Néhány napja egy ismerősöm felháborodva posztolt eladó kölyökkutyákat, és néhány perc keresgéléssel meg is található bárki számára a hirdetés forrása. Egy amolyan kutya adok-veszek csoport, ahol fajtatiszta kiskutyákat, és keverékeket is hirdetnek valami döbbenetes számban. Igen felturbózott vérnyomással görgettem a képeket, de sajnos ez a maximum, amit tehetek. Kutyát szaporítani, nem ivartalanítani nem bűncselekmény.
Az említett oldalon azért túlsúlyban fajtatiszta kutyákat próbáltak értékesíteni pár ezer forintért, leginkább selyemkutyákat, lakásban tartható mini kedvenceket, de a listavezető természetesen a staffordshire terrier, és mindenféle bull típusú kutya. Akadtak szép számmal felnőttek is közöttük, főleg egy-két éves ivaros kanok, akik kezdték meghaladni a család képességeit, és féltették a gyereket. Mondanom sem kell, hogy mindegyik robban egy másik kutya látványától. Alatta hozzászólások tömkelege, hogy mennyit lehet alkudni, mikor lehet megnézni, és még sorolhatnám. De vannak tyúkra, fára, biciklire, vagy "bármely értelmes dologra" becserélhető sztafi kölykök is, akik így hat hetesen maguk a megtestesült bűbáj.
Aztán anyuka igen jó vásárt csinál, az oltatlan, 6 hetes kiskutyát, akinek még bőven az anyakutya mellett a helye hazaviszi a kisfiának, akinek egy ilyen kutya az álma, mert a nagyobb fiúknak is ilyenje, meg Iphone-ja van. A sulinak nemsoká vége, legalább a nyáron nem rossz társaságban van a gyerek, hanem otthon a kutyával. Az első időkben csupa idill minden, bár a kölyök sokat sír, elviszik állatorvoshoz, mert persze a kutyának semmilyen oltása nincs. Az állatorvos sem oltja be, mert a pici hasa hemzseg az élősködőktől, egy tucat féregtelenítő tabletta után kezdődhet az oltási sorozat, de addigra a kiskutya már kint alszik a kertben, mert nem szobatiszta, és mindent szétrág. Az oltási sorozat elkezdődik, a kiskutya volt olyan szerencsés, hogy nem fertőződött meg, nem lett szopornyicás, vagy parvós.
A gyereknek edzésre kell járni, meg elmenni a haverokkal délután, így a kutyával való foglalkozás abban merül ki, hogy anyuka kérésére odalöki neki a vacsorát, és gyorsan iszkol be a telefonjával játszani. Tysonka már 3 hónapos, és egyre rosszabb, sőt egyszer a gazdi egyik haverjára is rámorgott, mert az el akarta venni tőle a csontot. Pár hétig a haverok számára is nagy újdonság lesz a kiskutya, sőt, házi módszerekkel még csibészeltetni is elkezdik, de mire Tysonka belejön már rá is untak, és ismét egyedül találja magát a kertben.
Amikor életében először Tyson az utcára lép csak vergődik pórázon, és végigvontatja az utcán a kisgazdit, így ez volt az első, egyben az utolsó alkalom, hogy sétáltak. Lassan elkezdődik az iskola, jön a tanszervásár, a kutya egyedül van otthon, de csinál programot magának, a szomszéd néni kutyáját elkapja, majd a harc hevében a nénit is megharapja. A szomszéd kutya, ha szerencséje van, akkor túléli, de nagyon sok esetben nem. Elrendelik a hatósági megfigyelést, majd két hét után lezárul, minden a régi, bár Tyson minden napra tartogat valamit: védi az ételét, ráugrik mindenkire, szétszedi a ruhákat, lekaparja a falról a vakolatot, megöli a környékbeli macskákat.
Jön a szeptember, indul az iskola, Tysonnal még annyit sem foglalkoznak, mint eddig, ráadásul egyre dominánsabb, ezért a család úgy dönt, mennie kell. Az összes menhelyen teltház van, sokak (hozzánk hasonlóan) nem is fogadnak bull típusú kutyát, de találnak egy olyan gyepmesteri telepet, ahol leadható a megunt állat. Tyson rács mögé kerül, de első két napban csak őrjöng, és a szomszéd ketrecből a kutyák elhúzódnak a másik sarokba, mert tudják, hogy ha Tyson átnyúl, akkor végük. Pár nap alatt az őrjöngést apatikus állapot váltja, és a gyepi szép lassan megtelik iskolába készülő diákok nyári kutyáival, altatni kényszerülnek. Tyson lesz az első. Ennyit ért az ő élete.
A család emlékezetében Tyson képe lassan elhalványul, nem hallottak róla azóta semmit, nem követik a sorsát, így arról sem értesültek, hogy ő már nincs többé.
Lassan itt a karácsony, és a kislányuk minden szíve vágya egy bichon, ami a csoportban szintén elérhető 15-20 ezer forintért. A kiskutyát végtelen szeretet veszi körül, de az oltatlan kiskutya január elején már az életéért küzd. Genetikai betegségei, a súlyos férgesség, a parvó nem teszi lehetővé, hogy szerető családban éljen. Az ő története itt fejeződik be.
Ez a történet az én képzeletem szüleménye, de sajnos közelebb áll a valósághoz, mint azt bárki is gondolná.
Ne vásároljunk szaporítótól! Fogadjunk örökbe!
Hétfő
Talán egy hete történt, hogy Bencét, Foltos-Pajtást és Lilit összeboronáltuk egy kennelbe, mondván jól kijönnek egymással, és így Lili helyére Bogár és Bundzsi mellé bárki betehető, hiszen nagyon kedves, elfogadó kutyák. Aztán az élet megint felülírta, amit kigondoltunk. Minden kennel egy szabad órát tölthet váltásban az udvaron, de Lili nem játékkal töltötte ezt az órát, hanem régi társai helye előtt feküdt, vagy ült, és egymást nézték. Iszonyú szívszorító volt látni, hogy ennyire ragaszkodik egymáshoz három külön személyiségű kutya, akiknek egyetlen közös pont az életében, hogy menhelyre kerültek. A közös évek, hónapok annyira összekovácsolták őket, hogy immár összetartoznak, és mivel így ragaszkodnak egymáshoz, nem volt mit tenni, Lilit visszaköltöztettük. Rögtön hatalmas játék kezdődött, mindenki nagyon boldog volt. Sajnos ezt a képek nem tudják visszaadni...
Kedd
A múlt hét óta gyengélkedő Boxink, mint egy főnix, újra felül tudott emelkedni a korából adódó rosszullétéből. Azt nem állítom, hogy megfiatalodott, de a múlt heti mélyrepülése után most ismét a régi formában van: jön-megy, kunyerál, sőt a minap munkatársam zsömléjének a végét röptében elkapta. Ez úgy történt, hogy Icu az ebédjéhez készülődött (zsemle májkrémmel), és a zsemlét kettévágta, a fityegő zsemlevéget pedig észlelte Boxi, amint ott lebegett az asztal mellett, hiszen Icu kente a zsemle másik végét. Boxinak majdnem sikerült is a zsemle felső felét zsákmányolnia, de lecsúszott a fogáról, így épp csak hozzá érhetett. Azért később megkapták a zsemle felső felét.
Szerda
Ha már meséltem Lili, Bogár és Bundzsi barátságáról, akkor meg kell említenem egy másik legendás barátságot, mi több, ez már inkább szerelem. Az egykor depresszióval küszködő Lizi a nagyudvarban elfeledte bánatát, míg a gerincsérült Topi a nagyudvarban Lizi látványától a fájdalmait felejtette el. Az elmúlt pár hétben figyeltük, hogy miként kerülnek egymáshoz közel, és ma már elválaszthatatlanok. Mindenhova együtt mennek, együtt alszanak. Őket nem volt nehéz együtt lencsevégre kapni, hiszen amíg Liliék boldogságukban repkedtek, addig Topiék a maguk tempójában elsütkéreznek, sétálgatnak a nagyudvarban.
Csütörtök
Reggel felkészítettük, majd útnak indítottuk két kutyánkat Németország felé, hogy végre ők is megkezdhessék a gazdi melletti életüket. Kivi nem oly rég van a menhelyen, Zserbó viszont nem keveset várt arra, hogy végre valaki belé szeressen. Eddig soha senki meg sem kérdezte, hogy kicsoda ő.
Amíg ők elindultak, addig munkatársunk, Gabi Saidnak és Boxinak kedveskedett egy kis wellnesszel, megmasszírozta őket. A többiek pedig, látva, hogy ez milyen jó, szabályosan sort vártak nála.
Péntek
Egy újabb bajbajutott kutyáért kellett mennünk, ezúttal Dorozsmára. A megöröklött kutyát az új tulajdonos (vagy örökös, ahogy tetszik) el akarta altattatni, mert ő külföldön él, s nem tud vele mit kezdeni. Az állatorvosunk kérte a segítséget. A kutya, akinek állítólag sem chipje, sem oltása egy omladozó ház udvarán élt, egy rövid lánccal volt megkötve. Bekerülése után derült ki, hogy valójában van chipje, és Rumlinak hívják. Egy újabb szomorú történet arról, hogy mi történik az idős emberek halála után a kutyával. Ő szerencsés, mert esélyt kapott.
Lizi és Pepszi ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe készülődtek, mindketten szívultrahangra, hogy megvizsgálják, hogy mennyire súlyos a szívférgességük. Szerencsére a szív nincs tele férgekkel, így gazdisodás szempontjából nagyon jó kilátásaik vannak.
Topi Lizi távollétét végig izgulta, állandóan kereste, így nagy volt az öröm amikor délután ismét újra láthatták egymást.
Szombat és vasárnap
A hétvége ismét a kutyasétáltatás jegyében telt. Ma 13 önkéntesünk 100 kutya életét varázsolta szebbé.
Külön köszönet Ilikének, aki egész héten át lelkesen kinn volt, segített, amiben tudott! Hatalmas terhet vesz le a vállunkról töretlen lelkesedésével, segíteni akarásával!
Köszönjük a 155 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak!
Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások