Örök vita az emberek között, hogy hogy neveljük a kutyát. Ha nagyon sarkosan akarok fogalmazni, akkor erre kétfélét szoktak válaszolni az emberek: csak szeretettel, vagy a másik oldal Cesar Millant idézve, dominanciával fog a kérdésre válaszolni.
Az igazság valahol a kettő között van, hiszen ma kicsi hazánkban nem csak agyonkényeztetett kutyák élnek, akiknek mindent szabad, hanem olyanok is, akiknek mindent nélkülözve már az is ajándék, ha egy nap nem csak szidást és ütést adnak.
Én is laikus vagyok, de az a véleményem, hogy minden kutya önálló személyiség, ahogyan az emberek is, és csak a személyiség vizsgálata után tudjuk megmondani, hogy milyen nevelésre van szüksége a kutyának. Egy agyon bántalmazott, mindentől rettegő kutya (legyen az csivava vagy kaukázusi) egy szigorú, ledomináló viselkedésű gazdi mellett valószínűleg nem fog felépülni fejben, hanem teljesen összeroppan.
Ugyanez fordítva: pusztán szeretettel, szigorú nevelést nélkülözve nem fogunk tudni mit kezdeni egy domináns természetű (legyen az csivava vagy kaukázusi) kutyával. Egy idő után azt vesszük észre, hogy a kanapéra nem merünk leülni, ha a kutya is ott van, mert nem engedi...
Példának vegyük Lizát, aki sokmindenen ment keresztül a menhelyen: Félelmi agresszió után kezdett kilábalni a rettegésből, később gyomorcsavarodást kapott, a sebe begyulladt, alig élte túl, majd a sok fekvés miatt a diszpláziája is fellobant, így alig tudott járni, miközben csontsovánnyá fogyott. Nem nehéz kitalálni, hogy a telet ez a nagy bundás kutya, aki elvileg arra való, hogy őrizze a tulajdonunkat, beköltözött a fűtött betegszobába, és csa a dolgát végezni kelt fel, amikor már képes volt rá.
Tehát elvileg egy kutya, akinek a feladata a ház védelme, fél minden embertől, mint a tűztől. Az a kutya, aki ridegtarttáshoz szokott (azon is tartották régi gazdái), most a tél alatt mindennél jobban ragaszkodott ahhoz, hogy fűtött, meleg, és puha helyen vészelhesse át a sok szörnyűséget, amit átélt.
Az a kutya, akitől a gazdája is tartott (hiszen ilyenek azok a kutyák, akiknek a ház védelme a feladatuk), együttműködve tűri a sebápolást, kötözgetést.
Most tavasz van. Liza a nagyudvarban él, elnyertük a bizalmát, és szép lassan felépül. Az a kutya, aki könyvek szerint hozzászokott a ridegtartáshoz, ki nem állja az esőt, és be kell valljam a betegszobában (is) lakik a mai napig. Délután szorosan a betegszoba ajtaja előtt ül, várja hogy beengedjük, hogy a kis szobájában aludjon a puha pléden, amihez pár hónap alatt annyira hozzászokott, hogy képtelenség onnan kiszedni. Közben azelőtt hosszú évekig ki volt téve az időjárás minden szeszélyének, mert ugye kemény fajta...
Liza egy példa arra, hogy előfordul, hogy a fajták, fajta jellegek nem hozzák a várt viselkedést, és teljesen másként kell megközelíteni a személyiségét, mert nem az fogja meghozni a sikert, ha a fajtáját, és nem a személyiségét nézzük. Persze a legtöbb kutya, főleg ha fajtatiszta, vagy erősen fajta jellegű, hordozza a személyiség jegyeket, hiszen ez a normális, ez alapján tudjuk eldönteni, hogy mi a cél a fajtával. Viszont a fajta egyedei mások lehetnek.
Például a magyar vizsla legendás vadászkutya, de mégis nagyon sok egyede fél a lövéstől. Ettől függetlenül persze nem szabad elfelejteni, hogy ennek a fajtának a vérében van a vadászat, függetlenül attól, hogy fél, vagy nem fél a lövéstől, hiszen vadászatra lett kitenyésztve. Ettől függetlenül azonban sok mindent átélhetett, ami nagyban befolyásolja a személyiségét. Ha csak a "vizslaságát" vesszük figyelembe, és maga a kutya személyiségét nem, akkor könnyen előfordulhat, hogy rosszul fogjuk nevelni.
Ha tehát kiválasztottuk a számunkra ideális kutyafajtát, akkor már pici korától kezdve figyeljük hogyan formálódik a személyisége, és ez alapján hozzuk meg az együttélés szabályait.
Ha pedig egy csodálatos menhelyi keveréket választunk, aki egyik fajtához sem hasonlítható, akkor abban a szerencsés helyzetben vagyunk hogy nem fog bekavarni semmilyen fajtához kapcsolódó viselkedés, pusztán a természetes bájára alapozva deríthetjük ki, hogy mire van szüksége. Ha engem kérdeznek, akkor a menhelyi kutya fajtáját tekintve a hálás kutyák fajtájába tartozik!
Hétfő
Befejeztük a múlt héten félbehagyott élelemraktár pakolászását, rendszerezését. Örömmel és hálás szívvel néztünk végig a raktáron, hiszen van mit ennie az állatainknak, és ezt azoknak az embereknek köszönhetjük, akik ilyen nehéz helyzetben is gondolnak ránk. Azonban ez a rengeteg élelem mindössze pár hétre elég, ha nem pótoljuk, így nem nyugodhatunk meg. Továbbra is nagyon nagy szükség van a rendszeres adományokra, így amellett, hogy teljes szívből köszönjük mindenkinek, aki segít, arra is buzdítanánk, hogy továbbra is gondoljanak a menhelyen élő kutyákra, cicákra.
Kedd
A tegnap átpakolt raktárból félretettünk pár nehezen rágható finomságot az Alkatrazban élőknek. Ők azok a kutyák, akik egyedül élnek, mert agresszívek társaikkal szemben. Ugyan nekik is van lehetőségük kijönni a számukra fenntartott udvarban, de mivel nélkülözik a társas kapcsolatokat a fajtársaikkal, így fontosnak tartjuk, hogy ők is találjanak maguknak olyan elfoglaltságot, ami leköti őket, míg mások egymással játszanak. Mivel mindannyian nagyon szeretik a hasukat, így nem esett nehezükre a rágcsálnivalóval bíbelődni. Alf és Simi annyira belemerültek az evésbe, hogy teljesen elvesztették egy időre a kapcsolatot a külvilággal.
Nem mindenkinek volt azonban a napja gondtalan és vidám. Fürgét ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe kellett szállítani, mert a porckorongsérve iszonyú fájdalmakat okozott neki. Szteroidot kapott, és bizakodunk, hogy gyorsan enyhülnek a tünetei. Ezúton is hálás köszönet dr. Sebő Ottónak, aki azonnal igent mondott az ellátásra.
Szerda
Egy fiatal kutyaleányzó számára kértek segítséget, akit mi Diornak neveztünk el. Diort Szegeden találták, chipet olvastak benne, ami természetesen nem volt, viszont megtartani nem tudták, ezért került hozzánk. Hihetetlen, hogy a gazdájának nem tűnik fel, hogy nincs meg a kutyája, hiszen senki nem is kereste. Mintha eddig csak úgy lógott volna a vakvilágban.
Csütörtök
A heti állatorvosi vizit ezúttal a szokásostól eltérően elmaradt, sajnos a vírushelyzet miatt a csapatunk két részre osztódott, így vannak olyan napok, amikor túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy a heti vakcinázást zökkenőmentesen megoldjuk.
A vakcinázás ugyan elmaradt, de ma is egy újabb bajban lévő kutya számára nyújtottunk menedéket. A kutya neve Ramszesz, és bizony neki van családja, aki már néhány hónapja befogadta őt, de chipet ezalatt az idő alatt nem sikerült belerakatni. Ramszesz lába ráadásul a szökés alatt megsérült, de csodával határos módon sikerült a gazda kilétét felfedni, így a megtaláló kapcsolatba is lépett velük. Ekkor jött a feketeleves, a család ugyanis nem tart igényt arra a kutyára, akit néhány hónappal ezelőtt még annyira akartak. Így a történet vége ismélt az lett, hogy az emberi felelőtlenség miatt egy újabb kutya kötött ki a menhelyen. Hihetetlen, hogy az emberek mennyire gyorsan változtatják a véleményüket, és mennyire nem tisztelik a többi élőlényt. Tegnap még öröm, ma már szemét, amire nincs szükségem. Ennyi egy kutya élete...
Péntek
Ma ivartalanításra utazott dr. Sebő Ottó rendelőjébe Gyémánt, Róka és Pimpi. Egyedül Pimpi szívféregtesztje lett negatív, viszont éppen nála gondokat fedeztek fel, az egész méhét el kellett távolítani. Ő egyébként kontrollon is járt, hiszen a két oldalán még mindig nem nőtt vissza a szőr a kezelés ellenére. Most újabb vizsgálatokon is átesett, kiderült, hogy kopaszságát a pajzsmirigy alulműködése okozza, így gyógyszert kell szednie.
Szombat és vasárnap
Egy újabb menhelyi kutya, Soma költözött az Alkatrazba. Őt néhány hónapja a gazdái adták le emberekkel szembeni agresszió miatt. Azóta ez valamennyire normalizálódott, bár Soma viselkedése olykor kiszámíthatatlan. Viszont a kutyákkal való viselkedése szöges ellentétben áll azzal, amit a gazdi állított nekünk, miszerint más kutyákkal nem agresszív.
Nos, Soma új helye azért lett az Alkatraz, mert sajnos egyetlen kutyával sem volt hajlandó normálisan kommunikálni, mindenkinek neki akart támadni.
A hirtelen jött szabadság és az új hely nagyon jót tett neki, de sajnos az Alkatraz befogadó kapacitása a végéhez közeleg.
Mivel lassacskán megérkezik a nyár, így a menhelyi kutyák is elkezdték felölteni a nyári ruhájukat. A hétvégén Gurulj és Lujza szépült meg.
Végezetül pedig szeretném olvasóimnak legújabb lakónkat, Oleget bemutatni, akinek gazdái végső kétségbeesésükben fordultak hozzánk, miután ez a kétéves jó fizikumú kutyus már több családtagot is megharapott. Oleg benyugtatózva érkezett hozzánk, mert tartott tőle a család. Ugyan a családfő nagyon ragaszkodott hozzá, de a család hölgy tagjai már rettegtek tőle.
Próbáltak neki gazdát keresni, és becsületükre legyen mondva, nem adták olyannak, aki egész biztos felelőtlen, alkalmatlan gazda lett volna. És mivel nem találtak megfelelőt, így tőlünk kértek segítséget. Oleg egy nyugodtnak tűnő domináns, erőteljes kutya, aki valószínűleg úgy döntött, hogy mancsába veszi a család irányítását. Szerették, de nem tudták megadni neki azt a törődést, amire neki szüksége volt. Első pillantásra úgy tűnik, hogy más kutyákkal szemben nem lesz agresszív, ami már félsiker, de ennek feltérképezésére még várni kell. Az első jelek, az első kommunikáció egyelőre nagyon biztató, és reméljük, hogy a nyugtató elmúlása után tanúsított nyitott viselkedés nem csak egy átmeneti bizonytalanság palástolása. Azért ne legyenek illúzióink, Oleg viselkedése korrekcióra szorul. A szemünk láttára jelölte meg a gazdija lábát, miközben átadta nekünk. Ez azért egy meglehetősen vészjósló viselkedés.
Oleg jó példa arra, amit a bevezetőmben próbáltam átadni Önöknek. A szereteten, simogatáson kívül igenis szükség van kőkemény szabályokra, a szeretet önmagában kevés. Ugyanakkor nem lehet drákói szigorral szeretetet, tiszteletet elvárni a kutyától, mert ha megtörjük csak idegrendszeri problémákat és félelem szülte engedelmességet fogunk tapasztalni.
Az igazság valahol a kettő között van. Egy kutya nem attól lesz engedelmes, mert kitiltjuk a hálószobából, de egy domináns kutya sem fog minket elfogadni, ha egyedül a szeretetünkkel próbáljuk nevelni. Mi magunk döntjük el milyen szabályok szerint élünk a kedvencükkel, de ha ezeket a szabályokat felállítjuk. akkor legyünk következetesek. Tehát legyünk szigorúak, de szeressük őket nagyon, és figyeljünk arra mit szeretnének mondani. Ha ezt megértjük, akkor minden esélyünk megvan egy kiegyensúlyozott, boldog életre!
Köszönjük a 144 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások