Már csak néhány néhány napunk maradt arra, hogy rendelkezhessünk az adónk 1%-val. Ha nem teszünk rendelkező nyilatkozatot, akkor sem marad a zsebünkben ez az összeg, hanem az államkasszában marad. Ha pedig úgy döntünk, hogy valakinek felajánljuk, akkor érdemes utánanézni, hogy kinek a javára. A lehetőségek tárháza nagyon sok, a visszaéléseké szintén, éppen emiatt sokszor az emberek már nem is rendelkeznek, mert csalódtak. Nagyon sok szervezetnek, közöttük a Tappancs Állatvédő Alapítványnak is, ez az összeg jelenti a túlélést. Egy következő évet a mentésre, egy következő évet az életre. Az évi 200 mentett állat ellátására, ivartalanítására, gyógykezelésére, egészségügyi szűrésére, prevencióra, oktatásra, és persze sokaknak egy utolsó lehetőség vagyunk arra, hogy élhessen. Az idős, beteg kutyák végleges otthona is vagyunk, akik fűtött helyen, családias környezetben élhetik meg életük utolsó szakaszát. Gondozóink mindannyian rajonganak az állatokért, a munkájuk a hivatásuk, akik nélkül egyszerűen lehetetlen volna a napi feladatok ellátása, hiszen nagyon sok kutyának speciális igényei vannak, ha már csak a gyógyszerezést és az ellátást nézzük, de vannak olyan problémás kutyák is a menhelyen, akik komoly odafigyelést igényelnek.
Nem is szaporítanám annyira a szót, hiszen a menhely mindenki számára nyitva áll, a munkánk megtekinthető, és a látvány többet ér ezer szónál. A felajánlásokra hihetetlen nagy szükségünk van, szavakba nem lehet önteni, hogy mit jelent nekünk egy stabil év, egy biztos anyagi helyzet, egy látható, kiszámítható jövő. Ehhez kérném most az Ön segítségét! Az Ön döntése a mi jövőnk! Kérem, hogy adója 1 %-át a szegedi Tappancs Állatvédő Alapítvány védenceinek ajánlja fel, ha egyetért a munkánkkal. Minden mentett állatunk nevében köszönjük!
Hétfő
Hogy mit jelent a menhelyi öreg kutyák számára a hűvös, esős idő, azt mi sem mutatja szebben, mint Bobi és Szendi közös képe. Mint a bevezetőmben említettem a leginkább rászoruló kutyák fűtött helyen, a gondozók szociális helyiségében, családias környezetben laknak. Bobi és Szendi 2006-ban, tehát 13 évvel ezelőtt érkeztek a menhelyre, gazdájuk sohasem volt, a végleges otthont a menhely, a családot a többi itt élő kutya és a gondozók jelentik nekik. Idegenekkel nehezen, gondozókkal hihetetlen jól kommunikálnak, például Bobi felháborodva ugat, ha valami miatt esetleg nem tud bemenni a kedvenc fekhelyére, vagy mondjuk kér az ebédünkből. Szinte minden miatt "szól", ha problémája van, így könnyedén komfortosabbá tudjuk tenni a mindennapjait, hiszen pontosan tudjuk, hogy mikor miért panaszkodik.
Kedd
Reggel sokként érte az egyik gondozónkat, hogy Ferike, az életerős, fiatal kutya mozdulatlanul fekszik a helyén. Ő mindössze pár hete költözött fel a nagyházba Morzsi és Tobzos társaként. Egyszerűen ép ésszel fel nem fogható, hogy mi történt vele, semmi másra nem tudtunk gondolni, csak valami sérülésre, de akárhogyan kerestük, semmi külsérelmi nyomot nem láttunk. A saját lelkiismeretünk miatt is, és azért, hogy válaszokat kapjunk, Ferikét felboncoltattuk. Mély döbbenettel tudtuk meg, hogy Ferike egy artériája egyszerűen elpattant, ez vezetett a halálához. Sajnos ez elkerülhetetlen tragédia volt, érfala egyszerűen a normálishoz képest sokkal vékonyabb volt.
Ferike tragédiája rányomta az egész napra a bélyeget, de ettől függetlenül nem állhatott meg az élet, hiszen Tulok, Dagi és Alfa elő volt jegyezve ivartalanításra és szívféregtesztre. A műtétet mindenki jól viselte, de sajnos Daginak ás Alfának pozitív lett a szívféregtesztje.
Arnold, a vasárnap mentett idős, hasvízkóros kutya vizsgálaton járt az ivartalanított kutyákkal. Sajnos a gyanúnk beigazolódott: jobb szívfél elégtelensége van, de nem idős kora miatt, hanem az igen súlyos szívférgessége miatt. Állatorvosunk semmi jóval nem kecsegtetett. A szívférgesség kezelését megkezdtük, a kilátások azonban nagyon rosszak.
Szerda
Egy Subasán kóborló apró termetű kutya miatt kérték a segítségünket, aki kétségbeesve próbál magának gazdit keríteni, így mindenkire rácsimpaszkodik. Egy idősebb férfi befogadta néhány napra, de saját kutyái mellett nem telik még egyre, így ma bekerült a menhelyre. Chipje természetesen nincsen a végtelenül alkalmazkodó kutyusnak. Mi a Kávé nevet adtuk neki.
Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett a szokásos heti vakcinázásra. Most 4 veszettségi oltást, 2 kombinált oltást, 2 veszettségi-kombinált oltást, és 1 mikrochipet osztott szét. Németországba is elutazott ma négy kutyánk, név szerint Zsoké, Odi, Borsika és Csali.
Péntek
Reggel a súlyos szívférgességben szenvedő, múlt héten érkezett Arnold kutyánkat találtam elterülve a betonon, a farka kilógott a kennelből. Végigfutott a hideg a hátamon, és kiabáltam munkatársamnak, hogy beigazolódott, amire az állatorvos felkészített, Arnold elment. A következő pillanatban a halottnak hitt kutya felébredt az igazak álmából és ugatva követelte a reggeli gyógyszerét, ami nagyjából olyan ijesztő volt, mint az előbbi mozdulatlansága. Többször eszembe is jutott nap közben, hogy micsoda borzasztó látványt nyújtott a kisöreg mélyalvásban.
Igazi kiszámíthatatlan időjárással néztünk ma szembe, egyik pillanatban a rövidnadrág is meleg lett volna, a következőben meg cibáltuk volna magunkra a nagykabátot. A kutyáknak sem volt különösebb oka a ficánkolásra, mindenki elbújva várta az eső végét. Vannak azonban néhányan, többnyire a fiatal, igen aktív kutyák, akiknek aztán mindegy, ha esik, ha fúj, de akár lehet tikkasztó hőség is, egy percre nem állnak meg. Pákót például egyáltalán nem érdekli sem a meleg, sem az orkán erejű szél, ha a labda mozgásban van, akkor ő is.
Szombat és vasárnap
A hétvége a szokásos pörgős tempóban zajlott:
Két önkéntesünk, Niki és Rita két kölyökkutyát mentett Szőregről, akik cserébe jól összehányták az autót. A kicsik tele voltak kullanccsal és bolhával. Két önkéntesünk nevét összekombinálva kereszteltük el őket: Nóga és Rini lett a nevük.
Újszegedről, a Toronyház mellől egy idős, látásában korlátozott kutyának kértek segítséget, akiben ugyan olvastak chipet, de mint kiderült, ismét nem jól ellenőrizték, így ismét a menhelyen sikerült rájönni, hogy a kutyus chipes.
Önkéntesünk, Viki is gondoskodott róla, hogy kennel ne maradjon üresen a hétvégére: ő egy németjuhász keveréket mentett, és Kukának nevezte el.
Természetesen a felemás idő nem hátráltatta az önkénteseinket a sétáltatásban. Adri önkéntesünk még fájós lábbal is jött, ajándékot is hozott a kutyáknak, mégpedig párnát és tápot, és ha már sétáltatni nem tudott, hát Vandának, a kozmetikusunknak segített. A párnák olyan kényelmesek voltak, hogy Fürge alól alig tudtuk kicibálni, hogy legalább huzat kerüljön rájuk.
És akkor a végére következzen a megszépült kutyákról egy-egy fotó, és emelem a kalapom Adri és Vanda előtt, hihetetlenek vagyok!
Köszönjük a 146 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások