a gazdáikat felmenteni mindennemű felelősség alól.
Lássuk hát a mi szemszögünkből, hogy mi történt a héten a menhelyen!
Hétfő
Bamba és Leó számára ma elkezdődött a nagybetűs élet a menhelyen, ugyanis felköltözhettek a nagyházba, ahol minden nap rohangálhatnak egy udvarban és lesz kutyatársaságuk is.
Sajnos Bamba nulla szocializációval érkezett a menhelyre, már több gondozónak is neki akart menni, ráadásul kutyákkal is extrém durván kommunikál, teljesen kiszámíthatatlan, így az egyébként nyugodt természetű, de játékos Tina is nagyon tartott tőle. Bamba pedig folyamatosan ugatta, nem hagyott egy perc nyugtot sem neki, így végül Bambát egyedül kellett hagynunk ismét.
Tina azonban beköltözhetett Leóhoz, akivel nagyon gyorsan megtalálta a közös hangot. Ez nagyon jót tesz Leónak is, hiszen alapvetően a kutyák igénylik a többi kutya társaságát, másrészről Tinától sokat tanulhat a mindennapi életről, hiszen ő már rutinos lakónak számít.
Kedd
Osztrák partnerszervezetünk ma megérkezett, és 500 kg eledelt is hozott a menhelyi állatoknak, ami így Karácsony táján óriási segítség.
Kutyák is érkeztek ma a menhelyre, mégpedig ketten egy helyről Bingó és Töki (igen, jól olvassák!) azért került hozzánk, mert gazdáik elköltöznek lakásba, ahová nem tudják/ nem akarják/ nem áll módjukban elvinni a kutyákat. Mindenki döntse el maga... Természetesen "Tökinek" szeretnénk majd egy családbarátabb nevet választania későbbiekben, de ez hozzátartozik az igazsághoz.
Bogi, az egyébként csodálatos, de ápolatlan pulilány pedig családi okok miatt került a menhelyre. Egészen pontosan a gazdája szemernyit sem foglalkozott vele, enni is néha lökött neki, a menhelyre kerülését sem ő intézte. Egyszerűen mindegy volt neki, hogy a kutyája van, vagy nincs, egy szalmaszálat nem tett keresztbe érte. Szerencsére egy családtagja azonban nem volt ennyire érzéketlen, neki köszönheti Bogi, hogy menhelyre kerülhetett. Az is sokat elárul, hogy első napon befalta az eledelt, amit adtunk neki. Ez azért nem jellemző, mert általában a kutyák meg vannak ijedve, be vannak stresszelve. Nála sem volt ez másként, de egyszerűen olyan éhes volt, mint a farkas. Legalábbis az étvágyából kiindulva.
Szerda
Ma reggel öreg Dodink, Lara, Kuka, Pákó, Kófic, Casanova, Májli és Cseles elindult Ausztria felé, hogy új életet kezdhessenek végre igazi családi kutyaként.
Emellett a menhelyen ma is akadt dolgunk bőven.
Rendhagyó módon ma érkezett hozzánk az állatorvosunk, dr. Farkas Attila a szokásos heti vakcinázásra. Volt is dolgunk bőven: 10 mikrochip mellett állatorvosunk kiosztott 14 kombinált oltást, valamint 3 veszettség elleni védőoltást is.
Csütörtök
Két hete egy igen morcos öregúr érkezett a menhelyre Buksi személyében, aki a CBA Príma körül riogatta az embereket azzal, hogy az autók elé ugrált. Az lett a vége a dolognak, hogy egy állatbarát hölgy beszállította a menhelyre.
Akkor kiderült, hogy chipes, bár oltása lejárt, ilyenkor 2 hét megfigyelés után, oltva vagyunk kötelesek visszaadni a gazdájának a kutyát.
Így ma Buksi érvényes oltással hazakerülhetett. Remélem ezentúl jobban vigyáznak rá!
Egy önkéntesünk, Attila segítségével, gazdától érkezett egy anyakutya hét kölykével a menhelyre, miután gazdái nem tudtak róluk megfelelően gondoskodni.
Az anyakutyának Liza a neve, a kis csöppségek pedig Lajka, Lencsi, Lilu, Lüszi, Luca, Lina és Léni. A picik egyelőre még nagyon aprók, kizárólag az anyakutya gondoskodására van szükségük.
Goldi pedig utcáról-gazdától érkezett. Azért írom így, mert ő már több gazdát "elfogyasztott", ugyanis szinte közkézen forgott. Gazdától-gazdáig költözött, de mivel igazi szökőművész, így többet volt utcán, mint valamelyik otthonában. Először egy fiatal fiú örökölte őt meg, de mivel önmagát ellátni is nagy feladat volt, így gazdit keresett neki, aki aztán továbbadta, mert állandóan szökött. Az új gazda sem tudta lekötni Goldi figyelmét, így továbbra is az utcán keresett magának elfoglaltságot. ezek után pedig nem maradt más hátra, mint a menhely. Mi pedig olyan gazdit keresünk ennek a szép legénynek, aki tudja garantálni, hogy nem fogja újra az utcákat róni.
Péntek
Ásotthalomról az önkormányzat segítségével egy igen ápolatlan, idősnek tűnő, sebes lábú kutya érkezett. Ugyan chipes, de regisztrálatlan, így nem tudjuk a gazdát értesíteni, aki elképzelhető, hogy keresi őt. Mivel a chip regisztrálatlan, így semmit nem tudunk a kutyáról, a nevét sem, valamint a gazdi adatait sem. Mi Miksának neveztük el őt.
Delon pedig Bordányból érkezett, miután az önkormányzat megelégelte, hogy felelőtlen gazdái folyamatosan hagyták az utcán csatangolni. Hozzáteszem, ő annak a kutyának, Milának volt a társa, akit beérkezése után pár nappal sajnos el kellett altatni. Hogy miért? Mert óriási hüvelydaganata volt, és hátralévő hetei már csak szenvedéssel teltek volna. Őt akkoriban egyik kolléganőm segítségével hoztuk be a menhelyre. Végül társa is itt kötött ki, de ez a legjobb ami egész eddigi életében történt vele!
Ugye nem árulok el titkot, hogy a nevét tőlünk kapta? Gyanítom, hogy az sem volt neki....
Szombat és Vasárnap
Az 55-ös út mellől érkezett egy bejelentés, miszerint egy kutyát találtak odaláncolva az Útkaparó Csárda mellé némi élelem és víz kíséretében. A kutyában természetesen nem volt mikrochip, a munkatársunk a menhelyre szállította őt. Tőlünk jó természete miatt a Vidám nevet kapta.
Cézár pedig gazdájának elhalálozása miatt került a menhelyre. Őt korábban egyébként a sándorfalvi önkormányzat adta örökbe, de sajnos az élet közbeszólt. Mivel az örökösök nem tehetik meg, hogy a fiatal, aktív kutyát magukhoz vegyék, így került hozzánk a menhelyre.
Kiszomborra pedig összeszokott önkéntes párosunk, Adri és Szilvi ment ki egy kutyusért akit be kellett csalogatni az élőcsapdába.
Legnagyobb megdöbbenésünkre jelzett a chipleolvasó, de sajnos a kutyának nem volt érvényes oltása, így ismét csak két hét múlva, az érvényes veszettség elleni védőoltás után tudjuk visszaadni a gazdájának.
Szerencsére sikerült a gazdival felvenni a kapcsolatot, kiderült, hogy a kutyus körülbelül 3 hónapja veszett el, és habár ők már lemondtak róla, mégis szeretnék ha hazakerülhetne hozzájuk.
Természetesen ennek a történetnek is két hét múlva lehet folytatása...
Köszönjük a 139 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások