Sokan érdeklődtek, és tették fel a kérdést, hogy a külföldre örökbefogadott kutyák gazdáit miként szűrjük, illetve a külföldi örökbefogadásnak van-e feltétele, vagy csak a hazai gazdijelöltek esetében szigorodott az örökbefogadás.
A heti bevezetőm ezekre a kérdésekre adja meg a választ.
A kezdetek kezdetén nagyon sokan kérdőjelezték meg a külföldi örökbefogadás helyességét, és ez nagyban köszönhető a rengeteg híradásban szereplő horrorfilmbe illő, zsúfolt szállítás miatt. Ilyenkor nemcsak az utazást túlélni egy valóságos csoda, hanem az is, ha a kutya jó helyre kerül. Tagadhatatlan tehát, hogy óriási a kockázat, de csak abban az esetben ha a kiutaztatás illegálisan történik, ahol kézről-kézre adják a kutyákat, és a sorsuk nyomon követhetetlen.
Mi évekkel ezelőtt ismerkedtünk meg a partnerszervezetek képviselőivel, akikkel mára, szinte minden túlzás nélkül állíthatom, hogy napi kapcsolatban vagyunk, hála a közösségi médiának, ahol csoportokat alakítva zajlik a kommunikáció, vagy ha fontos a gyorsaság, akkor telefonálással. Napi szinten rengeteg információ cserélődik. A partnerszervezetek a honlapjukra átvezetik a nálunk gazdit kereső kutyákat, róluk minden információval, képekkel, videókkal. Ha gazdijelölt jelentkezik, azt jelzik, majd a szervezet dolgozói elmennek a család otthonába, ahol részletesen átbeszélik a kérdéseket, és felmérik, hogy a család valóban megfelelő gazdi. Utána a kiutazásig még rengeteg információcsere történik, mint a kutya súlya, marmagassága, ha szükséges, akkor ellenőrizzük, hogy miként viselkedik cicákkal, vagy bármilyen speciális igény, betegség (pl. allergia) esetén is informáljuk a gazdijelöltet a szervezeten keresztül. Az utazás a hatóságok tudtával, ellenőrzésével történik, vizsgáztatott állatszállítókkal, vizsgázott autókkal, a kutya igényeit szem előtt tartva. A kiérkező kutyákról a gazdi képet készít, majd rendszeresen küld információkat azzal kapcsolatban, hogy miként történt a beilleszkedés, hogy érzi magát a kutya. Ezt nem kötelességből teszik, hanem azért, mert szívesen beszámolnak a közös életükről. A partnerszervezetek persze örökbefogadás után is ellenőrzik hogy valóban sikerült-e a beilleszkedés, valóban minden rendben van-e, illetve segítenek, ha nem minden olyan rózsaszín, mint amilyenre számítani lehetett. Mert olyan is előfordul, hogy a cuki kutya felrobbantja a nappalit, mikor a család hazaér, és ezt bizony orvosolni kell, hacsak nem akar a gazdi minden nap romeltakarítással indítani és új kanapét vásárolni. Idősebb kutyák esetében pedig néha segíteni kell, hogy könnyebben menjen a beilleszkedés, hiszen vannak kutyák, akik 12 év menhelyi lét (!) után találtak gazdit, mint ahogy Kispók. Nem meglepő, hogy neki már a menhely számított valódi otthonnak, és bár a jót könnyű megszokni, mégis időbe telt, amíg a puha ágyat a magáénak is érezte. És persze vannak olyan esetek is, amikor a kutya úgy viselkedik már az elején, mintha csak hazaérkezett volna. Egy szó, mint száz, a külföldi gazdiknak még inkább meg kell küzdeni az örökbefogadásért. A kiutazás rengeteg időt és energiát felemészt, de a rengeteg sikertörténet kárpótol bennünket!
Hétfő
Végre a kezelésnek köszönhetően kezd valamennyire csillapodni a kennelköhögés, bár vannak néhányan, akik továbbra is eléggé megszenvednek vele.
Az előkészítőben azonban, ahol a legidősebb, legbetegesebb kutyák élnek, ott nem a kennelköhögés okoz gondot. Demi már évek óta a menhely lakója, bekerülésekor sem volt már fiatal, de mára már jóval közelebb van a húszhoz, mint a tízhez, és bizony a magas páratartalom nagyon megviseli a gyenge szívét. Ő is nagyon sokat köhög, de neki a szívelégtelensége következtében fellépő vizesedés okoz gondot, s bár évek óta gyógyszert szed, a párásabb idő nem kedvez az állapotának. Ő most ideje nagy részét Csézivel összebújva, vagy épp nélküle a kedvenc fekhelyén, a jó melegben tölti. Kicsit ingerültebb is a szokásosnál, úgyhogy jajjj mindenkinek, aki kihúzza nála a gyufát!
Kedd
Ivartalanításra és szívféregtesztre utazott ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe Datolya, Rumli, Cupák és Derek. A mai csapat igen szerencsés, mindenki negatív eredménnyel tért vissza.
Annust két héttel ezelőtt a munkából hazafelé tartó gondozók szedték össze az út mellől, miután majdnem elgázolták. Akkor a dolgozók sikeresen lekésték a buszt, de legalább Annust sikerült biztonságba helyezni, ráadásul már másnap jelentkezett is érte a gazdája, aki nagyon megbánta, hogy nem vigyázott kellőképp, és kiszökött. Most, hogy a veszettségi megfigyelés lejárt, a karantént feloldották, így a gazdi érte jöhetett, és friss oltással, chippel, kiskönyvvel hazavihette őt. Reméljük, hogy valóban jobban fog rá vigyázni, és többé nem kerül bajba ez a tündéri kutya!
Szerda
Néhány héttel ezelőtt két egyező nevű kutya érkezett szinte egymás után. Nevük mellett azonban semmi hasonlóság nincs kettejük között. Liza, a németjuhász azért került menhelyre, mert az idős hölgy, akire a gazda bízta elhunyt, s a házat eladták. Galléros Lizi pedig azért jött hozzánk, mert őkelme a társát kezdte olyan elánnal inzultálni, hogy többszöri verekedés, és állatorvosi kezelés után a gazdi úgy döntött, hogy többé nem meri őket együtt tartani. Galléros Lizi egyébként már nem sokáig dicsekedhet a gallérral, de egyelőre még rajta kell lennie, hogy ne szedje szét az öltéseit.
Galléros Lizi gazdija hetente telefonál, és érdeklődik a hogyléte felől, ráadásul anyagilag is támogatja őt. Már a leadás pillanatában látszódott, hogy az ő történetük nem hétköznapi, a döntést a kényszer szülte, és bizony a gazdi megszenvedi minden pillanatát.
Szerencsére Lizi nagyon talpraesett kutya, aki viszonylag könnyen alkalmazkodott a megváltozott élethelyzethez, és a felettébb unalmasabb karanténidejét is jól viseli, mert talál magának megfigyelni valót. Ha meg épp ember közeledik, akkor mindent megtesz, hogy magára vonja a figyelmet.
Csütörtök
Öreg Gizi kutyánk ma búcsút intett a menhelynek, hogy egy új életet kezdhessen Ausztriában. Valahogy mindig azt gondoltuk, hogy fiatalabb társa, Gyula, akivel együtt érkeztek hamarabb gazdira talál, mert nagyon jó természetű, hihetetlen közvetlen kutya, ráadásul igen szép is. Mégis Gizinek, a zárkózottabb, idősebb, daganatműtéten túlesett, kevésbé mutatós kutyának akadt hamarabb kérője...
Egy igen bonyolult, hónapok óta húzódó ügyre sikerült félig-meddig pontot tenni. Három kutyáért indult ma útnak a menhelyi autó, végül kettőt sikerült beszállítani, és még ennek is örülhetünk, ugyanis kicsit sem kiszámítható hajléktalan gazdájuk a harmadiktól nem akart megválni, pedig korábban beleegyezett. Az ügy igen bonyolult, a hajléktalan egy ház nélküli kertbe költözött be, és a kert beteg tulajdonosa neki adta valamilyen okból a kutyákat is, tehát még a kutyák tulajdonjogát is tudja papírral bizonyítani. Természetesen azzal sem volt tisztában hogy a kutyák milyen neműek, és hogy hogyan viselkednek, ráadásul a kommunikációt megnehezítette, hogy a hölgy percenként megváltoztatta a döntését. A kutyáknak volt chipje, amit valószínűleg még az előző gazda adatott be nekik, de az oltási könyvük már elveszett. Azon meg sem lepődtünk, hogy az egyik kutyának a nevét sem találta el a hölgy. Neó és Karakasz mától menhelyi kutyák, és ha hihetünk a hölgynek, akkor Karakasz nem barátságos sem más állattal, de az emberekkel sem túlságosan.
Péntek
Egy elképesztően aranyos, kistestű kutya, Pici érkezett ma hozzánk. Életének története legalább annyira gyakori, mint a neve. Idős hölgyé volt Pici, aki megbetegedett, így már nem tudja megfelelően ellátni. Ez az apró termetű kutyus azonban nagyon megkapó egyéniség, igazi kis bűbáj, aki nem bízza a véletlenre. Mikor érzi az ember tekintetét már be is veti magát mindenféle cuki pózban.
Szombat és vasárnap
A hétvégéből szerettem volna kiemelni a lelkes önkéntes csapatunkat, akik most 16-an 95 kutyát sétáltattak meg, és csak rövid momentum és kép jut Juditnak, akinek köszönhetően Zsaru, az igen problémás kutyánk most először próbálta meg a menhelyi sétát.
Ódákat lehetne zengeni erről a lelkes kis csapatról, azonban a hétvége ismét megdöbbentő eseményeket rejtegetett. Két kutya került ma hozzánk a gazdájuk halála miatt, nevük Vacak és Popeye. Itt is voltak homályos foltok a kutyák nemét illetően, de tekintsünk el tőle, hiszen nem az övé, hanem az édesapjáé voltak a kutyák. Hogy mióta voltak egyedül, és minek köszönhető, hogy ilyen állapotba kerültek, arra már felesleges keresni a választ. A beszélgetés teljes egészére nem fogok kitérni, mert voltak olyan részek benne, amit jobb, ha le sem írok. Talán egyetlen képpel méltóan tudom szemléltetni a kutyákhoz való viszonyt, és részemről ennyivel le is zártam a két kutya előéletének bemutatását. A legjobb, ha inkább a jövőjükre koncentrálunk.
Köszönjük a 131 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások