Kutyamesék 2019. okt. 28. - nov. 3.

Kutyás blog | 2019. november 4.

A félős kutyák a szívemben mindig különös helyet foglalnak el, valószínűleg azért, mert 9 évvel ezelőtt önkéntes koromban egy félelmi agressziós kutyába szerettem bele a menhelyen. Ez a kutya alapjaiban változtatta meg az életem, és soha nem bántam meg az örökbefogadását, még akkor sem, amikor teli szájjal vicsorgott rám. Ő Csibi, menhelyi nevén Csipke, aki már elmúlt tíz éves, és már csak akkor vicsorog rám, ha megkérem, hogy nevessen. Ha valakiben biztos vagyok, hogy soha nem hagyna ott sehol, és minden szavam szentírás a számára, akkor az Csibi! Sétákon soha nem téveszt szem elől, olvas a gondolataimban, és hihetetlen jól kommunikálunk egymással, ismerjük a másik minden mozzanatát. Ő egy igazi királylány, aki a puha ágyat, a kényelmet mindennél többre becsüli.

Bár meg kell mondjam, csakis mentett kutyáim vannak, és mindenki elvárja a fix helyet a kanapén, vagy a kandalló előtt, de Csibi számára ezek a dolgok nagyon sarkalatos pontok. 

Egy félős kutyának elnyerni a bizalmát, az hosszú hónapok kemény munkája, talán éveké is, de ha esélyt adunk egy ilyen kutyának, akkor olyan kapocs alakulhat ki kutya és ember között, ami szavakkal leírhatatlan. 

Épp ezért, ha félős kutyát visznek el a menhelyről, akkor mindig nagyon örülök, hiszen tudom, hogy ez fantasztikus lehetőség a kutyának, hogy megmutathassa a valódi énjét.

A múlt héten gazdisodott Zira, aki szintén nagyon félős, így fel is hívtuk rá külön a gazdi figyelmét, hogy sok türelemre lesz szüksége, de azt mondták, van idejük, tudnak várni. Sok-sok alkalommal kilátogattak hozzá a menhelyre, nem is árultunk zsákbamacskát. Lakásba került, sok közös programot szerveztek, keveset lett volna egyedül otthon, tehát minden ideálisnak tűnt.

Aztán eltelt 4 nap, és jött a telefon, hogy Zira még a falevelek hullásától is megijed, vissza szeretnék hozni, mert ez így mehet tovább... 4 nap! Esélye sem volt semmit sem megszokni... Ennyi volt a határtalan türelem az irányába. Megdöbbentem, nem tudom elmondani mennyire.

Természetesen Zira rögtön vissza is jött a menhelyre, ahol ugrált a boldogságtól, hogy végre ismét biztonságban van. Pedig a valódi biztonságot az új otthona kellett volna, hogy jelentse neki. És azt is jelentette volna, ahogy Csibinek is az otthonunk, a társai, és én. Csakhogy ez nem megy egyik napról a másikra. És nem is hetekben mérhető. Ez egy hosszú folyamat, ahol ők talán még a startvonal előtt elbuktak.

A veszteség azonban nem a Ziráé, hiszen ő még fiatal, sok lehetőség van még a számára. A veszteség azé a családé, akik napok alatt feladták, esélyt sem adva Zirának, hogy megmutassa milyen kötődésre képes egy félős kutya. Sajnálhatják nagyon!

Hétfő

Dagi a héten gazdihoz költözik, így ő átkerült a költözős kennelbe, hogy a helyét átadhassa olyan kutyáknak, akik letöltötték már a megfigyelési időt. Zsálya, Csöpi és Mendi így összeköltöztek Retróval. Kész hölgykoszorú veszi most őt körbe, így azt sem tudja kivel ismerkedjen.

Retró az új társaival

Kedd

Ma visszakerült 4 nap gazdis lét után a menhelyre Zira, mert gazdái túlságosnak félősnek ítélték meg.

Visszaérkezett a menhelyre Leó kutyánk is, bár az ő esete azért teljesen más, sőt ha jobban belegondolunk, teljesen elfogadható. Leó akkor sem volt fiatal, amikor idős gazdája magához vette, de most súlyos betegségben szenved, saját magát sem tudja már ellátni. A családnak már szintén van egy idős kutyája, ők nem merték magukhoz venni, más családot pedig nem találtak neki. Ez nem meglepő egy idős kutya esetében...

Leó

Egy újabb Buksi kutya érkezett a menhelyre, vagyis inkább behozatták egy tapasztalt gondozónkkal, mivel a kutya családja nem tudta őt megfogni. Vagy talán még ez is kicsit enyhe kifejezés, mert tulajdonképp féltek tőle. Buksi egy nem túl nagyméretű, de annál vérmesebb kutya. Megmondom őszintén, pályafutásom alatt nem sok olyan kutyával találkoztam, aki képes szemből minden ok nélkül nekitámadni bárkinek. Na, Buksi az ilyen. Harci Buksi! Első nap kiszedte gondozónk kezéből a gumis seprűt, és szét is szedte. Plédet is szerettünk volna adni neki, azt is kitépte gondozónk kezéből, és nekiesett annak is. 

Mit is mondhatnék? Egyelőre inkább nem mondok semmit!

Harci Buksi

Szerda

Rendhagyó módon menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma érkezett a menhelyre. Dolgunk akadt bőven, 21 kombinált oltást, 1 veszettség elleni oltást, 8 mikrochipet, és egy parvó elleni oltást osztott ki a soron következő kutyusoknak.

Amíg a kutyaoltást intéztük, addig egy önkéntesünk kétszer hívott kétségbeesve, hogy egy közösségi oldalon látott egy szörnyű állapotban lévő kutyát. Helyünk az épp semmi, de ha valóban olyan rossz állapotú, akkor elfér a betegszobában, gondoltuk.

Ők addig rohantak is a kutyáért, és állatorvos is megnézte mielőtt a menhelyre került. A brutális állapotban lévő kutya valóban felülmúlta minden képzeletemet, mert nem is szőr volt rajta, hanem egy komplett páncél, amitől mozogni sem bírt. A szőre belenőtt a szemébe, nem látott, füle begyulladt, a belőle ürülő folyadék összeragasztotta az arcának szőrét a fülével. Tényleg hihetetlen állapotban volt, leírni nehéz. Mi más is lehetett volna a neve, mint Lancelot, a páncélos lovag?!

Lancelot még az utcán (forrás: Facebook)

Csütörtök

Korán reggel elindultunk a Full-Dog kutyakozmetikába, ahol önkéntesünk, Vanda kezelésbe vette a mi páncélos lovagunkat. Lancelot Vandának köszönhetően megszépült, sajnos kiderült, hogy jól sejtettük, nagyon alultáplált, ráadásul bűzmirigye iszonyúan be van gyulladva, amire most gyógyszereket kell szednie. 

Lancelot kozmetika közben

A mai napunk sem volt egyszerű, hiszen Dagi kutyánk végre útnak indult Németország felé, hogy végre a gazdás kutyák gondtalan életét élhesse.

Eközben megérkezett német partnerszerveztünk két munkatársa, akik a napjuk nagy részét a menhelyen töltötték. Sétáltattak, videóztak, fotóztak. Igazán tartalmas nap volt a mai is!

Péntek

Újabb két segítségre szoruló kutya érkezett hozzánk:

Baba hosszú hónapok óta utcán élt, ráadásul igen félős, így hiába próbálkoztak többen is, nem sikerült befogni. A közösségi oldalon szinte minden héten megoldást kerestek, de Baba nem volt együttműködő. Egy állatbarát férfi azonban lelkesen etetgette, és sikerült becsalnia az udvarába, ahová becsukta. Ekkor önkéntesünk érte ment, és már robogott is a menhely felé...

Baba a menhelyen

És ha már úton voltak, akkor felvették a másik önkéntesünket is, nem épp aprónak nevezett, ideiglenesen befogadott kutyájával, Alffal együtt, akit szintén egy üres kennel várt a menhelyen. Őt gazdái magára hagyták egy kertben, éhezett, és ahogy lefogyott kihúzta a fejét a nyakörvből, és megszökött. Ekkor került önkéntesünkhöz átmenetileg. Szomorú, de sajnos még mindig szinte mindennapos események ezek a kiskertes övezetekben. A kutya, a leghűségesebb társ, aki egyik embernek szeme fénye, a másiknak eldobható tárgy...

Alf megszökött a hozzá nem méltó gazdától

Szombat és Vasárnap

A hétvége ismét a kutyasétáltatásé volt és az önkénteseké, akik hétről hétre, fáradhatatlanul jönnek, és óriási élményt adnak, örömet szereznek a kutyáinknak. A héten Frici is csatlakozott a sétálós kutyák népes csoportjába, hiszen túlesett az első oltásán.

Fricit azt hiszem nem kell bemutatnom, ő az a kiskutya aki parvósan, egy bőrönddel érkezett a menhelyre, és megmutatta hogyan kell küzdeni. Íme Frici séta közben:

Frici, a parvóból kigyógyult kiskutya pórázon sétálni tanul

Köszönjük a 163 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel. 

Linda
 

Hozzászólások