Kutyamesék 2019. júl. 8-14.

Kutyás blog | 2019. július 15.

Hogy mennyire nehéz dolog az állatmentés, az a héten két hozzánk került kölyök példája is nagyon jól mutatja. Eredetileg hárman voltak testvérek, az utcán találták őket. Felkerültek hozzánk várólistára, és addig elhelyezték őket valahol. Az egyik kicsinek sikerült gazdát találni, hogy milyet, azt jól mutatja, hogy egy másik állatbarát hölgy tetette fel hozzánk őt is várólistára, mondván, azon a helyen nem maradhat, mert az új gazdák régi kutyája is láncon élt, éhezett, ennek a kölyöknek is ez lesz a sora. Ő addig kijárt, és élelemmel látta el a kiskutyát, és próbált a gazdára hatni, hogy miért fontos, hogy ne akarjon kutyát. A gazda végül belátta, hogy nem neki való az ezzel járó felelősség, és lemondott róla. A menhelyre mégis csak két apróság került, mert egynek végül mégis találtak gazdát, hogy milyet, azt nem tudom megmondani, bízom benne, hogy nem olyat, mint akiről az imént meséltem. Kettő pici kölyök érkezett tehát a menhelyre, és az ő történetük nagyon jól mutatja, hogy mit jelent az, ha egy kutya csöbörből vödörbe kerül. Mert az állatmentésnek sokszor ez a vége, a legnagyobb jószándék ellenére is. Mi ennek nagyon szeretnénk elejét venni, épp ezért ér minket annyi kritika, hiszen mindennek ára van: körülményesen, lassan adunk örökbe, sok időt kell várni a várólistán, ha valaki kutyát szeretne beadni. Persze hibázni még így is nagyon könnyű, de ennek a lehetőségét igyekszünk csökkenteni. Gyakran mondják, hogy nem is akarunk örökbeadni, vagy hogy nálunk minden kutya beteg, miközben csak ellátjuk információval az érdeklődőket, bármi is legyen is az. Az utóbbi időben sok-sok olyan kutya érkezett hozzánk, akiknek jóformán semmi esélye a gazdisodásra, mert nagyon idősek, öregek, vagy nagyon betegek. Mi őket is ugyanúgy ellátjuk. lelkiismeretesen kezeljük, egészen addig amíg normális életre van lehetősége, hiszen nekik mi jelentjük az utolsó esélyt. Ki adna nekik biztonságot, ha már mi is lemondanánk róluk? Ennek persze ára van, hiszen nem tudják a helyüket átadni más, fiatal, vagy éppen különleges küllemű társaiknak, akiknek könnyebben találnánk gazdit (főleg ha nem ragaszkodnánk az elveinkhez), és ami azt illeti, olcsóbb is lenne. Mert könnyebb a fiatal, ereje teljében lévő kutyáknak jó életminőséget biztosítani, mint az időseknek, betegeknek, öregeknek, vagy épp a mindenre nagyon érzékeny, apró pici kölyköknek, akiknek az élete gyakran egy hajszálon függ. Mi mégsem utasítjuk el őket, csak tesszük a dolgunkat, miközben a tartalékaink lassan elfogynak. A rengeteg gyógyszer, vakcina, élelmiszer, immunerősítők, allergén tápok, az állatorvosi költségek, a rezsi hónapról hónapra rövidíti a rendelkezése álló összeget, úgy, hogy nem látjuk biztosítottnak a jövőnket. Ha nincs befolyó összeg, akkor nem tudjuk kifizetni a számláinkat, a gyógyszereket, és nem tudunk menteni. Mert minden pénzbe kerül, a karanténban a fertőtlenítőszer is, ami arra hivatott, hogy az esetleges fertőzés terjedését megakadályozzuk. Ehhez kérnénk most segítséget, hiszen egyedül nem megy. Kérjük, ha egyetért a munkánkkal, akkor lehetőségeihez képest, pár száz, vagy pár ezer forinttal támogassa alapítványunkat, a nálunk gondozott kutyákat. Nagyon nagy szükségünk van a segítségre!

 

 

Hétfő

Két pöttöm, várólistán várakozó kiskölyöknek sikerült ma bejutnia végre hozzánk, és ezzel remélhetőleg a kálváriájuk lezajlott, és innentől már koncentrálhatnak a gazdikeresésre. Sajnos a két kölyök nincs a legjobb bőrben: zsákszámra pattognak belőlük a bolhák, csak arra lettünk figyelmesek, hogy a két kicsi gyakran visítva tépi a saját szőrét. A rácsepegtető oldat áldásos hatását azonban már néhány óra alatt érzékelni lehetett. A két kislány egyébként a Mona és Mesi nevet kapta tőlünk.

 

Mona és Mesi

 

Kedd

Valahogy Pajtás távozásával már nem az igazi a nagyudvar. Az olvasók bizonyára emlékeznek rá, hogy múlt héten örök búcsút kellett tőle venni, mert egy igen agresszív, pár hét alatt óriásira növő daganat megtámadta, és nem lehetett megműteni. Ugyan csak 3 évet volt velünk, valahogy mégis annyira oszlopos tagja volt a menhelyi csapatnak, hogy elvesztésével nagy űrt hagyott maga után, és még alig tudtuk felfogni a hiányát. Valahogy felrázta az udvaron élő összes kutyát, és ő mindenütt ott volt, és hozta magával a többieket.

 

Pajtás nélkül tényleg üres az udvar

 

Pajtás vonzotta a társaságot

 

Szerda

Valósággal meg vagyunk döbbenve, hogy múlt hét óta mennyit zuhant a hőmérséklet ahhoz képest, hogy nyár van. Szinte minden héten beszámoltam arról, hogy a legidősebb kutyáink a menhelyen, főleg Said, mennyire nehezen viselik ezt a meleget. Said egyébként különösen híres arról, hogy végtelenül toleráns a többiekkel szemben, de ebben a nagy melegben számra minden olaj volt a tűzre. Megállás nélkül hörgött-morgott minden kutyára, aki csak a közelébe ment, így remélve, hogy talán egy kicsit több lebegőhöz jut. A hűvösebb idő beköszöntével Said rossz kedve, erős lihegése, látványos szenvedése is továbbállt. Most újra az a végtelen türelmes öreg mackó, akinek fát lehet vágni a hátán.

 

Saidnak megnyugvást hozott a lehűlés

 

Csütörtök

Dr. Farkas Attilának nem kevés dolga akadt ma a menhelyen. Kisebb hadsereg kutya várta a vakcina beadatását. Ez alkalommal 17 kombinált oltást, 7 veszettség elleni oltást, valamint 5 mikrochipet osztott ki.

Rocky talán a menhely egyik legbalszerencsésebb kutyája, már ami a gazdijelölteket illeti. Volt már neki vagy 4 jelöltje, és ezek a jelöltek az örökbefogadás előtt mindig felszívódtak. Nem úgy Eszter önkéntesünk, aki hetente többször kijárt hozzá, s most végre elérkezett a nagy nap is! Számunkra is hihetetlen, de Rocky ma sok-sok kudarc után gazdisodott!

A mai nap azonban ezzel még nem ért a végére, ugyanis dr. Sebő Ottó rendelőjébe is időpontunk volt: Nóga, Rini és Maru átestek az ivartalanításon és a szívféregteszten. A teszt mindenkinek negatív lett. Maru lábait is megröntgeneztettük, neki a régi törései tökéletesen és hibátlanul begyógyultak, így ez sem fog neki panaszt okozni a jövőben.

Arnold pedig a harmadik szívultrahangjára utazott. Állapota szerencsére tovább javult, viszont még mindig találhatóak a szívében férgek, amiket a megszokott módon tovább kell kezelni. A mostani ultrahangon azonban már az is látszódott, hogy szívférgességének korábbi kezeletlensége nem tűnt el nyom nélkül: a szívfala elvékonyodott, és még örülhet, hogy ennyivel "megúszta", hiszen ha nem kerül hozzánk, akkor valószínűleg kezeletlen betegsége már elvitte volna. Nem mellesleg Arnold 5 kilót hízott nálunk, ami jól mutatja, hogy mennyit javult az állapota és az étvágya.

 

Arnold szépen összeszedte magát a menhelyen

 

Péntek

Talán 2 hete sincs, hogy arról írtam, hogy Auróra micsoda felfordulást csinált a cicaház udvarában. Akkor fenekestől felforgatott mindent, amit talált, ráadásul Révész és Rézi is jól elkülönültek tőle, mert nem tudtak mit kezdeni az óriási energiájával, megállás nélkül nyúzta őket. Átköltözött tehát Renzó és Dorka mellé, mert úgy gondoltuk, hogy Dorkának jól jönne egy méretben hozzá hasonló játszótárs. Nos, Auróra energiája akkora, hogy elkezdett Dorkának és Renzónak is az idegeire menni, és mivel nem akartak vele játszani, így őket is elkezdte megállás nélkül molesztálni, és egy perc nyugalmuk sem volt. Így Auróra megint tovább költözött, most azt találtuk ki, hogy a hozzá hasonló mentalitású, de jóval nagyobb és öregebb csapatba tesszük, így Brúnóékhoz költözött az udvarba. Ott kedvére rosszalkodhat, és bízunk benne, hogy a nála jóval nagyobb kutyák már elegendő tekintélyt képviselnek, és ha rászólnak, akkor leáll a bolondozással. Bizony, néhány kutyával nagyon nehéz a menhelyen.

 

Auróra a legújabb helyén

 

Szombat és vasárnap

A szombati szokásos kutyasétáltatáshoz kiváló kirándulóidő volt. Ugyan egész nap lógott az eső lába, de szerencsére egy kis dörgésen kívül semmi nem történt. 

Örömhír, hogy Gomez kutyánknak is eljött az igazi, ismét egy budapesti örökbefogadás! Mostanában bővelkedünk budapesti gazdijelöltekben.

 

Mivel önkénteseink is pontosan tudják, hogy a menhely rossz anyagi helyzetben van, és fogytán az élelem, így többen is hoztak nekünk adományt, a kihelyezett ládát meg is töltötték! Köszönjük mindenkinek! Nagyszerűek vagytok!

 

Adomány az önkéntesektől

 

A szombati Fressnapf előtti adománygyűjtés is nagyon jól sikerült! Közel 400 kg eledel gyűlt össze, ami néhány napra ismét fedezi a kutyáink élelmezését. Megjegyezném, hogy az összegyűlt eledel közel felét egyetlen adományozó vásárolta. Neki ezúton is szeretnénk külön köszönetet mondani!

 

Azt hiszem, hogy ez a hétvége szép befejezése lehetne a heti eseményeknek, de sajnos nem így történt. Vasárnap egy szatyornyi kölyköt hoztak a menhelyre. A család épp vendégségben volt, amikor az úton egy szatyorra lettek figyelmesek. A szatyorban pedig pár napos kiskutyák várták a halálukat, akkor már csak négyen, mert ötödik testvérük feladta a harcot. Természetesen az ő segítségkérésükre nem mondhattunk nemet. A menhelyen kiderült, hogy a kicsiket már beköpték a legyek, szemükben, végbelükben, szájukban már légylárvák voltak. Köszönettel tartozunk dr. Pinnyey Szilárdnak, aki megvizsgálta a kiskutyákat, és antibiotikumot adott nekik. 

A kicsiket megfürdettük, megetettük, a légylárvákat kiirtottuk, a sebeket, amiket okoztak a lárvák, lekezeltük. A négy kislány közül egy állapota sajnos óráról órára romlik, nem ürít vizeletet sem, hiába próbálkozunk.

Jelenleg az én otthonomban lábadoznak, és élvezik a fűtőtest adta meleget. Mi mindent megteszünk, remélem, hogy nem adják fel!

 

A legifjabbak

 

Köszönjük a 156 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.

Linda

Hozzászólások