Kutyamesék 2018. márc. 19-25.

Kicsit groteszk minden nap szembesülni azzal, amikor meglátom a jó öreg tappancsos autót, hogy kóbor állatokat mentünk. Bizony nagy betűkkel fel van írva a menhelyi autóra, pedig az az igazság, hogy kóbor kutyát elég ritkán hoznak az emberek. Mi már nem is kóbor kutyákat, hanem gazdás kutyákat mentünk, mert sokszor ők még inkább kiszolgáltatott helyzetben vannak, mint kóbor társaik. A lánc végéről, az agresszív családfő elől ezeknek a kutyáknak nincs menekvés, egyedül a menhely, ha a gazda is úgy akarja. Ezzel azonban lehet, hogy néha többet ártunk magunknak, hiszen ezek a családok sohasem fogják a menhelyi állatokat, a munkánkat támogatni. Mások, akik kóbor kutyát jelentenek, kicsit joggal fel vannak háborodva, hogy elutasítást kapnak, és a sokadik ilyen után, ha régebben esetleg támogattak is, most meggondolják. Odaadják a támogatást másnak. Olyannak, aki megy, aki segít. Csak ezek a mentett kutyák is gyakran lesznek áldozatok olyan állatvédők kezeiben, akik alapjában jót akarnak, csak nem tudják felmérni, hogy mikor kell nemet mondani. Akkor jelentkezik a túlzsúfoltság, az agresszió, a verekedés, a sérülések, és akár halál is. Ezek a kutyák az illegális menhelyeken, engedély nélküli telephelyeken ugyanúgy szenvednek, mint a fentebb említett kutya. Hol láncon, hol szabadon, egymástól, mindentől rettegve várják a következő napot, ami lehet, hogy sohasem jön el. Igen, ilyen helyről is mentettünk már kutyákat pár hete, de már nem először a menhely élete során.

Az örökbeadás sem könnyű, mi is sokszor hibázunk, annak ellenére, hogy a legjobb tudásunk szerint, szigorú szűrőt alkalmazva keresünk gazdit. Előfordul azonban, hogy mégsem passzol a kutya és a gazdi, ahogy ezt a blogom végén is olvashatják. Ezek kivédhetetlen dolgok. Arra viszont nagyon ügyelünk-és ezért szigorodnak mindig az örökbefogadási szabályok - hogy kiszűrjük azokat az embereket, akik nem házi kedvencet, hanem használati tárgyat keresnek. Az ilyen jellegű örökbefogadásokat semmilyen keretek között nem támogatjuk. Hogy mik is lehetnek ezek? Telepőrzés, rágcsálófogás, jelzőkutyaként való használat, de akár itt említhetném a koldulást is. Éppen tavaly nyáron egy meglehetősen kétes alak próbált kutyát szerezni a menhelyről, de miután rájött, hogy ez nem is olyan egyszerű, jobbnak látta, ha megfenyeget. Mikor szembesült azzal, hogy nem megy sokra a fenyegetőzéssel, akkor megzsarolt azzal, hogy rossz hírét kelti az alapítványnak, amit meg is tett, hiszen egy máshonnan szerzett kutyára rámondta, hogy tőlünk fogadta örökbe. Persze ha valaki jobban belegondol, akkor tudhatja, hogy már az örökbefogadási szigor miatt is sokan elégedetlenkedtek, valószínűleg rögtön kiszűrjük az ilyen embereket is.

Talán az a hibánk, hogy nem jól kommunikáltuk ezeket a mentéseket, a működésünket. Ezek nekünk nem hírek, hiszen minden nap ezt tesszük, de nagyon csendben. Ezen szeretnénk változtatni most!

Épp emiatt az emberek többsége nem is tud arról, hogy mit teszünk, mert csendben működünk. A blogolvasók, rendszeres követőink, támogatóink tudják csak, hogy mit jelent egy átlagos nap a menhelyen, amikor "semmi nem történik". A köztudatban sokszor gondolják az emberek, hogy a Tappancs az a szervezet, aki sohasem segít, akiknél soha nincs hely. Pedig van, múlt héten egyszerre hét kutyának lett helye. De ehhez idő kellett. A kutyákat olyan helyről mentettük, akik sohasem mondták, hogy nincsen hely. Mert mindig volt, csak nem mindegy milyen áron.

Hétfő

Március ide, vagy oda, ebben a téli szezonban még nem lapátoltunk annyi havat, mint idén. Ma délután pedig újra nekifogott, és csak esik, esik. A délutáni, esti hóeséssel csak annyi a gond, hogy az aznapi takarítás már megvolt, és egyéb teendőink mellett nincs idő bemenni a kennelekbe a havat lapátolni, így a másnap reggeli takarítás alkalmával lapátoljuk el a havat. Igen ám, csak olyankor már a kutyák kellőképp összetapossák ahhoz, hogy ne legyen egyszerű felszedni, ezzel jelentősen növekszik a takarítási idő, de karban tartja a fizikai erőt.

Rolli szívesen pózol a fényképezőgének, őt nem zavarja a hóesés.

Kedd

A hó továbbra is megállás nélkül esik, és a szalmánk újra fogytán van. Lurkó, a múlt héten testvérével együtt befogadott kölyök a bolondját járatja velünk. Néha sántít, néha nem, teljesen összezavar mindenkit, így összeszerveztük a kölyök vizsgálatát a szalmabeszerzéssel. Reméljük, hogy idén már többször nem kell szalmáért mennünk.

Lurkó a lába miatt vizsgálatra van bejegyezve.

Szerda

Megtörtént Lurkó vizsgálata, de az égvilágon semmilyen eltérést, törést, zúzódást, ficamot, tehát semmit nem találtak. Erre a viselkedésre aligha találunk megfelelő magyarázatot, de abban maradtunk, hogy folyamatosan figyeljük. Lurkó egyébként kimondottan élvezte az utazást, és hogy világot látott.
A várólistán rengeteg kutya várakozik a bejutásra, de ahhoz előbb helyet kell felszabadítanunk a számukra. Ma el is kezdtük a kutyák költöztetését, és túlzás nélkül állíthatom, hogy ennek Bence örült a legjobban. Ő a nagyudvarban kapott helyet, ahol nem csak lemozoghatja magát, hanem még barátokat is szerzett. Bence aztán nem vesztegeti az idejét! Az arcára van írva a boldogság, hiszen úgy csóvál, hogy majdnem kirepül az udvarból, ráadásul a neve hallatán kiflipózban visszafordul, és a fogait mutatva "nevet".

Csütörtök

A 8 hónapos korukban menhelyre került, szocializálatlan "Zs kölykök" szép lassan búcsút intenek a menhelynek. A heti szerencsés Zsámoly, aki Németországban fogja az életét folytatni.

Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila is megérkezett a szokásos vizitre, és volt is dolgunk bőven: ezúttal 4 chip, 10 kombinált, 6 veszettség elleni oltás, és 6 veszettségi-kombinált oltás talált gazdára.
Egyik segítőnk, Andi jelezte nekünk, hogy hétfő óta Domaszéken fekszik egy nagyon rossz állapotú puli, de mindenki tehetetlenül nézi, mert morog. Ő azonban kocsiba pattant, és megfogta ezt a csontsovány, hihetetlenül elhanyagolt kutyát, akit rögtön állatorvoshoz is vitt. Sajnos Latyak - mert így neveztük el - ki volt hűlve, nagyon el van hanyagolva, idős, ráadásul sovány és szívbeteg. Most Andinál várja, hogy hozzánk kerülhessen, addig is kapott egy új frizurát, és barátkozik a gondolattal, hogy milyen az, amikor törődnek vele.

Ki sem lehet nézni, hogy szegény Latyaknak melyik testrésze hol van.

A menhely eközben három igen fiatal, ereje teljében lévő fiatal kutyákat fogadott be Sándorfalváról. Iglice, Iza és Ignác az első időkben azt vallották, hogy a legjobb védekezés a támadás, és ennek megfelelően nekünk rontottak a kennelben, és a lábunkra állva fenyegetően pattogtatták a fogukat. Nem szoktunk ilyen helyzetben közeledni, hanem hagyjuk, hogy megnyugodjanak. Ők viszont annyira vehemensen támadtak, de közben annyira cukik voltak, hogy képtelenség volt őket komolyan venni. Jól megsimogattam a buksijukat, és ezen annyira megdöbbentek, hogy rögtön össze is barátkoztak velünk. Aztán már a szeretetük elől volt nehéz menekülni.

A sándorfalvi nagyszájú kutyák egy pillanatra nem állnak meg.

Péntek

Mára is jutott egy befogadás, legújabb lakónk, Zétény türelmesen várta hogy hozzánk kerülhessen. A nevét a menhelyen kapta, chip nincsen a kutyusban, ami egészen érthetetlen (ha nem vesszük a chip kötelező mivoltát) hiszen egy rendkívül szófogadó kutyáról beszélünk. Látszik rajta, hogy foglalkoztak vele, hogy tanították. Emberekkel nagyon barátságos, nagyon kommunikatív, és ismer vezényszavakat. Nem is értem, hogy hogyan került utcára, miért nem keresték, valamint hogy miért nincs benne azonosító, ha már egyszer láthatóan foglalkoztak vele.

Zétény valósággal kivirul, ha embert lát.

Szombat és vasárnap

Az elmaradhatatlan kutyasétáltatásra ezúttal 6 önkéntes áldozta a szabadidejét, és 49 kutya sétálhatott.

Ideiglenes befogadónknál 4 kölyök várta a menhelyre kerülést, most végre az ő idejük is eljött.

Sándorfalváról újabb kutya érkezett, egy komondor, Huba, aki gazdája költözés és családi okok miatt válik meg a kutyájától. Huba erősen benyugtatózva érkezett, állítólag nem szereti az idegen embereket. Ebből mi még semmit sem tapasztaltunk, hiszen szegény egyelőre teljesen ki van ütve. Ma még csak egyfajta pózban láttuk, így enni sem kaphatott. Ha sikerül megismerkednünk, beszámolok legújabb lakónk személyiségéről!

Hubában egyelőre nem tudatosult, hogy a menhely lesz az új otthona. Legalábbis egy darabig biztosan.

A hétvége zárásaképp beszámolnék Éva kutyánkról, akit sajnos ma visszahoztak a menhelyre. Számítottunk az érkezésére, mert a család jelezte, hogy a kezdeti csodálatos összhang szertefoszlott, és képtelenek Évának olyan gazdijai lenni, amilyet igényelne. A visszakerülő Éva már nem ugyanaz a kutya volt, akit örökbefogadtak pár héttel ezelőtt. Remélem sikerül hamar korrigálni azokat a viselkedéseket, ami miatt a gazdái tulajdonképpen már elkezdtek félni ettől a pár hónapos kölyökkutyától.